VI. A SZAKKÉPZÉS KIVÁLÓ TANÍTVÁNYAI

1883-1998

Az eddigi fejezetek a hódmezővásárhelyi ipar fejlődésének történetét, főbb állomásait mutatta be, felhasználva a levéltárakban, iskolai naplókban, anyakönyvekben található adatokat. A fejezetek anyaga egy odaadó, szerteágazó kutatómunka eredménye. Olyan írás, amely tudományosan tárja fel a témájára vonatkozó tényeket. Alapot ad a további kutatáshoz, így forrásmunkának tekinthető.

A VI. fejezet nemcsak ezzel a céllal íródott. Ez már az érzelmeké is. Nem véletlen, hiszen nincs iskola érzelem, szeretet, egymás megbecsülése, az erkölcsi normák megalapozása nélkül. Ennek az iskolának a története hosszú, így a személyes érintkezést csak a még élő volt tanítványokkal, tanárokkal, oktatókkal vehettük fel. Az I-V. fejezet jellemzője a teljes objektivitás. A VI. fejezetben már szubjektív elemek is jelen vannak, bemutatva azt a fejlődést is, amely az iskola tananyagában, korszerűsödésében, szellemiségében mutatkozott, tükrözve a korra jellemző világnézeti változásokat is. Itt a nagy „parasztvárosban” különösen érdekes ez, hiszen Hódmezővásárhelyt a mezőgazdaság éltette. Igaz az is, hogy nincs fejlett mezőgazdaság fejlett ipar nélkül. A város megváltása után megszűntek a nagybirtokok. A volt latifundiumok gazdasági cselédeiből, bérlőiből, feleseiből tulajdonosok, törpebirtokosok lettek – tanyalakók. Ennek következménye, hogy az elszigetelten élő, nagy számú tanyai parasztság kénytelen használati eszközeinek nagy részét maga elkészíteni, ezermesterré válni. Így lett a város jó termőtalaja a népművészet kifejlődésének. Híressé vált a hódmezővásárhelyi hímzés, tálas mesterség. A haladás egyre korszerűbb munkaeszközök előállítását kívánta meg, és ennek kialakítására egyre műveltebb, sokrétűbb, önállóbb ipari munkásság kellett. Ezt a tendenciát híven tükrözi a korábbi fejezetek anyaga.

A könyv egyik célját ezzel el is érte. Kibontakozik benne az ipari fejlődés története, vele a szakoktatás – mint az ismeretanyag átadásának színhelye – kialakulása. Én úgy fogom fel ezt a könyvet, mint egy nagy-nagy tablót, melyhez több ezer embernek van köze, és amely ezeknek az élő, vagy már elhalt iparos embereknek munkásságát idézi.

A XX. század pedagógiai célkitűzései között fontos helyet foglal el az az irányvonal, amely arra neveli az embereket, hogy ne a vagyonuk, hanem a tudásuk alapján rangsorolják őket. Szüleim elbeszélései alapján tudom, hogy az 1945-öt megelőző időben is élesen, kasztszerűen elhatárolódtak egymástól a parasztok, munkások, tisztviselők – a tanultak és a nem iskolázottak tömegei – csupán származásuk, beosztásuk, illetve foglalkozásuk alapján. Ez a szemlélet, az 1948 utáni esztendőkben „a munkáshatalom idején” előjelet váltott. Az arisztokráciától a „munkásság” vette át a vezető szerepet, itt is elsősorban a származás alapján. Ma éljük azokat az éveket, amelyek a mérleg nyelvének megnyugvásához, a demokráciához vezethet el bennünket. Nem a származása szabja meg egy ember életútját. Kivételek, egyedi esetek természetesen itt is, ott is akadtak és akadnak ma is. A becsontosodott szemléletek feloldásához idő – néha generációk ideje – kell. Legyen szabad egy ideillő, az oktatással kapcsolatos példát elmondanom. Az „Örökségünk Őrei” műemlékvédelmi országos vetélkedő „kifundálói” mesélték, hogy amikor a kiírásról tárgyaltak, sokan csak a gimnazisták, szakközépiskolások részvételét vették figyelembe, mert csak azok képességét tartották megfelelőnek a feladatok megoldására. A szakmunkástanulókat egyáltalán nem. A vita során végül győzött a józan ész, bevették a korban egyező szakmunkástanulókat is, az egy esztendeig tartó, rendkívül tartalmas és nehéz, sok kreativitást, ismeretet kívánó vetélkedőbe. És mit ad Isten? A vetélkedőt a hódmezővásárhelyi 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet 5+1 fős szakmunkástanulókból álló csapata nyeri meg úgy, hogy a verseny III. helyezettje is ugyanebből az iskolából kerül ki – 623 benevezett – minden nevesebb középiskolát megelőzve. Én személy szerint nagyra tartom azt, aki valaminek a mestere. Legyen az manuális készség, vagy szellemi erőfeszítés. Még nagyobbra tartom azt, aki hozzáállásában, akaratában nagy. Ezek a vetélkedő szakmunkástanulók hozzáállásukkal, kitartásukkal nyertek.

Most már elérkeztem e bevezető gondolatok után mondanivalóm lényegéhez. A hódmezővásárhelyi iparoktatás tanárait, oktatóit bemutatta Katona Lajos (volt) igazgatóm az előző fejezetben, fényképpel, és a bemutatott munkájának rövid jellemzésével. Nem rangsorolva, hanem az abc betűinek sorrendjében haladva. Rám hárult az a feladat, hogy az iskolában tanuló, bizonyítványt szerző több tízezer főt mutassam be. Teljesíthetetlen feladat. Így nem is vállalható el. Az azonban igen, hogy a már tanuló korában az iskolának jó pontokat szerző diákok, különböző tanulmányi, szakmai, szaktárgyi, sport stb. országos versenyek nyerteseiről, helyezettjeiről készüljön egy rövid bemutatás. Az is kívánatos, hogy azok, akik a szakmájukban, vagy egyéb téren közismertek lettek, szerepeljenek úgy a könyvben, hogy a fényképük mellett munkásságuk is nyilvánosságot kapjon. Megérdemlik a kiemelést azok is, akik a szakmunkásvizsgájuk után sikeres felsőfokú tanulmányokat végeztek. A kiemeltek száma – együttesen is – csak töredéke az összlétszámnak, pedig ha nagy tablónak tekintem a könyvet, mindenkinek, aki csak kívánja, és akiről tudunk, itt lenne a helye. Hogy ezt a tényt megközelítsük, szokatlan megoldással egy „ex libris” megtervezésével és kinyomtatásával próbáljuk elérni. Ez az „ex libris” a könyv utolsó oldalán található, és azt rögzíti, hogy a könyvnek a gazdája valamikor koptatta a szóban forgó iskola padjait, és büszkén vallhatja, hogy ő is egyike annak a sok ezer „kisinasnak”, tanoncnak, szakmunkástanulónak, akik ide jártak a szakmájukat megtanulni. Ma már igazi kisinas nincs, mert csak a 16. életévük betöltése után lehet tanulószerződést kötni a munkáltatóval az új oktatási törvény szerint. Korábban ez az alsó határ 12 év, majd 14 év volt. A tanulóidő tartama 5 évet ért el. Szükséges is volt ez a viszonylag hosszabb idő, hiszen a szakmák zöménél a beidegzett manuális készségek elsajátításához több idő kellett. Ma már egyre inkább a technika veszi át a fizikai munka elvégzését. Egyre modernebb gépek jelennek meg, melyek kezelésének elsajátítása mindig magasabb szintű tudást igényel. Ezért kötődik sok szakma az érettségi letételéhez. Az olló, amely az iparos és értelmiségi réteg között 60-80 évvel ezelőtt feszült, ma feloldódni látszik. Ahhoz, hogy valaki szakmunkás legyen, az új oktatási törvény alapján 10-15 (a szakmák többségében 12) évnyi szervezett, rendszeres tanulás kell (ebből 2-3 év kizárólag a szakmai elméletről és gyakorlatról szól). 12 év kell ahhoz, hogy egy fiatal érettségi bizonyítványt szerezzen. A kettő között lényeges különbség az, hogy az első már a termelőmunkában való elhelyezkedésre ad jogot, az utóbbi pedig még csak kulcs ennek az – igaz tágabb – munkalehetőségnek a megszerzéséhez. Pontos felmérést nem tudunk készíteni, de a hozzánk beérkezett adatok nyomán megállapítható, hogy végzett szakmunkástanulóink mintegy 60-65%-a utólag érettségit tett. Ez egy fontos szemléletváltozás bizonyítéka. Ma már természetes dolog, hogy egy főiskolás, egyetemista felszolgálással, vagy még egyszerűbb fizikai munkával keresi meg iskoláztatása költségeinek egy részét. A hasznos, értelmes munka tisztelete hazánk felemelkedésének alapja. Ez a gondolat kell, hogy vezérelje az iskolák oktatóinak, tanulóinak mentalitását. Gróf Széchenyi István már több mint 150 évvel ezelőtt felismerte ezt, sőt élő példákkal is szolgált. Örömmel, meghatódottsággal tölt el bennünket (nevelőket, oktatókat) a volt tanítványainkkal való újabb kapcsolatfelvétel visszajelzéseiből felénk áradó szeretet. Többet érnek ezek a spontán megnyilatkozások számunkra minden hivatalos jutalomnál, kitüntetésnél. Pénzre nem válthatók, mégis felbecsülhetetlen értékűek. Mielőtt elkezdenénk a tanulók tablójának bemutatását, néhány ilyen visszajelzést szeretnénk idézni bizonyságául annak, hogy tanulóink nem hiába tanultak, tanáraink és oktatóink nem hiába tették dolgukat. Hajdu Antal – értesülve volt szakoktatója haláláról, így ír Németországból: „…megtanítottál nemcsak dolgozni, élni is. Megtanultam tőled számomra a legfontosabbat, szeretni ezt a szakmát, és élvezettel csinálni. Nagyon büszke vagyok rád, mert Te voltál a mesterem.”

Monoki Ildikó – „Büszke vagyok, hogy ebbe az iskolába jártam. Úgy érzem, nagyon sokat formált egyéniségemen, ízlésvilágomon. Tanáraimnak csak megköszönni tudom, mit értünk tettek.”

Soós László – „Köszönöm Katona Lajos igazgató úrnak és segítőinek, hogy emléket állítanak ennek a számomra becses iskolának.”

Dr. Szabó Lajos – „Az utolsó gorzsai tanítónak (nekem) már csizmadia mesterség levelem is volt a jogi diplomám mellett.

Nagy Aranka – „Életre szóló barátságok születtek az iskolában. Nyitottabbá váltam.”

Szántó Jenő – „Sok szépet és jót tanultam a 602-ben. Szeretem a szakmám, több országban voltam, nagyon sokat tanultam és láttam.”

Palisca Mária – „Boldog vagyok, hogy nem felejtettek el. Életem legszebb éveit töltöttem ebben az iskolában.”

Pallér Sarolta – „… ők indítottak el a művészetszeretet útján, amit azóta is járok, bár rögös.”

Pelcz Zoltán – „Tanáraim komolyan vették, amit csináltak, kiváló emberek.”

Lusztig Imre – „Tanulóéveimet Plohn József hódmezővásárhelyi fényképésznél töltöttem, a legutolsó tanulója én voltam.”

Bíbor Julianna – „Szeretek visszagondolni szakmunkástanuló éveimre, mert valami jó kezdődött el számomra akkor. Ezúton is szeretném megköszönni tanáraimnak azt a sok szeretet és tudást, amit átadtak nekem.”

Makcsali Krisztina – „Hazajövök, tolmácsként szeretnék dolgozni, németül és angolul beszélek.”

Mucsi Ernőné – „A szakmám volt az életem.”

Kanczler Klára – „A napokban jelent meg Galambos Pál verses kötete, melynek illusztrátora voltam.”

Kiss Ildikó – „Az ebben az iskolában átélt évek meghatározóbbak, erősebbek, mint a gimnázium volt. Minden emlék ide köt.”

Kiss Norbert – „Ígérem, amíg élek igyekszem ezt a tudást másokkal is megosztani, hiszen csak kölcsön kaptam, amit illik kamatostul visszaadni, nem elherdálni, vagy saját boldogulásunk érdekében rossz célra fordítani.”

Kiss János – „17 éve adom át szakmai tudásomat Szegeden a Tanárképző Főiskolán. Emberséggel próbálom tanítani szakmámat, sokszor emberfeletti, erőmet meghaladó fizikai terhelés mellett, elsősorban nem anyagi érdektől vezérelve. Hitem a szakmában töretlen, és az sokszorozza meg, hogy vannak tanítványaim, akik ezt már tovább viszik. Talán az élet is minősít majd engem, mint tűz a kerámiát.

Kiss Sándor – „Elődeim – nagyapám, édesapám – tálasok voltak, ebben az iskolában végeztek a századfordulón.”

Kovács Imre – „Részt vettem hivatalomnál fogva a hódmezővásárhelyi szakmunkásképzés korszerűsítésében.”

Dr. Kőhegyi Ferenc – „Az akkori viszonyokra jellemző volt, hogy az 5 autóvillamossági szerelő közül 3-an voltunk hasonló szituációban, parkoló pályára kerültünk.”

Rischák Tiborné – „Csak abból lehet jó szellemi dolgozó, aki a fizikai munka szépségét is ismeri.”

Szekeres Imre Gyula – „E hazában, ahol magyarul beszélnek, és az ember munkájára számítanak, megbecsülik, ott érdemes volt dolgozni és élni, érdemes tanulni, mert az önértékelés, önbizalom szilárdabb talajon volt végig bennem.”

Timár Edit – „… munkáim szakmai elismerése, főként a légecsetes képek már zsűrizés alá kerültek, az elismerést azonban a tárlatlátogatóktól kapom.”

Takács Miklós – „Mindig volt 6-8 ipari tanulóm, akiket a motorszerelés rejtelmeibe próbáltam beavatni, mindenféle szakmai sovinizmus nélkül.”

Tóth Tünde – „Nagyon örülök, hogy részese lehetek ennek az emlékkönyvnek. A világ jobbá tétele önmagunk jobbá tételén keresztül vezet.”

Urbaniczki István – „Az iskola kiváló alapokat adott szakmai fejlődésemhez.”

Varga Mária – „Sajnos (?) nem csináltam karriert, még mindig a választott mesterségemből élek – szeretem a munkám.”

Varga Sára – „A Hódmezővásárhelyen eltöltött idő életem eddigi legszebb 2 éve volt. Köszönhető ez néhány rendkívüli pedagógusnak.”

Dr. Vass István – „Ma is emberi tisztelettel emlékszem Kiss Balázs Jánosra. Igaz embersége és a szerény csöndessége mögött húzódó intelligenciája, a szakma fölényes ismerete egész életemben példa maradt. Az iskolában tanultak hatalmas segítséget jelentettek, mikor műszerekkel kellett foglalkozni. Egy labororvos egyben szerelő is kell, hogy legyen.”

Kárai László – „Zalaegerszegen – a nyomdában – találkoztam Mindszenti József hercegprímással. Szerette a vásárhelyieket magyarságukért, őszinteségükért.

Látos József – „Elhivatottságot érzek az iparitanuló-képzés iránt.”

Bodó Jenő – „Az eredményességhez nélkülözhetetlen a becsületes szakmai alap, a kellő alázat és szeretet.”

Ennek a könyvnek a megírása szinte egybeesik a szakmai képzés egy nagy korszakának a lezárásával. Kezdődik a változás azzal, hogy a szakma kiválasztásában a 10 évre bővült kötelező oktatási idő mellett a tanulók 2 év haladékot kaptak. Ez új módszertani problémákat vet fel tanárnak, tanulónak, munkáltatónak, szülőnek egyaránt. A világ szemléletében pedig az iskolával kapcsolatos érzelmi elemeket kiszorítani látszanak az értelmi, pontosabban az objektív meglátások. A NAT is sejteti például azt, hogy jó, ha valaki egyszerre több szakmában járatos, így a piac buktatóit könnyebben átvészelheti. A klasszikus szakmai tudás hiánya máris érezhető főleg a szolgáltatásokban, pl. szabó, cipész iparban. Úgy érzem, hogy az oktatásunkban beálló változások túl gyorsak a társadalmi változásokhoz képest. Persze ez csak sejtés, az idő bizonyíthat csak. Egyelőre mondjuk ki, hogy aki kőművesnek tanult például, az maradjon kőműves, de jó kőműves!

Mivel zárhatnám ezt az írást, mintsem azzal: szeressék továbbra is tanult szakmájukat, haladva a kor kihívásaival. Az iskolai tablókra azt is odaírják, hogy mikor találkoznak ismét. Válaszom: mindig, amikor a könyvet felnyitjuk.

Hogy az eligazodás könnyebb legyen a bemutatandókat három csoportra osztottam:

A. Akik már iskolás korukban bizonyítottak

B. Akikből közismert személyiség lett

C. Akik felsőfokú végzettséget is szereztek

A. Akik már iskolás korukban bizonyítottak

	Ádók Zsolt 1989-től 1992-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, kerámiaformázó szakképzettséget szerzett. 1992-ben a történelem tantárgyi versenyen megyei II. és országos VI. helyezést ért el. Érettségi után a HÓDIKÖT dolgozója lett.
	Angyal Anikó 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, kerámiaformázó szakképzettséget szerzett. 1988-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen - szakmájában - területi III, valamint országos VI. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Jelenleg a Majolikagyár Kft. dolgozója.
	Annusné Tatár Katalin 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd különböző szakirányú tanfolyamokat végzett. Képzettségei: kötő (1988), számítógép-kezelő (1990), könyvelő (1995). 1988-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos II. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Jelenlegi munkahelye a Royal Tee – HÓDIKÖT Kft.
	Antal Katalin 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: kerámiaformázó. 1988-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen szakmájában országos II. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Jelenlegi munkahelye a Majolikagyár Kft., ahol korongozik. Az Iparművészet Ifjú Mestere cím tulajdonosa.
	Apró Szilvia 1995-től 2000-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Nőiruha-készítő szakmát tanult, majd iskolánkban érettségizett. 1997-ben a Kazinczy-érem tulajdonosa (Győr), majd a Németh László prózamondó verseny III. helyezettje. 1998-ban a városi Petőfi Sándor szavalóverseny különdíjasa.
	Árkus Ida 1974-től 1977-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, később a Közgazdasági Szakközépiskolában 2 éves titkárnőképzőt végzett. Szakképzettsége: porcelánfestő. Tanulóként titkára volt az intézet ifjúsági szervezetének. Felnőttként tagja a vásárhelyi „Zöld csoport”-nak és a rádiós társaságnak. Jelenlegi  munkahelye  a  Majolikagyár  Kft.  1986-ban az  „Ifjú Szakmunkások” díja kitüntetésben részesült.
	Aszalai Csilla 1984-től 1987-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, szakképzettsége: nőiruha-készítő. A szakmáját csak kiegészítő tevékenységként műveli, jelenleg büfés a Jó Étvágyat Kft-nél. 1987-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei I, országos XIV. helyezést ért el. A tantárgyi tanulmányi versenyen textilipari szakrajzból országos II. helyezett lett. Még ugyanebben az évben elnyerte az iskolai Szántó Kovács János-díjat is.
	Bacsa Julianna 1979-től 1982-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kötő. 1982-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos II. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Baksai Erika 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kerámiaformázó. Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos Műemléki Felügyelőség által meghirdetett „Örökségünk Őrei” középiskolás műemléki vetélkedő országos III. helyezést elért csapata tagjaként. Jelenleg dísztárgyak gyártásával és forgalmazásával foglalkozik.
	Balázs Aliz 1992-től 1995-ig a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában porcelánfestő szakmát tanult, majd 1995-től 1997-ig ugyanitt kerámiaformázó szakmunkás-bizonyítványt is szerzett. 1995-ben beiratkozott a Szakmunkások Szakközépiskolájába, érettségit tett. 1994-ben az Arany János balladamondó verseny II. helyezettje, az országos döntő résztvevője. 1995-ben az Őze Lajos versmondó verseny döntőjének részt vevője. Munkahelye: Délalföldi Népművészeti Egyesület, ahol fazekas szakkört vezet.
	Balog János 1979-től 1982-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: épületasztalos. 1982-től 1997-ig dolgozott (különböző helyeken) a szakmájában, jelenleg a Hód-Pedellus Kht. munkatársa. 1982-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei I, országos V. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Bán Beáta 1985-től 1988-ig a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben porcelánfestő szakmát tanult. Különböző szakvizsgák letétele után 1994-től 1995-ig a Szegedi Délalföldi Képzőművészeti Egyesület Alkotóházában a Magyar Művelődési Intézet mellett működő vizsgabizottság előtt „Alapfokú gyermek kézműves klubvezető művelődési ágazatban” vizsgát tett. Dolgozott grafikusként, kirakatrendezőként, virágkötőként, jelenleg vállalkozó. Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos Műemléki Felügyelőség által meghirdetett „Örökségünk Őrei” középiskolai műemléki vetélkedő országos III. helyezést elért csapat tagjaként.
	Barkóczi Edit Éva 1972-től 1975-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: porcelánfestő. 1975-ben a tantárgyi tanulmányi versenyen díszítőipari szakrajzból országos III. helyezést ért el. Jelenleg háztartásbeli.
	Barnáné Baranyi Ibolya 1978-tól 1981-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: porcelánfestő. Később levelező tagozaton érettségit szerzett. 1981-ben a Tantárgyi Tanulmányi versenyen díszítőipari szakrajz és művészettörténet szaktárgyakból országos III. helyezést ért el. Munkahelye a hódmezővásárhelyi Agyagipari Szövetkezet, ahol porcelánfestő, írókázó, illetve szakoktató beosztásban dolgozik jelenleg is. Több „Kiváló Dolgozó” cím birtokosa.
	Barna Endréné (Surinya Erika) 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: gipszmintakészítő. 1990-től 1993-ig az Országos Műemléki Felügyelőség Hódmezővásárhelyi Kirendeltségén dolgozott, mint épületszobrász. 1993-tól az Alföldi Porcelán Edénygyár Rt-nél tisztító szakoktató, jelenleg is ott dolgozik. Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos Műemléki  Felügyelőség  által meghirdetett  „Örökségünk Őrei” középiskolás műemléki vetélkedő országos I. helyezett csapatának tagjaként.
	Berecz Márta 1993-tól 1996-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Szakképzettsége: kötő. 1996-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos VII. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Bereczki Imre 1984-től 1987-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd ugyanitt a Szakmunkások Szakközépiskolájában érettségizett. Szakképzettsége: kerámiaformázó. 1993-ig az Agyag- és Szilikátipari Szövetkezetben dolgozott, mint kézi korongos, majd 1993. szeptember 1-jétől 1994. december 31-éig tanulmányokat folytatott Svédországban. 1996 novemberétől a Garai Kerámia Kft. kézi korongosa. Eredményei: 1987 – Országos Diáknapok – aranydiploma, 1994 – Ars Baltica Ceramics Festival – IX. helyezés, 1994 – Mondialtornianti XV. hely, Edizione – Principe di Nazione – különdíj.
	Bodó Jenő 1980-tól 1983-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, kerámiaformázó szakmát szerzett. 1986-ban a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában érettségizett. 1987-ig fazekas kisiparosként dolgozott. 1987-től a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola keramikus szakoktatója.  1982-ben a Diákpolitikusok vetélkedőjén az országos IV. helyezést elért csapat tagja. Munkáival szerepelt az Országos Diáknapokon, valamint különböző országos bemutatókon.
	Borsodiné Szabó Beáta 1989-től 1992-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, kötő szakmunkásként. 1992-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos I. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásvizsgát szerzett. Még ebben az évben megkapta az iskola Szántó Kovács János-díját is. Jelenleg a Marz Fashion Kft-nél dolgozik, mint átnéző.
	Breznyik Jánosné (Bónus Katalin) 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: kötő. Mint gépi kötő dolgozott a HÓDIKÖT-ben és az orosházi Háziipari Szövetkezetben, 1995. márciusától OVM-KARSAI Rt. dolgozója. 1988-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos V. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Bugyi Tibor 1989-től 1992-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: mechanikai műszerész. Közben műszaki rajzolói oklevelet is szerzett. 1992-től Hódmezővásárhelyen Lázár Sándor mérlegkészítőnél dolgozik. 1992-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos II. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Ugyanebben az évben a tantárgyi tanulmányi versenyen vasipari szakrajzból megyei I. és országos XI. helyezett lett.
	Csató Józsefné (Földházi Katalin) 1969-től 1972-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1976-ban a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségit tett. Képzettsége férfiszabó. A Hód-Modell Ruházati Szövetkezetnél szakmunkásként, majd szakoktatóként tevékenykedett. Jelenleg beteg hozzátartozóval ápolási díjas. 1972-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei I. és országos II. helyezést ért el, így soron kívül  szakmunkásként végzett. Ebben az iskolában még öt testvére szerzett szakmunkás-bizonyítványt.
	Csikós aranka 1986-89-ig tanult a 602. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, porcelánfestő képesítést szerzett. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után Tóth Mihály játékkészítő kisiparosnál dolgozott, ahol megrendelésre festett babafejeket, és készített különböző játékokat. Jelenleg Hódmezővásárhelyen a TERRA KERÁM Bt. porcelánfestője. Szívesen foglakozik gyerekszobák figurális díszítésével is. 1989-ben az SZKT versenyen porcelánfestő szakmában országos V. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkás-bizonyítványt kapott.
	csikós miklós géza 1965-68-ig tanulta 602. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, karosszérialakatos képesítést szerzett, majd érettségi vizsgát tett a Bethlen Gábor Gimnáziumban. Különböző vállalatoknál (Autójavító. Gépjavító, Moziüzemi Váll.) dolgozott, majd a Szolgáltató és Oktató Kft-ben mint szakoktató tevékenykedett. 1968-ban az SZKT versenyen karosszérialakatos szakmában országos IV. helyezést szerzett, így soron kívül szakmunkás-bizonyítványt kapott.
	Csontos Ferenc 1966-tól 1969-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, autószerelőként vizsgázott. 1969-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen országos II. helyezést ért el. 1974-ben építőipari gépkezelő, 1987-ben autószerelői mestervizsgát, és még ebben az évben tűzvédelmi megbízott címet is szerzett. Sokoldalú képesítését mint gépműhely-vezető, majd 1986-tól 1992-ig mint vállalati tűzoltóparancsnok hasznosítja. Jelenleg is a Dózsa Mg. Szövetkezet gépműhely-vezetője.
	Dézsi Julianna 1989-től 1992-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképesítése: porcelánfestő. 1997-ben Szentesen érettségi vizsgát tett. 1994-ig dolgozott a hódmezővásárhelyi Agyag- és Szilikátipari Szövetkezetben, mint írókázó. Jelenleg rokkantnyugdíjas. 1992-ben a tantárgyi tanulmányi versenyen magyar irodalomból megyei I. és országos XIII. helyezést ért el. 1995-től a Zabhegyező Gyermekanimátorok Egyesületének tagja.
	Dombi Tibor 1987-től 1990-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: mechanikai műszerész. 1990-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos VI. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. A varrógépek érdeklik, így mint varrógépszerelő helyezkedett el bőrdíszmű-, illetve cipőipari vállalatoknál.
	Domján Bálint 1978-tól 1981-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1984-ben Szegeden szakközépiskolai érettségit tett. Képzettsége: épületasztalos (1981), faipari szakérettségi (1984), építőipari képesített árkalkulátor (1991). 1981-től 1992-ig dolgozott a CSOMIÉP-nél mint asztalos és szakoktató. 1992-től a Baustudium Kft.  szakoktatója.  1981-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos II. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. 1984-ben Kiváló Dolgozó címet kapott, és 1997-ben Kamarai Munkáért elismerésben részesült.
	Eperjesi Ilona 1983-tól 1986-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképesítése: kötő. 1986-tól 1988-ig dolgozott a HÓDIKÖT-ben, jelenleg gázdíjbeszedő a DÉGÁZ Rt-nél. 1986-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos II. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Fink István 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szerzett szakmája: gipszmintakészítő. Különböző kerámia műhelyekben dolgozott Budapesten, öntött és retusált. Jelenleg Kecskeméten az EDK Kft. a munkahelye, ahol épületdíszítő kerámiákat és oszlopburkolatokat készít.  Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos Műemléki Felügyelőség által meghirdetett „Örökségünk Őrei” középiskolás műemléki vetélkedő országos I. helyezést elért csapat tagjaként. Az iskolai diáklap munkatársa volt.
	Forrainé Tóth Edit 1987-től 1990-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd ugyanitt érettségizett. Szakképzettsége: kerámiaformázó. 1995-től az Alföldi Porcelán Edénygyár Rt. Öntőüzemében dolgozik, jelenleg GYED-en van. 1990-ben a tantárgyi tanulmányi versenyen magyar nyelvtanból megyei I. helyezést ért el, az országos döntő résztvevője volt.  1990-ben  elnyerte  az Iskola Kiváló Közösségi Embere címet. A HVSE atlétikai szakosztály tagja volt közel 10 évig. Diszkoszvetésben többszörös megyei és területi bajnok, országos helyezett.
	Galambosné Szenti Valéria 1970-től 1973-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol porcelánfestő szakmát tanult. 1988-ban érettségit tett, 1989-ben szakács szakmunkásvizsgát tett. 1971-től 1973-ig az intézet KISZ titkára, később városi és megyei vezetőségi tag. Munkájáért KISZ KB Dicsérő Oklevélben részesült. 1983-tól dolgozik   a  Corvin  Mátyás  Kereskedelmi  és  Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképzőben, ahol 1988-ban Kiváló Dolgozó kitüntetést vehetett át.
	Gyémánt János 1986-tól 1989-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: központifűtés-szerelő. Levelező tagozaton érettségit szerzett. 1989-ben a történelem tantárgyi versenyen megyei II. és országos X. helyezést ért el.
	Gyermán Gyuláné (Szűcs Gabriella) 1988-tól 1991-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: kötő. 1991-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos VI. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Jelenleg a MAROPA Kft-ben kötő.
	Hajdu Antal 1980-tól 1983-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kerámiaformázó. A katonaidő letelte után Budapestre költözött, ahol különböző keramikusoknál dolgozott, majd ő maga is önálló műhelyt alakított ki. Jelenleg Németországban kamatoztatja tudását. Munkáját elismerik itthon és  külföldön  egyaránt.  1983-ban  a  Szakma  Kiváló  Tanulója versenyen – szakmájában – országos IV. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Részt vett különböző népművészeti pályázatokon, a Tokaji Alkotótáborba rendszeresen eljárt.
	Hausler Erzsébet 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: porcelánfestő. 1989-től 1997-ig dolgozott az Alföldi Porcelán Edénygyár Rt-ben mint fotós, grafikus, számítógépes grafikus. Jelenleg a JATE Állattani és Sejtbiológiai Tanszékén Gulya Károly tanszékvezető professzor tankönyvének illusztrációit készíti. Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos  Műemléki Felügyelőség  által meghirdetett „Örökségünk Őrei” középiskolás műemléki vetélkedő országos III. helyezést elért csapat tagjaként. 1986-tól 1988-ig az iskola diákszervezetének titkáraként és a „Szócső” című diáklap munkatársaként dolgozott.
	Héjjáné Tóth Éva 1981-től 1984-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1991-ben szakközépiskolai érettségit tett. Képzettsége: kötő. 1984-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos III. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Az orosházi Háziipari Szövetkezet dolgozója, jelenleg GYES-en van harmadik gyermekével.
	Hofecker Katalin 1980-tól 1983-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: korongos. 1982-ben Országos Diáknapokon iparművészet és képzőművészet kategóriákban is arany oklevelet szerzett. Ugyanebben az évben tagja az iskola Diákpolitikusok csapatnak, mely az országos döntőben IV. helyezést ért el.  1989-től  Biatorbágyon sérült   felnőtteknek   kerámiaműhelyt vezet, majd tanulmányi úton vesz részt Franciaországban, ahol ugyanez a feladata. Önálló kiállításai: Biatorbágy, Mindszent, Hódmezővásárhely. Munkái megtalálhatók Szegeden (Kerámia Galéria), Békéscsabán (Galéria), Budapesten (Pest Megyei Népművészeti Egyesület). Jelenleg vállalkozó.
	Horváth Ágnes 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, kerámiaformázó képesítést szerzett. 1991-ig az Alföldi Porcelángyárban dolgozott, majd Szentesen a ruhaiparban helyezkedett el, mint betanított munkás. Jelenleg GYES-en van. Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos Műemléki Felügyelőség által meghirdetett „Örökségünk Őrei” középiskolás műemléki vetélkedő országos I. helyezést elért csapat tagjaként. Ugyanebben az évben a tantárgyi tanulmányi versenyen magyar irodalomból megyei I. és országos VII. helyezett lett.
	Juhász Csaba 1991-tól 1994-it tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: szobafestő-mázoló. 1994-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos IV. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Juhász Krisztina 1990-től 1993-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, kerámiaformázó képzettséget szerzett. 1993. októberétől dolgozik az Agyag- és Szilikátipari Szövetkezetnél, jelenleg GYES-en van. 1991-ben a Kazinczy verseny megyei I. helyezettje, az országos döntő résztvevője. 1993-ban a Kazinczy verseny országos döntőjén különdíjat kapott.
	Kádár Zsuzsanna 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kerámiaformázó. Az Alföldi Porcelán Edénygyár Rt. dolgozója volt 1997-ig. Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos Műemléki Felügyelőség által meghirdetett „Örökségünk Őrei” középiskolás műemléki vetélkedő országos I. helyezést elért csapat tagjaként. Legfontosabb számára a gyermekei jövője.
	Kanczler Klára 1981-től 1984-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1997-ben Monoron érettségizett. Képzettsége: porcelánfestő. 1983-ban az Országos Diáknapokon képzőművészeti kategóriában bronz oklevelet kapott. 1984-ben a tantárgyi tanulmányi versenyen művészettörténet tantárgyból országos IV. helyezést ért el. Egyéni és csoportos kiállításai: Monor (1993, 1994), Székelyudvarhely (1993). 1992-től  1995-ig  a Faluszépítő Egyesület elnöke, 1993-tól 1995-ig a monori képzőművészeti stúdió tagja. Galambos Pál verseskötetének illusztrálásán dolgozott, melynek anyagából Vecsésen nyílt kiállítás 1998-ban.
	Keresztes Attila 1993-tól 1996-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Képzettsége: autószerelő. Közben 1994-ben műszaki rajzoló oklevelet is szerzett. 1996-ban a tantárgyi tanulmányi versenyen gépelemek, géprajz tantárgyból országos V. helyezést ért el. Jelenleg a Corvin Mátyás Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző tanulója.
	Kiss Klára 1977-től 1980-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kötő. 1980-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos II. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Kis Norbert 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ugyanitt érettségizett 1991-ben. Képzettsége: villanyszerelő, számítógép-szerelő (1992), programozó (1994). Munkahelye a Nagy Sándor Utcai Általános Iskola, ahol számítástechnikai oktató-technikus. 1987-ben a tantárgyi tanulmányi versenyen fizikából megyei I., számítástechnikából megyei III. helyezést ért el. 1988-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen villanyszerelő szakmában megyei I. és országos III. helyezést szerzett, így soron kívül szakmunkásként végzett. Ugyanebben az évben a tantárgyi tanulmányi versenyen számítástechnikából megyei I. helyezett, és az országos döntő résztvevője volt.
	Koczka Anikó 1993-tól 1996-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Képzettsége: kötő. 1996-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos XI. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. 1996. májusától a HÓDIKÖT Rt. dolgozója.
	Kolynok László 1971-től 1974-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd ugyanitt érettségit tett. Képzettsége: autószerelő. 1981. óta önálló kisiparos. Kerékpár szaküzlet-szerviz tulajdonosa. 1974-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei I. és országos III. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Kókai-Varga Lászlóné (Széll Edit) 1982-től 1985-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, közben 1983-ban beiratkozott a Bethlen Gábor Gimnázium levelező tagozatára, és 1985-ben érettségizett. Képzettsége: kötő. 1985-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos IV. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. 1985. óta dolgozik a Royal Tee HÓDIKÖT Kft-ben mint készáru raktáros.
	Korhecz Béla 1993-tól 1996-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Szakképzettsége: asztalos. 1996-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – az országos döntőben szerzett pontszámai alapján szakmunkás-bizonyítványt kapott. A HÓD-Fa Kft. dolgozója.
	Korom Erika Szilvia 1992-óta tanul a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, 1995-ben porcelánfestő, 1998-ban női ruhakészítő szakmunkás-bizonyítványt szerzett, jelenleg ugyanitt érettségire készül. Eredményei: 1994. Kazinczy-verseny (Győr) – Kazinczy-érem, 1995. Petőfi szavalóverseny – különdíj, 1996. Petőfi szavalóverseny –  III.  helyezés,  1996.  Terney  Napok  (Szentes) – II. díj, 1997. Petőfi szavalóverseny – különdíj.
	Kotosz Tímea 1987-től 1990-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kötő. 1990-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos I. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Kovácsné Csanki Tünde 1983-tól 1986-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Majd ugyanitt érettségi vizsgát tett. Képzettsége: kerámiaformázó. Dolgozott az Alföldi Porcelángyárban, Gábor István kerámiakészítő kisiparosnál, 1991. októberétől pedig magánvállalkozásban öntő. A HVSE atlétika szakosztályában ezüst jelvényes sportoló volt. Kiemelkedőbb eredményei: 1984-85-86: városi mezei futóverseny – I. helyezés, 1985. Szakmunkástanuló Olimpia 1500 méteres futás – I. helyezés, 800 méteres futás – II. helyezés, 1986. Országos „Jó tanuló – jó sportoló” kitüntetést kapott.
	Koza Józsefné (Nagymihály Anikó) 1982-től 1985-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Majd ugyanitt 1988-ban érettségi vizsgát tett. Képzettsége: kötő. 1985-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos II. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. 1988-ig a HÓDIKÖT-ben dolgozott, jelenleg háztartásbeli.
	Kruzslicz Anikó 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kerámiaformázó. 1988-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos I. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Ugyanebben az évben az intézeti Szántó Kovács János-díj nyertese. Jelenleg Kováts Lajos népi iparművésznél korongozik Budapesten.
	Labádi Edit 1981-től 1984-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: porcelánfestő. Dolgozott a Majolikagyárban, Nagymágocson a Ruhagyárban, majd 1993-ban leszázalékolták. Jelenleg rokkantnyugdíjas. 1984-ben a tantárgyi tanulmányi versenyen művészettörténet tantárgyból országos III. helyezést ért el.
	Mag István 1985-től 1991-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1998-ban műszergyártó és karbantartó, 1991-ben autószerelő szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Közben 1985-től 1987-ig a műszaki rajzoló tanfolyamot is elvégezte. 1988-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei III. helyezést, ugyanebben az évben a tantárgyi tanulmányi versenyen vasipari szakrajzból országos II. helyezést ért el. Az autószerelő szakmában helyezkedett el, jelenleg is ezzel foglalkozik.
	Makcsali Krisztina 1988-tól 1994-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1994-ben ugyanitt érettségit szerzett. Képzettsége: kötő (1991), női ruhakészítő (1994). Dolgozott a Háziipari Szövetkezetben mint varró, jelenleg az USA-ban tanul. Tagja az Up With People Cast C97-98 Világifjúsági szervezetnek. Eredményei: 1991 - Szakma Kiváló Tanulója kötő szakmában országos I. helyezés, így soron kívül szakmunkásként végzett. Ugyanebben az évben a Szántó Kovács János-díj tulajdonosa, 1994 - Szakma Kiváló Tanulója versenyen női ruhakészítő szakmában országos I. helyezést ért el, így ekkor is soron kívül szakmunkásként végzett. Ha hazajön, tolmácsként szeretne dolgozni.
	Makra Zoltán 1984-től 1987-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: karosszérialakatos. 1988-tól dolgozik az Alföldi Porcelángyárban, jelenleg a Villeroy H. AP. Rt. Szaniter Szerszámos Műhelyben szerszámkészítő. 1987-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei I. és országos V. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. 1992-ben  Kiváló  Dolgozó,  majd Igazgatói Dicséret kitüntetésben részesült. 1996-tól a Magyar Csillagászati Egyesület pártoló tagja.
	Márkus Erika 1984-től 1987-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: porcelánfestő. Kiugró eredményeit elsősorban mint előadó szerezte. 1985-ben az országos Arany János balladamondó verseny III. helyezettje, 1986-ban a Berzsenyi Dániel országos szavalóverseny nyertese volt. 1987-ben az Országos Diáknapok keretében aranydiplomát kapott „Népi iparművész” kategóriában. Szakmáját egy évig gyakorolta, majd a kereskedelemben, illetve a sportban tevékenykedett. Jelenleg a hódmezővásárhelyi Hódtó Fitness Center sportoktatója.
	Mészáros Erzsébet 1981-től 1984-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kötő. 1984-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos I. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Mitlasóczki István 1979-től 1982-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: porcelánkorongos. Több féle munkahellyel próbálkozott – Agyag- és Szilikátipari Szövetkezet, Pankotai Téglagyár, Szarvasi Állami Tangazdaság (innen jutott ki Tengizbe, ahol 13 hónapot töltött) -, jelenleg zöldségtermesztéssel foglalkozik. 1982-ben a tantárgyi tanulmányi versenyen díszítőrajz  és  művészettörténet  tantárgyakból  országos III. helyezést ért el.
	Monoki Ildikó 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Majd ugyanitt 1991-ben érettségi vizsgát tett. Képzettsége: kerámiaformázó. Tiszafüreden a Református Egészségügyi Gyermekotthonban dolgozik, mint kézműves foglalkoztató, és mint a Magyar Origami Kör tagja, két általános iskolában is szakkörvezető. Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos Műemléki Felügyelőség által meghirdetett „Örökségünk Őrei” középiskolás műemléki vetélkedő országos III. helyezést elért csapat tagjaként. Ugyanebben az évben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – területi V. helyezést ért el.
	Nagy Istvánné (Páncsics Irén) 1973-tól 1976-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Majd Baján a Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolájának levelező tagozatán érettségizett. Képzettsége: kötő-hurkoló, képesített könyvelő. Jelenleg a bajai rendőrkapitányságon terminál-kezelő. 1976-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos III. helyezést ért el, így soron kívül  szakmunkásként   végzet t. 1979-ben a bajai Finomposztó Vállalat kötő versenyén I. helyezett lett.
	Nagy Tibor 1987-től 1990-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: autószerelő. 1990-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos V. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Nagy Zoltán 1995-től 1998-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Képzettsége: géplakatos. 1998-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos III. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Jelenleg ugyanebben az intézetben a Szakmunkások Szakközépiskolájának nappali tagozatos hallgatója.
	Paku Zsolt László 1993-tól 1996-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Képzettsége: épületasztalos. Jelenleg a Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola tanulója. 1996-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – az országos döntőn szakmunkás-bizonyítványt szerzett.
	Palisca Mária 1977-től 1980-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, közben a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségit tett. Képzettsége: porcelánkorongos. Jelenleg önálló kerámiaműhely kialakítására készül. 1980-ban a tantárgyi tanulmányi versenyen díszítőrajz és művészettörténet  tantárgyakból  országos I., történelemből országos III. helyezést ért el. 1995-ben az országos korongos versenyen (Nagykovácsiban) III. helyezett lett. A szakmáján belül a szobrok és a korongozott figurák érdeklik, volt már önálló kiállítása is.
	Pataki Mónika 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1991-ben a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségit tett, 1995-től 1997-ig Szegeden a Grafológiai Szakközépiskola levelező tagozatán tanult. Szakképzettsége: porcelánfestő. Jelenleg az Inda Virágüzletben dolgozik, mint virágkötő-eladó. Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos Műemléki Felügyelőség által  meghirdetett  „Örökségünk Őrei” középiskolás műemléki vetélkedő országos I. helyezést elért csapat tagjaként.
	Patkós Erzsébet 1973-tól 1976-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, 1979-ben, Veszprémben gimnáziumi érettségit szerzett. Képzettsége: porcelánfestő. 2 évig dolgozott Herenden, mint porcelánfestő, 1980-tól 1983-ig Makón, mint címfestő, majd Budapesten és Makón raktáros-művezető. Jelenleg varrónő a MILTEX Kft-nél, Kiszomboron. 1975-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei II. helyezést ért el, 1976-ban az országos versmondó versenyen országos II. helyezett lett.
	Petrás Gyöngyi 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kerámiaformázó. 1987-ben az Országos Diáknapokon képzőművészeti kategóriában ezüstdiplomát kapott. 1988-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos III. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. 1990-től az Agyagipari Szövetkezet dolgozója.
	Puskás Petra 1987-tól 1990-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: porcelánfestő. 1989-ben az Édes Anyanyelvünk versenyen megyei I. és országos különdíjas, 1990-ben a Kazinczy-versenyen megyei I. és országos különdíjas lett.
	Repka János 1983-tól 1986-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1993-ban elvégezte a Rendőrtiszthelyettes-képző Iskolát Szegeden, és 1997-ben Orosházán érettségizett. Képzettsége: autószerelő, rendőrtiszt-helyettes. Dolgozott autószerelőként, bolti eladóként, 1992. óta BM-dolgozó, a nagymágocsi rendőrörsön   nyomozó.   1986-ban  a  Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos I. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Rostás Mónika 1991-től 1994-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: nőiruha-készítő. Jelenleg a Marz Fashion Kft-nél dolgozik, mint konfekciós, és munka mellett a Bethlen Gábor Református Gimnázium levelező hallgatója. 1994-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos III. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett. Ugyanebben az évben az iskolai Szántó Kovács János-díj nyertese.
	Sajben Zoltán 1992-től 1995-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: központifűtés- és csőhálózatszerelő. Munkahelye az Alföldi Porcelángyár, ahol termékcsomagolóként dolgozik. 1995-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos V. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Sajtosné Tóth Erika 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kerámiaformázó. Az Alföldi Porcelán Edénygyár Rt-nél helyezkedett el, mint kézi öntő, jelenleg is ott dolgozik. Kimagasló eredményt ért el 1988-ban az Országos Műemléki Felügyelőség által meghirdetett „Örökségünk Őrei” középiskolás műemléki  vetélkedő országos  III. helyezést elért csapat tagjaként. Ugyanebben az évben a tantárgyi tanulmányi versenyen magyar nyelvtanból megyei I. és országos XIII. lett.
	Sándor Henriett 1993-tól 1996-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Képzettsége: kötőipari konfekciós. 1996-tól a Marz Fashion Kft. dolgozója. 1996-ban a tantárgyi tanulmányi versenyen magyar nyelvtanból megyei I. helyezett lett, az országos döntő részt vevője volt. Ugyanebben az évben a Vasas Szakszervezeti szavalóverseny országos döntőjén eredményesen szerepelt.
	Szabó Mária 1975-től 1978-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1982-ben ugyanitt érettségit tett. Képzettsége: porcelánfestő (1978), belkereskedelmi könyvelő (1991). Különböző munkakörökben dolgozott, jelenlegi munkahelye Szegeden van (SZAPEBT), ahol könyvelő vállalkozó. Volt városi KISZ bizottsági tag, porcelángyári klubvezető. 1978-ban a tantárgyi tanulmányi versenyen díszítőrajz és művészettörténet tantárgyakból országos III. helyezést ért el.
	Szabóné Nagy Aranka 1975-től 1978-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, 1981-ben ugyanitt érettségizett. Képzettségei: porcelánfestő (1978), fehérnemű készítő (1990), virágkötő (1992), számítógép-kezelő szakmunkás (1997). Leghosszabb ideig az Alföldi Porcelángyárban dolgozott, mint osztályozó és előminősítő. Volt KISZ bizottsági titkár, szociálpolitikai előadó, ifjúsági klubvezető. Az ifjúsági mozgalmi munkájáért KISZ KB Dicsérő Oklevelet és KISZ Érdemérmet kapott. 1978-ban a tantárgyi tanulmányi versenyen díszítőrajz és művészettörténet tantárgyakból országos II., történelemből megyei I., országos VI. helyezést ért el.
	Szántó Jenő 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kőműves. Mindig a szakmájában dolgozott, elsősorban egyéni vállalkozóként, jelenleg egy kft. ügyvezető igazgatója. 1988-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei I. és országos VI. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Székely Attila 1993-tól 1997-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában, fémforgácsoló szakmát és érettségit szerzett. 1998-ban gépgyártástechnológiai- és számítástechnikai technikus vizsgát tett. 1996-ban a tantárgyi tanulmányi versenyen gépelemek-géprajz tantárgyból országos IV. helyezést ért el.
	Széll Tibor 1989-től 1992-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: központifűtés- és csőhálózat-szerelő. Az Alföldi Porcelángyárban dolgozik, a tanult szakmájában. 1992-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei I. és országos III. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Szűcs Andrea 1990-től 1993-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kötő. Dolgozott a HÓDIKÖT-ben, a MAROPA Kötőipari Kft-ben, jelenleg munkanélküli. 1993-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos VII. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	TÓTH MÁRIA 1955-58-ig volt iskolánk cipőfelsőrész-készítő tanulója. 1956-58-ig az iskolai KISZ szervezet titkára volt. 1965-ben kereskedelmi technikus oklevelet szerzett. Dolgozott a Majolikagyárban (1958-60), a DELTA Kereskedelmi Vállalatnál (1961-82), majd önálló illatszer-kereskedő a mai napig.  1958-ban a Szakma Kiváló Tanulója országos verseny I. helyezettjeként szakmunkás-bizonyítványt kapott. 1978-ban a BELKER Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült.
	Tóth Sándor 1988-tól 1991-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: autószerelő. Jelenleg, mint gépkocsivezető és szerelő dolgozik a Buda-Hód Kamion Kft-nél. 1991-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – megyei I. helyezést szerzett, az országos versenyen pedig az elért pontszámai alapján, soron kívül szakmunkás-bizonyítványt kapott.
	Varga Mária 1983-tól 1986-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: porcelánfestő. 1992-től a Majolikagyárban dolgozik kerámiafestőként. 1986-ban a tantárgyi tanulmányi versenyen magyar irodalomból megyei I. és országos IV. helyezést ért el.
	Varga Sára Gimnáziumi érettségi után 1973-tól 1975-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: gipszmintakészítő. Budapesten él és dolgozik. 1974-ben az Alkotó Ifjúság Pályázaton területi I, 1975-ben országos II. helyezést ért el. 1975-ben a „Tavasz Magyarországon” műveltségi versenysorozat területi  I.  (Békéscsaba),  Országos II.  (Budapest)  helyezett csapat tagja volt. 1979-ben a Szakma Ifjú Mestere I. díját kapta Budapesten.
	Veszelovszki Gyula 1970-től 1973-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1984-ben ugyanitt érettségit tett. Képzettsége: mechanikai műszerész. 1993-tól a HÓDGÉP Járműgyártó Kft. szerelőműhelyének művezetője. 1973-ban részt vett a Szakma Kiváló Tanulója versenyen és a tantárgyi tanulmányi versenyen, ahol vasipari szakrajz tantárgyból megyei I. helyezést ért el, az országos  döntőn  eredményesen  szerepelt. 1986-ban Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott.
	Vetró Gábor 1980-tól 1983-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kerámiaformázó. Dolgozott az Agyag- és Szilikátipari Szövetkezetben, Budapesten kisiparosnál, a katonaidő letelte után Mohácson telepedett le. Jelenleg Pécsett egy kft-nél fazekas. 1983-ban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – országos III. helyezést ért el, így soron kívül szakmunkásként végzett.
	Virág Jácint 1993-tól 1997-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában, fémforgácsoló szakmát és érettségit szerzett. 1998-ban gépgyártás-technológiai és számítástechnikai technikus vizsgát tett. 1996-ban a tantárgyi tanulmányi versenyen gépelemek-géprajz tantárgyból országos XI., 1997-ben ugyanebből a tantárgyból országos VI. helyezést ért el.
	Zombori Krisztina 1996. óta tanul a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Porcelánfestő szakmát szerzett, jelenleg érettségire készül. 1998-ban – Győrben – a Kazinczy Ferenc Szép Magyar Beszéd versenyen Kazinczy-érmet kapott. Ugyanitt elnyerte az Anyanyelvápolók Szövetsége különdíját is. Tagja az iskola és városi diákönkormányzatnak.

B. Akikből közismert személyiségek lettek

	Albert Elek Hódmezővásárhely született 1888-ban. Felszabadult ugyanitt 1906-ban, mint hentes és mészáros. 1925-ben „Szakáts és Albert” név alatt közkereseti társaságot alapított 22 segéddel. Kitüntetései: a kereskedelmi miniszter aranyérme, számos kiállítás oklevele. Az ipartestület alelnöke volt.
	Albert Imre Hódmezővásárhelyen járt polgári iskolába, majd 1936 és 1939 között kitanulta a férfiszabó szakmát. Mestervizsgát 1947-ben szerzett. 1954-től önálló férfiszabó kisiparosként dolgozott, nyugdíjba vonulásáig. Három évig a Közgazdasági Technikumba járt. A hódmezővásárhelyi KIOSZ-ban a női-, férfiszabó szakosztály elnöke, a szegedi  mestervizsga bizottságban elnökhelyettesként tevékenykedett. Munkásságát a Szakma Kiváló Kisiparosa (1974), Ezüst gyűrű (1979), Panaszmentesen dolgozó kisiparos (1980), Aranykoszorús Mester (1994) kitüntetések fémjelzik. Közéleti tevékenysége során a helyi Spartacus úszószakosztálynak elnökeként tevékenykedett. Dacára korának, jelenleg is aktív tagja a hódmezővásárhelyi Ipartestületnek.
	Albert József A Bethlen Gábor Gimnáziumban tett érettségi után 1954-től 1956-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, szakképzettsége: motorszerelő. 1964-ben a Déri Miksa Gépipari Technikumban technikusi képesítést szerzett. Munkahelyei: 1958-tól a Metripond Mérleggyár, 1964-től 1980-ig a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskolában gépésztechnikus tanár,  1980-tól önálló vállalkozó. 1989-től a hódmezővásárhelyi Ipartestület elnöke, 1986-tól 1995-ig a HLC NB II. csapatának vezetőségi tagja. A Vásárhelyért Érdemérem tulajdonosa.
	Balassa László 1961 és 1964 között szerszámkészítő tanuló volt Szegeden, majd 1967-ben érettségit tett Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor Gimnáziumban, 1969 és 1971 között órástanuló a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Ugyanebben az évben órás mestervizsgát is tett, majd 1992-ig önálló kisiparosként dolgozott. 1992-től a hódmezővásárhelyi Távfűtő Kft. csoportvezetője volt. Mellékfoglalkozásban mezőgazdasági vállalkozói engedélye is van. Rövid időre volt hivatásos gépkocsivezető, gépkocsi előadó, kamionvezető. Sokoldalúságát a sportban is kamatoztatta, volt kerékpár-, moto-cross versenyző és megyei bajnok lövészetben. 1992-től a Magyar-Izraeli Baráti Társaság vezetőségi tagja.
	Balázs László 1986-tól 1989-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol épületasztalos végzettséget szerzett. 1992-ben ugyanitt érettségit is tett. Közben 1979 és 1984 között zongorát tanult a helyi zeneiskolában, majd 1991-ben a szentesi zeneiskola növendéke lett orgona tanszakon. 1992-től 1994-ig folytatta orgona tanulmányait Szegeden Bottkáné Égető Mária tanítványaként. Egy évig volt az Ótemplom, 3 évig az újvárosi református templom orgonistája, illetve a mártélyi és nagyéri gyülekezet kántora. Ma a susáni református templom orgonistája és a polgármesteri hivatal helyettes orgonistája. A Johannita Segítő Szolgálat tagja. Jelenlegi foglalkozása a polgármesteri hivatal közterület-felügyelője.
	Balogh Gyula 1947-től 1950-ig tanult a Tanonciskolában, fémnyomó képzettséget szerzett. 1966-ban gépésztechnikusi érettségit tett. A Fémipari Vállalatnál dolgozott, mint fémnyomó, technológus, tanácsadó. 1989-től nyugdíjas. 1988-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
	Balogh János 1973-tól 1976-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, szakképzettsége: autószerelő. 1979-ben ugyanitt érettségit tett. 1978-ban szakosított vezetői engedélyt szerzett. 1980-tól, jelenleg is a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatalban dolgozik mint gépkocsivezető. Tagja a hódmezővásárhelyi Motoros Klubnak, a Porcelángyár sportkörének (labdarúgás) és az Előre Vadásztársaságnak.
	Bányai Lajos 1939 és 1941 között volt a Tanonciskola tanulója, ahol géplakatos szakmát szerzett. Még 1946-ban megszerezte a géplakatos mestervizsgát. 1967-ben a Déri Miksa Gépipari Technikumban technikusi vizsgát tett. Volt gépjárművezető, vasöntödei géplakatos, gőzhengergépész, építésvezető, majd a Fémtechnikai Vállalatnál  1967-től  1981-ig  üzemvezető.  Jelenleg nyugdíjas, visszavonultan él. Nyolc esetben volt Kiváló Dolgozó.
	Bárány Gyula 1864-ben született Battonyán, 1878-ban szabadult Hódmezővásárhelyen. Üzemét 1888-ban nyitotta meg. Nevezetesebb munkái a hódmezővásárhelyi Gazdasági Egylet, evangélikus templom, Polgári Leányiskola bádogosmunkái. Ipartestületi választmányi tag. Ezüstérmes mester.
	Becsei Béla A Bethlen Gábor Gimnáziumban tett érettségi után 1969-től 1971-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: fogtechnikus. 1971-től 1988-ig a hódmezővásárhelyi Fogtechnikai Vállalatnál dolgozott, 1988-tól saját laboratóriummal rendelkező vállalkozó. Tagja az úszó és vízilabda szakosztálynak. Úszóként többszörös magyar felnőtt válogatott volt, négyszeres vidéki bajnok, és magyar ifjúsági csúcstartó. Vízilabdában OB I. játékos volt a Budapesti Honvéd színeiben.
	Becsei Béláné (Juhász Katalin) A Bethlen Gábor Gimnáziumban tett érettségi után 1971-től 1973-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: fogtechnikus. 1988-ig a hódmezővásárhelyi Fogtechnikai Vállalatnál dolgozott, 1988-tól férjével együtt saját laboratóriumukban tevékenykednek. 1991-ben Kisipari Mesterlevelet szerzett.
	Bodrogi János 1891-ben Hódmezővásárhelyen született, és mint kőműves segéd szabadult fel ugyanitt. 1917 óta mint szakszervezeti tag vett részt a munkásmozgalomban. 1918-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba, részt vett az 1918-1919-es forradalmi harcban. 1923-tól szakszervezeti könyvtáros, 1944 végére a 300 kötetes könyvtárat háromezresre fejlesztette. 1944-ben az elsők között lépett be az MKP-be. A városi könyvtár vezetője lett. 1952-től 1959-ig – nyugdíjazásáig – a megyei könyvtárban dolgozott.
	Csabai Zoltán 1959-ben szerzett fazekas szakmunkás-bizonyítványt Hódmezővásárhelyen, 1975-ben lett önálló mester. Tagja a Kézműves Kamarának, amely 1994-ben Ezüstkoszorús mesteri címmel tüntette ki. Munkáiból az ország nagy városaiban (Pécs, Nyíregyháza, Szeged) rendeztek önálló kiállítást. Munkái részben hagyományos vásárhelyi, részben „szentesi füstölt fekete” kerámiák egyedi darabjai.
	Csala Sándor Hódmezővásárhelyen 1893-ban született és ugyanitt, mint úri és női szabó 1909-ben szabadult. Mint segéd Debrecenben, Budapesten, Kassán, Berlinben dolgozott. 1922-ben lett önálló. Hódmezővásárhely város tanulmányi segélyével bejárta Németországot. Útjáról tanulmányt írt. Ennek nyomán az illetékes miniszter   Párizsba   járatta  szakakadémiára.  1928-tól  a  szabó mesterek szakosztályi titkára, mestervizsga-bizottsági tagjaként is tevékenykedett.
	Csehó Sándor 1958-tól 1961-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ugyanitt érettségi bizonyítványt is szerzett, majd egyéb szakirányú tanfolyamokat is végzett. Szakképesítése: géplakatos. 1990-től a Hódút Kft. gépészeti vezetője.
	Dani Imre 1903-ban született Hódmezővásárhelyen, és ugyanitt ácsnak tanult. Közben autodidakta módon rajzolt, festett. Darvassy Iván, Gallyasi Miklós, Tornyai János figyelt fel munkáira. 1933-ban kiállítása nyílt a Kaszinóban. 1942-43-ban a Képzőművészeti Főiskola első évét elvégezte, de életkörülményei miatt kimaradt. Csikós Miklós szabadiskolájában képezte magát tovább. Második önálló kiállítása 1976-ban volt. Realista művészete beillett a „vásárhelyiek” festészeti világába.
	Diószegi Tibor 1997 szeptemberétől tanulója iskolánknak, szobafestő szakmát tanul. 1993 óta ökölvívó. Eddig elért eredményei: három Diákolimpiai győzelem, háromszoros magyar bajnok, és háromszor lett az év legjobb sportolója.
	Főgel László 1959-től 1962-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképesítése magasnyomó-gépmester. 1968-ban érettségizett a Bethlen Gábor gimnáziumban és 1976-ban elvégezte a Nyomdaipari Szakközépiskolát, Budapesten. Dolgozott a Szegedi Nyomda Vásárhelyi üzemében, mint üzemvezető, majd a HÓD-Press Kft. Ügyvezető igazgatója volt 1995-ig.
	Fülöp Károly 1868-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanitt járt iskolába, s szabadult fel, mint kötélgyártó 1883-ban. Apja kötélgyártó üzemében dolgozott, majd 1886-ban önállósította magát. Az 1880-as párizsi világkiállításon apa és fia munkáikkal aranyérmet nyertek. Ezen kívül számos kitüntetés birtokosa volt. 15 évig volt iparhatósági elnök a törvényhatóságban,  mint virilista vett részt.
	Gaál Mihály 1926-tól 1929-ig tanult az Ipari Tanonciskolában, kőműves végzettséget szerzett. 1938-ig mint segéd dolgozott Takács Ferencnél (később Ipari Miniszter) és más iparosoknál. A háború után 28 évig dolgozott a DÉLÉP-nél, mint művezető. 1974-től nyugdíjas. Többek között részt vett a Marx Tsz Üvegházának, a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet építésének, a Béke Szálló javításának munkáiban, valamint a kórház étkezőjének és konyhájának építésében.
	Garai Sándorné (Szemenyei Mária) 1961-től 1964-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, porcelánfestőként végzett. 1990-ig a Majolikagyárban, 1990-től 1993-ig az Agyagipari Szövetkezetben gyakorlati oktatóként dolgozott, majd kerámiakészítő kisiparos lett. Megalapították a Garai kft-t, ahol oktatással is foglalkoznak. 1980-ban a Szakma Ifjú Mestere kitüntetésben részesült.
	vitéz Gulyás József 1892-ben született Hódmezővásárhelyen, és ugyanitt szabadult fel 1908-ban, mint szövő. Szaktudását Bécsben és Budapesten fejlesztette tovább. Megalapította Hódmezővásárhelyen a Concordia Kötszövő Üzemet. 1923-ban avatták vitézzé.
	Gilicz Ernő 1954-től 1957-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, fémnyomó szakmai képzettséget szerzett. Dolgozott a Fémipari Vállalatnál, a határőrségen, a Mérleggyárban, majd nyugdíjazásáig a polgármesteri hivatalban.
	Gilicz Ernőné (Dudás Anna) 1959-től 1961-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, női és férfi fodrász szakképzettséget szerzett. Putnoki Sándor és neje fodrászüzletében dolgozott, majd a szakmát elhagyva a HÓDIKÖT és Metripond Mérleggyár alkalmazottja volt. 1995-ben a polgármesteri hivatalból ment nyugdíjba.
	Havránek Ferenc 1959-től 1962-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol mérleglakatos szakmát szerzett, majd 1973-től 1977-ig a Kossuth Zsuzsanna Gépészeti Szakközépiskolában általános gépész, és 1982-ben szaktechnikus képzőt végzett, ahol automatizálási szaktechnikus bizonyítványt szerzett. 1964-től 1990-ig dolgozott a HÓDGÉP-nél. 1990-ben munkanélküli lett, 1991-től a Susán Gépipari Termelő, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.  ügyvezető  igazgatója.  1975-től az MSZMP tagja volt, 1994-től Munkáspárti önkormányzati képviselő, jelenleg is az. Volt Kiváló Újító, többször volt Kiváló Dolgozó. A sportban is jelentős sikereket ért el, volt lövészversenyző, bíró, motoros sportbíró.
	vitéz Hegyi Flórián 1945-ben végzett, mint gépi hurkoló segéd Hódmezővásárhelyen, 1950-től 1987-ig dolgozott a HÓDIKÖT-ben, jelenleg nyugdíjas és fafaragással foglalkozik. Volt a Könnyűipar Kiváló Dolgozója, kapott Miniszteri Dicséretet, megszerezte a Népi Iparművész címet és „Pro Urbe” díjas fafaragó. Tagja a Volt Leventék  és  Hadifoglyok Baráti Körének,  a  Cserkész  Szövetségnek, a Vitézi Rendnek és a Népművészeti Egyesületnek.
	Hegyi István 1971-től 1974-ig tanult a 602-Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd a Kossuth Zsuzsanna Gépipari Szakközépiskolában érettségit tett. 1987-ban Szegeden, a Déry Miksa Gépipari Technikumban technikusi képesítést szerzett. A hódmezővásárhelyi Vas-és Fémipari Szövetkezetben forgácsolóként dolgozott, és ezzel egyidőben elvégezte a néptánc-vezető „B” tanfolyamot. 1987 óta tanít a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolában, 1996 óta mint kinevezett néptánc-tanár. Kimagasló eredményeket ért el, mint szólótáncos, és mint a Kankalin Néptánc-együttes tagja. Jelenleg a Százszorszép Néptánc-együttes vezetője. Kiemelkedő művészeti teljesítményét számos díjjal, kitüntetéssel jutalmazták.
	Horváth József 1961-ben szerzett bádogos szakképesítést a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Leghosszabb ideig az Alföldi Porcelángyárban dolgozott, mint csoportvezető és gazdasági szaktanácsadó. 1988-tól nyugdíjas. 1961 és 1973 között hét alkalommal volt Kiváló Dolgozó, 1997-ben az Építőipar Kiváló Dolgozója  kitüntetésben  részesült.  1980-ban a  Munka Érdemrend bronz fokozatának, 1988-ban pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa lett.
	id. M. Horváth Pál 1956-tól 1959-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: műszerész. 1964-től önálló kisiparos, jelenleg vállalkozó. Érdeklődési területe: a motorszerelés. Fia többszörös moto-cross országos bajnok, és az általa előkészített gépekkel versenyzik. A közösséget, mint Székkutas község önkormányzati képviselője szolgálja már 8 éve.
	ifj. M. Horváth Pál 1981-től 1984-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, esztergályos szakképesítést szerzett. Édesapja székkutasi vállalkozásában vesz részt. Mint motorversenyző tagja volt a HÓDGÉP SE-nek, a kaposvári Surján SE-nek. 1997-től a HMSZ  színeiben  versenyez.  Elért versenyeredményei:  nyolcszoros motocross magyar bajnok, világbajnoki X. helyezés.
	Juhász József A Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola elvégzése után 1970-től 1972-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: gépjárművezető. 1985-ben Szegeden technikusi vizsgát tett. Dolgozott az Autójavító Vállalatnál, mint gépjárművillamossági-műszerész, majd 1989-től az Autóklub Műszaki  Állomás  vezetője.  Eredményei: Szakma Ifjú Mestere megyei II. helyezés, a vízilabda országos bajnokságban II. osztályú versenyző.
	Karácsonyi Ferenc 1889-ben született Hódmezővásárhelyen és ugyanitt asztalos mesterséget tanult. Baloldali érzelmű, jó szervező. 1935-től a szociáldemokrata párt titkára volt, majd az MKP tagja lett. 1945 és 1949 között Csongrád megye főispánja tisztét töltötte be. 1955-ben ment nyugdíjba. 1956 után részt vett az MSZMP megszervezésében. Több magas kitüntetés tulajdonosa.
	Kárai László 1929-től 1933-ig tanult az Ipari Tanonciskolában, nyomdász képzettséget szerzett. 1940-ben tett mestervizsgát. Dolgozott Szentesen, Budapesten, Zalaegerszegen, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, mint részlegvezető. 1976 óta nyugdíjas, de 10 évet dolgozott még Szegeden, mint korrektor. Kétszer kapott a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, 1972-ben pedig a Vásárhelyért kitüntetés ezüst fokozatát vehette át.
	Katona József A Bethlen Gábor Gimnázium elvégzése után 1957-ben autószerelőként végzett a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1963 és 1967 között Budapesten a Rippl Rónai Autóközlekedési Technikum hallgatója volt, ahol gépjármű üzemeltető- és karbantartó technikusi oklevelet szerzett. 1978-ban mestervizsgát tett. Különböző munkahelyi változtatások után 1980-tól 1996-ig volt autószerelő kisiparos, jelenleg nyugdíjas. Tagja a KIOSZ-nak, az Országos AJAK-nak, az Úszó- és Vízilabda SE-nek, Horgász Egyesületnek.
	Kenéz István 1937-től 1940-ig tanult az Ipari Tanonciskolában, szakképzettsége a férfifodrász. Mestere Labancz András volt. Volt tanműhelyvezető, a Fodrász Ktsz. alapító tagja, a Szövetkezeti Bizottság művészeti vezetője, 1956-tól kisiparos, 1984-től nyugdíjas. Kitüntetései: Jó Munkáért, Jó Minőségért, Kiváló Munkáért, Kiváló Kisiparos, Városért Bronzérem. Leghíresebb tanítványa:
	Czuczi Mátyás, 1965-ben – Budapesten – EB-csapattag, 1966-ban magyar bajnok, ugyanebben az évben milánói VB győztes csapatának tagja. 1967-ben újabb magyar bajnoki cím tulajdonosa, valamint a Lipcsében megrendezett Barátság Kupa második helyezettje.
	Kérdő Sándor 1957-től 1960-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: mérleglakatos. 1966-ban technikusi végzettséget szerzett. 1993-ig a Metripondban lakatos művezető, szerszámkészítő, gyártmánytervező. 1993 óta a polgármesteri hivatal közmunka csoportvezetője. Érdekli a sport, volt labdarúgó játékos és edző. A Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetés tulajdonosa.
	Kis-Molnár Lajos 1956-tól 1959-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: autószerelő. 1959-től a 10. Sz. Volán dolgozója, 1965-től 1995-ig a Közúti Építő Vállalat gépszerelője, majd csoportvezetője volt. Tagja volt a Vadásztársaságnak, Kiváló Lövő, Skit versenyző eredményt ért el. A szakmájában három  alkalommal kapott Kiváló Újító és többször Kiváló Dolgozó elismerő kitüntetést. Segítőkész, rendszerető, társaságszerető ember volt. 1996 decemberében halt meg.
	Kis Sándor A Bethlen Gábor Gimnáziumban tett érettségi után 1956-tól 1958-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol géplakatos képesítést szerzett. 1966-ban a Déri Miksa Gépipari Technikumban gépésztechnikusi oklevelet kapott. 1962-től 1996-ig dolgozott a Metripond Vállalatnál mint minőségi ellenőr,  művezető,  termelési  osztályvezető,  üzemvezető. 1996 óta nyugdíjas. Többszörösen a Szakma Kiváló Dolgozója, valamint MGSZ országos I-II-III. helyezettje és Árvízvédelmi Érdemérem tulajdonosa.
	Kispál Terézia ruhaipari szakoktató 1957-től 1960-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, nőiszabó szakképzettséget szerzett. 1964-ben érettségizett a Frankel Leó Közgazdasági Technikumban, ahol könyvelő, statisztikus, tervező képesítésről kapott oklevelet. Több mint 20 évet dolgozott az Országos Mentőszolgálat Hódmezővásárhelyi Mentőállomásán. Jelenleg az Országos Mentőszolgálat Szegedi Mentőszervezetének dolgozója, gazdasági ügyvezetője. Kétszer kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést.
	Kiss János 1974-től 1977-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: porcelánkorongos. 1981-től dolgozik a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz-Művészettörténeti Tanszéke kerámia műhelyének vezetőjeként.  Kilencedik éve vesz részt a Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor szakmai irányításában. Több elismerésben részesült, így Kézműves Oklevél, Miniszteri Dicséret, Pro Juventute, Főiskola Munkatársa cím. Példaképe: Gorka Géza keramikus.-
	Kiss Sándor 1941-től 1944-ig tanult az Ipari Tanonciskolában, géplakatos képesítést szerzett, mestere Váradi Lajos kiváló szakember volt. 1950-től kisebb kihagyással Szegeden a MÁV-nál dolgozott, mint géplakatos, majd tanulók oktatásában vett részt. 1987 óta nyugdíjas. Megszerezte a bronz, ezüst és arany törzsgárda jelvényt, háromszor volt Kiváló Dolgozó.
	Kis Zoltán 1939-ben szerzett fazekas szakmában bizonyítványt a hódmezővásárhelyi Iparos Tanonciskolában. 1942-ben lett önálló mester. Több kiállításon díjat nyert. A Szakma Kiváló Kisiparosa, majd 1995-ben az Aranykoszorús Mester díjat is elnyerte. Művei a hagyományos vásárhelyi mintákat példázzák. Több éven át volt a Tanoncvizsgáztató Bizottság tagja a fazekas szakmában. Később a Csongrád megyei Fazekas Mestervizsga Bizottság elnökeként tevékenykedett úgy, hogy az országban egyedül a megyénkben volt erre lehetőség. 1997-ben életművéért Gyémánt gyűrű elismerésben részesült. Felesége – Kádár Katalin – 1948 óta írókázza, festi és karcolja a férje által készített edényeket.
	Kiss Zsolt Gábor 1989-től 1992-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, karosszéria-lakatos szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Teljes érdeklődési körét a Taekwon-do sport köti le. Tagja (1984-től) a hódmezővásárhelyi klubnak. Eddigi legjobb eredménye egy Európa Bajnoki III. helyezés. Szakmájából következik, hogy a technikai sportokban is otthon érzi magát.
	Kmetykó Sándor 1874-ben született Hódmezővásárhelyen, itt is járt iskolába és szabadult, mint pincér. Az ország nagy városaiban dolgozott, majd 1899-ben vendéglőt nyitott Hódmezővásárhelyen. Az Ipartestület elöljárósági tagja. Tagja a törvényhatóságnak is.
	Kokovai József 1951-ben szerzett esztergályos szakképesítést az Iparitanuló Intézetben. 1967-ben érettségizett Szegeden a Gépipari Technikumban. 1951-től 1974-ig a Mérleggyárban dolgozott, mint esztergályos, normás, művezető, majd 1974-től 1993-ig a Kossuth Zsuzsanna Gépipari Szakközépiskola szakoktatója volt. Jelenleg nyugdíjas. 1968-ban Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült. A gyakorlati oktatás korszerűsítését mindig szem előtt tartotta.
	Konyecsnyi Sándor Zoltán A szegedi Ifjúgárda Szakmunkásképző Intézet elvégzése után 1974-től 1977-ig a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Szakmunkások Szakközépiskolájának hallgatója volt. Szakképzettsége: dísznövénytermesztő. 1982-ig dolgozott az Alföldi Porcelángyárban és a Fémtechnikai Vállalatnál. 1982-től magánvállalkozó. A  hódmezővásárhelyi  Robinson  Műszaki Áruház tulajdonosa.
	Konyecsnyi Sándor Zoltánné (Friedl Erzsébet) 1972-től 1975-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd ugyanitt 1978-ban érettségi vizsgát tett. Szakképzettsége: porcelánfestő. Dolgozott az Alföldi Porcelángyárban, a Csongrád Megyei Növényvédő Állomáson, 1985-től magánvállalkozó.  A  hódmezővásárhelyi  Robinson  Műszaki Áruház tulajdonosa.
	Kóti Lajos 1885-ben született Hódmezővásárhelyen és ugyanitt 1902-ben, mint kőműves szabadult fel. Főleg Erdély nagyobb városaiban dolgozott. 1923-ban mester lett, önállósította magát. Vállalatában olykor 25 segéd is dolgozott.
	Kovács József 1830-ban született Hódmezővásárhelyen, kőműves mesterséget tanult. 1848-ban Kossuth beszédének hatására honvéd lett. Később is hű a függetlenségi eszmékhez. Bátyjával 1870-ben téglagyárat alapított. Az ott gyártott téglából épült fel például a hódmezővásárhelyi „kűfal”. Tagja volt annak a bizottságnak, amely 1880-ban azt az írást, mely Kossuth Lajost a város díszpolgárává választotta, Turinba elvitte. Gyártulajdonos létére röpiratokat készített szocialisztikus törekvések megvalósítására, a város vezető rétegeinek neheztelése ellenére.
	Kruzslicz Mihály 1883-ban született Hódmezővásárhelyen, 1900-ban ugyanitt szabadult, mint kőműves. 1911-ben lett önálló mester. Az Építőipari Szövetkezet elnöke, törvényhatósági tag volt. Magánházakat tervezett és épített.
	Látos József 1973-tól 1976-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kárpitos mester. 1993-ig dolgozott, mint önálló kisiparos, 1993-tól LAATOS Kft. ügyvezető igazgatója. 1996-tól a hódmezővásárhelyi IPOSZ faipari szakosztályának elnöke. 1997-től a Csongrád Megyei Kézműves Kamara vezetőségi tagja.
	Lázár Albert 1957-től 1960-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1972-ben ugyanitt érettségi vizsgát tett. Szakképzettsége: géplakatos. Dolgozott mint szakoktató, csoportvezető, szerszámkészítő. Jelenleg nyugdíjas. 1992-ben Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült.
	Lugosi József László A Bethlen Gábor Gimnázium elvégzése után 1965-től 1967-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: rádió-tv műszerész. Leghosszabb ideig – 1969-től 1989-ig – az Elektrofém Szervizben dolgozott, jelenleg magánvállalkozó. 1985-ben Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott.
	Lusztig Imre 1934-től 1942-ig a Református Bethlen Gábor Gimnázium tanulója volt. 1943-ban fényképész szakmunkás, 1946-ban fényképészmester képesítést szerzett. Tanítómestere Plohn József fényképész volt. 1957 óta kisiparos. Kitüntetései: 1961 – KIOSZ Országos Fényképkiállítás – ezüstérem, 1962 – „Jó minőségért” oklevél és jelvény, 1975 – a Szakma Kiváló Kisiparosa, 1982 – Ezüst gyűrű, 1995 – Aranykoszorús mester.
	Marian János 1899-ben született Tötösön, 1917-ben szabadult, mint kaptafakészítő Hódmezővásárhelyen. Sokáig dolgozott Stájerországban művezetőként. Kaptafa üzemét 1923-ban alapította. Munkásságát 1925-ben, illetve 1928-ban ezüst- és aranyéremmel tüntették ki.
	Miklós Lőrincné (Oláh Julianna) 1963-tól 1966-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1977-ben a Frankel Leó Közgazdasági Szakközépiskolában érettségit tett. Szakképzettsége: női szabó. 1966-tól 1987-ig a Hód-Modell dolgozója volt, 1987-től – jelenleg is – a Hód-Csillag Mgtsz. bérelszámolója. 1966-ban – diákként – a Szakma Kiváló Tanulója versenyen – szakmájában – jó minősítést kapott és felszabadult. 1964-ben atlétikában országos ifjúsági bajnok volt, majd ifjúsági válogatott. Kézilabdában NB II és NB I/B csapatokban versenyzett. 1971-ben Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült.
	Molnár András A Bethlen Gábor Gimnáziumban tett érettségi után 1961-ben végzett a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, mint órás szakmunkás. 1964-ben mestervizsgát tett. Mucsi József órásmester mellett dolgozott 1959-től 1965-ig, 1965-től önálló műhelyt nyitott. Tagja a KIOSZ-nak. 1990-ben a szakmai munka elismeréseként Ezüst gyűrű kitüntető elismerést kapott. Főleg az antik órák érdeklik.
	Mónus Ferenc 1945-től 1948-ig tanult az Ipari Tanonciskolában, tálas segéd vizsgát tett. 1958-ban lett fazekasmester. 1967-ben elnyeri a Népi Iparművész, 1976-ban a Népművészet Mestere címet. A „Szocialista Kultúráért” és a „Hódmezővásárhely Városért” kitüntetések tulajdonosa, illetve a Munka Érdemrend bronz fokozatának  birtokosa.  A  Mónus  családban  3 fiú  és  2  leány végezte el a kerámiaipari szakmákat (Sándor, Imre, Júlia, Ilona, Ferenc).
	Mucsi Ernőné (Földesi Margit) 1964-től 1967-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: cipőfelsőrész-készítő. 1967-től 1995-ig az Apolló Cipőipari Szövetkezetben, 1995-től 1996-ig a Mary Cipőgyárban dolgozott. Jelenleg rokkantnyugdíjas. 1982-ben az Ipari Szövetkezetek Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta.
	Mucsy Sándor 1881-ben született Hódmezővásárhelyen és ugyanitt felszabadult, mint épület- és műlakatos 1898-ban. 1905-ben alapította üzemét. Számos érmet és elismerő oklevelet nyert. Répavágó gépe az egész országban elterjedt. Öntödéje akkor a város legnagyobb ipartelepe volt.
	Németh Imre 1873-ban született Hódmezővásárhelyen. A cipészmesterséget apjától tanulta és Hódmezővásárhelyen szabadult. Bejárta Párizst, Londont, Frankfurtot. 1902-ben önálló lett. Az 1908. évi országos kiállításon ezüstérmet, a londoni cipészipari kiállításon Gran Prix-t nyert, 1925-ben mesterversenyen aranyérmes volt. Ezen kívül ezüstkoszorús mesteri kitüntetés birtokosa is. Ő készítette Zita királynő koronázási cipőit.
	Kurai Györgyné (Oláh Ildikó) 1957-től 1960-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: porcelánfestő. 1960-től 1992-ig dolgozott a Majolikagyárban, jelenleg nyugdíjas. Háromszor volt Kiváló Dolgozó (1964, 1985, 1988). 1979-ben Miniszteri Dicséretben részesült.
	Olaszné Katona Mária 1969-től 1972-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: női szabó. 1980-ban tett mestervizsgát. 1972-től dolgozott a Hód-Modell Ruházati Szövetkezetben, a HÓDIKÖT-ben, majd 1991-től egyéni vállalkozó. Jelenleg női szabó oktató és divatszabász üzletvezető.
	Oskovics György A Bethlen Gábor Gimnáziumban tett érettségi után 1962-től 1963-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Szakképzettsége: hegesztő. Dolgozott a Vas- és Fém ISZ-ben, a Hódmezővásárhelyi Gépállomáson, jelenleg a hódmezővásárhelyi Papirusz Bt. Kereskedelmi vezetője. Kimagasló eredményt ért el a sportban, kosárlabdában NB II-es csapat tagjaként versenyzett. A HMSE labdarúgó szakosztályának szakosztályvezetője tisztet töltötte be. A MÉM Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. Az Oskovics család már 1810-től a kalapos céh tagja volt. A kalapos szakmát vitték tovább az utódok 1970-ig.
	Oskovics József 1856-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanitt felszabadult 1874-ben, mint kalapos. 1880-ban lett önálló. Sok arany oklevél nyomán érdemes mester címet nyert. Ő volt az első tagja az Oskovics kalapos dinasztiának. Specialitása a juhász- kalap készítése.
	vitéz Patócs Mihály 1889-ben született Hódmezővásárhelyen, 1912-ben szabadult ugyanitt tálasként. A mesterséget apjánál tanulta. 1919-ben lett önálló mester. A hódmezővásárhelyi tálasok munkáiból ad ízelítőt Rothermere lordnak küldött munkáival.
	Piti Katalin 1973-tól 1976-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: porcelánfestő. Dolgozott a Majolikagyárban és az Alföldi Porcelángyárban. Jelenleg leszázalékolt járadékos. Eredményei: Alkotó Ifjúság pályázaton 1979-ben III. díj, 1982-ben II. díj, 1983-ban különdíj, 1984-ben III. díj, 1985-ben különdíj. 1986-ban a Szakma Ifjú Mestere, 1987-ben Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült.  Szeret  festeni,  több csoportos és egyéni kiállításon szerepelt.
	Plohn József 1869-ben született és 1945-ben halt meg Németországban. Édesapja nyomdokán járva fényképészként működött. Műterme a hódmezővásárhelyi művészet (Tornyai, Pásztor, Rudnay) kedvelt találkozóhelye volt. 1900 és 1914 között néprajzi fotókat készített, majd „Képek a nagy magyar alföldi népéletből” címmel albumot jelentetett meg. Felvételeinek  kb.  fele  elkallódott, 1650 darabot azonban (értékes néprajzi dokumentumgyűjtemény) a Tornyai János Múzeum megvásárolt. Külön kor és helytörténeti értéke van az 1948-as honvédekről készített fényképeknek.
	Putnoki Sándor 1926-ban férfi fodrász szakmát végzett. 1926-tól 1929-ig különböző mestereknél segédként dolgozott. 1929-ben úri és női fodrász mester lett. Ettől az évtől mint önálló kisiparos dolgozott haláláig. Részt vett az iparitanuló képzésben, pályája során kb. 13 főt tanított és nevelt.
	Putnoki Sándorné (Rakonczai Piroska) 1935-ben tett szakmunkásvizsgát és a férjével együtt dolgozott, mint fodrász. 1971-ben megszerezte a mestervizsgát is.
	Rózsa Imre 1901-ben született Hódmezővásárhelyen és ugyanitt asztalos mesterséget tanult. Első verses kiadványa Orosházán jelent meg 1937-ben. Ezzel országos hírre tett szert. A Vásárhely Népe is közölt tőle verseket. 1950-ben bevették az orosházi művészeti dolgozók szakszervezetébe, de a személyi kultusz idején zaklatások érték. Önkezével vetett véget életének.
	Sipter Lajosné (Ottlik Julianna) 1982-ben szerzett kötő-hurkoló képesítést a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Már 1975-től igazolt kézilabda játékos volt. Tagja lett a magyar serdülő válogatottnak. 1981-től játékosa a hódmezővásárhelyi Porcelán NB I/B-s csapatának. 1992-ig  Hódmezővásárhelyen,  majd  1994-ig  Zalaegerszegen játszott NB I osztályú játékosként. Közben mint gyártásellenőr, raktáros sportállásban tevékenykedik egyesülete gyárában. 1995-től először a hódmezővásárhelyi „Narancs”, majd 1996-tól a hódmezővásárhelyi B és B női kézilabda csapatának játékos edzője. Életét a sport irányítja.
	Somogyi Lajos 1954-től 1957-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, kőműves szakmunkás-bizonyítványt szerzett. 1958-tól nyugdíjazásáig a DÉLÉP dolgozója, brigádvezetője volt. Részt vett a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, a Cseresnyés Kollégium, a Városi Bölcsőde, Óvoda és a József Attila Általános Iskola építésében.  5 alkalommal kapott  Kiváló Dolgozó kitüntetést. 1975-ben az Építőipar Kiváló Dolgozója, 1983-ban pedig Kiváló Munkáért kitüntetés tulajdonosa lett.
	Soós László 1967-től 1970-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, 1976-ban Szegeden a Déry Miksa Szakközépiskolában érettségizett. Képzettsége hűtőgépszerelő. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése óta a szakmában dolgozik, 1988-tól egyéni vállalkozó. Tevékenyen részt vesz Mártély sportéletében, és a vásárhelyi kispályás labdarúgás szervezésében. Háromszor volt Kiváló Dolgozó. Szövetkezeti Munkáért miniszteri kitüntetést, Mártély Sportjáért, Hódmezővásárhely Sportjáért társadalmi kitüntetéseket kapott.
	Soós Sándor István 1953-tól 1955-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, autószerelő és hegesztő képzettséget szerzett. 1985-ig szakmájában dolgozott, majd alapító tagja lett egy GMK-nak. A sportban ért el eredményeket, főleg labdarúgásban és vízilabdában. Többször kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést.
	Suti István 1960-tól 1963-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ugyanitt 1979-ben érettségi vizsgát tett. Képesítése: növénytermesztő és kertépítő. Különböző helyeken dolgozott mint kertész, művezető, üzemvezető. Jelenleg Hódmezővásárhely Önkormányzatának közhasznú munkairányítója. Kiemelkedő teljesítményeket ért el a sport és a szakmai versenyeken. 1976-ban Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott.
	D. Szabó István 1967-től 1970-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, kőfaragó mesterséget szerzett. 1973-ban Budapesten tett mestervizsgát. 1977-ig volt a hódmezővásárhelyi Temetkezési Vállalat dolgozója, azóta magán kisiparos kőfaragómester. Tagja a KIOSZ-nak, a Budapesti Kőfaragó Szakosztálynak, valamint a Csúcsi Olvasókör alelnöke. Kétszer kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést.
	Szabó Lajos 1891-ben született Hódmezővásárhelyen, 1904 és 1907 között tanult az Iparos Tanonciskolában, ahol csizmadia segéd végzettséget szerzett. 1918-ban lett csizmadiamester. Dolgozott Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Mezőkovácsházán, majd 1920-tól önálló csizmadiamesterként tevékenykedett 1972-ig. 1929-től elöljárósági tagja volt a hódmezővásárhelyi Ipartestületnek. 1970-ben 50 éves kisiparosi tevékenységéért kitüntető emléklapot kapott.
	Szabó Sándor 1938-ban szerzett fémipari képzettséget Hódmezővásárhelyen. 1968-ban érettségizett Gödöllőn. Dolgozott a Harisnyagyárban, majd az Autójavító Vállalatnál, 1979-től nyugdíjas. 1958-tól a mai napig a Gödöllői Kutatóintézet munkatársa. Érdekli a sport, ezen belül a labdarúgás, volt játékvezető, edző és vezetőségi tag.
	Szalkai László Imre 1956-tól 1959-ig az MTH tanulója volt, mérleglakatos képzettséget szerzett. 1972-ben tett gimnáziumi érettségit. 1959 és 1986 között dolgozott a Mérleggyárban, a Fémtechnikai Vállalatnál mint mérleglakatos, anyagbeszerző, gazdálkodó. Jelenleg a HÓDGÉP SE vezető edzője ökölvívó sportágban. Eredményei: 1955, 1964 – megyei területi bajnok, 1958 – MTH  országos bajnok, 1959 – Országos Minősítő bajnok, a válogatott keret tagja. Kitüntetései: 1994 – a Megye Ökölvívó Sportjáért, 1996 – a Város Sportjáért.
	Szekeres Imre Gyula Mint gépi hurkoló segéd szabadult Hódmezővásárhelyen 1944-ben. Később 1960-tól 2 éves művezető iskolát végzett, és mint művezető dolgozott 1973-ig Hódmezővásárhelyen, majd 1985-ig (nyugdíjaztatásáig) Baján. A szakma megszerzése és a nyugdíjaztatás közötti időből 101 hónap kiesik, melyet orosz rabként szenvedett át. 1953-ban jött haza. Többszörös Kiváló Dolgozó, a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdonosa. Sikereket ért el a sportlövészetben, mint minősített versenyző, illetve versenybíró.
	Szél Gábor 1986-tól 1989-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, képzettsége: géplakatos. 1981-től 1993-ig a Zeneiskolának is tagja volt (vadászkürt, ütő, magánének). Közben 1992-ben orgonista kántor (református) végzettséget szerzett. Jelenleg magánvállalkozó. Újvároson kórust vezet, számos meghívás és szép siker áll mögöttük. Felléptek Szlovéniában, Hollandiában.
	Szénási János 1958-tól 1960-ig korongos tanulóként tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1963-tól 1969-ig építőanyagipari technikusi oklevelet szerzett Budapesten. A hódmezővásárhelyi Majolika-, később Porcelángyárban dolgozott, mint művezető. 1982-ben lett népi iparművész, így tagja a Népművész  Egyesületnek. Sok alkotói díj tulajdonosa. A magyarországi kiállításokon túl Németország, Olaszország, Hollandia fesztiváljain is gyakran és sikerrel szerepelt. Az MTV róla készítette „Kerekek és lépések” című ismeretterjesztő filmjét.
	Szöllősi Ernő 1964-től 1967-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: esztergályos. Dolgozott a HÓDGÉP vállalatnál, a Metripond Mérleggyárban, 1990 óta Fejes László önálló kisiparosnál szakmunkás. Részt vett különböző szakmai versenyeken, kétszer kapta meg a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést.
	B. Szűcs István 1938-tól 1941-ig tanult az Iparitanuló Iskolában, kocsifényező szakmát. 1945-ben szerezte meg a mesterlevelet. 1943-tól 1945-ig katonai szolgálatot teljesített, majd 1945-től önálló kisiparosként dolgozott. Volt KIOSZ-elnök, megyei vezetőségi tag, mestervizsga bizottsági elnök. Több kitüntetés tulajdonosa – „Jó minőségért” jelvény, Szakma Kiváló Kisiparosa, a Közlekedés Kiváló Dolgozója, Kiváló Kisiparos – arany fokozat.
	Szűcs Pál 1884-ben született Hódmezővásárhelyen, itt járt iskolába. 1900-ban szabadult kőműves és ács szakmákban. Erdélyben és a Dunántúlon dolgozott mint segéd. 1909-ben önálló lett, majd 1923-ban mestervizsgát tett Szegeden. Ő végezte el a makói Postapalota, a szegedi Majoros palota ácsmunkáit. 1927-ben a város tanulmányútra küldte Münchenbe. Az iparegylet örökös tagjává választották.
	Takács Ferenc 1893-ban született Hódmezővásárhelyen, és 1956-ban halt meg ugyanitt. Kőműves mesterséget tanult. 1916-ban lett mester, és 1924-től önálló. A megyében 8 iskolát épített. 1908-ban tagja lett az építőipari szakszervezetnek és a Szociáldemokrata Pártnak. Az I. világháborúból 50%-os rokkantként tért haza. Politikai szerepléséért  2  évet  töltött  a  szegedi Csillag  Börtönben. Autodidakta módon tanult. Az 1935-ös választáson már országgyűlési képviselő volt. Folyóiratot szerkesztett és írt. 1945 után tagja lett az ideiglenes nemzeti kormánynak, mint iparügyi miniszter. 1948-ban, mivel nem akart belépni a MBP-be, nyugdíjazták, sőt 1950-ben hazaárulás vádjával bebörtönözték. 1955-ben kegyelmet kapott, de 1956-ban, a börtönben szerzett betegsége miatt meghalt. A legfelsőbb bíróság 1957-ben rehabilitálta. Élete során mindig kereste a kapcsolatot az írókkal, művészekkel, háza nyitott volt. Könyvtárának maradványát (300 kötet) özvegye 1983-ban a hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtárnak adományozta.
	Técsy Sándor 1954-től 1956-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1964-ben oktatói, pedagógiai szaktanfolyamot végzett. Képzettsége: motorszerelő. 20 éven át dolgozott az MHSZ-nél, mint műhelyfőnök, oktató, szerelő. 1980-tól önálló kisiparos, önálló szervizműhellyel. Kimagasló eredményeket ért el  a  motorkerékpár  sportban  –  ötszörös  magyar  bajnok.  150 nemzetközi verseny résztvevője, Európa Bajnokságokon I-III. helyezés birtokosa. Többször kapott Kiváló Dolgozó és Miniszteri Dicséret kitüntetéseket.
	Tímár Edit 1981-től 1984-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1988-ban Makón érettségit tett. Képzettsége: porcelánfestő. 1989-től grafikai tervező-, festő-, reklámgrafikus. Kedvenc technikája a légecset, de készít olajképeket is. 1993 óta rendszeresen részt vesz kiállításokon, önálló tárlata volt Makón (több  alkalommal),  Budapesten,  Szentesen, Hódmezővásárhelyen.
	Takács Miklós 1959-től 1962-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1983-ban érettségit tett. Szakképzettsége: autószerelő, gépkocsivezető. 1962-től 1996-ig dolgozott az AFIT XI. Sz. Autójavító Vállalatnál, mint autószerelő, majd autósbolt-vezető. 1996-tól AUTOGÉN Bt. Fiat Autósbolt vezetője. Részt vett külföldi tanulmányutakon, kétszer kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést.
	Tóth Györgyné (Török Magdolna) 1964-től 1967-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: mechanikai műszerész. 1986-ban Szegeden műszaki cikk eladó vizsgát tett. Dolgozott a Mérleggyárban, az Elektrofém Ktsz-ben, a Delta Kereskedelmi Vállalatnál, majd 1993-tól 1997-ig vállalkozó lett. Jelenleg rokkantnyugdíjas. Diákéveiben az iskola KISZ titkára volt. 1980-ban Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott.
	Tóth Ferenc 1859-ben született Hódmezővásárhelyen. A malomépítő idős Tóth Ferenc fia. Az ácsmesterséget tanulta ki hivatalosan, de vizsgázott mint gépész és molnár is. Szervezőképességével a családi malmot országos jelentőségű nagyüzemmé fejlesztette. Bevezette az iparvágányt. Kitüntetésre nem vágyott, de emberbarátként ismerték. Utód hiányában a malmot testvéreinek fiai örökölték.
	Tóth Sámuel 1932-ben szerzett villanyszerelő segéd képzettséget, 1944-ben mestervizsgát tett, 1957-ben a Közgazdasági Technikumban érettségizett. 1950-től a Csongrád Megyei Tanács VB ipari és élelmiszeripari osztályán dolgozott, majd 1962-től a hódmezővásárhelyi Városi Tanács VB ipari-műszaki osztály vezetője. 1964-ig – haláláig – a CSOMIÉP Vállalat személyzeti osztályának vezetője. Kitüntetései: Munka Érdemérem, Könnyűipar Kiváló Dolgozója, Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója.
	Tóth Tünde 1986-tól 1989-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: kötő-hurkoló. Diákként eredményesen szerepelt a Szakma Kiváló Tanulója verseny országos döntőjében. Több társadalmi funkciót tölt be. Tagja az Állás-Pontnak, az itt kifejtett tevékenységéért elismerő oklevélben részesült. A hódmezővásárhelyi Ifjúsági Kamara titkára és a Non-Profit szervezet elnöke.
	Török Ferenc A Bethlen Gábor Gimnáziumban tett érettségi után 1960-tól 1962-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: rádió-tv műszerész. Dolgozott műszerészként, volt részlegvezető, közel 20 évig technikus. 1956-tól 1968-ig a hódmezővásárhelyi  NB  II-es  kosárlabda  csapat  játékosaként  versenyzett. A csapat az Országos Bajnokságokon az előkelő II. és III. helyezést szerezte meg.
	id. Túri Lajos 1883-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanitt 1900-ban mint kőműves segéd szabadult fel. 1907-ben lett önálló mester. A Pállfy uradalom összes épületét és számos családi házat épített. Munkájáért ezüstéremmel tüntették ki. 1924-től saját szabadalmú cement fedőlemezeket gyártott, majd ipart váltva gőzmalmot vásárolt.
	Túri Lajos Hódmezővásárhelyen 4 gimnáziumi osztályt végzett, majd az édesapja vezette gőzmalomban molnártanuló volt. 1932-ben szabadult Hódmezővásárhelyen. 1939-ig megszerezte az esztergályos, gépész szakmák „jogosítványait” is. 1940 és 1945 között mint esztergályos dolgozott Budapesten hadiüzemben. 1947-ben már Hódmezővásárhelyen molnár mesteri, majd 1953-ban  főmolnári  vizsgát  tett.  Először,  az államosítás  után Földeákon, majd Szegeden (1952 és 1960 között), végül ismét Hódmezővásárhelyen a Malom és Terményforgalmi Vállalatnál dolgozott, mint főmolnár. 1973-ban nyugdíjba ment. Többszörös miniszteri kitüntetés birtokosa. Ezeket elsősorban a malomipar javára tett, s még ma is használt országos jelentőségű szakmai újításaiért kapta.
	Urbaniczki István 1964-től 1967-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, itt géplakatos szakképzettséget szerzett. 1988-ban szakközépiskolai érettségit tett. Később elvégezte a hidraulika szerelő, ív- és lánghegesztő, gázvezeték és készülék szerelő szakmákat is. 1991-től egyéni vállalkozó, mint gázvezeték és készülékszerelő mester. 1967-ben – diákként – a Szakma Kiváló Tanulója volt.
	Vanderstein János 1955-től 1958-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: szobafestő-mázoló. 1972-ig önálló kisiparosként dolgozott, 1972-től nyugdíjazásáig az Elektrofém Ktsz-ben volt fényező csoportvezető. Kiváló Dolgozó kitüntetésben is részesült. A Hódmezővásárhelyi Magyar-Izraeli Baráti Társaság és az izraelita hitközség elnöke.
	Váradi Lajos 1868-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanitt szabadult 1883-ban, mint kútfúró. Az ország nagyobb városaiban fejlesztette szakismeretét. 1893-ban önállósította magát. A kútfúrógépek egyedüli gyártója volt az országban. Különböző kiállításokon 12 ipari kitüntetést nyert. Később fiával Váradi Lajos és Fia néven céget alapított.
	Vásárhelyi Kun István 1905-ben született Hódmezővásárhelyen, ugyanitt kitanulta a fényképész szakmát, közben zenét is tanult. Mint tisztviselő helyezkedett el, de országos zenei pályázatokon rangos díjakat nyert. Vásárhelyen 1936-ban tartott szerzői estet. 1947-ben jelent meg 38 oldalon dalainak füzete. Később mellőzték, így visszatért tanult mesterségéhez, a fényképezéshez. 1965-ben lett nyugdíjas. Tisztelői szerzői esttel búcsúztatták.
	Vékony Sándor 1913-ban született Hódmezővásárhelyen, apja 1920-ban katonai kórházban halt meg. 1924-ben édesanyja férjhez ment Csikós István tálashoz. Ez meghatározta életpályáját. 1926-ban 3 éves szerződés kötötte az iskolához is. 1929-ben már vizsgázott segéd. Önálló mester 1938-ban lett. 1939-ben Csikós István elköltözött feleségével a  Rákóczi  utcai házból. 1949-ben megnősült, közben műhelye egyre bővült. 1950-ben a Néprajzi Múzeum kezdeményezésére megalakult a Háziipari és Népművészeti Vállalat. Célja a hagyományos formák, díszítések összegyűjtése, felhasználása. Ekkor került be első munkája a Néprajzi Múzeumba. 1956-ban lett a Népművészet Mestere. Munkásságát, a hagyományokat megőrizve, újjáteremtve 1973-ig, nyugdíjaztatásáig folytatta. Egészsége is megromlott. Rákóczi utcai házát a Tornyai János Múzeum vette meg, s ma, mint csúcsi fazekasház, kiállítási terem. 1983-ban megkapta a Munka Érdemérem ezüst fokozatát. Életútját, művészetét Nagy Vera muzeológus írta meg 1987-ben kiadott könyvében.

Felhasznált irodalom:

A magyar ipar almanachja 1930 (Budapest)

Nagy Vera: Vékony Sándor 1987 (Hódmezővásárhely)

Hódmezővásárhely jelesei – Életrajzi kislexikon (1974)

Jeles vásárhelyiek – Életrajzgyűjtemény (1993)

C. Akik felsőfokú végzettséget is szereztek

	Berta Gyula Iskolái: 1955-től 1959-ig Bethlen Gábor Gimnázium, 1959-től 1961-ig 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet – itt szerzett képzettsége szerszámkészítő, 1965-től 1970-ig Agrártudományi Főiskola (Debrecen). A diploma megszerzése után mint agronómus, főagronómus dolgozott, majd a Gorzsai Állami Gazdaság igazgatóhelyettese és igazgatója lett. Jelenleg nyugdíjas. Két ízben volt Kiváló Dolgozó, 1983-ban a Mezőgazdasági Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette.
	Csernabil Ferenc 1980-tól 1983-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, porcelánfestő szakmát tanult. Ugyanitt érettségizett, majd középfokú szoftverüzemeltető, felsőfokú polgárvédelmi törzsparancsnoki, illetve felsőfokú marketing manager képesítést szerzett. Jelenleg a Kereskedelmi Főiskola hallgatója. 1983-ban – diákként – a Diákpolitikusok vetélkedőjén az országos IV. helyezést elért csapat tagja volt. 1988-ban BNV díjat kapott, kézzel festett csempedekorért.
	Földvári László 1959-ben tett érettségi vizsgát a Bethlen Gábor Gimnáziumban, majd 1961-ben vasesztergályos képesítést szerzett a 602. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1984-ben diplomázott a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Jelenleg a Szerdahelyi József Kht. ügyvezető igazgatója.
	Fuchs Tamás 1974-től 1977-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1977-től 1980-ig a Budapesti Művészeti Szakközépiskolában érettségit tett. 1982-től 1987-ig volt hallgatója a Magyar Iparművészeti Főiskolának. Képzettségei: porcelánkorongos (1977), keramikus (1980), porcelánipari formatervező iparművész (1987). „Szabadúszóként” élt és dolgozott a Művészeti Alap tagjaként, jelenleg fazekas tervező Németországban (Herold).
	Gránicz Péter 1989-től 1992-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, épületasztalos képzettséget szerzett. Érettségi után felvételt nyert a Soproni Egyetemre, ahol műszaki szakoktató szakon tanul. Ebben az évben szerez diplomát. Érdekli a pedagógia és a képzőművészet, amatőrként fafaragással és faszobrászattal foglalkozik. Alkotásaival több helyi kiállításon is szerepelt.
	Hamar Edina 1987-től 1990-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, 1990-től 1994-ig Szegeden a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában érettségizett, 1995-ben, Harkányban számítógépes magániskolát és 1996-1997-ben Budapesten műtárgyvédelmi asszisztens középfokú tanfolyamot végzett. A szakmunkásképzőben szerzett képzettsége: porcelánfestő. 1994- től dolgozik a szegedi Móra Ferenc Múzeumban műtárgyvédelmi asszisztens és restaurátor munkakörben. 1997. szeptemberétől levelező hallgató a Budapesti Képzőművészeti Főiskola és Magyar Nemzeti Múzeum Egyetemi Szintű Tárgyrestaurátor szakon, szilikát tagozaton. 1988-ban a Magyar Vöröskereszt AIDS témával foglalkozó rajzpályázatának országos I. helyezettje volt, majd 1989-ben a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaság rajzpályázatának I. helyezettje volt (Svájc).
	Illyés András 1982-85-ig a 602. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben korongos szakmát tanult. Még ebben az évben felvételt nyert a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolába, ahol 1989-ben szobrász szakon érettségi vizsgát tett. 1996-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán – Segessdy György tanítványaként – diplomát szerzett. Szobrászművész lett. Jelenleg Budapesten él, és a Vargabetű Egyesület (perifériára szorult fiatalokat karol föl) iskolájában kerámiát tanít.
	Juhász István 1990-től 1993-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, autószerelő szakmát szerzett. 1997-ben ugyanitt érettségit tett. Jelenleg főiskolai hallgató a Debreceni Agrártudományi Egyetem Főiskolai Karán tanul. Tagja a hódmezővásárhelyi Városi Vegyeskarnak.
	Juhos József 1974-től 1977-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, szakmája kőműves. 1983-ban középfokú magasépítő végzettséget szerzett Szegeden, majd 1986-ban Budapesten (Közlekedési Minisztérium Oktatási Osztály) felsőfokú munkaszervező képzettsége lett. Dolgozott  mint kőműves, oktatási és közművelődési előadó, építésvezető helyettes. Jelenleg a Petőfi Művelődési Központban technikus, közönségszervező. 1985-ben és 1987-ben Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott.
	Vígh Tamásné (Kincses Mária) 1926-ban született Hódmezővásárhelyen, ugyanitt fényképész mesterséget tanult. Közben rajzolt, szobrászkodott. 1953-ban a Képzőművészeti Főiskolán diplomát szerzett. Sok hazai és külföldi tárlat kiállítója lett. 1963-ban férjével közösen állítottak ki. Terrakotta szobrait sajátos „csurgatásos” technikával készítette. Köztéri szobra   látható   Szarvason,   Nyíregyházán.   Nevét kisplasztikáival írta be a magyar művészettörténetbe.
	Kis Ildikó A gimnáziumi érettségi után 1974-től 1976-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1976-tól 1982-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója. Képzettsége: porcelánkorongos, porcelán-tervező iparművész. A férjével együtt saját műhellyel és műteremmel rendelkeznek. Vállalja  használati  tárgyak  tervezését  és  kivitelezését, készít porcelán plasztikákat (főleg kiállításokra, pályázatokra), valamint épületkerámiát is. A Tolna Megyei Képző- és Iparművészet Egyesületének titkára. Számos csoportos és egyéni, hazai és külföldi kiállításokon vett részt (Franciaország, Japán, Dortmund, Ausztria, Pécs, Szekszárd, Kecskemét, Hódmezővásárhely). 1988-ban az I. Kerámia Világkiállításon elismerő Diplomát kapott.
	Kiss Nándor 1974-től 1977-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, gipszmintakészítő képzettséget szerzett. Érettségi után felvételt nyert a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol – 1985-ben – földrajz-rajz szakos általános iskolai tanár diplomát szerzett. A főiskola elvégzése után a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács  János  Középiskolai  Kollégium nevelőtanára volt, jelenleg Makón a József Attila Városi Könyvtárban könyvtáros.
	Kovács Imre 1940-ben tett bádogos-fémnyomó szakmunkásvizsgát, 1947-ben lett fémnyomó mester, majd 1965-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen okleveles közgazda diplomát szerez. A Csongrád Megyei Tanács Ipari Osztályának vezetőjeként, majd a MT elnökhelyetteseként sokat tett a szakmunkásképzés korszerűsítéséért.  Több kormánykitüntetés,  köztük három Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa. Aktívan sportolt, a labdarúgásban ért el eredményeket.
	Dr. Kőhegyi Ferenc 1969-ben a Bethlen Gábor Gimnázium kémia-biológia tagozatán érettségizett. Ugyanebben az évben beiratkozott a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe autóvillamossági-szerelő szakra. A következő évben felvették a SZOTE Gyógyszerésztudományi Karára, ahol 1975-ben diplomázott. 1980-ban doktorált. 1982 decemberétől  lett a  Zrínyi utcai gyógyszertár vezetője, ma ügyvezető igazgatója. 1996-tól szabadalmak gyártásával is foglalkozik. 1993 óta tagja a HORISON-MULTIPLAN Kutató Kft-nek. Közéleti tevékenysége sokrétű: a Magyar Gyógyszerész Kamara megyei vezetőségi tagja, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hódmezővásárhelyi csoportjának tagja és 1994-től a polgármesteri hivatal egészségügyi bizottságában mint kültag vesz részt.
	Madarász Sándorné (Bíbor Julianna) 1982-től 1985-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, porcelánfestő szakképesítést szerzett, 1988-ban ugyanitt érettségit tett. Még ugyanebben az évben felvételt nyert Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, földrajz-rajz szakra. 1995-ben diplomázott. Jelenleg a Gutenberg János Általános Iskola rajz-földrajz szakos óraadó tanára. 1985-ben – diákként – a Tantárgyi Tanulmányi versenyen művészettörténet tantárgyból országos VI. helyezést ért el.
	Magyar Irén 1990-től 1993-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Ugyanitt 1996-ban érettségi vizsgát tett. Képzettsége: kerámiaformázó. Még ebben az évben felvételt nyert az Iparművészeti Főiskolára, ahol felsőfokú népi játék és kismesterség oktató diplomát szerez.
	Máté Zoltán 1980-ban tett géplakatos szakmunkásvizsgát a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 3 év múlva ugyanitt érettségizett. Raktárosként dolgozott Hódmezővásárhelyen a Szegedi Közúti Igazgatóság géptelepén. Közben lankadatlanul sportol a taekwondo sportágban. 1990-ben a Testnevelési Főiskolán karate edzői minősítést szerzett. Kilencszeres egyéni magyar bajnok. Csapatával háromszor nyert magyar bajnokságot. 2 ezüst és 4 bronz mellett 1984-ben Európa Bajnokságot nyert, 1990-ben és 1992-ben, a Kanadában, illetve Koreában rendezett világbajnokságon V. helyezéssel szerez dicsőséget a magyar sportnak. „Személyiségem kialakulását a sportnak köszönhetem” – vallja. Tapasztalatával edzőként sok fiatalt segített már eddig is nemzetközi sikerhez. Tanítványai között 4 Európa-bajnok, 9 EB, 5 VB helyezett lett, a több mint 120 magyar bajnoki cím mellett. Hódmezővásárhelyen „Pro Urbe” díjjal tüntették ki csapatát. Ő maga a „Magyar Sportért” miniszteri kitüntetést kapta 1996-ban. 1997-ben a Máté család a BUDO-2000 díjat érdemelte ki. 1998-tól „A” kategóriás nemzetközi vezetőbíró oklevelet is szerzett.
	Nagy Éva 1975-től 1978-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Képzettsége: porcelánfestő. Az érettségi után műszaki rajzolói tanfolyamot végzett, majd 1985 és 1988 között a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán tanítói oklevelet kapott. Jelenleg a Hódtói Általános Iskola és Gimnáziumban tanítónő. Kimagasló eredményeket a kézilabdában ért el. Mint NB I-es játékos a Jászberényi Hűtőgépgyár csapatában – rangos hazai és nemzetközi mérkőzéseken szerepelt.
	Nagy Nándor 1989-től 1992-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, kerámiaformázó képzettséget szerzett, majd ugyanitt a Szakmunkások Szakközépiskolájában érettségizett. Budapesten tanult, mivel felvételt nyert a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol felsőfokú népi játék kismesterség oktató képzésben részesült. 1998-ban államvizsgázott.
	Pallér Sarolta 1976-tól 1979-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd érettségi után felvételt nyert a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, földrajz-rajz szakra. 1986-ban diplomázott. 1987-től 1990-ig a Külkereskedelmi Főiskola hallgatója volt, Marketing-Kommunikációs Szakon. Szakmunkásképzőben  szerzett  képzettsége:  porcelánfestő.  Dolgozott a békéscsabai KNER Nyomdában kiviteli rajzolóként és tervező grafikusként, jelenleg Budapesten a Vám- és Pénzügyőrségnél grafikus. 1979-ben – diákként – a tantárgyi tanulmányi versenyen díszítőrajz és művészettörténet tárgyakból országos II. helyezést ért el.
	Pap Edina Réka 1993-tól 1997-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában, ruhagyártó szakmát és érettségit szerzett. 1997-ben felvételt nyert a Körös Főiskola Brunszvik Teréz Óvóképző Intézetbe, ahol jelenleg másodéves óvó-tanító szakos. Tagja a főiskola hallgatói önkormányzatának, előadói körének.
	Pelcz Zoltán 1974-től 1977-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, porcelánkorongos képzettséget szerzett. 1977-ben a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, majd 1978-tól 1983-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója, ahol keramikus iparművész diplomát kapott. Jelenleg Szilvásváradon él. Feleségével, Debreczeni Zsókával – aki szintén iparművész – társalkotóként dolgozik. Számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt. Díjai: 1993 – Eger – Nyári Tárlat Díja, 1994 – Heves Megye Díja, 1997 – Keszthely – „PELSO”, Kerámia Biennále Díja.
	Pölös Mihály 1962-től 1965-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 1979-ben a Kossuth Zsuzsanna Gépipari Szakközépiskolában érettségit tett. 1980-tól 1983-ig a pécsi Pollack Mihály Főiskola hallgatója volt. Képzettségei: géplakatos (1965), hegesztő (1972), műszaki tanár (1983). 1978 óta szakoktatóként dolgozik Mindszenten. Tagja a mindszenti önkormányzatnak, mint képviselő. Háromszor kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést, majd 1984-ben Kiváló Társadalmi Munkáért elismerésben részesült.
	Rischák Tiborné (Donáth Julianna) 1948-tól 1950-ig tanult az Ipari Szakmunkásképző Intézetben, fodrász szakmunkás-bizonyítványt szerzett. 1952-ben Nagykőrösön érettségizett, majd 1962-től 1966-ig az Állami Pedagógiai Főiskola (Szeged) hallgatója volt, ahol biológia-földrajz szakos általános iskolai tanári diplomát kapott. 1960-tól 1986-ig tanított, és évekig volt városi munkaközösség-vezető. Jelenleg nyugdíjas. Legnagyobb kitüntetésnek a volt tanítványok ragaszkodó szeretetét tartja.
	Sajti Imre Hódmezővásárhelyi Városi Tanács elnök (Hódmezővásárhely, 1926.) Végzettsége: 1949: kézi és gépi szövő, 1967: MSZMP Politikai Főiskola. Munkahelyei: 1941-49: Kokrongyár, 1949-50: Lapterjesztő Vállalat: szervező, 1951-54: hivatásos katonatiszt, 1954-65. MSZMP Városi Pártbizottság: alkalmazott, első titkár, 1965-75: Hódmezővásárhelyi Városi Tanács: elnök.
	Dr. Szabó Lajos Iparos családból származik. Apja és nagyapja is csizmadia- mesterek. A polgári iskola elvégzése után 1938 és 1940 között csizmadia szakmunkás-bizonyítványt szerzett az Iparostanonc iskolában. Tehetsége tovább vitte. 1944-ben leérettségizett, majd 1951-ben államigazgatási, 1952-ben jogtudományi doktori címet szerzett. Megszerezte a tanítói, majd 1965-ben a szaktanári képesítéseket is. Mint tanító Gorzsán tanít, mint szaktanár a Szántó Kovács János Kollégium nevelőtanára, igazgatóhelyettese 1970 és 1984 között. Jelenleg, mint nyugdíjas, a Cseresnyés Kollégiumban nevelőtanárként dolgozik. Pedagógiai munkásságát több kitüntetéssel, Miniszteri Dicsérettel, Kiváló Munkáért jelvénnyel, Pedagógiai Szolgálati Emlékéremmel ismerték el. Nevet szerzett mint kiváló lövész is. Közéleti szereplését fémjelzi, hogy 1968-tól 1972-ig városi tanácstagként, 1972-től a Pedagógus Szakszervezet Városi Bizottságának tagjaként tevékenykedik.
	B. Szűcs István 1973-ban a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, majd 1974-ben a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben fényező-mázoló szakmunkás-bizonyítványt szerzett. 1974-től 1978-ig tanult a Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolán, ahol mezőgazdasági gépész-üzemmérnök diplomát kapott. Mint autófényező dolgozott a HÓDGÉP-nél, de 1981. óta saját műhelyben, önálló vállalkozásban végzi munkáját. 1980-ban Kiváló Szakember kitüntetést kapott. 1994-ben az IPOSZ Kamara Ezüstkoszorús nagymestere lett.
	Tóth Gyula Ernő 1985-től 1988-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, autószerelő szakmában szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Érettségi után felvételt nyert a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol – nappali tagozaton – 1998-ban történelem szakos középiskolai tanárként  diplomázott.  Egyetemi   hallgatóként  már   dolgozott Kútvölgyön a Szakosított Otthonban mint szakápoló, jelenleg iskolánk kollégiumi nevelőtanára, óraadó tanára. 1999-től a József Attila Tudományegyetem Jogtudományi Kar hallgatója.
	Dr. Turi Ferenc 1942-ben szerzett az Iparos Tanonciskolában nyomdászsegéd képzettséget. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségi vizsgát tett, majd elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát. 1950-től 1952-ig a Külügyi Akadémia hallgatója volt. Dolgozott a Külügyminisztériumban mint előadó, osztályvezető, főosztályvezető, volt sajtóattasé Pekingben, követségi titkár,  nagykövet Indonéziában, Indiában. Tevékenységét a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerték el.
	Dr. Vas István A Bethlen Gábor Gimnáziumban tett érettségi után 1954-től 1956-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, és szerzett autószerelő szakmunkás-bizonyítványt. 1956-tól 1962-ig a SZOTE hallgatója volt, itt kapott orvosi diplomát. A diploma megszerzése után nyugdíjazásáig a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház laboratóriumában dolgozott. 1997-ben „Pro Curatione  Corporis  et  animae” (A  test és a lélek gyógyításáért) kitüntetést kapott.
	Vidovics Teréz 1976-tól 1979-ig tanult a 602. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. 1983-ban Szegeden a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában érettségizett, 1990-ben Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. Képzettségei: porcelánfestő, nyomdai grafikus, farestaurátor. 1983-tól a szegedi Móra Ferenc Múzeumban dolgozik, jelenleg főrestaurátor. 1979-ben – diákként – a tantárgyi  tanulmányi  versenyen  díszítőrajz és művészettörténet tantárgyakból országos I. helyezést ért el.

A Szakma Kiváló Tanulója verseny

országos döntőin sikeresen szereplő tanulók:

Év	Név	Szakma	Helyezés
1958	Tóth Mária	Cipőfelsőrész-készítő	I.
1961	Becsei Sándor	Férfiszabó	II.
1963	Horváth László	Asztalos	II.
1964	Baráth József	Lakatos
	Kádár Német Imre	Kőműves	II.
	Kardos István	Kőműves	II.
	Nagy István	Gépszerelő	I.
1965	Baráth Ferenc	Lakatos
	Varga István	Asztalos
	Török János	Géplakatos
1966	Turóczki Ernő	Lakatos
	Trungel István	Villanyszerelő
	Búza Sándor	Marós	III.
1967	Héjja Ferenc	Mérleglakatos
	Dékány Julianna	Fodrász
	Rostás József	Férfiszabó
	Urbanuczki István	Géplakatos
	Csatlós József	Géplakatos
	Majoros Antal	Autószerelő
1968	Rácz Zsuzsanna	Női szabó
	Molnár István	Autószerelő
	Arany János	Autószerelő
	Csikós Miklós	Mechanikai műszerész
	Antal Etelka	Mechanikai műszerész
1969	Sajti Mihály	Autószerelő
	Katona Erzsébet	Kerámiakészítő
1970	Fátyol János	Villanyszerelő
1971	Vida Ferenc	Lakatos
	Pikali Mária	Cipőfelsőrész készítő
	Purgel Mátyás	Géplakatos
	Juhász István	Géplakatos
	Kovács Mária	Női szabó
	Lébenguth Konrád	Esztergályos
1972	Albert József	Elektrolakatos
	Földházi Katalin	Férfiszabó
1973	Nagy Lajos	Villanyszerelő
	Domján Erzsébet	Női szabó
	Oláh Ida	Férfiszabó
1974	Kojnok László	Autószerelő
	Domján Julianna	Férfiszabó
1975	Héjja Anna	Kötő-hurkoló
	Molnár Mihály	Bútorasztalos
1976	Gál János	Szobafestő	I.
	Szabó István	Szobafestő	II.
	Krizsán Katalin	Konfekciós	I.
	Csala Sándor	Hegesztő
	Páncsics Irén	Kötő-hurkoló
	Knapecz János	Villanyszerelő
	Kovács Eszter	Kötő-hurkoló
	Bacsa Gábor	Kőműves
	Göndös Pál	Hegesztő	I.
1977	Juhos József	Kőműves
	Kiss László	Villanyszerelő	V.
	Vincze István	Kőműves
1979	Somogyi Mária	Kötő-hurkoló	I.
	Nagy György	Hegesztő	III.
	Somogyi Mária	Kötő-hurkoló	I.
1980	Mihály János	Gépjármű-villamossági sz.	II.
	Kádár Imre	Épületasztalos	I.
	Lantos József	Szobafestő
	Gede József	Kőműves
	Csányi Etelka	Konfekciós
1981	Kokovai Attila	Hegesztő	II.
	Borsi László	Autószerelő
	Domján Bálint	Épületasztalos
	Varga Imre	Kőműves
	Kovács Erika	Konfekciós
1982	Papp Ernő	Kőműves	VII.
	Balogh János	Épületasztalos	V.
1983	Hajdú Antal	Kerámiafirmázó	IV
	Vetró Gábor	Kerámiafirmázó	V.
	Kiss László	Épületasztalos	I.
1984	Mészáros Erzsébet	Kötő	I.
	Tóth Éva	Kötő	III.
	Kiss Mária	Kötő	IV.
	Farkas Katalin	Nőiruha-készítő	III.
1985	Nagy Mihály Anikó	Kötő	II.
	Szél Edit	Kötő	IV.
	Baranyi István	Villanyszerelő	I.
	Barna Beáta	Bőrdíszműves	V.
1986	Eperjesi Ilona	Kötő	II.
	Lele Györgyi	Kötő	III.
	Repka János	Autószerelő	I.
	Kecskeméti László	Kőműves	IV.
	Szabó Ernő	Épületasztalos	IV.
1987	Makra Zoltán	Karosszérialakatos	V.
1988	Bónus Katalin	Kötő	V.
	Tatár Katalin	Kötő	II.
	Makai Judit	Nőiruha-készítő	V.
	Kiss Norbert	Villanyszerelő	III.
	Angyal Anikó	Kerámiaformázó	VI.
	Antal Katalin	Kerámiaformázó	II.
	Kruzslicz Anikó	Kerámiaformázó	I.
	Petrás Gyöngyi	Kerámiaformázó	III.
	Szántó Jenő	Kőműves	VI.
1989	Dezső Imre	Kőműves	VI.
	Csikós Aranka	Porcelánfestő	V.
	Nagy Judit	Nőituha-kész0tő	I.
1990	Kotosz Tímea	Kötő	I.
	Kristó Mihály	Épületasztalos	I.
	Dombi Tibor	Műszergyártó	VI.
	Nagy Tibor	Autószerelő	V.
	Horváth Sándor	Kőműves	IV.
1991	Tóth Sándor	Autószerelő
	Szalma Tamás	Központifűtés-szerelő
	Makcsali Krisztina	Kötő	I.
	Szűcs Gabriella	Kötő	VI.
1992	Bugyi Tibor	Műszergyártó	II.
	Körösi Attila	Épületasztalos
	Bánfi Beáta	Kötő	II.
	Szabó Beáta	Kötő	I.
	Széll Tibor	Központifűtés-szerelő	III.
	Dobai Beatrix	Cipőfelsőrész-készítő
1993	Kotosz Zsuzsa	Kötő
	Szűcs Andrea	Kötő
	Nagypál Ferenc	Műszergyártó	VI.
1994	Juhász Csaba	Szobafestő	IV.
	Garaba Zoltán	Épületasztalos
	Makcsali Krisztina	Nőiruha-készítő	I.
	Rostás Mónika	Nőiruha-készítő	III.
1995	Sajben Zoltán	Központifűtés-szerelő
	Horváth Zoltán	Kőműves	VI.
1996	Korhecz Béla	Épületasztalos
	Paku Zsolt	Épületasztalos
	Berecz Márta	Kötő
	Koczka Anikó	Kötő
	Kiss Anikó	Szobafestő

Az Országos Tantárgyi Tanulmányi

versenyek döntőin sikeresen szereplő tanulók:

Év	Név	Szakma	Helyezés
1975	Barkóczi Edit	Díszítőrajz és művészettörténet	III.
1978	Nagy Aranka	Díszítőrajz és művészettörténet	II.
	Szabó Mária	Díszítőrajz és művészettörténet	III.
	Bodnár Erika	Díszítőrajz és művészettörténet	V.
1979	Vidovics Teréz	Díszítőrajz és művészettörténet	I.
	Pallér Sarolta	Díszítőrajz és művészettörténet	II.
1980	Palisca Mária	Díszítőrajz és művészettörténet	I.
	Papp Klára	Díszítőrajz és művészettörténet	IV.
1981	Baranyi Ibolya	Díszítőrajz és művészettörténet	III.
1982	Mitlasitzki István	Díszítőrajz és művészettörténet	III.
1984	Kovács Tibor	Művészettörténet	I.
	Labádi Edit	Művészettörténet	III.
	Kanczler Kára	Művészettörténet	IV.
1985	Csernus Andrea	Művészettörténet	V.
	Bíbor Julianna	Művészettörténet	VI.
1986	Varga Mária	Magyar Irodalom	IV.
1988	Horváth Ágnes	Magyar Irodalom	VII.
1985	Bauer Tünde	Kerámiaipari anyagismeret	I.
1986	Kiss Ernő	Villamosipari Szakrajz	I.
1987	Aszalai Csilla	Textilipari szakrajz	II.
	Király Enikő	Textilipari szakrajz	IV.
1988	Mag István	Vasipari szakrajz	II.
1996	Keresztes Attila	Vasipari szakrajz	V.
1997	Székely Attila	Vasipari szakrajz	IV.
1983	Asztalos József	Építőipari szakrajz	III.
1985	Locsmádi Attila	Építőipari szakrajz	V.
1987	Kovács László	Építőipari szakrajz	VII.
1988	Dóka Róbert	Építőipari szakrajz	V.
1987	Juhász Zoltán	Építőipari Anyagismeret	V.
1978	Nagy Aranka	Történelem	VI.
1980	Palisca Mária	Történelem	III.
1989	Gyémánt János	Történelem	X.
1992	Ádók Zsolt	Történelem	VI.

Diákok elismeréseiből:

Szép Magyar Beszéd Kazinczy-érem

Az eredményes sportolásért

Az iskola sport- és művészeti munkájáért

Sportteljesítményért

Az énekkar és a diákszínpad munkájáért

Tablóképek:

A szakmunkásképzésben résztvevő tanárok és tanulók évenként, osztályonként tablók készítésével örökítették meg együttlétüket. A tablók készítését 1957-től kezdődően vezették be. 1957-98 között négyszáznál több tabló készült el. Ezek közül az évkönyvben szerepeltetünk kb. tíz-évenként egyet.

Olyanokat, amelyek az iskola történéseit fejezik, ki pl. névváltozást, különböző tagozatok megjelenését, melyet az alábbiak szerint lehet csoportosítani:

„A” tagozatos nappali három éves képzés,

„B” tagozatos nappali emeltszintű három éves képzés,

„C” tagozatos érettségi utáni nappali egy illetve két éves képzés,

„D” szakközépiskolai levelező képzés

Az iskola történetének feldolgozás közben felkutatott első tabló