Versek

Elküldve: Szomb. Ápr. 08, 2006 2:30 pm Hozzászólás témája: Versek

[b]Régi Székely Himnusz[/b]

Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.[/i]

Elküldve: Szomb. Ápr. 08, 2006 2:50 pm Hozzászólás témája:

[b]A bujdosó imája[/b]

Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.
Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.
Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.
Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.
Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.
Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.
Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.
Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.
Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.
És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.
S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.
Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.
Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.
Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.
Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.
Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.
Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!
Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.
Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.
Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.
S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.
A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.
Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.
Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...
Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

(Bajorerdő, 1947)

Elküldve: Pént. Ápr. 14, 2006 1:54 am Hozzászólás témája: :)

Petőfi Sándor: Orbán

Komor, mogorva férfiú volt Orbán,
Bár oly vidám hajnal pirult az orrán.
De hisz mogorva épp azért volt Orbán,
Mert oly vidám hajnal pirult az orrán.
Oka egyébiránt maga volt Orbán,
Hogy oly vidám hajnal pirult az orrán.
Temérdek borfélét ivott meg Orbán,
Vidám hajnal azért pirult az orrán.
/Pest, 1845. február/

Jékely Zoltán: Intő szavak süldő macskákhoz

...
Hadd kacsingasson bedagadt szeme,
rührágta, ritka bajszát hadd pödörje,
hadd mászkáljon, mint Orbán szelleme
a ház előtt éjjelente föl-le, föl-le!

Sillye Jenő: Ha egyszer majd...

Hogy mondjam el, ha itt vagy velem, oly szép az életem?
Felzeng egy dal, a szívemben szól,
S azt kérem, maradj velem.

Minden mi szép, minden mi jó,
Azt tőled kaptam én,
S bármi lesz még, csak legyen tiéd,
Ha egyszer majd véget ér.

Nincs nappalom, nincs éjjelem, soha már,
Soha már!
Ha nincs dalom, nincs életem, a szívem téged vár,
Téged vár!

Hadd mondjam el, hadd írjam még, az életem dallamát!
Míg bírja a szív, reményre hív,
S arra kér, hogy adjam át...

Nincs nappalom, nincs éjjelem, soha már,
Soha már!
Ha nincs dalom, nincs életem, a szívem téged vár,
Téged vár!

Elküldve: Szomb. Ápr. 15, 2006 8:11 pm Hozzászólás témája:

Regösének

Ne fuss, ne szaladj,
Szent István királyunk!
Mi sem vagyunk ördögök,
Hanem a te szolgáid.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Kelj föl, gazda, kelj föl!
Szállott isten házadra
Sereg angyalával,
Vetett asztalával,
Tele poharával.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Emitt keletkezik
Egy fekete pázsit,
Abban legelészget
Csudafiu-szarvas
Csudafiu-szarvasnak
Ezer ága-boga,
Ezer misegyertya
Gyujtatlan gyulladjék,
Ojtatlan aludjék.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Adjon az uristen
Ennek a gazdának
Egy kis ólat, egy nagy disznót,
Alá meg száz malacot.
Az egyikből kifusson,
A másikba befusson.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Adjon az uristen
Ennek a gazdának
Négy kis ökröt, két kis bérest,
Csengős-pengős szekeret,
Arany ostornyelet.
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Itten vagyon egy leány,
Kinek neve (Rozi);
Amott vagyon egy szép legény,
Kinek neve (Gyuri).
Haj regő rajta,
Azt is megengedte
A nagy uristen!

Ugy csöndörödjenek,
Ugy pöndörödjenek,
Mint a cica farka,
Még annál is jobban,
Mint a kis nyul farka.

Elküldve: Szomb. Ápr. 15, 2006 8:39 pm Hozzászólás témája:

[b]A VÖLGYEK VÁNDORA[/b]

Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,
gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat! �
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: "messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!"

Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint...

De útja völgy, jaj völgy maradt megint.

Elküldve: Szomb. Ápr. 15, 2006 8:56 pm Hozzászólás témája:

Négy-öt magyar összehajol

Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-õsi könny, magyar könny:
Miért is?

És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?

És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van
S itt nem elég.
Itt nem kell csak a könny
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?

Ady Endre

Elküldve: Vas. Ápr. 23, 2006 11:58 pm Hozzászólás témája:

ÜDVÖZLET A GYŐZŐNEK

Ne tapossatok rajta nagyon,
Ne tiporjatok rajta nagyon,
Vér-vesztes, szegény, szép szivünkön,
Ki, ime, száguldani akar.

Baljóslatú, bús nép a magyar,
Forradalomban élt s ránk-hozták
Gyógyitónak a Háborút, a Rémet
Sírjukban is megátkozott gazok.

Tompán zúgnak a kaszárnyáink,
Óh, mennyi vérrel emlékezők,
Óh, szörnyű, gyászoló kripták,
Ravatal előttetek, ravatal.

Mi voltunk a földnek bolondja,
Elhasznált, szegény magyarok,
És most jöjjetek, győztesek.
Üdvözlet a győzőnek.

Ady

Ég szülte Földet

Ég szülte Földet, Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat a világ megváltóját.

HYMNUS AZ ÉLETHEZ

Pharao, Élet, örök Nagyúr!
Egy rabszolgád fohászkodik hozzád -
Bocsáss, ha szava átokba fúl.

Örök piramis-bábelt rakunk,
Csókokkal tapasztjuk, aggyal vakoljuk,
S italod vérünk, mámorunk.

Jaj, érte csak én káromollak,
Bús proletárod, - ó nyomorult Élet!
Mások vígan vasárnapoznak.

De nem bánom, víg vígan fusson,
Én erős karral kicsikarom tőled
Csakazértis az ősi jussom.

Élet, Élet nyögve kivánlak
És öblös mellel hymnusodat zengem,
Futottam már, de most kivárlak.

Jöttem hozzád - most még bilinccsel:
Ó, hogyha néha riadok is tőled -
Nagyuram, Élet ne taszíts el!

1922. aug. - szept.

Elküldve: Szomb. Máj. 13, 2006 3:28 pm Hozzászólás témája:

[b]Horváth Alpár: Hát ilyen mélyre süllyedtél, nemzetem?![/b]

- Kérdések a Nagy Bunkokrácia jegyében bunkokraták által mankurtizált, néhai nemzetem maradék gondolkodó fiaihoz -

Odasüllyedtél,nemzetem, hogy e honban, aki még
maradék-magyar,s ősei sírjára rondítani nem akar,
szívesebben lenne immár lengyellé,
baszkká vagy írré, de akár románná is,
minthogy veled egy legyen!?

Odasüllyedtél, nemzetem, hogy a bunkóság, az irigy bendőmagyarság bajnoka lettél?

Arra meredsz áhítattal, aki vágómarhaként
úgy hajt vágóhídra,hogy múgatva-vígan
még te dalolsz hozzá - "taglóig híven"?
Hát odasüllyedtél, hogy egy tál lencséért
megtagadod a véred is,- de anyádat-apádat is! - ,

ha az bekopog hozzád, és menedéket, a tűzhelyed mellett egy éjrehelyet kér?

Hát odajutott már itt a magyar, hogy cionista-zsidó
komcsi pártvezér és tyúktolvajból lett hazug-ügyeskedő rabló,
hóhér-veje vérbíró-villatársa neki a vezér?
Odajutott a magyar, hogy a hazaárulót, ellenség-bérencét
emeli pajzsra, s e szeméthalom-bálvány "aranyborja"körül ropja degenerált táncát?

Hát kik lakják már ezt az "országgá" gyülevészesített hazát?

Spiclifia, áruló-magva, vérbíró- és hóhér-fattya
kurafi lett itt minden hazafi?
Hol vannak az ifjak, a márciusiak?
S az egyetemek?
Ahol 1956 született?
Itt sem férfipalánták tanulnak már,
hanem megfélemlített, meggyalázott - újmódi hadfiak
gyakorlóteréül használt fehércselédek!?!

Ha ilyen nép lakta volna '56-ban e hazát,
templomaiban ma a Vörös Csillagnak
áldoznának a papok - aranyat, tömjént, mirhát!
S az Országházban ma Szent Korona helyett tényleg
a micisapkát őriznék (nem korona- , hanem:) micisapka-őrök!

Vajon lemossa-e majd, s ha igen,
kinek a vére fogja lemosni e gyalázatot?
Azok vére-e, akik Haynauval, Kádárral és apróantalokkal
itták versenyben az igazak vérét - koccintva is véle?
Vagy tán a tiéd?

Hát a nemzet legjava írmag nélkül "genetikailag"
elfogyott-kiveszett a tatárral-törökkel,
osztrákkal vívott harcokban, s a 48-as, 56-os csatatereken??!

Hát mankurttá lettél immár végleg, nemzetem?
Hírmagja se maradt benned már őseid hitének, büszkeségének, önérzetének -a szabadság szeretetének??!
Hát ezzé lettek tényleg Rákóczi, Kossuth és 1956 ivadékai, örökösei?!

Hát ilyen mélyre, ilyen szédítő mélységbe süllyedtél - menthetetlenül, nemzetem?!?

-[i]Sepsiszentgyörgy (Erdély)[/i]

Elküldve: Csüt. Jún. 01, 2006 11:07 pm Hozzászólás témája:

Wass Albert: Ébredj magyar!

Nemzetemet dúlta már tatár,
harácsolta török,
uralkodott fölötte osztrák,
lopta oláh, rabolta cseh.
Minden szomszédja irigyelte mégis,
mert keserű sorsa
istenfélő nemzetté kovácsolta.
Becsület, tisztesség, emberszeretet
példaképe volt egy céda
Európa közepén!Mivé lett most?
Koldussá vált felszabadult honában,
züllött idegen eszmék napszámosa!
Megtagadva dicső őseit,
idegen rongyokba öltözve
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért,
amit idegen gazdái odalöknek neki!
Hát magyar földön már nem maradt magyar
ki ráncba szedné
ezt az ősi portán tobzódó
sok-száz idegent?
Ébredj magyar!
Termőfölded másoknak terem!
Gonosz irányba sodor
ez a megveszekedett új történelem!

(1995)

Elküldve: Vas. Jún. 11, 2006 2:24 pm Hozzászólás témája:

[b]Vass Albert: A gyökér megmaradt[/b]

Ezerszáz esztendeje már,
hogy hazát foglaltak őseink e földön,
s őrizték vérrel, ésszel, türelemmel
ezerszáz esztendőn keresztül,
hogy hazánk legyen az ég alatt.
Gyökerünk lenyúlt mélyre, mélyre.
egészen le, Erdély szívébe,
s a mai napig ott maradt.

Történelem viharai
csapkodták, verték ezt a földet,
megtanítottak élni, halni,
mégis magyarnak megmaradni.

Élünk ma is, ahogy lehet,
s Isten-hitünk szent erejével
magyar szívünk szeretetével
őrizzük ezt a gyökeret.

Míg Isten a mi menedékünk
és hűség minden fegyverzetünk,
addig félnünk nem szabad:
mert a gyökér, az megmaradt!

Ki hűséget vet - életet arat,
és a gyökér, az megmarad!

Elküldve: Csüt. Jún. 22, 2006 7:42 pm Hozzászólás témája:

[b]Tamás István: Vátesz[/b]

Elsirattuk már százszor a hős nemzetet,
amikor a szél, lyukas zászlókat lengetett.
Repülőkből bombafelhők törtek a magasba,
gyászoltunk, sírtunk, magunkba roskadva!

Talán az elfogyott erőnk még újra nőne,
ha lenne még Magyar, aki bízik a jövőben.
De zokognak a nyírek, görbülnek a tölgyek:
- lelkesebb ifjúság kell most Istenünknek!

Elküldve: Szer. Júl. 12, 2006 9:05 pm Hozzászólás témája:

[b]Tamás István[/b]: [b]Egy Magyar monológja[/b]

Egy ember vagyok, aki magyarként élek,
azon a tájon, ahol sok még a féreg!
Megölik szívemet, darabolják lelkem,
Farizeus bérencek, döntenek felettem!

Eladott hazánkban rág a vörös vírus,
szúrós szálka szemükben az igaz Magyar virtus.
Tévében, újságban mossák az agyakat,
vörös inges senkik, rút szabad madarak!

Tétován bolyongok a lepusztult utakon,
elvesznek álmaim, a ledöntött szobrokon.
Megvették népemet alamizsnáért,
hitüket, lelküket, az ígért szebb világért!.

Most hurráznak, anyáznak, a Magyart gyalázzák,
az ős hitet a történelmet porig megalázzák.
Kik ők valójában, zsarnok burzsoák?
Nemzetünket, csőcselékként végleg bebábozzák!

S eladva a Hazánkat, mint lelkes paraziták,
szívják vérünket, akár a régi moszkoviták!
Nem kell már a Himnusz, sem a Magyar Szózat,
fejet hajt a Magyar, minden parancsszónak!

Elküldve: Szer. Júl. 12, 2006 9:46 pm Hozzászólás témája:

Nyugdíjas Monológ
2006. július 12. 10:57
/Just mormorandis - a morgás joga/

Enni, vagy nem enni, ez itt a kérdés.
Fázni és dideregni, ez is egy kérdés.
Gyógyszert megvenni, vagy a temetőbe végleg kimenni?
Villanyt leoltani és petróleumlámpát gyújtani?
Ez is kérdés, mert emelt az áram ára, s ezt követi a benzin, a
Gáz csillagos ára, s 360 lesz a kenyérnek ára!
S az igazi kérdés, hogy akkor nemesb-e a lélek,
Ha tűri bal-lib kormány gyötrését, fázik és éhezik, mert
Nyögdíját a félelmetes áremelések többször is elviszik?!
Vagy
Fölkél, s mint '56-ban Rákosit és ávós pribékjeit,
A milliárdos kormányt is a pokolba kergeti?!

Egy nyugdíjas morgolódása Debrecenből

Elküldve: Kedd. Júl. 25, 2006 7:07 pm Hozzászólás témája:

[b]Tamás István: Egy zsarnok monológja[/b]

[quote]
Zsarnok vagyok, tudom egy parazita féreg,
de élni hagyni titeket, magam ellen vétek.
Zsarnok vagyok, valódi húsvér zsarnok,
nyúzlak benneteket, ti mégis rám szavaztok.

Hazudok nektek, mert ti azt is elhiszitek,
amit magamért, önimádatomért teszek.
Enyém itt minden, legyen az olcsó vagy drága,
lábam előtt hever a vidék és a nagy Budavára.

Négy év elteltével elfeledtek mindent,
velem énekeltek s éltettek, mint istent.
Egy bolond nép vagytok ha nem látjátok,
táncomhoz a zenét ti szolgáltatjátok.

Rabszolgaként éltek és azok is maradtok,
hol az összetartás, már nem vagytok magyarok?
Zsarnok vagyok, nem kell már tőletek félnem,
hazátokat belakja majd, dicső nemzetségem.[/quote]

Elküldve: Kedd. Júl. 25, 2006 7:10 pm Hozzászólás témája:

[b]Tamás István: Öröm Óda[/b]

[quote]
Mentek a templomba, meghajoltok térdig,
Isten előtt orrotok leér a földig.
Mormoltok imát, keresztet is vettek,
az Úr házából kiérve elfeledtek mindent!

Imakönyv helyett pártkönyvet lapoztok,
dús asztaloknál akár disznó falatoztok.
Törvényeket hoztok zsebetek hasznára,
rabszolgasorsot szép magyar hazámra.

Nyelvetek bűzétől meghal a magzat,
nincs apátok anyátok, vagytok fattyú fajzat.
Eladtatok mindent, testvért és barátot,
az orrotokon rothadó vörös borvirágot.

Készül már a vihar, felhők gyülekeznek,
nem kell már imátok az irgalmas istennek.
elunta már az Úr, a nép sanyargatását,
öröm óda jelzi majd a férgek pusztulását.[/quote]

Elküldve: Vas. Aug. 13, 2006 11:10 am Hozzászólás témája:

[b]Tamás István: Saját földjén népem árva[/b]

[quote]Mint harmatcsepp a meleg szélben
úgy fogy, veszik Magyar népem!
Csángó - Székely öreg tölgyek,
mind - mind már a földre dőlnek.

Nem marad már Magyar állva,
saját földjén népem árva.
Fogy a nemzet, nyájként széled,
vadként űzik, de kiktől félnek!?

A Hont szeretőt atka rágja,
idegen sarc veszi számba.
Attilától az Árpád-házik,
ősi múltunk vérben ázik.

S ha felnézek a legszebb égre,
a nemzetiszín szemfedélre.
Látom, hogy ott bűn tornyosul,
Székely - Magyar, a földre borul![/quote]

Elküldve: Szer. Aug. 23, 2006 12:42 am Hozzászólás témája:

TISZTELD A GYERMEKET
(Szabolcska Mihály verse)

Tiszteld a gyermeket, ki tudja előre
Melyikből mi válik mi lesz a jövőben?
Hány egyforma gyermek játszott hajdanában
Názáreth mezőin, Názáreth porában.

Tiszteld a gyermeket, ki tudja miféle
Csodálatos hajnal szunnyad a szívében.
Lelke mozzanását ma még alig látod
S egykoron fénnyel szórja tán be a világot.

Tiszteld a gyermeket, zárt levél a lelke,
Csak az Isten tudja mi van írva benne.
A dicsők, a hősök s mind a legnagyobbak
Egykoron együgyű kis gyermekek voltak.

Tiszteld a gyermeket, ha koldus nyomorba
Sorsa úgy dobná is ki a szemétdombra.
Ott teremnek sokszor az új eget látók:
Az Apostolok, a Próféták, a Megváltók.

Tiszteld a gyermeket, s érző szíveddel
Csókold meg, öleld át meleg szeretettel.
Hátha ez a csókod lesz az ihletése,
S egykor milliókat melegít fel véle.

Elküldve: Kedd. Szept. 26, 2006 6:06 pm Hozzászólás témája:

[b]Aktualitás[/b]:

[quote][b]NEKED, NEKÜNK[/b]

Neked k.urva ez az ország
Nekünk édes hazánk,
Küldenél, de nem megyünk:
Ezt hagyta ránk anyánk, apánk.

Neked társadalom-
Nekünk ember meg ember,
Isten teremtette örök titok,
Saját akarattal és saját érzelemmel.

Neked tüntető csürhe-
Nekünk szavát hallató büszke nép,
Ki, ha sokat hazudnak neki
Egyszer csak fölveti fejét.

Neked picinyke csomag
Nekünk a bőrünk bánja,
S meg vagy sértve, hogy
Nem mindenki a reformok barátja.

Neked hazátlan román
Nekünk erdélyi magyar testvér,
Kinek régi álmát kilopták;
S te ezért sokat tettél.

Neked Bratislava
Nekünk Ősi Pozsony,
S mi még szisszenünk, ha
Magyar arcon csattan pofon.

Neked arab terrorista-
Nekünk küzdő sportoló,
S csak mert Allah az istene,
Nem ellensége minden felhőkarcoló.

Neked cserélendő feleség
Nekünk holtig-sírig társ,
S legyen bár ifjú vagy öregecske,
Édes, mint a virágzó hárs.

Neked nem bűn a hazugság
Hazudsz reggel, éjjel, este,
Nekünk szívünkbe írt parancs:
"Legyél igaz s ne beste!"

Neked nem bűn a lopás,
Hanem cél, hogy kiéljed magad,
Nekünk azt tanította apánk,
A másét elvenni nem szabad!

Neked magángép száll-
Nekünk nem térkép e táj,
Ismerjük minden rejtett zugát,
S tudjuk mit alkotott Szent István király.

Neked k.urva ez az ország
Nekünk édes hazánk,
Irgalom legyen neked, béke nekünk:
Ezért könyörgünk most, Mi Atyánk.
_________________
"... Magyarországról[/quote]

Elküldve: Vas. Okt. 08, 2006 3:59 pm Hozzászólás témája:

Arany Toldi-ja új köntösben:
[quote]Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,
Bár ezt Gyurcsány Ferenc soha be nem vallja.
Pedig még legénytoll sem pelyhedzik az állán,
Iszony sok hazugság áradt ki a száján.

Ő viszi a szót most már a kormányon,
Elkúrtuk elvtársak, de ezt sosem bánom.
A CNN csatornán megremeg a beste,
Hazudtunk reggel, éjjel és hazudtunk este.

S hol van Hiller Pityu, merre leng a karja?
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.
Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel,
Lendvai Ildikó folyton Fideszt kémlel.

Juhász Ferenc bezzeg honvédő rutinnal,
Felszólít és fröcsög fékevesztett kínnal.
Elvtársak figyeljünk, kezünkben az irka,
Én vagyok a Juhász, ti meg a sok birka.

Írjátok hát össze, kit és hogyan láttok,
Így talán megmentjük a bukástól a pártot.
A Köztársaság téren remegnek a combok,
Feri most segítsél, ha kimegyek, mit mondok.

Ne aggódjon senki, majd én beszélek,
Mert az orvos is megmondta, én senkitől se félek.
Felírva a kórkép egy fél cédulára,
Ebben hasonlítok talán Horn Gyulára.

Egykor jobban állt tán rajta a pufajka,
Ő hazudott rosszul, és leszakadt a pajta.
Én már rutinból szöktetem a szókat,
Fogam kerítésén árad ki a szózat.

A gáz árát emeljük, kifosztjuk a népet,
Mindehhez a paraszt vágjon majd jó képet.
Talán tüntetgetnek, de én azt hol bánom,
Én maradok úgy is a reformkormányon.

Ne fájjon a fejünk, a választást megnyertük,
Az MTV ostromát böszmén le is vertük.
Böszme frakcióban böszme fejek ülnek,
A gyurcsányi szóra szemek kerekülnek.

Míg ők egymással vannak elfoglalva,
Lángokban áll az ország és ketyeg az óra.
Jó reggelt magyarok, ébredjetek végre,
A Gyurcsány-csomaggal kivittek a jégre.

Ferencünk nem mond le az elnöki posztról,
És nem mond le biza a kiemelt kosztról.
Hogy mi lesz belőle? Nem tudja még senki,
De jobb lenne nekünk a beszélőn keresni.

Mintha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
De nem pásztortűz az, a rendőrkocsit látom.
Parázslik a vidék, lángol a főváros,
Most lépjen le gyorsan, ki bármiben sáros.

Hamblo[/quote] Laughing

Elküldve: Vas. Okt. 08, 2006 7:22 pm Hozzászólás témája:

Elküldve: Hétf. Okt. 09, 2006 9:38 pm Hozzászólás témája:

Gyurcsány Ferenc gyermekének levele apjához
A levél a képzelet szüleménye

LEVÉL APÁMNAK

Apám, megriadtam az elmúlt hetekben,
Döbbenetes hírek járnak a fejemben.
Pedig nem is oly rég azt mondtad a népnek,
Hogy nagy már a jólét, s könnyű lesz az élet.
S most mégis félelem bujkál a szemedben….
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Azt mondtad, hogy béke van nálunk s nyugalom,
De a nép mást kiált. Azt, hogy forradalom!
Azt mondják, hazudtál az emberek szemébe,
És hogy nincs kibúvó, felelned kell érte!
Hogy lemondanának már régen a helyedben!
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Azt is te mondtad, hogy a férfiemberek
Az öregecskedő feleségeiket
Lecserélhetik majd egy fiatalabbra,
Így válik életük öregen is jobbra.
De hát akkor én az anyámat elvesztem?
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Mondják, hogy kurvának nevezted hazánkat,
Benne minden embert, közte az anyánkat….
Mondtad, kinek csúnya szót formál a nyelve,
Annak ugyanolyan csúnya lesz a lelke!
Úgy érzem, valami megszakadt most bennem…..
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Kinn a téren ezrek s ezrek kiabálnak,
Azt kiáltják: - „Menni, menni kell Gyurcsánynak!
Le kell mondania, mert hazudott nékünk,
Gonoszságaitól egyre forr a vérünk!
Nem tűrjük tovább, és nem maradunk csendben!”
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Azt mondtad mindig, hogy hazudni nem szabad,
Mert a hazugságból majd gonoszság fakad.
S lám, mégis hazudtál, reggel, este, éjjel,
Gonoszságot küldtél az országban széjjel!
Pedig tudhattad jól, hogy nincs ez így rendben,
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Hogyha minden szülő becsapja gyermekét,
És hazugságokkal szennyezi be nevét,
Mi lesz akkor végül ebből a világból?
Félek, hogy kivet majd bennünket magából!
Egyedül, magamban, vajon mit kell tennem?
Apám, édesapám, mért csaptál be engem?

Nem akarok örök hazugságban élni,
A becsapottaktól nem akarok félni!
Emelt fővel fogok (az) emberek közt járni,
Becsületesen kell helyem megtalálni!
Nincs más választásom, el kell tőled mennem!
Apám! Soha többé nem csapsz már be engem!

UTÓHANG
Néhány év múlva

Apám, a régi tűz nem lobog szemedben,
S börtönöd rácsa oly hideg a kezemben.
Megbűnhődtél apám, ezt bizony elkúrtad,
Fekete mocsokká vált az egész múltad.
Neved már szégyenfolt a történelmünkben,
Apám! Nincs már helyed többé nemzetünkben!

Elküldve: Kedd. Okt. 10, 2006 4:02 am Hozzászólás témája: vers

Veszelszki Bálint: A rendőröket ne bántsátok

Ezrek vannak a Kossuth-téren
Erre vártunk nagyon régen
Legyetek ott, kiáltsatok
A rendőröket ne bántsátok

Gyurcsány ezt már rég "elkúrta"
Jobb lenne, ha lemondana
Vesztett, ti is láthatjátok
A rendőröket ne bántsátok

Felébredt a Magyar nemzet
Ha kell hegyeket is renget
Folyókat kiszáríthatjátok
A rendőröket ne bántsátok

Itt az idő, most vagy soha
Egy vértelen, békés harcra
Ferit lemondathatjátok
A rendőröket ne bántsátok

Újra nagy és erős a nép
Remeg a föld. ahova lép
A terrort ne ti használjátok
A rendőröket ne bántsátok

Elküldve: Kedd. Okt. 10, 2006 1:22 pm Hozzászólás témája:

Az alábbi vers ellent mond versednek, Attila!

Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend!

Gyűlik a tömeg, van ismét fegyverbe,
vipera, kés, üveg a kezekbe.
Pajzsban, sisakban velük szemben,
rendőrsorfal áll csöndben, rendben.

Ugat a kutya, paci dobbant,
huligán épp benzint lobbant.
Dobálni kezdik a pajzsos csapatot,
dobják a követ és minden kacatot.

Végre parancs, indul a zsandár,
ilyenkor bezzeg szalad a vandál.
Gyáván, ahogy szoktak futnak el ismét,
de a tonfa éri azért néhány testét.

Nincs is felemelőbb látvány, bíz annál,
mikor a gyáva huligánbanda meghátrál.
Már nem oly bátrak, lapossak nagyon,
jó érzés ezeket ütni-verni agyon.

Vandál huligán, nem baj ha vérzik,
a tonfa nyomait ők is megérzik.
Gyerünk zsandár, üsd ahol éred!!!
a csőcselék veréssel a rendet véded!!!

Rabszállító autóban, huligánok ülnek,
sírnak-rínak, rajtuk nem könyörülnek.
Mennek a Bastilleba, rács mögé hamar,
nyuszi-muszi huligán ott majd falat kapar.

Nyüszítsen a féreg, végre sírjon-ríjon,
tüdejébe vért, orrán át szívjon!
Remélem otthagyja néhány a fogát,
úgy kell őket verni, mint szódás a lovát!

Mocskos csőcselék!
Mocskos csőcselék!
Kár belétek, kár belétek
a drága magyar, drága magyar lövedék.

A világ ne legyen, ne legyen, ne legyen az övék

Sántha Balázs szeptember 21., 21:18 | 38.

Szerdaéjjelvers

Sír a huligán, nem jött be terve,
tegnap éjjel jól el lett verve.
Hiába gyűjtött követ hátizsákba,
Rebiszes bakancs lépett szájába.

Hiába próbáltak keménykedni megint,
az ember rajtuk már csak legyint.
Sittre kerül mind, előbb vagy utóbb,
menekülni tegnap már nem sok tudott.

Nem tetszik ez a sok huligán népnek,
frusztráltak lettek, hogy jól leégtek.
A kemény mag sitten, hiába sírnak,
csőcselék havert már hiába hívnak.

Most még lesz egy két éjjel,
míg ütve lesznek széjjel.
Egy se marad, pusztul a huligán,
darabjukat úgy hordják el taligán.

(269. § Aki nagy nyilvánosság előtt

b) ... a lakosság egyes csoportjai ellen

gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő)

Elküldve: Vas. Okt. 15, 2006 3:16 pm Hozzászólás témája:

[quote]Tüzesen süt le a nyári nap sugára
az ég tetejéről szép Gyurcsányországra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
az országban a földek, s minden más parlagon.

Szerelem tüze ég a népnek szívében,
A Vezért éltetik hangos tapssal éppen.
S míg ők éljeneznek, s tapsolnak rogyásig,
Addig Vezérük kisöpri a padlást is.

Egyszercsak felkiált: Úristen, mi történt?!
Üres már a padlás, szegjünk gyorsan törvényt!
S így szól a hatalom, nagy hangon, hevesen:
Mától kezdve pedig, ha akarod, ha nem,
Fizetni fogsz adót, mégpedig emelten!

Nem bújhat ki senki új törvényem alól,
Melynek neve nem más, mint Sarc, s megemelt adó.
Ha vállalkozó vagy: szolidáris adó
Ha veszteséges vagy: hát csak egymillió.

Ha fizetésből élsz: Ó, te szegény néger
Minimálbéren tart a gonosz némber!
Sajnállak, segítek: adód duplája lesz,
Fizetésed csökken, ez így természetes.

Pénzed félre teszed? Ó, te kis spóroló!
Sarcod neve akkor legyen KAMATADÓ!
Betegeskedsz sokat? Istenem, te szegény!
Neked a VIZITDÍJAT találtam ki én.

Így majd jobb lesz nekem, - talán majd neked is?
Pénzem esetleg még gyarapodik is.
Nézzük csak meg, mit is találhatnék még ki?
Kitől vegyem el az átkozott pénzit?

Rájöttem! Kórházak, iskolák VÉGETEK!
Enyém lesz pénzetek és épületetek.
Megveszem az összest, enyém lesz majd meglásd,
Épp csak a Parlament marad, mire fogam fáj.

Miből lesz rá pénzem? Hát abból, te barom,
Hogy összecsórt pénzem Svájcból behozatom!
Megveszem lelketek, és hibbant agyatok
Enyém lesz örömötök és bánkódásotok.

Én leszek az EGY, a nagyszerű VEZÉR,
Kihez képest Pinochet egy szürke kis egér.
Nekem tapsoltok csak, értem ég szívetek,
S közben lassan mindent bekebelezek.

Nyugdííjasok, kedvenceim, kik rám szavaztatok
Nektek bármit megtennék, hogy Velem maradjatok!
De sajnos az EU és a költségvetés
Ezt nem engedi meg, mert a pénz OTT kevés.

Csak az újságírók, őket hagyom békén,
Rájuk szükségem lesz még ez évnek a végén.
Aztán jönnek ők is, még nem sejtik szegények,
Megszűnik az EKHO! - majd meglepődének![/quote]

Elküldve: Vas. Okt. 15, 2006 3:25 pm Hozzászólás témája:

IGEN!

Elmondom most, hogy kérdez a szemed,
Jó tőled lopni, és átverni a fejed.
Ó,Igen,igen, igen.
Igen, igen.

Én nem ígérem, hogy a pénzed mind kikerül,
De figyelek rá, és nem lesz nyugdíjad, ha sikerül.
Ó,Igen,igen, igen.
Igen, igen.

Én nem tudom megállni, ha lophatok is érted,
Tudom, Jakartába megyek, és a pénzeddel odaérek.
Ó,Igen,igen, igen.
Igen, igen.

Refr: Qrvaország, Qrvaország, jól megjártad, Qrvaország!

Én nem állítom, hogy mindig FAIR leszek veled,
De a vizitdíjat még ma bevezetem.
Ó,Igen,igen, igen.
Igen, igen.

Én nem vethetek könnyű szívvel szelet,
De ha augusztus 20-án vihar sodor, én nem nyújtok kezet.
Ó,Igen,igen, igen.
Igen, igen.

Én nem festhetem át neked az eget,
De ellophatok mindent, és elhordhatom a jövedelmed.
Ó,Igen,igen, igen.
Igen, igen.

Refr: Qrvaország, Qrvaország, jól megjártad, Qrvaország!

Elküldve: Szer. Dec. 20, 2006 9:04 pm Hozzászólás témája:

KARÁCSONY: Ady Endre

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.

De jó volna tiszta szívbõl
-- Úgy mint régen --
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erõ hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...