IV. SZAKMUNKÁSKÉPZÉS

1945 - 1999

A második világháború keleti frontja nagyon gyorsan haladt nyugat felé. Aggasztó hírek láttak napvilágot a sajtóban arról, hogy a szovjet csapatok milyen bánást tanúsítottak a megszállt, „felszabadult” lakossággal. Minden munkaképes lakost elvittek „málenkij robotra”. Ilyen propaganda vezetett oda, hogy Vásárhelyről több ezer fiatal leventét elvezényeltek nyugatra szeptember második felében. Sajnos közülük 130-an soha nem tértek haza, ők a háború áldozatai lettek. 1944. augusztus 23-án Románia kapitulált, a front a Kárpát-medencébe került, és megközelítette Hódmezővásárhelyt. Ennek ellenére a városban készültek az 1944/45-ös tanév megkezdésére. 1944. szeptember 4-én ült össze a Községi Szakirányú Iparostanonciskola Felügyelő Bizottsága és megválasztotta tagjait, döntött a tanév rendjéről, az osztályok kialakításáról a rendelkezésre álló tanári létszám figyelembe vételével. A Felügyelő Bizottság tagjai lettek: György Vilmos elnök, Négyesi Lajos, Csergő István, Koller István, Oskovics László tagok, Szőke Béla igazgató, Sófalvi Izabella jegyző. A választás négy évre szólt. Megállapították, hogy kevés pedagógussal rendelkeznek az oktatás ellátására a katonai behívások miatt, így nehéz lesz a tantárgyakat felosztani. Rendelkezésre állt Csokán Pál, Kékesi János állami elemi népiskolai tanító és óraadók. Lencse Jenő, Pánczél Károly, Dobozi András, vitéz Szőnyi József, Molnár Sámuel, ifj. Zoltán Gábor tanítók katonai szolgálatot teljesítettek.

Az 1944/45 tanév során 474 tanuló iratkozott be, ez 113-mal kevesebb volt az előző tanévinél:

a fiúiskolába 320 fő,

leányiskolába 130 fő,

az építőiskolába 24 fő

járt a nehéz tanévkezdés miatt.

1944. szeptember 28-án újra összeült a tantestület, és módszertani értekezletet tartott. Megállapították, hogy az lenne a legfontosabb intézkedés, ha a tananyagot összevonnák, ami lehetővé tenné annak 30 perces órákon történő feldolgozását. Szakrajz órákon az I-III. évfolyamok részére csupán rajzkészség-fejlesztő feladatok maradtak, ez alól kivétel a végzősök utolsó félévi műhelyrajza. A dolgozatírást csak nagyon indokolt esetben tették lehetővé. Döntöttek arról, hogy a tanítást a Lévai Utcai Állami Elemi Népiskolában tartják a jövőben. A háborús események miatt állandó rádióügyeletet tartottak, és a közeli gyógyszertárból telefonon értesítették az iskolát légiriadó esetén.

Hetenként váltakozva a közismereti és szakmai órák 12 óra 20 perckor kezdődtek és 17 óráig tartottak. Így ment az oktatás 1944. október 6-áig. A tanítás a november 3-4-ei bezárás után 1944. november 9-én újra indult.

A tanulók beiratkozási díja egységesen 14 pengő volt.

Az 1944. november 21-ei tantestületi értekezleten már kialakult a teljes tantestület, azok is hazaérkeztek, akik addig katonák voltak.

A Tantestület:

Szőke Béla	főhivatású igazgató, szakarajzot tanít
Fábián Imre	főhivatású tanár, műszaki rajzot tanít
Sófalvi Izabella	főhivatású tanár, közismereti tantárgyakat tanít
Balogh Gyula	nyugalmazott állami elemi iskolai tanító (óraadó), közismereti tantárgyakat tanít
Csáki József	férfiszabó (óraadó), szakrajzot tanít
Csokán Pál	állami elemi iskolai tanító (óraadó), közismereti tantárgyakat tanít
Járai Imre	bőriparos ( óraadó), szakrajzot tanít
Lencse Jenő	állami elemi iskolai tanító (óraadó), közismereti tantárgyakat tanít
Matók Imre	építőiparos ( óraadó), szakrajzot tanít
Molnár Sámuel	állami elemi iskolai igazgató (óraadó), közismereti tantárgyakat tanít
Pánczél László	állami elemi iskolai tanító (óraadó), szakrajz tantárgyat tanít
Pánczél Károly	állami elemi iskolai tanító (óraadó), szakrajz tantárgyat tanít
Suhajik Erzsébet	női-szabó (óraadó), szakrajzot tanít
Szőnyi (Fritz) József Zoltán	tanító (óraadó), szakrajz tantárgyat tanít

A tanárok az eddigi tapasztalatokat az alábbiak szerint összegezték:

– Kevés tanuló jár iskolába, azok is rendszertelenül, sokat kell ismételni, alig haladnak a sok egyéni foglalkozás miatt.

– Akik nem járnak rendesen iskolába, fel kell szólítani a mesterüket, szüleiket a várható következményekre.

– Általában a tanulók magaviseletét jónak ítélik meg.

– A javaslatokat az igazgató egyetértésével elfogadták, és megállapodtak abban, hogy a jövőben a nevelésnek biztosítanak elsőbbséget. A vallásórákat minden kényszerítés nélkül önkéntes vállalkozás alapján szorgalmasan látogatták a tanulók.⁹²

A VKM 1945. április 3-án küldött levelében megjelölte azokat az ifjúsági szervezeteket, amelyekbe kívánatos a tanulók belépése. A tantestület, felmérve az akkori helyzetet, szorgalmazta a tanulók önképzőkörökbe, cserkészcsapatba, Dolgozó Lányok Egyesületébe, Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségbe és az Ifjú Munkások Szabad Szakszervezetébe iratkozását, ezzel az intézkedéssel támogatva a szervezeteket.

Ingyenes látogatási engedélyt kaptak a tanulók a Városi Strandfürdőbe reggel 6-9 óra között. A DISZ úszásoktatással segítette a résztvevőket.

A VKM (Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium) elrendelte a tankönyvek tananyagának felülvizsgálatát. Meg kellett jelölni:⁹³

– melyek azok, amelyeket el kell hagyni,

– melyek azok, amelyeket módosítani kell.

A jelentés 1945. május 24-re elkészült, és a javaslatot elküldték a minisztériumba. A minisztérium a következő tájékoztató szempontokat adta meg a történelem tankönyvhöz: „el kell távolítani azokat a részeket, amelyekben az 1914-18. évi világháborús kort tárgyalják”. Ezeket az eltávolított részeket összegyűjtve zár alatt az iskolában kell tartani. A tankönyvekben alkalmazkodni kell azokhoz a tényekhez, hogy „jogilag Magyarország határait az úgynevezett trianoni szerződés és a szövetséges hatalmakkal kötött fegyverszüneti megállapodás kijelölt.” Gondoskodni kell arról, hogy az elmúlt negyedszázad alatt Németországban, Olaszországban és nálunk is szociális és nemzeti jelszavak alatt tett intézkedések „kellő” megvilágításba kerüljenek, ahol a jelszavak mögött a tömegek érdekével ellentétes törekvések húzódnak meg. Fel kell tárni azokat az okokat, amelyek a nemzetet érdekei ellenére háborús pusztításba sodorták. Rá kell mutatni, hogy a szocializmus, a Szovjetunió, a demokrácia a történelem „építő erői”.

1945. július 27-én a Köznevelés című folyóirat indulásáról és megrendeléséről kapott értesítést az iskola. A tantestület 5 tagja rendelte meg a pedagógiai lapot.

Az 1944/45. tanévben ismét felmerült az elméleti oktatás évtizedes gondja, a tanteremhiány. Két nagyobb és három kisebb teremben tanították, nevelték a több mint 700 tanulót. A növendékek egymást váltották az elméleti órákon. Legtöbbször az igazgatói és a tanári szobát is tanteremként használták. Mit kért az iskola nevelőtestülete a Felügyelő Bizottságtól és a fenntartó várostól?

– Egy modern, minden tekintetben a tanoncoktatást kiszolgáló új iskola építését.

– Amennyiben új építkezésre anyagi okok miatt nem kerülhet sor, úgy a mostani iskolát kell átalakítani, bővíteni a következők szerint:

1. a meglévő öt teremhez legalább 3 terem csatlakozzon,

2. három kisebb méretű rajz és rajzfelszerelési szertár épüljön,

3. épüljön egy nagyobb terem az ifjúsági könyvtár, olvasóterem, szakkörök, iskolai gyűlések, ünnepségek, kiállítások, vetített képes előadások számára,

4. épüljön egy fizika-kémia szertár,

5. épüljön egy tantestületi szoba, két gyakorló műhely a fémipari és ruhaipari tanoncok részére,

6. a cserkészcsapatnak egy iroda,

7. az iskola őrzését biztosító altiszti (hivatalsegédi) lakás építése is indokolt.

A jelentést a Felügyelő Bizottsághoz adta be az iskola, majd az iskolát fenntartó városhoz továbbították. A város a kérelmet anyagi okokra hivatkozva nem tudta figyelembe venni.

A Magyar Iparügyi Miniszter a 1763/IV/1947. sz. körlevélben értesítette az iparos-tanonciskolák igazgatóit, hogy országosan megszaporodtak az indokolatlan tanulói hiányzások az elméleti oktatásról.

A tanonciskola látogatásáról az alábbiakat rendelte el:⁹³

„26.§ A tanonc a részére megállapított tanítási órákon pontosan megjelenni köteles.

27.§ A mulasztások igazolásának elfogadható módjai:

a. A tanonc betegsége esetén orvosi bizonyítvány szükséges

b. Haláleset, a tanonc vagy munkaadója körében (három nap)

c. Előzetes igazgatói engedéllyel, ha a kimaradás négy hétnél hosszabb

d. Sürgős munka végzése igazolásul nem szolgálhat. Előzetes kérelemre az igazgató három napra, az igazgató javaslatára a felügyelő bizottság egy hétre adhat engedélyt, de tanévenként ez két hétnél több nem lehet.

e. Mulasztásnak minősül a tanórákról való késés is.

28.§ Mind az igazolt, mind az igazolatlan órákat a naplóban nyilván kell tartani, havonta le kell zárni, és az alábbiak szerint intézkedni:

a. Első ízben igazolatlanul mulasztott tanuló munkaadóját az igazgató köteles figyelmeztetni.

b. Ha a munkaadó több tanonca mulaszt igazolatlanul, vagy egy ismételten, azt az igazgató köteles jelenteni az illetékes közigazgatási hatóságnak vagy a rendőri büntetőbíróságnak eljárás végett.”

Az intézkedések után jelentősen csökkentek az igazolatlan mulasztások.

Az országban, a városban és a tanonciskolában végbemenő társadalmi és gazdasági változásokról tanúskodik a Felügyelő Bizottságnak beadott jelentés az 1946/47-es tanévről:

A tanév során a fiúiskolába 337, a leányiskolába 94, míg az építősökhöz 21, összesen 452 tanuló iratkozott be. Ez a létszám 39 tanulóval kevesebb volt, mint az előző tanévben. Az osztályok száma 27 volt. A tantestület összetétele nem változott. Az oktatási napok száma a tanévben 187 volt. Fűtési szünetet január 7-29-éig tartottak. A tanítás minden héten az első öt napon délelőtt és délután folyt.

Az elméleti órákon igyekeztek demokratikus szellemben munkafegyelemre nevelni a tanulókat. A vallásórákat rendszeresen megtartották.

Orvos bevonásával december, január, február hónapokban egészségtan órákat tartottak. Nagy gondot fordítottak a tüdővész elleni küzdelem megismertetésére. Bevezették a tanulók szűrővizsgálatait, ennek alapján megállapították, hogy a tanulók egészségi állapota a fogazattól eltekintve kielégítő.

Iskolai ünnepségeket tartottak október 6-án, november 1-jén, november 7-én, március 15-én, április 4-én, május 1-jén a tanítási órákon az osztályfőnökök.

Tanoncotthon építését tervezték, amelyhez jótékonysági gyűjtésre a 48-as ifjúsági mozgalmat bízták meg. A tanulók nagy lelkesedéssel, tanárok irányításával 104 db játékot és használati tárgyat készítettek 400-500 Ft értékben, amit felajánlottak e nemes célra. A korábbi évek hagyományaként rendeztek tanoncmunka- és rajzkiállítást. Ezek hozzájárultak a tanulók fegyelméhez, és a szaktárgyaik iránti vonzódás fejlődéséhez.

A jelentés az iskola könyvtárának használatáról is beszámolt:

A tanári könyvtár 716 db, az ifjúsági könyvtár 205 db, míg a segédkönyvtár 172 db könyvvel rendelkezett, amit a tanárok és a tanulók rendszeresen használtak.

A tanulókat szociálisan és tanulmányaik alapján segélyezték, illetve jutalmazták. A Qaker-segélyezési mozgalom jóvoltából 268 tanuló részesült ruha- vagy cipőellátásban. Az Ír Vöröskereszt 63 tanulót részesített 25-25 dkg cukor adományban.

A jelentés közli, hogy az 1947/48-as tanévben bevezették a Mindennapi kérdések című tantárgy tanítását heti 1-1 órában. Hasonlóképpen bevezették a második évfolyam osztályaiban rendkívüli tantárgyként az egészségtant is. A célja az volt, hogy ismerjék meg a tanulók a mulatozás, éjszakázás, cigarettázás, füstös levegőben való tartózkodás káros következményét, ezek hatását a munkafegyelemre, baleseti forrásra és az egészség károsodására.

Az 1947/48-as tanév jelentett az iskola számára nagy csalódást, amikor a tanulók a Szakszervezeti Ifjúmunkás Tanulmányi versenyből eredménytelenül tértek vissza. A versenyre 10 tanuló 35 db rajzzal, 28 tanuló 26 munkadarabbal ment Budapestre, ahol közölték velük, hogy a verseny elmarad.

A tanévben készült el az ifjúság kezdeményezésére a tanulók, a szülők és az iparosok adományozásból az iskola zászlója. A 132x210 cm-es zászlót Fábián Imre rajztanár tervezte és K. Suhajik Erzsébet női-szabó szakrajzoktató irányításával a leányiskola tanulói készítették el.

A tanév végén rajz és munkakiállítást tartottak június 12-14. között.

Az iskola pedagógusai a nyári szünetben folyamatosan vettek részt továbbképzéseken, ahol megismerkedtek a kor fontos világnézeti kérdéseivel „A magyar pedagógus-társadalom mai problémái és jövője” címmel. Az átképzésen a megjelenés kötelező volt.

Az Iparügyi Miniszter a 64520/1948. számú levelében több, az iskolát érintő kérdésben intézkedett:

a. Dohányozni az iskolában csak egy vagy több kijelölt helyen lehet.

b. Az iskola helyiségeit közhasználatra átengedni csak a következő feltételek mellett lehet:

– bérleti díj ellenében,

– 8-23 óra között,

– szeszes ital fogyasztása tiltott.

Az iskola méltóképpen ünnepelte meg az 1848. március 15-ei évfordulót.

1948. július 13-án került sor a nem állami iskoláknak – így a tanonciskoláknak is – az állam által történő átvételére az Ipari Miniszter 11.600/1948. IpM számú rendelete alapján.⁹⁴

1. § (1) bekezdése alá esik az iparügyi miniszter felügyelete alatt álló vallásfelekezeti, községi, társulati, érdekeltségi és magán műszaki középiskola, ipari középiskola, ipari leány-középiskola, ipari szakiskola és nőipariskola, valamint ipartanonc-iskola és iparostanonc-tanfolyam, hacsak a kormány ránézve kivételt nem állapított meg.

3. § (1) Az állam által átvett iskola épületét haladéktalanul el kell látni olyan felirattal, amely az iskola állami jellegét tünteti fel.

(2) Az állam által átvett iskola anyakönyveit (főkönyveit) át kell adni az állami igazgatónak. Bizonyítvány másodlatot az állami iskola pecsétjével kell ellátni.

(3) Az állam által átvett iskola korábbi pecsétjét az 1948. évi július hó 31. napja után használni nem szabad.

(5) Átvételnek azt az időpontot kell tekinteni, amikor az állam által megbízott igazgató (iskolavezető) az iskolát (tanulóotthont) átvette.

(6) Ez a rendelkezés nem vonatkozik a hitoktatás felügyeletére.

4. § (1) Állandó jellegű alkalmazottnak kell tekinteni azt az alkalmazottat, akit főfoglalkozású minőségben nem időszaki munka elvégzésére alkalmaztak.

c._/ … eddig betöltött állásnak megfelelően rendszeres állásba kell átminősíteni.

f._/ amennyiben a nem tanítással foglalkozó alkalmazottak napi foglalkozásának időtartama a 8 órát elérte és az alkalmazott legalább kétévi szolgálati idővel rendelkezik, eddigi foglalkozásának megfelelő rendszeres állásba kell átminősíteni.

5. § (1) Az iskolafenntartó által teljesítendő havi javadalom megszűnik. A törvényhatóságnak, községnek, illetőleg vállalatnak biztosítani kell továbbra is azokat a kedvezményeket, amelyeket tanári, tanítói vagy más közoktatásügyi alkalmazottja részére korábban intézményesen biztosított.

6. § (1) … állami használatba kell venni a községi iskolai alapvagyont, az igazgatói, tanári, illetőleg iskolai altiszti természetbeni lakást és természetbeni illetménykertet, valamint minden más olyan ingatlan vagyont, amely a szokásos mértékben rendeltetésszerűen az iskola céljaira szolgál.

9 § (2) Az állami tulajdonba kerülő felszerelés körébe tartozik mindaz az élő és holt felszerelés, amely a nevelés, tanítás elméleti és gyakorlati képzés, valamint az iskolai igazgatás célját szolgálta, ide tartoznak továbbá azok, amelyek a tanulóotthon fönntartásának működését biztosították.

10. § Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba: rendelkezéseit az 1948. évi július hó 16. napjáig visszamenőleg kell alkalmazni.

Az államosítás után több intézkedésre került sor. 1948. augusztus 31-én a Községi Szakirányú Iparostanonciskola Felügyelő bizottsága rendkívüli ülésen jelentette be feloszlását. A több évtizedes iskolai és felügyeleti munkát a következő véleményezésekkel értékelték:

„Simon Sándor FÜB alelnök kifejti, hogy a Felügyelő bizottságnak, mint testületnek ugyanaz az elgondolása, mint a kormánynak. A nemzeti jelleget fenn kell tartani s a felekezeti ellentéteket el kell simítani. Ebben az iskolában mindig a magyar nemzeti szellem ápolása jutott kifejezésre s felekezeti ellentétekről szó sem lehetett. Ezt mint alelnök nyugodtan megállapíthatja, mert hosszú évek óta tagja a Felügyelő bizottságnak s az iskola minden munkáját élénken figyelemmel kísérte. Kéri az igazgatót, hogy továbbra is ugyanazzal az ambícióval és hozzáértéssel vezesse az iskola ügyeit, a tantestület ugyanabban a szellemben vezesse az ifjúságot.

Dr. Gábor Dezső a város megbízásából, mint elsőfokú iparhatóság tárgyilagosan megállapítja, mert sok iskolában szerzett tapasztalatokat, hogy sehol máshol olyan eredményt nem látott, főként a nevelés területén, mint ebben az iskolában, amely mindig kiválót nyújtott. Az iskola támogatásában soha nehézségek nem voltak a város részéről. Az iskola megfelelő szellemi kiképzéssel bocsátotta el a tanulóifjúságot az életbe. Köszönetet mond az igazgatónak és a tantestületnek eddigi jól végzett munkájáért s kéri őket, hogy mint államiak is minél kiválóbbat nyújtsanak a tanulóifjúságnak.

Szenti Sándor a szervezett munkásság nevében szól és annak kívánságait, és elgondolásait tolmácsolja. Az iskolának szellemileg jól kiképzett utánpótlást kell biztosítani, s mint a múltban, úgy a jövőben is a demokrácia javára végezze munkáját. Az Iparügyi Miniszter Urak szívügye az ifjúmunkások nevelése és minél tökéletesebb szellemi képzése. Ő tudja a múltból, hogy ez az iskola maradéktalanul meg fog felelni a kívánalmaknak. Szakmai téren módosítások lesznek a jövőben a változott viszonyoknak megfelelően, s így az iskolára is egy új ifjúsági típus kinevelése vár.

Szőke Béla igazgató úgy a maga nevében, mint a tantestület nevében ígéri, hogy a tiszta munkás, becsületes és demokratikus nevelés útjáról nem tér le, mert ez benne van már régi idők óta az iskola levegőjében. Aki ezt a levegőt szívja, annak egyetlen vágya, hogy minél képzettebb és demokratikusabb iparos ifjúságot adjon az országnak.

A Felügyelő bizottság az elnöklő alelnök felhívására önmagát feloszlatja.”

Az ülést Simon Sándor FÜB alelnök vezette.

Dátum: Hódmezővásárhely, 1948. évi augusztus hó 31.

A jóváhagyás dátuma: Budapest, 1948. év szeptember 8-án

Aláírás: Sámán Sándor iparügyi főigazgató

Ettől kezdve az „Állami Szakirányú Iparostanonc-iskola” nevet vette fel. A Felügyelő bizottság az iskola továbbfejlesztésére, a tanulók létszámára tekintettel a következő határozatot hozta. Javasolta az Ipari Miniszternek:

- A tanyai ipari tanulók beiskolázása érdekében körzeti szakirányú iparostanonc-iskola létrehozását.

- Szükséges volna a jelenlegi négy főhivatású tanerő mellé két főhivatású tanári állás szervezése.

- A tantermek számának bővítését javasolják 10 teremre, 4 rajzteremre, 1 fizikaszertárra és 3 gyakorlóműhelyre. Ehhez a fedezet rendelkezésre áll: a város által a Hároméves Terv keretében beállított egymillió-kétszázezer forint.

A Felügyelő bizottság átadta ezzel a korábban betöltött funkcióját az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal IV. Munkaerőképzési Főosztályának.

Az államosított iskola alkalmazottai:

Főhivatásúak

Név	Beosztás	Alkalmazás kezdete
Szőke Béla	Igazgató, szakarajzot tanít	1928- 1942- 1949-
Kiss Lajos	megbízott igazgató	1945- 1949-
Csikós Miklós	művésztanár	1949-
Fábián Imre	tanár, műszaki rajzot tanít	1941-
Sófalvi Izabella	tanár, közismereti tantárgyak	1928-
Arany János	hivatalsegéd	1942-

Óraadók

Név	Beosztás	Alkalmazás kezdete
Dr. Bandula Mihály	orvos, egészségtan tantárgyat tanít	1947-
Fejes Ernő	férfiszabó szakrajz, technológia tantárgyakat tanít	1949-
Járai Imre	bőriparos szakrajzot, technoló-gia tantárgyakat tanít	1935-
Kosahubáné Suhajik Erzsébet	női szabó szakrajz és technológia tantárgyakat tanít	1942-
Pánczél Károly	állami elemi iskolai tanító (óraadó), szakrajz tantárgyat tanít	1943-
Zoltán Gábor	Tanító, közismereti tantárgyakat tanít	1948-

1949. január 15-én Szőke Béla igazgató betegszabadságra ment, helyette Kiss Lajost bízták meg az igazgatói teendők ellátásával. A megbízást 1950. január 1-jétől véglegesítették.⁹⁶ Szőke Bélát 1949. október 30-án nyugdíjazták. A megüresedett tanári állást Bozsovai Bélával töltötték be, aki a Kolozsvári Tudományegyetemet 1909-10 között végezte el, rövid ideig töltötte be az állást, majd nyugdíjba ment.

1949. november 22-én az iskola nevelőtestülete értekezletet tartott, ahol ismertették a „Sztálini munkaverseny” felajánlásait. Az igazgatói beszámoló körvonalazta, hogy a testület tagjai akkor lesznek méltóak a 70. évét ünneplő Sztálinhoz, ha a jövőben több és jobb munkát végeznek, ahogyan azt az ipari munkásság is teszi. Felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolában a tanulmányi versenyeket minél szélesebb rétegekben terjesszék ki, és a tanulók a versenyeket egymás és az osztályok között szervezzék meg.

Felajánlások a pedagógusok részéről:

„Egyes osztályokban a tanulók közül 3-4 tanulóval elolvastatok a könyvtárban lévő sztálini-lenini művekből, amiből ők tanulótársaiknak okulására beszámolnak”

„Ismertetem a Sztálin-díjas Finogenov szovjet képzőművész munkásságát.”

„Előadást tartok a Komszomol ifjúsági szervezetről, külön dolgozatot íratok osztályommal Sztálinról.”

„Felajánlom a tanulók által készített karácsonyi ajándékokat a szegénysorú gyerekeknek.”

„Segítem a későn beiratkozott tanulók felzárkóztatását plusz 2-2 rajz elkészítésével.”

„Fűtésnél a minimális fűtőanyaggal a szükséges hőmérsékletet biztosítom.”

„Ismertetem a Szovjetunió egészségtani intézkedéseit és viszonyait.”

„A szakrajz oktatás egységessége érdekében segítem a kevés gyakorlattal rendelkező kartársaimat.”

Minden társadalmi berendezkedés politikai célja érdekében hamar belátja, hogy az ifjúság a társadalom olyan sajátos és fontos csoportja, amelyben felkészül és felkészítik a felnőtt követelményekre. Az ifjúság nevelése, aktivitásának kibontakoztatása, szabadidejének hasznos eltöltése legeredményesebb saját szervezetében valósítható meg, mivel a szervezkedés, az önkormányzás minden kor ifjúsága számára vonzó. Az ifjúsági szervezetek kialakulásának oka legtöbbször a közös cél, és az érdeklődés.

A legismertebb ifjúsági szervezetek voltak a XV. században az egyház mellettiek, a XVIII. században az iskolák melletti önképzőkörök. 1908-ban indult a cserkészet, majd 1921-ben a leventeintézmény. 1945 után a különböző pártoknak voltak ifjúsági szervezetei. Az ipari tanulók körében is létrejött a SZIT (Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom), amely a munkásifjúság egyetlen egységes üzemi szervezete volt. 1946-ban bontakozott ki hasonlóan az úttörőmozgalom is. Az ifjúsági szervezeteket összekötő bizottság volt a MIOT (Magyar Ifjúság Országos Tanácsa), majd 1948 után a MINSZ (Magyar Ifjúság Népi Szövetsége), később 1950-ben a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége).

Az 1950. január 30-án tartott tantestületi értekezleten elismeréssel szóltak a tanévben jól szervezett tanulmányi versenyekről. Üdvözölték azt a miniszteri határozatot, amely lehetővé teszi a jövőben a jó tanulók korábbi felszabadítását. Az iskola tanulói a MINSZ országos központjához köszönőlevelet intéztek ezért a lehetőségért. A minél jobb tanulmányi eredmények elérését a faliújságokon friss újságközlemények közzétételével segíti a tantestület. A jövőben minél több ifjúsági összejövetelen megjelennek, ahol serkentik, irányítják a tanulókat a minél odaadóbb munkára, áldozatkészségre és önzetlenségre a közös célkitűzések megvalósítása érdekében.

1950. március 14-én Kiss Lajos igazgató elnökletével megválasztották a szülői munkaközösséget, melynek szükségességét, jelentőségét a következőképpen méltatták:

„Az iparostanulók abban a korban vannak, midőn fokozott éberséggel kell vigyázni rájuk, hogy rossz társaságba ne jussanak. Ma lerövidített tanulóidő, fizetés, szabadság, szociális juttatások illetik meg őket. Tudniok kell azonban azt is, hogy a biztosított jogokkal szemben kötelezettségeik is vannak, amit teljesíteniük kell, hogy az ipari pályán a jövőben megállhassák a helyüket.”

A szülői munkaközösséget egyhangúlag választották meg.

Funkció	Név	Jogállas
Elnök	Szirbik János	szülő
Alelnök	Kiss Lajos	igazgató
Propagandista	Kezes Sándorné	szülő
Kultúrfelelős	Urbán Magdolna	tanuló
Pénztáros	Fejes Ernő	szakrajz tanár
Jegyző	Sófalvi Izabella	tanárnő
Választmányi tagok	Katona Sándorné Vetró Istvánné Maczelka Pálné Gallyas Istvánné Hegedűs Istvánné Varga Sándorné	szülő szülő szülő szülő szülő szülő

A munkaközösség sokat segített a tanulmányi versenyek, társadalmi munkák, SZIT munka, kultúrmunka szervezésénél, előkészítésénél és más közösségi munkánál.

Az 1949/50-es tanévzáró ünnepségét a szülői munkaközösség és a SZIT közösen állította össze, melynek műsora:

- DIVSZ induló (közös éneklés)

- Üdvözlés: Kiss Lajos igazgató

- Ünnepi beszéd: Dónáth Julianna SZIT titkár

- Jutalmazások

- A kultúrcsoport műsora:

- Nagygyörgy Sándor szavalata

- MINSZ induló

- Kereskedő tanulók színdarabot mutatnak be

- Ipari tanulók táncjelenete

- Közös ének: Sződd a selymet elvtárs

- Szabó Ilona szavalata

- Ipari tanulók színdarabot adnak elő

- Komszomol dal

- Kereskedő tanulók táncolnak

- Kecskeméti Ida szavalata

- Dal a munkáról

- Igazgatói zárszó

- Internacionálé

Az 1949. évi IV. törvény, bár alapvetően megváltoztatta a tanoncoktatás feltételeit egyes vonatkozásokban (pl. a képzés nagyüzemi jellege, vagy elnevezések: ipari tanuló, segéd), nem volt egyértelmű. A Minisztertanács 1950. január 8-ai határozata megállapította, hogy a képzés színvonala igen alacsony, a MT a 2000/1956/1.8/ határozattal a korábbi 2 és 3 éves tanulóidőt megszüntette, és helyette egy és kétéves képzési időt vezetett be a szakmák sajátosságainak függvénye szerint. Szükségessé vált olyan központi, egységes irányítószerv létrehozása is, amely a munkaerőgazdálkozás követelményeit irányítja és szervezi az addig csak munkaerő-gazdálkodással foglalkozó Országos Munkaerő-gazdálkodási Hivatalt Munkaerőtartalékok Hivatalává (MTH) alakította át. Feladatául tűzte ki, hogy a „Magyar Népgazdaság részére ipari- és kereskedő-tanoncképzés útján a szükséges szakmunkaerőt biztosítsa”. Sokat tett a termeléssel való szorosabb kapcsolat kiépítéséért. Megkövetelte a tanulói létszámtervek kialakítását, iskola és üzem kapcsolatának szorosabbá tételét. Az addig széttagoltan működő iskolákból, tanulóműhelyekből és tanulóotthonokból ipari tanuló intézeteket alakítottak ki, azokat négy típusba sorolták be:

a. iskola – tanműhely – otthon,

b. iskola – tanműhely,

c. iskola – tanulóotthon,

d. csak iskola jöttek létre.

Közvetlen irányításukra országosan 7 igazgatóságot hoztak létre. A hódmezővásárhelyi iskola neve ettől kezdve MTH hódmezővásárhelyi 152. Számú Iparitanuló Iskola lett, és a szegedi igazgatósághoz tartozott, kinevezési, tanügyigazgatási, gazdasági és általános hatáskörrel. Ettől kezdve az iskolák munkájában a nagyobb tudatosság lépett előtérbe. Elkészültek elsősorban a nehézipari szakmák tantárgyainak oktatási dokumentumai, tankönyvei. Az MTH intézmény hatáskörét 1957-ben a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya vette át.

Az MTH irányításának időszakában sok átgondolt tervszerűségre került sor. Negyedévenként munkaterv készült, ezek közül az 1952 IV. negyedévi (július - augusztus - szeptember hónapokra) a következőképpen határozta meg a központi feladatokat:

1. Az iskolaévben elért fegyelemnek a nyári hónapokban való megtartása és biztosítása.

2. Takarékosság, tisztaság, nyári takarítás.

3. Év végi munkák elvégzése. Az új tanév beindításának előkészítése.

4. Beiskolázás.

5. Nyári sport és kultúrmunka.

6. Szocialista munkaverseny.

7. Szakmunkásvizsgák szervezése, vizsgáztatás.

8. Gazdasági és adminisztrációs ügyek.

9. Ellenőrzés, gyárlátogatás.

10. Értekezletek.

11. Továbbképzés.

A súlyponti feladatok a továbbiakban havi részletezéssel határidő és felelős megjelöléssel készültek el. A Munkaerőtartalékok Hivatala Délkelet Magyarországi Igazgatósága (Szeged) a következő észrevételezéssel hagyta jóvá:

„A munkaterv jó, részletesen foglalkozik az időszerű munkákkal. Hiányossága, hogy a szeptemberi hónapból kimaradt a tanmenetek elkészítése, korrepetálás, osztályfőnöki órák, szakmai munkaközösség szervezése, DISZ munka, valamint az igazgató óralátogatási terve.”

Minden évben kapott az iskola a tanulók bel- és külföldi üdültetésére létszám- keretet.

1952-ben Mitrik István II. éves vasesztergályos tanulót jelölte az iskola külföldi üdültetésre, figyelembe vették a javaslat következő feltételeit:

1. Akinek a tanulmányi eredménye minden tantárgyból kitűnő, munkához való viszonya a legjobb, magatartása ifjú munkáshoz méltó.

2. Aki a szocialista munkaversenyben kiváló eredményt ért el.

3. Munkás vagy dolgozó parasztszármazású.

4. Pártunkhoz és a népi demokráciához hű.

5. Dolgozó Ifjúsági szervezet tagja, szervezője, politikailag képzett.

6. Egészségügyi szempontból megfelel, jól fejlett.

Az iskola részt vett a kecskeméti kultúrversenyen, ahol csak olyan csoportok vettek részt, akik a tanulmányi átlagukat jelentősen javították, mint pl.

Énekkar: népdalokkal, csasztuskákkal szerepeltek,

a csoport tanulmányi eredményét: 3,52-ről 4,15-re javította

Színjátszók: „A jó doktor” színdarabot adták elő

A csoport tagjai: Kunos Antal félévi 4,12-ről 4,75-re javított

Botykai Magdolna4,44-ről 4,80-ra javított

Mucsi Terézia 3,87-ről 4,80-ra javított

Bíró Rudolf3,70-ről 4,50-re javított

Mucsi József 3,91-ről 4,80-ra javított

Tánccsoport: „Esküvő” táncos jelenetet és a „Vásárhelyi legényes”-t adták elő

a csoport tanulmányi eredményét3,91-ről 4,20-ra javította

1952-ben az MTH intézetek új számozást kaptak, amikor hat körzetre osztották fel az országot. A szegedi 600-as körzethez a Csongrád, Békés és Bács megyei intézetek iskolái tartoztak.

A Csongrád megyeiek:

- MTH 600. Sz. Ipari Tanuló Intézet Szeged,

- MTH 601. Sz. Ipari Tanuló Intézet Makó,

- MTH 602. Sz. Ipari Tanuló Intézet Hódmezővásárhely,

- MTH 603. Sz. Ipari Tanuló Intézet Szentes,

- MTH 610. Sz. Ipari Tanuló Intézet Csongrád,

- MTH 624. Sz. Ipari Tanuló Intézet Szeged,

- MTH 612. Sz. Ipari Tanuló Intézet Kistelek.

Az új számozást az 1952/53-as tanévtől kezdődően használták.⁹⁸

Az MTH keretében működő iskolarendszer csak a nehéziparban biztosított szakmunkás-utánpótlást. A könnyűiparban egyáltalán nem folyt képzés, a szolgáltató jellegű szakmák elsorvadtak, és csak néhány kisiparos gyakorolta azokat. Az 1953-ban működő kormány Nagy Imre miniszterelnök szorgalmazására megbízta a Könnyűipari Minisztériumot, hogy hozza létre a könnyűiparban foglalkoztatott tanulók elméleti oktatásának iskolahálózatát.

Csongrád megyében – ekkor Hódmezővásárhely volt a megyeszékhely – 1953-ban szervezték meg Hódmezővásárhelyen a Könnyűipari Minisztérium Csongrád Megyei Iparitanuló Iskolát és a megyében lévő szentesi, csongrádi, szegedi, makói, kisteleki fiókiskoláit. Ezekben az iskolákban a könnyűiparban –magánszektor, szövetkezet stb.– szerződött tanulók elméleti oktatását biztosították.⁹⁹

Hódmezővásárhelyen az 1953/54-es tanévben két szakmunkásképző iskola működött párhuzamosan: az MTH 602. Sz. Ipari Tanuló Intézet a Ságvári (Mária Valéria) utcában és a Kip. Min. Csongrád Megyei Helyiipari Iskola a Vöröscsillag (Vöröskereszt, Vlasich) utcában, Katona Lajos igazgató vezetésével. Kossa István az MTH elnöke augusztus 22-én több MTH intézet megszüntetését, felszámolást rendelte el a 113-3/1954. sz. rendelkezésével. A 11 megszűnt intézet között szerepelt 7 budapesti, a nagykanizsai, kaposvári, hódmezővásárhelyi és a kecskeméti. A vásárhelyi jogutódjául a szegedi 600-as intézetet jelölték meg. A rendelkezés szerint az átadásokat 1954. szeptember 10. és október közötti időben jelölték meg. A felszámolás megkezdése előtt a Munkaerőtartalékok Hivatala 1954. szeptember 4-én keltezett levelében arról értesítette az intézetet, hogy a Könnyűipari Minisztérium Csongrád megyei iskolájának kell átadni az intézetet. Leltározás után az átadásra 1954. szeptember 26-án került sor. Az MTH 602. Sz. Iparitanuló Intézet minden felszerelése, iratanyaga megszűnése után átadásra került a Kip. Min. Csongrád Megyei Helyiipari Iskolának. A megszűnt intézet főhivatású dolgozói közül egy főállású hivatalsegéd került át és néhány iparitanuló, ami 29 I. éves és 11 II. éves tanulót jelentett.¹⁰⁰

Ekkor valamennyi tanuló 2 évre szerződött és heti két alkalommal 7-7 óra oktatásban részesült. Tantárgyanként 2-2 órát tartottak: szakrajzból, szakmai ismeretből, anyagismeretből és mennyiségtanból, 1-1 órát magyar nyelvből, történelemből, fizikából, testnevelésből, honvédelemi ismeretekből és osztályfőnökiből.

A Csongrád Megyei Helyiipari Iskola 1953-56 közötti működési ideje alatt 37 szakmában képzett tanulókat:

ács, asztalos, autószerelő, bádogos, bognár, cipész, cipőfelsőrész-készítő, csizmadia, épületasztalos, esztergályos, fazekas, fémnyomó, fényképész, férfiszabó, festő-mázoló, fodrász, géplakatos, gumijavító, kertész, kocsifényező, korongos, kovács, kőműves, könyvkötő, kárpitos, lakatos, mérlegkészítő, motorszerelő, műszerész, női szabó, órás, rádiószerelő, szerszámlakatos, szíjgyártó, villanyszerelő és vízvezeték szerelő.

A szakmák nagy többsége az elfelejtett szakmák közzé tartozott, mégis szívesen vállalták a mesterek és a tanulók a képzésben való részvételt.

A Minisztertanács 2188/1955. rendeletével a tanulóidőt 3 évre emelte a hegesztő és a kötő-hurkolóipari konfekciós szakmák kivételével. A rendelet értelmében 1956. július 1-jétől az MTH vette át a helyiipari iskolák irányítását, ezért a szegedi és a makói helyiipari iskola az ott működő MTH intézetekhez átkerült.

A tanulóidő emelése azt jelentette, hogy növekedett az osztályok és az egy szakmához tartozó tanulók száma. Lehetővé vált az egyes szakmák szakelméleti oktatása óraadók bevonásával.

Az 1956/57-es tanévtől 12 osztály indult és a különböző szakmákból 20 szakcsoportban folyt a szakelméleti oktatás.

A tanévtől az elméleti órákat a következő pedagógusok és szakemberek látták el:

Főhivatású tanárok

Katona Lajos

Rakonczai József

Páncél Károly

Varsányi Péter

Igazgató, matematika-fizika szak

Igazgatóhelyettes, matematika-fizika-kémia szak

tanító, szakrajz tantárgyat tanít

tanár, magyar-történelem szak

Óraadó tanárok

Ábrahám Sándor

Csehó Péter

Dani Mihály

Deli Gyula

Fábián Imre

Horga György

Járai Imre

Ormos Ferenc

Rischák Tibor

Smidt Péter

Tanka László

Veszprémi László

Zrínyi Győző

Zoltán Béláné

építészmérnök

gépészmérnök

vasipari oktató

kerámiás oktató

iparművész tanár

fodrász oktató

bőripari oktató

szakrajz tanár

faipari oktató

gépészmérnök

ruhaipari oktató

testnevelő tanár

magyar-történelem szakos tanár

1956 októberében a tanítás három hétig szünetelt a forradalmi események miatt. Novemberben a tanítás folytatásakor derült ki, hogy négy tanuló maradt ki az iskolából, közülük egy fő távozott külföldre.

A tanévben az 1013. sz. kormányrendelet intézkedett az MTH megszüntetéséről. Ettől kezdve az iparitanuló oktatás felügyelete a Munkaügyi Minisztériumhoz került. Az iskola is új nevet kapott: MÜM 602. Sz. Helyiipari Iskola elnevezést.¹⁰¹

Gyors fejlődésnek indultak az évtized kezdetétől az állami vállatok és a kisipari szövetkezetek. Több munkahely (Mérleggyár, Hódgép, Majolikagyár) tanműhelyeket hozott létre, és a gyakorlati oktatás vezetését a szakoktatókra bízta. A nagyobb vállalatok és szövetkezetek is több olyan szakma elsajátítására vettek fel tanulókat, ahol az utóbbi időben ilyen képzés nem volt. Az üzemi és a kisipari képzésben lévő tanulók száma tovább gyarapodott, ami jól látható az emlékkönyv táblázatában.

Az 1960-as évek oktató munkáját, korszerűsítését az 1961. évi III. törvény határozta meg. A tanulók négy napot töltöttek termelő üzemekben, az elméleti oktatásban a tantárgyak 40%-át a szakmai tárgyak tették ki.

Az 1960-as évek második felében a város nagyarányú ipari fejlődésen ment keresztül. Ezzel párhuzamosan nőtt a tanulóképzés iránti igény is. A beiratkozott tanulók létszáma 1967-70 között meghaladta az 1200 főt. Az 1968/69-es tanévtől iskolánkban is bevezetésre került az emelt szintű „B” tagozatos képzés. Többek között géplakatos, esztergályos, gépszerelő, villanyszerelő, női szabó és asztalos szakmájú tanulók számára indítottak ilyen osztályokat. A képzési forma 1976-ban szűnt meg, illetőleg ettől kezdve a tanítás egységesen a „B” tagozat tantervei alapján folyt.

A megnövekedett feladatokat az 1969/70-es tanévben már 22 tanár, 3 iskolai szakoktató, 4 külső óraadó és 2 otthonnevelő látta el.

Az 1970-es árvíz idején – mivel a Makó lakosságát kitelepítették és 120 főt az iskolában szállásoltak el – lényegében május 22-én fejeződött be a tanév.

A szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény, az új „Szakmunkásvizsga Szabályzat”, valamint az 1970-től bevezetett új Országos Szakmunkásképzési Jegyzék szerint az intézetben 1956-1970 között 89 szakmában képeztek tanulókat.

Külön kell szólni a Kokrongyári tanulók képzésről, amely önálló volt az 1950-es évektől.

A társadalmi viszonyok megváltozása miatt a felszabadulás után azonnal megszűnt az önálló gyári iskola. Az addig fel nem szabadult tanulók egy része a helyi szakipari tanonciskolába járt a továbbiakban, voltak olyan szakmájú tanulók is, akiknek képzését a makói tanonciskola tudta biztosítani. 1948-ban, de már az államosítás előtt is csökkent a képzett tanulók száma annak megfelelően, ahogy a gyár termelési profilja is változott. Olyan szakmák képzésére került sor, amelyek korábban nem szerepeltek. Ezt jól mutatja 1949-től a felszabadult tanulók összetétele.

Felszabadult 1949-ben 2 lakatos, 4 gépi hurkoló, 1 kötszövőtanuló, 1950-ben 2 síkhurkoló, 17 gépi hurkoló tanuló, és 1951-ben 8 síkhurkoló, 1 lakatos tanuló.

Ebben az időben felnőttek képzésével és továbbképzésével önállóan oldja meg szakmai munkaerejének szükségletét a gyár, az üzem. A szakmunkás-vizsgáztatást is a gyárban alakult vizsgabizottság közreműködésével végezték, amely bizottságba a Könnyűipari Minisztérium, mint felügyeleti hatóság vizsgabizottsági elnököt delegált. A vizsgázó tanulók olyan szakmunkás vizsgabizonyítványt kaptak, amely csak a gyárban történő foglalkoztatáshoz érvényes.

Szervezett iskolai oktatásra csak az 1960/61-es tanévtől került sor a helybeli MÜM 602. Sz. Helyiipari Tanulóiskolában. A közismereti órákat a képző iskola tanárai, a szakelméleti órákat pedig a gyár műszaki vezetői tanították. Ekkor már a képzési idő is módosult, mégpedig a kötszövő-konfekciós szakmában 1 év, míg a kötő-hurkoló szakmában 2 év lett. Ettől a tanévtől kezdve a továbbiakban általában minden évben, a két szakmában 30-30 tanulót iskolázott be a vállalat.

A Könnyűipari Minisztérium a szakmai képzés területéről az 1960-as évek elején csak a technológusképzést felügyelte. 1965-ben született döntés arról, hogy a könnyűipari szakmunkásképzés is kerüljön a Kip. Min. irányítása alá. Ennek megfelelően született az a miniszteri határozat, hogy tanév közben, 1965. január 21-étől önálló iskolát hoztak létre Hódmezővásárhelyen. Az iskola a Kip. Min. Helyiipari Iskola elnevezést kapta, és a 602. Sz. Helyiipari Tanulóiskola Deák Ferenc utcai épületében működött. A korábbi időben ez utóbbi iskolába beiratkozott tanulók is átkerültek a Kip. Min. iskolába. Az iskola igazgatói teendőit megbízás alapján Katona Lajos látta el, a különböző tantárgyak tanítását pedig a 602. Sz. Helyiipari Tanulóiskola tanárai és a vállalat szakemberei biztosították.

A 602. Sz. Helyiipari Tanulóiskola tanárai közül közismereti tantárgyak oktatásában közreműködtek: Katona Lajos, Kiss András, Kocsis Imre, Solti András, Surinya Antal, Vetró Mihályné és Virágh Jenőné tanárok. A szakmai ismeretek oktatásában pedig az iskola részéről Pánczél Károly, Ormos Zsuzsanna, Rácz Sándor és Tanka László tanárok, a vállalat részéről Kecskeméti Istvánné, Körömi Albertné, Nagy Mária, Pál Rozália, Nyári Rozália, Török István, Oláh János, Bársony Jenő, Szénási István, Szűcs István és Tésik József vettek részt.

Az önálló iskola 8 évig, az 1972/73-as tanév befejezéséig működött. Ekkor az országosan meginduló decentralizációs folyamatok részeként ismét elveszette önállóságát. A Kip. Min. a 12.425/73. sz. rendelkezésével átadta az iskolát felügyeletileg a Csongrád Megyei Tanács Művelődési Osztályának, míg jogutód iskolaként a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetet jelölte ki.

A Kip. Min. iskola 8 éves működése idején évenként növelte a beiskolázásra kerülő tanulók számát, átlagosan évente 160-200 tanulót képzett, ennek 51%-át szabadítva fel. Ezidő alatt sokat korszerűsödött úgy az elméleti, mint a gyakorlati oktatás is. A vállalat sok szemléltető anyaggal segítette az elméleti oktatást. A gyakorlati oktatás hatékonyságának növelésére a vállalat modern tanműhelyt alakított ki a Vorosilov (ma Teleki) utcai telepén. A tanulók ebben a tanműhelyben tanulóidejük alatt alap- és szakmai képzésben egyaránt részesülhettek. A másodéves tanulók önálló termékgyártás kapcsán fejlesztették szakmai tudásukat.

A kötő-hurkoló szakmát tanító szakoktatók: Barna Lászlóné, B. Nagy Ferenc, Elekes Árpádné, Hegedűs Imre, Körömi Albertné, Hézső Gyula és Nagy Mária.

A kötő-hurkolóipari konfekciós szakmát oktatták: Böjti Lászlóné, Kecskeméti Istvánné, Koczka Ferencné, Molnár Sándorné, és Török Ferencné.

Az iskola átadásával egy időben a 602. Sz. Szakmunkásképző Intézet a gyári szakoktatók többségét is saját állományába vette, és gondoskodott továbbképzésükről. Valamennyien elvégezték a szakoktatók 3 éves pedagógiai tanfolyamát. A 602. Sz. Szakmunkásképző Intézetben a kötőipari szakmák oktatásának tárgyi feltételei tovább javultak. Mind a két szakma oktatására szaktantermet alakítottak ki. A géptan oktatását makettek alkalmazásával oldották meg, az anyagismeret korszerű oktatásához pedig anyagismereti gyűjteményt állítottak össze, amely az anyag tulajdonságainak jobb megértését szolgálta. A szakrajz oktatását szintén adekvát eszköztár segítette. Az előbbiek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy évente több tanuló eredményesen szerepelt a „Szakma Kiváló Tanulója” országos versenyen.

A gyár 100 éves életében a szakmai utánpótlást szolgáló képzés többszöri átszervezésen ment keresztül. Sokszor került a képzés fontossága előtérbe, előfordult, hogy háttérbe is szorult, illetve mellőzötté vált. Ennek ellenére megállapítható, hogy az iskola és a vállalat közötti jó kapcsolat eredményeként úgy az elméleti, mint a gyakorlati képzés jól szolgálta a gyár szakmai utánpótlásának nevelését. A képzésben résztvevők nagy százaléka olyan ismeretekre tett szert, amely konvertálható a szakma minden területére.

A MÜM 602. Sz. Helyiipari Iskola kialakult magas tanulólétszáma közül 42% bejárónak számított, ennek 10 %-a magánházaknál lakott. A bejárók a környező településekről jöttek: Mártélyról, Mindszentről, Szegvárról, Földeákról, Székkutasról és a vonzáskörzet tanyavilágából. Hódmezővásárhely város a megyei tanács közbenjárására 1957. július 27-én átadta ideiglenes használatra az Oldalkosár utcai Diákotthonát. Ez a gesztus igen sokat segített a bejáró és magánházaknál lakó tanulók helyzetén.

Az 1966-tól beiratkozott tanulók száma több éven át meghaladta az 1000 főt. A jelentkezőkből tanévenként 35-40 osztály alakult ki. Egy-egy osztály létszáma elérte vagy meghaladta a 30 főt, ami azt jelentette, hogy a délelőtti tanításhoz 12 tanteremre lett volna szükség. Ehhez még társultak a szakkörök tanteremigényei. Az elméleti oktatás a hagyományos képzésben kettő, míg az emelt szintűben három napos volt hetenként. A heti 140 tanteremigényét az iskola az alábbiak szerint biztosította:

Helyiségek	Igénybevett termek száma
	napi	heti
Deák Ferenc utca	5+3 kisegítő	60+15
Kollégium	2 délelőtt	12
Közgazdasági technikum	3 délután	15
Lévai utcai általános iskola	3 délután	15
Kisegítő iskola	2 délután	12
KIOSZ terem	1 délelőtt	5
Munkásotthon	1 délelőtt	5
Összesen:	20 tanterem	139

A Deák Ferenc utcai iskolát naponta délelőtt és délután igénybe lehetett venni, a többi helyiséget az ottani elfoglaltságtól függően vagy délelőtt, vagy délután lehetett elméleti tanításra használni. A folyamatos oktatást és az órák közötti szünetekben a tanulók fegyelmét jelentősen befolyásolta a bérelt helyiségek egymástól való távolsága.

1968-ban a Munkaügyi Minisztérium, látva az áldatlan oktatási körülményeket, tervbe vette egy új korszerű szakmunkásképző intézmény építését. Több éves huzavona után a város elfogadható helyet jelölt ki az építkezéshez. Az épület- együttes: iskola, otthon, konyha-étterem, tanműhely, tornaterem tervezője Novák István (CSOMITERV) Ybl-díjas mérnök. A kivitelező DÉLÉP Vállalat az építkezést 1969-75 között végezte el Juhász Károly építésvezető mérnök és Gál Mihály műszakvezető irányításával. Juhász Károly az építőipari tanulók óraadójaként éveken át tanított, Gál Mihály korábban az iskolánk tanítványa volt. Ezek a személyi kapcsolatok előnyösen befolyásolták a kivitelezést.

Tanulók által készített írói portrékkal díszített magyar- tanterem

A kerámia-tanterem részlete

A kémiai előadó

A mechanika mérőterem részlete

Az építés tervezéséhez Katona Lajos igazgató pedagógiai tanácsaival nyújtott jelentős segítséget. Különösen az előadó termek (fizika, kémia, szakrajz) kialakításában adott tanácsaival segített egyrészt a terv készítésében, másrészt a kivitelezésben.

Az épületegyüttesben az iskolai rész 3 előadóból, 14 szakteremből, 9 szertárból, 2 egyéb oktatási és 6 igazgatási helyiségből áll. Az otthon 4 tanulószobából, 4 betegszobából, könyvtárból és 200 férőhelyes (6 ágyas szobák), fürdővel, és ruhatároló helyiségekkel ellátott szobákból áll.

Az ebédlő csúcsforgalom idején

A konyha kapacitása 600 adagos, az étterem 300 fő egyszeri étkeztetésére alkalmas. A tanműhely a géplakatos, esztergályos, hegesztő, autószerelő, gépjármű villamos-műszerész tanulók szakmai alapképzését biztosítja egyidejűleg 100-120 főnek. A tornaterem 15x30-as méretével alkalmas labdajátékok gyakorlására. A sportlétesítményt két öltöző és fürdőhelyiségek egészítik ki. Az intézet rendelkezik kézilabda pályával és kerékpártárolóval is.

Az új intézeti komplexum akkor az ország egyik legkorszerűbb szakoktatási létesítménye volt. A bázisvállalatok, elsősorban a HÓDGÉP, az Alföldi Porcelángyár és a MERTIPOND a közös oktatási érdekek miatt több milliós értékű anyagi támogatással járultak hozzá a tanműhely, a szakelőadók és más oktatási helyiségek korszerűsítéséhez. Az iskola, a kollégium, étterem ünnepélyes átadására 1973-ban, míg a tanműhely és tornaterem átvétele 1975-ben került sor.

Az új iskola

A korszerű oktatási feltételek kialakításához szakmailag és pedagógiailag magas szinten képzett tanárok, oktatók sok-sok társadalmi munka felhasználásával fejlesztették eszközrendszerüket, kutatták a jobb és eredményesebb oktatási módszereket. Ennek köszönhetően nem maradtak el az eredmények. Tanulóik kiemelkedő eredményeket értek el a „Szakma Kiváló Tanulója” megyei és országos versenymozgalomban, a „Tavasz Magyarországon”, a különböző sportversenyeken, az „Alkotó Ifjúság” pályázatokon és a legváltozatosabb országos vetélkedőkön, kiállításokon.

Évenként került sor az „Iparitanuló bál” megrendezésére a Béke Szálló – ma Fekete Sas – báltermében, ahol a műsort az intézet tanulóiból szervezett kultúrcsoport szolgáltatta. Ugyanott országosan ismert zenekarok, énekesek is felléptek a vendégek színvonalas szórakoztatására.

A tanulók sokirányú művelődési lehetőségeinek bővítésére 1975-től az Országos Filharmóniai Társaság szervezésével és a költség átvállalásával zenei előadássorozatot tartottak az iskolai ebédlőben. A műsor nagy részét a Szegedi Nemzeti Színház művészei, de nemzetközi hírű előadók is szolgáltatták.

Tanulóink megismerhették az ország leghíresebb zenekarain, előadóművészein kívül a világjáró Pege Aladárt, Benkó tanár úr zenés magyarázatait és a világ operaszínpadain is jól ismert Gregor József művészetét.

Az 1002/1973. sz. Kormányhatározat értelmében a szakmunkásképzés a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe került, a közvetlen felügyeletet a megyei tanácsok művelődésügyi osztályai látták el. Ezzel egyidejűleg véglegesen beolvadt a „Könnyűipari Minisztérium Kötő-hurkoló Iparitanuló Iskolá”-ja, az intézet új neve „602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet” lett.

Az 1975/76-os tanévben indította első évfolyamát a Szakmunkások Szakközépiskolája. Az iskola fennállása óta 1976-ban önálló intézeti tanműhelyekben kezdték meg a vasipari szakmák alapképzését. Az 1980/81-es tanévtől a 25/1977/XII.28./ MÜM utasítás alapján valamennyi szakmában fokozatosan bevezetésre kerültek az új OSZJ-nek (Országos Szakképzési Jegyzék) megfelelő tantervek. Az iskola 1970-től 1980-ig a következő szakmákban képzett tanulókat, ami azt jelentette, hogy a szakmák alap- és leágazó szakmákra csoportosultak:

Szakma
száma	megnevezése
1601	Ács-állványozó
603-2	Általános irodagép műszerész
301	Autószerelő
902	Bognár
1301	Bőrdíszműves
901-1	Bútorasztalos
1303	Cipőfelsőrész készítő
501	Elektrolakatos
601-1	Elektroműszerész
601	Elektronikai műszerész
901-2	Épületasztalos
303-1	Esztergályos
1503	Fényező és mázoló
1502	Fényképész
1504	Férfifodrász
1402	Férfiszabó
1505	Fogműves
1452	Francia női szabó
602	Gépjármű villamossági műszerész
304-3	Géplakatos
702	Gipszmintakészítő
501-4	Háztartási gépszerelő
204	Hegesztő
305	Karosszérialakatos
1507	Kárpitos
703	Kerámiakészítő
1512	Kozmetikus
1608	Kőműves
1104	Könyvkötő
1203	Kötő-hurkoló
1204	Kötő-hurkolóipari konfekciós
302-1	Központi fűtés- és csőhálózat-szerelő
605	Mechanikai műszerész
1514	Női fodrász
606	Órás
705	Porcelánfestő
706	Porcelánkorongos
608	Rádió-TV műszerész
1203-5	Síkkötő-körkötő
1203-1	Síkkötő-síkhurkoló
1611	Szobafestő-mázoló
503	Villanyszerelő
302-6	Víz- és gázvezeték szerelő
312-2	Víz-, gáz- és készülékszerelő

Az 1980-as új OSZJ alapján 1980-1990 között oktatott szakmák

Szakma
száma	megnevezése
311-1	Autószerelő
311-2	Autóvillamossági szerelő
1301	Bőrdíszműves
1310-1	Cipőfelsőrész-készítő
312	Csőhálózat- és berendezésszerelő
901-2	Épületasztalos
505-2	Épületvillamossági szerelő
301-1	Esztergályos
1505	Fogműves
313-3	Géplakatos
713-1	Gipszmintakészítő
204	Hegesztő
305	Karosszérialakatos
713-2	Kerámiaformázó
1617-4	Kőműves
315-1	Könnyűszerkezet-lakatos
1215	Kötő
615-1	Kötő- és varrógépműszerész
1407-4	Kötőipari konfekciós
615-2	Műszergyártó és karbantartó
1407-5	Nőiruha-készítő
705	Porcelánfestő
1611	Szobafestő-mázoló
505-4	Villamoshálózat-szerelő

Az 1980/81-es tanévben a tantestület összetétele a következőként alakult:

1 igazgató, 2 igazgatóhelyettes, 33 tanár, 2 gyakorlatioktatás-vezető, 25 szakoktató, 1 kollégiumvezető, 6 kollégiumi nevelőtanár.

Az 1982/83-es tanévtől a korábbi „3-nap elmélet és gyakorlati” rendszert az öt napos munkahétre való áttérés miatt felváltotta a kéthetes ciklusokban történő képzés. A tanulók öt napig elméleti oktatásban (34-36 óra), 5 napig pedig gyakorlati képzésben vettek részt. A kezdeti nehézségek leküzdése után úgy tűnik, ez a forma megfelelő, különösen a gyakorlati oktatásban kedvező, hogy a tanulók a megkezdett munka eredményét is tapasztalhatják.

1983-ban ünnepeltük a szakmunkásképzés intézményes bevezetésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból a Tornyai János Múzeum kiállítási termében színvonalas kiállítást rendezett az iskola az elmúlt 100 év írásos és tárgyi emlékeiből.

1983-ban Katona Lajos – 30 éves igazgatói múlt után – súlyos betegség miatt rokkantnyugdíjba ment.

Az iskolakert részlete

Az intézet igazgatását pályázat útján 1985. augusztus 1-jén Sós Imre vette át, aki azt két cikluson keresztül, 1995 nyaráig – nyugdíjba vonulásáig – töltötte be.

Az iskola építését az 1960-as években sürgető demográfiai hullám után, az 1980-as évek második felére újabb érkezik. Tanítási célra kellett igénybe venni a kollégium (otthon) tanulószobáit, a tanműhely néhány helyiségét: a mérőtermet és a tanári szobát. A további bővítés igénye ismét felmerült. A terveket Novák István építésztervező el is készítette, de anyagiak hiánya miatt az építés nem valósulhatott meg.

Az 1987/88-as tanévben tanulóink részt vettek az OMF (Országos Műemlék Felügyelőség) által meghirdetett helytörténeti, műemlékvédelmi vetélkedőn, melyet középiskolásoknak szerveztek. A verseny tíz hónapon keresztül tartott. A benevezett 623 csapatból – melyből 396 fejezte be a versenyt – az iskola tanulói megszerezték az első és a harmadik helyet.

Az újabb demográfiai hullám (az 1970-es évek első felében születettek) az 1980-as évek végére érte el az iskolát. A tanulólétszám 1989 és 94 között meghaladta az évi 1000 főt. Hasonló létszámok 1966 és 1972 között voltak. Az iskola épülete szűknek bizonyult. Időközben elkészült az épületbővítés tanulmányterve (szintén Novák István munkája), megvalósítására azonban nem került sor. Ezekben az években ismét tanítási célra kellett igénybe venni a kollégiumi tanulószobákat, mechanikai mérőtermet és a tanműhely helyiségeit is.

Az 1989/90-es tanévben már kitelepülésre kényszerült az iskola. A Bajcsy- Zsilinszky u. 29. szám alatti egykori lakóépület, majd MHSZ központ az iskola kezelésébe került, ahol először kisebb átalakításokkal néhány tanításra alkalmas helyiség létesült. Ugyanebben a tanévben az új Hódtói Általános Iskolában is három bérelt teremben folyt az elméleti oktatás.

Hódmezővásárhelyen az általános iskolát végzett lányok pályaválasztási lehetőségei meglehetősen szűkek. Az eddig legtöbb lányt beiskolázó kötő és konfekciós szakmákban a HÓDIKÖT átalakulásával szinte teljesen megszűntek a képzési lehetőségek. A hároméves szakmunkásképzésből kiszorult lánytanulók számára indult 1993-ban a kétéves varrómunkás osztály. Az itt végzett lányok a későbbiekben nőiruha-készítő szakmában folytathatták tanulmányaikat. Az utolsó varrómunkás osztály az 1995/96-os tanévben végzett.

Az iskola a textilipari képzést saját, önálló tanműhely létesítésével kívánta megoldani – munkahelyet is teremtve ezzel a nagyvállalatoktól kiszorult szakoktatók számára. Az új tanműhelyt a már korábban említett Bajcsy-Zsilinszky u. 29. sz. alatti épület újabb átalakításával, pályázatok útján beszerzett gépekkel alakították ki.

A rendszerváltás éveiben a nagy építőipari vállaltok is felbomlottak, megszűntek. Tanulóképzéssel csak a DÉLÉP-ből kivált BAUSTUDIUM Kft. foglalkozott. A hiány pótlására az iskola is önálló asztalos, kőműves és szobafestő gyakorlati csoportokat indított. Az asztalosok tanműhelyét a Fecske utcában, a kőművesek tanudvarát pedig a Bajcsy-Zsilinszky u. 29. számú épületben – szintén pályázati pénzből finanszírozott – átalakítással hozták létre. Így a korábban kizárólag vasipari képzéssel foglakozó intézeti tanműhely kibővült textilipari és építőipari ágazattal is. A tanulók alapképzésén kívül bérmunkák végzésére is lehetőség nyílt.

Az iskola tervei között korábban is szerepelt szakközépiskolai osztályok indítása. Ennek realizálódására az 1993/94-es tanévben került sor Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének 426/1992. XII. 154/KGY. sz. határozata alapján. Ebben a tanévben két osztály indult ruhagyártó és fémforgácsoló szakmákban, és az első évfolyam 1997-ben érettségizett. Az 1994/95-ös tanévben is indult egy ruhagyártó osztály, de a következő években – jelentkezők híján – további szakközépiskolai osztályok már nem indultak.

A szakközépiskolában kötelező idegen nyelvi oktatás feltételeinek megteremtésére nyelvi laboratóriumot alakítottak ki a kollégium egyik tanulószobájából.

Az 1994/95-ös tanévtől – a törvények adta lehetőségekkel élve – megalakult az iskolaszék, mely mandátumának lejártáig, 1998 januárjáig működött, állást foglalt az iskola életét érintő valamennyi fontos kérdésben.

Az iskola területén, az épületegység részeként 1972-ben elkészült konyhát a Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat működtette. A vállalat felbomlásakor, 1993-ban a konyha és az étterem iskolai kezelésbe került.

Az iskola saját tanműhelyei közül 1994-ben a textilipari tanműhely a PERLE Oktatási és Szolgáltató Bt. kezelésébe kerülésével szűnt meg. Újabb változás 1996 januárjában következett be, amikor az intézeti tanműhelyt Ipari Szakképző és Szolgáltató Kht., majd később Kft néven önkormányzati tulajdonú önálló képzőhellyé alakították.

1995-től az iskola épületének takarítását a HÓD-PEDELLUS Kht. takarító személyzete oldja meg. A konyha dolgozói ugyanebben az évben a HÓD-MENZA Kht. állományába kerültek.

Sós Imre igazgató 1995-ben nyugállományba vonult.

Az iskola vezetésére kiírt pályázat – bár három pályázó is indult – nem hozott eredményt. Az 1995/96-os tanévben a Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése által kirendelt Hegedűs Imre igazgatása alatt végezte oktató-nevelő munkáját az iskola. Az 1996 elején elbírált újabb igazgatói pályázat – melyen két pályázó indult – Hegedűs Imre kinevezését eredményezte. 1996 nyarán bekövetkezett súlyos betegsége után 1997 őszén rokkantnyugdíjas állományba került.

Az 1997/98-as tanévben indult be az iskolában a Szakmunkások Szakközépiskolájának intenzív nappali tagozata. A már szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező tanulók két év tanulmányi idő után érettségi vizsgát tehetnek.

Az iskola – fennállása alatt másodszor – 1997 nyarán elveszette önállóságát. Az 1997/98-as tanévet összevonva a Kossuth Zsuzsanna Műszaki Szakközépiskola és Gimnáziummal már a Kossuth Zsuzsanna Műszaki Szakközépiskola, Gimnázium, Ipari Szakmunkásképző és Kollégium Intézményegység néven kezdte el, Hajdu János igazgató és Lantos Etelka intézményegység-vezető irányításával.

Lantos Etelka intézményegység-vezető

Kimutatás az Iparitanuló- és Szakközépiskola tanévenkénti létszámáról évfolyamonként 1945–1998

Tanév	Iparitanuló					Szakmunkások Szakközépiskolája (levelező)
	I:	II.	III.	IV.	Összesen:	I.	II.	III.	Összesen:
1945-46	45	147	116	38	346	0	0	0	0
1946-47	40	127	110	114	391	0	0	0	0
1947-48	80	150	87	78	395	0	0	0	0
1948-49	40	120	148	49	357	0	0	0	0
1949-50	77	52	104	19	252	0	0	0	0
1950-51	11	34	0	0	45	0	0	0	0
1951-52	77	51	0	0	128	0	0	0	0
1952-53	87	44	0	0	131	0	0	0	0
1953-54	12	65	0	0	77	0	0	0	0
1954-55	63	13	0	0	76	0	0	0	0
1955-56	107	69	0	0	176	0	0	0	0
1956-57	147	102	74	0	323	0	0	0	0
1957-58	230	133	93	0	456	0	0	0	0
1958-59	191	190	86	0	467	0	0	0	0
1959-60	251	165	173	0	589	0	0	0	0
1960-61	285	185	169	0	639	0	0	0	0
1961-62	389	200	161	0	750	0	0	0	0
1962-63	389	223	126	0	738	0	0	0	0
1963-64	341	323	166	0	830	0	0	0	0
1964-65	326	251	224	0	801	0	0	0	0
1965-66	278	280	174	0	732	0	0	0	0
1966-67	396	417	258	0	1071	0	0	0	0
1967-68	584	368	281	0	1233	0	0	0	0
1968-69	514	512	258	0	1284	0	0	0	0
1969-70	495	472	311	0	1278	0	0	0	0
1970-71	472	441	316	0	1229	0	0	0	0
1971-72	385	379	307	0	1071	0	0	0	0
1972-73	344	309	315	0	968	0	0	0	0
1973-74	383	298	220	0	901	0	0	0	0
1974-75	340	329	229	0	898	0	0	0	0
1975-76	291	276	259	0	826	39	0	0	39
1976-77	285	247	215	0	747	166	35	0	201
1977-78	311	258	199	0	768	119	79	27	225
1978-79	308	283	208	0	799	109	32	60	201
1979-80	345	292	236	0	873	107	66	26	199
1980-81	268	323	223	0	814	88	63	52	203
1981-82	294	205	289	0	788	109	61	47	217
1982-83	348	313	226	0	887	121	60	47	228
1983-84	339	303	277	0	919	110	34	43	187
1984-85	365	285	254	0	904	119	56	35	210
1985-86	372	336	244	0	952	45	57	49	151
1986-87	334	338	293	0	965	75	56	52	183
1987-88	372	275	271	0	918	74	45	37	156
1988-89	403	299	251	0	9587	50	45	27	122
1989-90	493	333	250	0	1076	50	37	26	113
1990-91	436	402	280	0	1118	56	29	25	110
1991-92	396	348	341	0	1085	47	29	17	93
1992-93	457	391	291	0	1139	57	28	33	118
1993-94	435	363	257	0	1055	54	28	22	104
1994-95	408	342	256	0	1006	61	22	24	107
1995-96	280	322	245	0	847	60	29	18	107
1996-97	268	218	264	71	821	94	17	25	136
1997-98	282	170	222	24	698	139	35	18	192
1998-99	455	174	185	0	814	149	57	30	236
Összes:				95	49038				3.875

Iskolánkba járt: 1920-1945 között:34.856 tanonc

1945-1998 között:49.038 szakmunkástanuló

1975-1998 között3.875szakközépiskolás.

Összesen: 1920-1998 között 87.769 tanuló oktatásáról-neveléséről gondoskodott az iskola vezetése és tantestülete, a város céhei, iparosai, nagyvállalatai, valamint napjaink vállalkozói.

SZAKMUNKÁSKÉPZÉSBEN HASZNÁLT DOKUMENTUMOK