- Szeretõt tartok...
A férfi halk megjegyzése nem hallatszott be a dolgozószobába, ahol a számítógép billentyûzetének gombjai éles hanggal, szilajan kattogtak. Felesége, mint csaknem minden este, most is buzgón dolgozott legújabb regényén. Ramon kissé kihúzta magát a tükör elõtt és elégedetten szemlélte végig legújabb öltönyét.
- Hmm…nem olyan rossz... - egy laza mozdulattal igazított egyet a kabátján. A narancsból, óarany színûbe hajló nyakkendõ, most még szépen simult a mellkasára de tudta, csak a vacsora végéig marad ilyen makulátlan.
- Drágám, indulok! - kiáltott a dolgozószoba felé – Sam már vár az irodában. Meg kell ünnepelnünk a sikeres chicagói üzletkötését. Nem maradok sokáig ígérem, de nem kell megvárnod…
Jessica fel sem nézett a monitorról. Már régóta nem érdekelték a férje kiruccanásai. Felõle azt csinált Ramon, amit akart.
- Persze, szívem menj csak…én még írogatok egy kicsit.
A férfi elégedetten nyugtázta, hogy Jessica jóformán rá sem hederít, benyúlt a hûtõbe és kivette a jéghideg rozépezsgõt, melynek palackján pár másodperc múlva megjelent a leheletfinom páraréteg.
Hadd írogasson csak Jess – gondolta – ki nem állhatom, azokat a nyálas, hõs-szerelmes regényeit. Kilépett a lakás ajtaján és húzta volna be maga után...de nem, mégsem...visszament és a nappaliban lévõ komódhoz lépett. A jókora méretû, üvegkristályból készült, széttárt karú Jézus szobor nyakáról leemelte a kedvenc karóráját és a csuklójára csatolta.
- Ezt majdnem itthon hagytam...- mondta félhangosan. Megeresztett egy szívdöglesztõ mosolyt Jessica felé, és elindult az ajtó irányába.
Az autóban hideg volt. Megborzongott, majd beindította a motort. Szerencsére hamar bemelegszik - gondolta, azzal sebességbe kapcsolt és elindult az úton, melyen annyiszor járt már...

Jessica eltolta maga elõl a billentyûzetet és felállt. Remélte, hogy férje ma este is hamar egyedül hagyja. Már nem szerette Ramont, de elhagyni mégsem akarta. A férfi jól jövedelmezõ állása és az õ bestseller regényei, olyan luxust biztosítottak számukra, amit nehezen tudna csak úgy félredobni. Átment a hálószobába, levetette a köntöst és hanyagul az ágyra dobta. Meztelen teste lúdbõrözni kezdett a kissé hûvös levegõtõl. A ruhásszekrényhez lépett, kivett egy szexis, fekete, selyem hálóruhát és érzékien nyújtózkodva belebújt. Szerette érezni, ahogy a tiszta selyem végigsimogatja, csaknem tökéletes testét.
- Szeretõt tartok… – gondolta magában és tudta, pár perc múlva Eddie karjaiba vetheti magát. Drága Eddie a kisfiús tekintetével! Milyen izgatott hangja volt, amikor felhívta a repülõtérrõl. Hál’isten Ramon nem hallotta meg a telefoncsörgést, mert épp akkor lépett be a zuhany alá. Neki nem kell megtudnia. Nem is merte véggigondolni, mit szólna ehhez a férje. Odalépett a pipereasztalhoz és felvette a legújabb, Calvin Klein nevével fémjelzett parfümös üveget. Magasra emelte az Euphoriát, kétszer belepumpált a levegõbe, majd átsétált a illatfelhõn. Remélte, hogy hamarosan, valóban eufórikus élményben lesz része.

Eddie a hatalmas kirakat elõtt álldogált. Unásig nézte a sok ruhát, divatkelléket és ékszert. Az emberek csomagokkal a kezükben léptek ki és be az üzlet ajtaján. Õ pedig minduntalan a szemközti oldalt figyelte és várta, hogy végre elinduljon a ház elõl a fekete Sedan. Sajnálkozva állapította meg, hogy egyelõre nem ül benne senki, pedig már kezdett fázni. Idõnként lenézett az utazótáskájára, amit a lába mellé tett. Bár a repülõn kényelmesen utazott, szívesen leült volna már a meleg szobában és vágyott arra, hogy Jessicát megcsókolhassa.
- Szeretõt tartok… - mondta maga elé és elmosolyodott. Kíváncsi volt, vajon ma melyik szerelmes jelenetet játsszák el Jess egyik könyvébõl. A reptéren már nem bírta türtõztetni magát, muszáj volt felhívnia a nõt. Hallani akarta a hangját. Jessica néhány szó után gyorsan letette a kagylót, mondván, otthon van még a férje - épp tusol. Ramon…piha…szerencsétlen mamlasz – gondolta Eddie. Meglehet, fogalma nincs, mennyit ér a felesége, mire képes igazából és mire van szüksége. De majd õ megadja neki, amire vágyik.
Éppen felnézett, amikor a szemközti ház ajtaja kinyílt és Ramon lépett ki rajta. Eddie hirtelen a kirakat felé fordult és az üveg tükrözõdésében figyelte, amint a férfi beül az autóba, índít és elhajt. Felkapta a táskáját a földrõl és átszaladt az úttesten. A ház elõtt lelassított, körülnézett és izgatottan nyomta meg a gombot a kaputelefon elõlapján.
- Ramon? – hallotta Jessica hangját valahonnan mélyrõl.
- Nem…nem Ramon… - mondta kicsit bosszankodva. Másodpercnyi szünet után hallotta, amint kattan a zár a kapun. Sietve belépett a házba…

Ramon kiszállt az autóból az épület elõtt és tekintetét körbejáratta az utcán. A szokásos, karácsony elõtti hangulat õt is jókedvre derítette. Felnézett a toronyházra és megpróbált ráfókuszálni a 47. emelet egyik ablakára. Elbambulva gondolt Sallyre, aki már odafent várta. Az autókürt éles hangja belehasított a fülébe. Hallotta, amint a sofõr valamit kiabál és ráeszmélt, hogy még mindig az úton álldogál. Mintegy bocsánatkérõn intett egyet és felugrott a járdára.
Nem kellett csengetnie, hiszen az épületbe szabad bejárás volt és tudta, hogy a nõ nem zárja be a lakás ajtaját, amikor õt várja. Kiszállt a liftbõl, végigment a folyosón és megállt az ajtó elõtt. Hallgatózni kezdett, de nem akarta, hogy észrevegyék a szomszédok, inkább sietve, de nagyon csendesen kinyitotta az ajtót. Belépett és ismét fülelni kezdett. Kíváncsi volt, hol lehet a nõ a lakásban. Tányérok csörömpöltek és a hangjuk után elindulva, tett néhány lépést a konyha felé. Az elõtér végéhez közeledve, egészen lelassított. Óvatosan kidugta a fejét a fal mögül és ránézett a nõre, aki épp neki háttal állva rendezgette a tányérokat. Nem ment tovább, csak nézte a nõt, aki a nappali túloldalán lévõ konyhában foglalta el magát. A haja még fel volt tûzve de már átöltözött a vacsorához. Így is csodálatos látványt nyújtott, mert a vállain lehúzott ruha, engedni látta fehér bõrét. A férfi nem tudta levenni róla a tekintetét. Kis idõ múlva visszahúzta a fejét és óvatosan levette a kabátját, melyet aztán a fogasra akasztott a gardróbfülkében. Kezében a pezsgõvel, megpróbált minél halkabban a nõ mögé osonni. Mikor odaért lassan elõrehajolt és egy csókot nyomott a nõ nyakára. Amaz, fejét hirtelen elkapva gyorsan megfordult és elõbb sápadtan, majd egyre inkább pirulva, rámosolygott a férfira...
- Szia Ramon. Úgy látszik nem figyeltem eléggé - mondta és visszafordult a pulthoz a tányérok felé.
- Szia Sally - köszönt a férfi is - Mondtam, hogy egyszer bejövök úgy, hogy nem veszel észre.
Ramon letette a pezsgõt a pultra és Sally mögé lépett. Hátulról átölelte és beleszagolt a nõ hajába. - Finom illatod van.
Sally megfordult. - Hagyjam így a hajam vagy leengedjem? - és tétován hátranyúlt a hajcsatért.
- Engedd le...tudod, hogy úgy szeretem. Szerintem úgy még szebb vagy.
Sally kivette hajából a csatot és kezével igazított egyet hullámos fürtjein. A vörös hajzuhatag végigomlott a vállán és csak még jobban kiemelte arca fehérségét. Finom metszésû orrán most nem látszottak annyira a szeplõk, mint nyáron. A férfi elnézte, ahogy felveszi a tálat az étellel és elindul az asztal felé.
- Gyönyörû vagy Sal, mondtam már?
- Igen, mondtad már párszor. Persze, azért most is jólesik. - felelte Sally és letette a tálat az asztalra, melynek közepén szép gyertyatartó állt és a piros gyertyák, amiket nemrég gyújtott meg, néha sercentek egyet. Tudta, hogy Ramon szereti a piros színt, épp ezért a mai alsónemûje, csupa piros darabból állt...
- Pezsgõt kérsz? - kérdezte a férfi és kezébe vette a palackot.
- Még nem - mondta Sally és tovább rendezgette a tálat az asztalon. Ramon odament hozzá és maga felé fordította a nõt. Sally negédesen a szemébe nézett és várta, hogy a férfi közelebb hajoljon hozzá. Ramon nem váratott magára, szenvedélyesen megcsókolta Sallyt. Keze elindult a nõ vállairól lefelé és megállt a csípõjén. Újra csókolta a nõt, miközben annak combközépig felhasított ruháján, utat keresett kezével, hogy hozzáférhessen bársonyos bõréhez. Simogatni kezdte és érezte, ahogy a nõ hozzászorítja a csípõjét az ágyékához. Sally, miközben élvezettel tûrte, hogy a férfi csókokkal halmozza el, kezére tekerte az aranyszínû nyakkendõt és elkezdte húzni Ramont a hálószoba felé, ahol mint mindig, most is heves ágycsatát fognak vívni.
Mintegy másfél óra múlva Ramon kijött a szobából és eltûnt a fürdõben. Sally közben összegömbölyödve feküdt a hatalmas ágyon és gondolkodott. Szabad ezt tennie? Aztán úgy döntött, nem töri ezen a fejét. Ramon igazán nagyszerû az ágyban, õ mindig kielégült, a férfi soha nem távozott dolgavégezetlenül. Ramon visszajött a fürdõbõl és öltözni kezdett.
- Sal, itthagyhatlak? Vissza kell még mennem az irodába - nézett sajnálattal a nõre, majd odalépett hozzá, lehajolt és homlokon csókolta. - Ne haragudj!
- És a vacsora? - kérdezte Sally. - de nem érdekes...menj csak. Tudom, a munka...
- Van egy ötletem - mosolyodott el Ramon. - Valamelyik nap együtt vacsorázhatnánk. Mondjuk a Kék Tavernában...ott nagyon jól fõznek.
- Rendben van Ramon, elfogadom - sóhajtott beleegyezõen Sally. - Ezt a vacsorát majd a kutyának adom.
- Ugyan kedvesem, egyél csak belõle - mondta a férfi. - Még a pezsgõt sem bontottuk fel...de azért ne õrizgesd.
Majd belenyúlt a kabátja belsõ zsebébe és kivett háromszáz dollárt. Leült az ágy szélére Sally mellé és felé nyújtotta a pénzt.
- Ezt szeretném, ha elfogadnád.
Sally a pénzre, majd a férfi szemébe nézett - Nem vagyok a kurvád.
- Nem mondtam, hogy az vagy - mondta Ramon. - És nem is gondoltam ilyesmire. De fáradsz a vacsorakészítéssel, a teríték csodálatos és jóformán ki lehet dobni az egészet…mégcsak meg sem kóstoltam. A pénzt csupán kárpótlásul adom.
A nõ megvonta a vállát és nem szólt. A férfi letette az ágy szélére a pénzt, megcsókolta a nõt és elindult az ajtó felé.

Sally hallotta, ahogy az ajtó csukódik a férfi mögött. Lassan felállt és elindult a fürdõszoba felé. Kezével a haja alá nyúlt és lassan elkezdte lehúzni a vörös hajkoronát a fejérõl. A fürdõben ledobta a mosdókagyló mellé a parókát és beállt a zuhany alá. Jólesõen áztatta magát a forró vízben. Negyedóra múlva, már miniszoknyában és blúzban állt a sütõnél, ahova az imént tolta be az asztalra kirakott, étellel teli tálat. A gyertyákat fehérre cserélte és meggyújtotta õket. Tíz perc múlva hallotta, ahogy zörög a kulcs a zárban. Eddie belépett és megölelte a nõt.
- Sally! Úgy hiányoztál! Hogy van az én kicsi feleségem? - kérdezte vidáman, miközben fáradt szemeivel megpróbált kipislogni bepárásodott szemüvege mögül.
- Jól vagyok drágám, minden rendben - mondta Sally és megcsókolta a férjét. - Azonnal kész a vacsora. Addig pakolj le. Biztosan kimerített a repülõút.
Sally bement a fürdõbe, a parókát levette a mosdótál szélérõl és bedugta a szekrénybe a törölközõk mögé. A tükör elé állt, kissé összekócolta rövid, szõke haját, majd belenézett saját szemébe és halkan megszólalt.
- Szeretõt tartok...