Rajneesh Chandra Mohan Jain (1931. december 11. - 1990. január 19.), más néven Bhagwan Shree Rajneesh, majd később, közismert nevén Osho, egy Indiában és az Egyesült Államokban élő vallási vezető, egy új, sokat vitatott vallási mozgalom megalapítója volt. "Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa. Reggel még pompában áll - estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja. Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik. Ha egy sziklát dobsz virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul. A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny." "Amikor azt mondom, hogy ne kövesd el ugyanazt a hibát kétszer, akkor nem azt mondom, hogy értékelj, ítélkezz, összehasonlíts. Én azt mondom: láss. Amikor elkövetsz egy hibát, akkor azt oly teljességgel lásd, hogy tényleg meglásd a hibát. Akkor magától a meglátástól eltűnik a hiba, és még ha akarnád, sem tudnád megismételni." "Én ezt az egyetlen tanítást adom neked: soha ne tégy a természeted ellen! Még ha a világ összes buddhája csóválja is a fejét, rájuk se hederíts! Semmi közük hozzád! Ők is csak azt tették, amit helyesnek éreztek, neked is azt kell tenned, amit te magad helyesnek érzel." "Kerüld azokat, akik helyetted akarnak dönteni; vedd saját kezedbe az irányítást. Neked kell döntened. Valójában éppen a döntés során születik meg a lelked. Amikor mások döntenek helyetted, a lelked tompa marad, alszik tovább. Amikor elkezdesz te magad dönteni, élesség születik. Dönteni annyit jelent, mint kockázatot vállalni, azt jelenti, hogy tévedhetsz - ki tudja? -, ebben rejlik a kockázat." "Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bőrt növesztenek maguk köré, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem teheti őket senki." "Semmit sem kapsz az életben anélkül, hogy megdolgoztál volna érte. És ha megpróbálod az életet kijátszani, akkor nagyon sok lehetőséget elmulasztasz." "Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni." "A szerelemre mindkettő érvényes: egyszerre gazdag és fájdalmas, egyszerre gyötrelem és eksztázis - mert a szerelem a föld és az ég, az ismert és az ismeretlen, a látható és a láthatatlan találkozása. A szerelem a határvonal, ami elválasztja az anyagot a tudattól, a határvonal az alacsonyabb és a magasabb között. A szerelem gyökerei a földbe nyúlnak - innen van a fájdalom, az agónia. Az ágai pedig az égbe nyúlnak - innen az eksztázis." "Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen." "Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni." "Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál." "Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket." "Alkalmanként állj meg egy kis időre - bárhol, bármikor. Csak nézz és figyelj, légy egyszerűen csak tanúja mindannak, ami körülötted folyik a világban, és annak, amit te magad csinálsz! Ne gondolkozz! Csak kívülről figyeld, hogy mi történik! Aztán terjeszd ki ezt a szemtanúságot az egész életedre: hassa át minden fizikai és mentális tevékenységedet, és aztán engedd, hogy ez a szemtanúság veled maradjon. Ha szemtanú vagy, az egód egyszerűen megszűnik létezni, te pedig megtapasztalod, hogy mi is vagy valójában. Az én meghal: helyette pedig meglátod az igazi önmagad." "Lényednek csupán egy apró sarkában élsz: a parányi tudatos elmében. Olyan ez, mintha valakinek lenne egy palotája, de teljesen megfeledkezne róla, elkezdene a tornácon élni – és azt gondolná, hogy annyi az egész." "Csak ülök csendben, semmit nem csinálok, a tavasz eljön, és a fű nő magától..." "Nincs mit elérni. Az életet nem kell elérni, megvalósítani; az élet egy ajándék. Már megadatott – mire vársz?" "Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni." "Légy hű önmagadhoz - ez az egyetlen feladatod. Mindenkinek csupán önmagáért kell vállalnia a felelősséget." "Mindig maradj a jelenben, mert minden hamisság a múltból vagy a jövőből érkezik. Ami elmúlt, elmúlt. Ne nyugtalankodj miatta, és ne hordozd teherként magaddal; mert lehetetlenné teszi, hogy igaz maradj a jelenben."