I. (Szent) László 1077-1095 I. Géza öccse. Bátyja királysága idején ő volt a hercegség ura, majd 1077 tavaszán követte bátyját a trónon. Uralkodása alatt éli első virágkorát a kora középkori Magyar Királyság. László igen sokat tesz az állam megerősítéséért. Dekrétumokat ad ki a magántulajdon védelmére, majd szabályozza az igazságszolgáltatási intézmények működését, egy sor intézkedést hoz a hitélet fellendítésére és az egyház fejlesztésére. Ugyanakkor szembefordul VII.Gergely pápa irányzatával, például a papi nőtlenség kérdésében. Megakadályozza, hogy az apátságok Róma fennhatósága alá kerüljenek. Megszervezi a váradi és a zágrábi püspökséget. Külpolitikája: 1087-ben meszűnik az ellenségeskedés László és a német IV. Henrik között. A magyar király semleges a pápaság és császárság küzdelmében. 1091-ben elfoglalja Szlavóniát, Horvátországot és Boszniát. A pogány kunok betörése miatt Dalmácia hódoltatására már nem kerül sor. A 90-es években hadat visel az oroszok ellen, beavatkozik a lengyel trónharcokba, majd a cseh belviszályokba is. 1095 nyarán a cseh hadjárat idején megbetegszik és meghal. 1192-ben pápai jóváhagyással III. Béla szentté avatja.                                                           Forrás: Magyar királyok, kiadó: Comenius Kiadó Kft.