 |
 Emlékvers egy szomszédról |
 |
Emlékvers egy
szomszédról
Már régóta nem ül kint a padon,
ez a tény elszomorít, de nagyon.
Még magam előtt látom az arcát,
néha hallani vélem a hangját.
De már csak az emlékeimben él,
mert ő a temetőben nyugszik rég.
Senkivel sem fog már beszélgetni,
de sokan fogunk rá emlékezni.
Halála mindenkit megrendített,
váratlanul hagyott itt bennünket.
Este még a szomszédokkal beszélt,
másnap reggelre meg már nem élt.
ez a tény elszomorít, de nagyon.
Még magam előtt látom az arcát,
néha hallani vélem a hangját.
De már csak az emlékeimben él,
mert ő a temetőben nyugszik rég.
Senkivel sem fog már beszélgetni,
de sokan fogunk rá emlékezni.
Halála mindenkit megrendített,
váratlanul hagyott itt bennünket.
Este még a szomszédokkal beszélt,
másnap reggelre meg már nem élt.
