 |
 Az én mamikám |
 |
Az én mamikám
Esténként látni szoktam ,hogy sír
mami,
amikor úgy hiszi, nem látja senki.
Én általába mindig észreveszem,
és ha mami szomorú az fáj nekem.
Tudom, jól, hogy azért szomorú
mami,
mert már egy éve, hogy nincs köztünk
tati.
És egyre jobban fáj az elvesztése,
hiányát nem pótolhatja semi se!
Ezt a húgom is mindig észreveszi,
ezért szokott maminak
hízelegni.
Most maminak nem erre van
szüksége,
hanem egy kicsivel több
megértésre.
Ha valamiért kiabál ránk mami,
akkor azon nyomban megbocsájtjuk
neki.
Akkor is, ha esetleg nincs igaza,
tudjuk jól, hogy az idegesség az
oka.
