 |
 Tatám emlékére |
 |
Tatám
emlékére
Nem
szenvedsz a fájdalomtól,
sem
pedig a fulladástól.
Mostmár
semmi sem fáj neked,
mert
végleg itt hagytál minket.
De
nekünk hiányzol nagyon,
ezt
eltitkolni nem tudom.
Hisz,
minden rád emlékeztet,
és én
nagyon szerettelek.
Mindenkivel
kedves voltál,
senkire
se haragudtál.
nem
figyeltél a pletykára,
kizárólag
a versmondásra.
Amíg
tudtál segítettél,
a kiskertbe
is kertészkedtél.
Öntözted
a növényeket,
leszedted
a gyümölcsöket.
Egy
ideje legyöngültél,
mert
szinte semmit sem ettél.
Ezért
nem törődtél mással,
kizárólag
az alvással.
Mikor a
kórházba kerültél,
reménykedtünk,
hogy hazajössz még.
Pedig
akkor már éreztük,
hogy
soha többé nem láthatunk.
Ezt
megpróbáltuk letagadni,
és
magunknak se bevallani.
De te,
már akkor érezted,
hogy az
életedet befejezted.
Mikor a
kórházba megláttunk,
éreztük,
hogy el kell búcsúznunk.
De ez a
búcsú már végleges,
mert
sohasem láthatunk tégedet.
