 |
 A kedvenc kutyám |
 |
A kedvenc kutyám
Van egy
gyönyörû kutya a szomszéd udvarba,
akinek
hamarosan el kell pusztulnia.
Mert
mostanában olyan sebesülés érte,
hogy
nagyon nehezére esik felkelnie.
Valószínûleg
eltörte az egyik lábát,
és
közbe valahogy megüthette a hátát.
Hiába
próbáltam szólongatni a nevén,
csak
nehezen tudta felemelni a fejét.
Ezt a
kutyát már nagyon régóta ismerem,
és az
évek folyamán nagyon megszerettem.
Olyan
is volt már, hogy eljött velem a boltba,
amíg ki
nem jöttem ott ült az ajtóba.
Nagyon
szereti a pacsikat osztogatni,
én meg
õt szeretem nagyon simogatni.
A
simogatást mindig megszokta hálálni,
úgy ,
hogy a mancsával fogva szokott tartani.
Egy
kevés maradékot mindig viszek neki,
aminek
õ nagyon megszokott örülni.
Ilyenkor
örömében rám szokott ugrani,
de
engem sohase szokott megugatni.
