A zaj nélkül fellobbanó gyufa feltalálójának neve szorosan összekapcsolódik a településével, s emlékét tisztelettel őrzik a város lakói évtizedek óta.
Irinyi János édesapja uradalmi tiszttartó volt Mandel báró nagylétai birtokán. Ezt és saját vértesi birtokát, különösen állattenyésztési szempontból, korszerű mintagazdasággá fejlesztette.
Fia, a feltaláló Irinyi János, elemi iskoláit Nagylétán végezte, majd középiskolai tanulmányokat folytatott Nagyváradon. Édesapja elvárásainak megfelelően a debreceni Református Kollégiumban jogi diplomát szerzett, majd vegytant hallgatott a bécsi Politechnikumban. Egyik tanárának a kísérlete adta számára az ötletet, hogy kén helyett foszfort alkalmazzon a gyújtáshoz. Még aznap, 1838. december 18-án, elkészítette az első biztosan, zaj nélkül fellobbanó gyufát, a foszforos gyújtót. Mivel ekkor Magyarországon még nem lehetett találmányt bejegyeztetni, osztrák szabadalmat viszont Irinyi nem akart, felfedezését eladta egy Bécsben lakó magyar kereskedőnek, a Rómer és Treviani gyufagyár magalapítójának. Ez az összeg fedezte későbbi európai tanulmányútját.
Bécsben maradva gyógyszertárat működtetet, ahol tűzijáték készítésével is foglalkozott.
1837-ben indult egy éves tanulmányútra: Berlinben az ágyú- és robbanóanyaggyárban gyakornokként dolgozott, itt jelent meg első tudományos munkája is. Járt Magdeburgban, Kölnben, Düsseldorfban, Frankfurt am Mainban, Stuttgartban. Hohenheimben beíratkozott a híres mezőgazdasági akadémiára és gazdász oklevelet szerzett.
Mint kora legfelkészültebb vegyésze tért haza 1838-ban.
Pesten letelepedve elindította az általa feltalált robbanásmentes gyújtók gyártását, amelynek termelését a kezdeti fellendülések ellenére a gazdasági féltékenység miatt 1844-ben kénytelen volt abbahagyni. Még abban az évben hazaköltözött Nagylétára. Itt írta meg 1847-ben a Vegytan elemei című munkájának első kötetét. A magyar kémiai szaknyelv kialakulásában mérföldkövet jelentett ez a munka, ugyanis magyarosította az elemek neveit.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban is fontos szerepet játszott. Kossuth felkérésére Nagyváradon megszervezte az ágyú-és lőporgyártást.
Aktív részvételéért a szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. 1850-ben rendkívüli amnesztiával szabadult.
1866-ban feleségül vette Baranyi Herminát, gyermekeik: Janka és Lajos korán meghaltak.
Kezdetben birtokain gazdálkodott, majd Debrecenbe költözve hivatalt vállalt az István-gőzmalomban, a Cukorgyárban , később a Tisza Biztosító Társaságnál. Nyugdíjazása után visszatért vértesi tanyájára.
1895. december 17-én, 78 éves korában hunyt el. A vértesi temetőben temették el december 19-én.
"Egyedül az igazság győzhet s azt csak kutatás útján lehet megtalálni; a természet felett úgy szerezheted meg az uralmat, hogy megismered."
Irinyi János
