Igaz történelmünk

1996-ban ünnepelte a magyarság 1100 éves államiságát és végleges letelepedését a Kárpátmedencében, Középeurópában. A történelem tanítása szerint már a hun (székelyek) és avar idök óta (fehér magyarok 670 a.D.) élnek itt magyarok. Az utolsó jelentös hullám, a kutatók szerint 500.000 fö, Árpád fejedelem, az Árpádház megalapítójának vezetésével érkezett a Kárpátmedencébe. 907-ben az egyesült nyugateurópai seregek megtámadták az újonnan alapított államot, de a magyarok átütö gyözelme Pozsonynál a következö 1000 évre biztosította a nemzet létét. Az Árpádháznak 406 éves uralkodása folyamán kiterjedt politikai és házassági összeköttetései voltak Európa nemzeteivel, Angliát beleértve. A tizedik században a magyarok sokat harcoltak nyugati szövetségben. Még keleten kapcsolatba kerültek a görög szertartású kereszténységgel, majd a tizedik század végén, Géza fejedelem és Szent István király uralkodása alatt, a római katolikusok hitre tértek át. Ettöl kezdve, 1000 éven át, Magyarország a nyugati kereszténység védöbástyája volt. Az Árpádház 12 tagját avatták szentté!
Az államalapító magyarok igen fejlett, ragyogó ötvösmüvészettel rendelkeztek, melynek párhuzama megtalálható a középkori építészetben, hímzésben és népmüvészetben. Egyedülálló népzenéjének gyökerei keletre, Középázsiába vezetnek.
Szent István király (997-1038) tíz egyházmegyét alapított és politikailag és gazdaságilag újjá szervezte az országot. II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát. 1000-ben koronázták meg. A magyar Szent Korona a mai napig a nemzet legföbb kincse, legértékesebb történelmi ereklyéje. 1945-ig az alkotmányos hatalom jelképe, a magyar állam legfelsöbb közjogi személyisége és egyedüli jogforrása volt.
Szent László király (1077-1095) Magyarországhoz csatolta Horvátországot királynöjük, Ilona növére, kérésére. Attól kezdve 1920-ig a magyar királyság tagállama. Szent László alapította a zágrábi püspökséget, ahol gyönyörü katedrálist építtetett.
Kálmán király (1095-1116) törvényileg betiltotta a boszorkányüldözést és pereket Magyarországon, mivel "Boszorkányokról, minthogy nincsenek, említés se tétessék." A rendeletet évszázadokig betartották.
1241-42-ben, a tatárjárás következtében, az ország és 2 milliós lakosságának fele elpusztult. IV. Béla király (1235-1270) újra építette az országot és 6 évvel a mongol betörés után ismét Középeurópa legerösebb állama volt.
IV. (Kun) László király (1272-1290) serege Habsburg Rudolf gróf javára dönti el II. Ottokár cseh király ellen vívott morva mezei csatát. Kun László önzetlen segítsége biztosította a Habsburg családnak az osztrák trónt és megalapozta a 20. századig tartó mérhetetlen hatalmát Európa történelmében.
1301-ben az Árpádház kihalt és az Anjou család tagjai, Árpád leszármazottai nöi ágon, kerültek a magyar trónra. Nagy Lajos király (1342-1382) uralkodása alatt érte el Magyarország történelmének legnagyobb földrajzi kiterjedését. _ alapította a pécsi egyetemet 1367-ben.
A 15. század elején az Ottomán birodalom Európa felé kezdett terjeszkedni. Elönyomulá-sát ideiglenesen Hunyadi János állította meg, aki egész életét és vagyonát a törökök legyözésére és Európából való kiüzésére áldozta. Leghíresebb gyözelme 1456-ban Nándorfehérvárnál (ma Belgrád) volt. Ebben a harcban Hunyadi hüséges fegyvertársa és lelkes támogatója Kapisztrán Szent János volt, aki magyar parasztokból többezer fös kereszteshadat szervezett. A török veszély elhárításáért majd hálaadásként a török feletti gyözelemért III. Callixtus pápa elrendelte a Bulla Orationemben a déli harangszót és imát az 'év minden napján a jövöben és örök idökre'.
Hunyadi fia, Mátyás király (1458-1490) (Mátyás az Igazságos-nak is nevezték) volt a magyarság egyik legnépszerübb királya. A nagy reneszánsz király a müvészetek és tudomá-nyok hatalmas pártfogója volt. Világhíres Corvina könyvtárának néhány megmaradt példányát ma is mindenütt nagy becsben tartják. Uralkodása alatt nyomda létesült Budán és 1473-ban jelent meg Magyarországon az elsö nyomtatott könyv, a Budai Krónika.
1526-ban a magyar királyi sereg Mohácsnál ütközött össze II. Szulejmán szultán török hadaival. Mohács "nemzeti nagylétünk nagy temetöje" lett. A rákövetkezö 150 éves török uralom alatt Magyarország elpusztult az állandó harcok következtében. Teljes alföldi városok és falvak tüntek el a föld színéröl. A magyar lakosság 4 millióról 1.4 millióra csökkent, helyet adva a szomszédos területek népeinek a bevándorlásra. (A magyar nép ismételt megtizedelése vezetett az 1920-as eseményekhez, amikor ugyanezek a szomszédok ezeréves magyar területeket követeltek azon az alapon, hogy honfitársaik ott laknak.) Míg az ország középsö és déli része török hódoltsági terület, Észak- és Nyugatmagyarország részei Habsburg uralom alá kerültek. Csak az Erdélyi Fejedelemség, a magyar szellem fellegvára, maradt független. 1557-ben az erdélyi országgyülés Tordán kimondja a vallásszabadságot: "mindenki olyan hitben éljen, amilyenben akar". A vallás szabad gyakorlásának törvénybe iktatásával Erdélyben találnak otthonra más európai országok vallásüldözöttei.
1686-ban Magyarország felszabadult a török járom alól, de a nép továbbra is mérhetetlenül szenvedett, mert az egész ország, Erdély is, Habsburg uralom alá került. A kegyetlen osztrák elnyomás váltotta ki a magyarság elsö nagy szabadságharcát (1703-1711). II. Rákóczi Ferenc vezetésével a magyarok fegyvert fogtak az osztrákok ellen, majd az ónodi országgyülésen megfosztották a Habsburg házat a magyarországi tróntól. Függetlenségüket nem tudták kivívni. A rákövetkezö elnyomás erösen korlátozta a gazdasági és kultúrális fejlödést. Ennek ellenére az országot újjáépítették.
1848-49-ben a magyarok ismét harcoltak a Habsburgok önkényuralma ellen. Az osztrákok csak a magyar földre hívott 200.000 cári orosz katona segítségével tudták legyözni a szabadságukért harcoló magyar honvédeket. Véres megtorlások következtek. 1867-ben a Kiegyezés korlátolt függetlenséget és szabadságot biztosított a magyarságnak. I. Ferenc Józsefet királlyá koronázták és megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia.
Szörnyü tragédia érte Magyarországot az elsö világháború után, amikor 1920-ban rákényszerítették a Trianoni békeparancsot. Magyarország lakosságának kétharmadát és területének 71%-át, a föld felett és alatt található minden nyersanyagával és értékével együtt a szomszédos, részben új államokhoz csatolták. Az 1000 éves államot hét részre darabolták.
1941-ben Magyarország kényszerüségböl belépett a második világháborúba. 1944-ben a német hadsereg elleni orosz támadás hadszíntérré változtatta az országot. 1945-töl Magyar-országot a szovjet hadsereg tartotta megszállva és szovjet kommunizmus uralkodott. A magyar nép képtelen volt ezt a rettenetes diktatúrát elviselni és ismét harcolt szabadságáért. 1956. október 23-án a nép felkelt a gyülölt szovjet kommunista elnyomás ellen. A szabadságharcot vérbefolytotta a vörös hadsereg az 5000 tankjával. Ezreket kivégeztek és börtönbe zártak. Közel negyed millió ember menekült el az országból.
1989-ben a kommunizmus összedölt. A következö évben szabad választások voltak, majd 1991-ben az orosz csapatok elhagyták az országot.
Magyarország egész történelme alatt észak és dél, kelet és nyugat háborúskodó és földjére éhes népeinek útjában állott. Ez a nemzet, mely oly gazdag szentek, tudósok, természettudósok (10 magyar származásu Nobel-díjas), feltalálók, sportolók, müvészek és zenészek terén, kegyelettel emlékezik dicsöséges múltjára, a tragédiákkal együtt, és sok reménnyel és hittel tekint a következö ezer év elébe.

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 10:24 pm Hozzászólás témája:

[b]Hon-visszafoglalás[/b]

Mint ahogyan a családtagoknak is vannak szülei, nagyszülei, dédszülei, stb., úgy a Magyar népnek is volt több jól ismert és elfelejtett ősei. Ezeknek az eltűnt ősi nemzetségeknek persze sokkal hosszabb élettartalmuk volt, mint egy egyedüli családnak. Ma már sok nehézséggel tudjuk csak kihámozni azt a kevés adatot, mely olyan szükséges arra, hogy feleljünk arra a kérdésre, hogy valóban honnan is származunk. De ahogy látjuk, nagyon szerencsések vagyunk, mert valahogy mégis kiderült egyes vonalnak a tisztázása. A következő fejezet a Magyar törzsszövetség honfoglalásáról szól. Ők sem voltak az egyetlen ősei a Magyarságnak, mert több mint egy hullámban tértek visza a Kárpátmedencébe a rokon-fajta népek. Ahogy krónikáink mondják, itt rokon-fajú, rokon-nyelvű népet találtak. Hogy mióta volt ez igy, azt nehéz bizonyítani, de már az ős-mezopotámiai kultúrkortól kezdve, mezopotámiai kapcsolatok voltak a Kárpát- Medencével és embertípusa is kapcsolatban volt velük. Elütött a környező európai emberfajoktól. Erdélyben, Tordoson talált szumír stílusu ősi primitív féle képírással írt agyagtáblákat találtak, melyek a karbon 14-es időmegállapítás szerint 1,000 évvel megelőzték a mezopotámiai kultúrákat, de ami nagyon hasonlított arra. Ez egy olyan meghökkentő és furcsa adat, amivel mit sem tudnak kezdeni a mai tudósok, és ezért elhallgatják, mert nem értik. Az a lehetőség létezik, hogy a vízözön előtti turáni faj abból az északi sávból jött, ahol Magyarország van. Erre is van bizonyíték, mivel a szumírok a leghoszabb és legrövidebb napot hagyományszerűen megtartották, és ez az őshazájukban volt csak helyes, és nem Dél-Mezopotámiában, ahol birodalmat alapítottak. Ez pedig a Fekete-tenger vidékével és a Kárpátokkal volt azonos. Érdekes, hogy a Kárpát-Medence hegyei, folyói, stb. gyakran ősmezopotámiai származású neveket viselnek. A terület időnként a környező indo-európai törzseknek a hatalma alá került, de az őskorokban hosszú időkön keresztül a Kárpát-Medencéből kiáramló kultúrák emelték fel az európai népek kultúrszínvonalát. A klasszikus kortól kezdve szittyák, szarmaták, jászok, alánok, húnok, avarok, bolgárok, Magyarok vették fel a turáni népek láncolatát. Csak rövid ideig voltak római, germán és szláv behatások itt.

A Magyar faj

A honfoglaló Árpád népét, úgymint a mai Magyar nép zömét, a legjobban kiképzett embertankutatók, mind, és mindíg a turáni-szittya-hún-török népekkel tartották rokonságban.(2) A finn-ugor néppel sosem volt erös vérbeli vagy fajbeli kapcsolat. A honfoglaló Magyar nép között nagyon kevés keleti mongoloid faji jel volt, inkább a szittyákkal, irániakkal és a nyugatázsiai népekkel voltak rokonságban. A Magyar faj egy széles gyűrűvel képezi magát a Kárpát-Medencén belűl és kivűl. Véreink eljutottak szomszédaik közé is. Tehát a Turáni-Alföld története nagyon fontos volt őstörténetünk alapjának épitésében, még akkor is, ha a Kárpát- Medencében is éltek mindig rokon fajta népek. A Turáni-Alföld történelme adja a legtöbb magyarázatot krónikáinknak, mondáinknak, meséinknek, dalainknak, müvészeteinknek, családneveinknek és embertani véri kapcsolatainknak. Ismerete nélkülözhetetlen.

A honfoglalás előtti korszak

A középkori Magyar krónikákban feljegyeztek egy honfoglalás előtti vezér listát, vagy király listát. Ez is egy nagyszerű útmutató számunkra, hogy merre jártak őseink, mivel a nevek közül sokat felismerünk a középázsiai történelemből. Igy tehát az időt is meg lehet határozni a történelmi adatokból.

Mitológiai ősök csoportja

1.Nimród Babiloni Niprut, napfejedelem Mezopotámia,Irán

2.Magor/Hunor Mitras-a/Mihir a nap és harc istene Turán

3.Bor Esetleg "Bor-isten", a szityák szarvas-anyja Szkíta

Ősnemzetségek alapitói

4.Dama A hún birodalom alapítója Tuman? Mongólia I.e.200

A Tana cím hún császárt jelez, de a szumírok első

királya szintén ETANA.

5.Keve Méd királyi nemzetség. (Kávi)

6.Keled Káld nemzetség, a médek, szittyák vezérnemzete

7.Ker Khuri a mezopotámiai szubartui népek vezérnemzete

8.Belér Alán király, nemzetével a húnok egyesültek

Turáni Királyok

9. Kadar c.387 Gadahar, Kidara hushán-hún király K.Irán

10.Otmar 379-387 K.Irán

11.Farkas c.390 Prakasa és Tarika, k.iráni pénzeken.

12.BendeKurt c.395 ?? Kursik, Basik, Karaton Hún fejedelmek??

13.Bokeny 420-485 Bahram Perzsa király, a húnok királya is

14.Csanád 457-460 Ks.na.waz fehér-hún király. K.Irán

15.Budli 460-464 EB.DAL/EPTAH/HEPTALI stb. fehér-hún K.Irán

16.Besz-ter 466-473 GOBAZesz (Kopasz/TAR) hún Kaukázus

17.Mike 473-482 ??

18.Miskéc 482-491 ??

19.Ombod 491-514 Amabaz-uk szabír hún fejedelem Kaukázus

20.Kölcse 514-528 ??

21.Levente 528-546 Alamand-ros M/V Kaukázus

22.Lél 546-553

23.Zamor c553

24.Zombor c585 Zaber Khán/Zamergan Kutigur hún Don Folyó

25.Balog 626-640 Bilge Kagán, kök türk birodalom. Turkestán

26.Bulcsu 640-689 Bulcso (Bonfiditől) É.K.Irán

27.Solt 689-703 ??

28.Berend 703-717 ??

29.Kadicsa 717-730 Szabír hún

30.Opos 730-750 Kaukázusi Magyar (Upas Ibn Madar) Kaukázus

31.Ethei 750-770

32.Szemen 770-789 Szamani dinasztia?? Aral Tenger

33.Torda 789-818

34.Ügyek 818-847 Dentu Magyaria királya Fekete Tenger

35.Álmos 847-895

36.Árpád 895-907 Magyarország

37.Zoltán/Solt 907-945 Magyarország

38.Taksony 950-997 Magyarország

39.Géza 970-997 Magyarország

40.Vajk/István 997-1038 Magyarország

Ez a lista főleg az ős-szittya alapból kiindulva a szittya-pártus-avar-hún féle turáni népek őseit és királyait tartalmazza. Ezek az adatok teljesen egyeznek az eddig előadott történelmi adatokkal.

Kiindulva a Turáni-Alföldről és a környékéről, a húnok terjeszkedése elindított egy népvándorlási korszakot. A Magyarral rokon fehér-hún (jücsi), ugor, és Magyar-szaka-urak korán érezték a keleti húnok terjeszkedését és évszázadokig tartó hatalmát. Közeli szomszédaik voltak a húnoknak. Amikor a kínaiak kiűzték az északi húnokat, megint nyugatra nyomták őket.

A derbenti krónikát idézve: "70 évvel Mohamed születése elôtt (352-ben) a Kuma folyó mellett a Magarok számtalan népei tűntek fel, kik északi Tibbettel határos vidékekről szállotak Asztrakán sikságára, itt két árga szakadtak, melynek egyike a Volga folyó hosszabban északnak (Baskíria/Magna Hungária), a másik pedig tovább nyugatnak tartott és az utóbbi alapította az észak- kaukázusi Madzsar várost."

Ez a Tibettel határos terület, a Szir-Darjától keletre volt a szakaurak szittya törzs területe ahonnan a hún terjeszkedések őket kinyomták. A szarmaták pedig a Turáni-Alföldön éltek és közöttük szintén szerepel a Magyar népnév. 214-ben feljegyzett örmény történész, Koronei Mózes a következőt írta: "Caucasus montes propter Iberian, Albanian versus Caspium Mare pertient. Hae autem gentes plurimae Sarmatiam alteram incolunt: Chasi (Keszi), Baszili, Hunni, Guda-Makari (Magyar), Massageta."

A keleti Avar Birodalom hanyatlása után újabb hullámokban jöttek az avar-hún népek Európa felé. Róluk már beszéltünk az utolsó fejezetben. Az egyik kései hullámuk hozta a kazárokat és bolgárokat is, akiknek szintén fontos szerpük volt a honfoglalás idejében. Prokopiusz azt írja az avarokról, hogy fehértestüek az avarok, rendezett királyi államban élnek, nem "vad" nomádok. Városlakók. Ptolemaisz pedig megemlíti, hogy a lovat részesítik kultikus tiszteletben (ló-áldozat az ég istenének).

Szíriai Mihály krónikája 582-ben említi meg a késő avarok vándorlását a kök türk birodalom nyomása miatt. "Ebben az időben jöttt ugyanis három testvér Belső-Szkítiából, harmincezer szkítát vezéreltek, 65 napig voltak úton az Imaon hegyek hágóin (Észak- Irán). A folyók miatt télen jöttek, elérték a Tanaiszt, amely a Meotiszból kilép és a Pontuszba ömlik (Fekete-tengerbe). Amint elérték a rómaiak határát, közűlük az egyik, név szerint Bulgariosz, 10,000 emberével elvált testvéreitől, átkelte a Tanaisz folyót a Duna irányában, mely ugyancsak a Pontuszba folyik. Marikioszhoz, a császárhoz küldött üzenetet, hogy adjon földet népének, ahol laknak és ezért népével a rómaiak segédcsapatává válnak. A császár átadta nekik Felsô- és Alslsó- Moesiát, valamint Dáciát... A maradék szkíták, a másik két testvér az alánok földjére ment, amelyet Berzyliának neveznek, oly területnek, amelynek városait a rómaiak építették. A Moesiában és Dáciában lakó bulgárok és puguryeh (mások szerint ugor), akik Barzilia városainak lakói voltak, idővel keresztények lettek. Amint az idegen nép ezt az országot elfoglalta, kazároknak nevezték őket az idősebb testvér neve után."

Ennek az eseménynek az egyik következménye az volt, hogy már 600 körül 10,000 bolgár lovas érkezett az avarokhoz Baján kagán udvarába, Pannóniába, és ezek csak kis részük voltak a hátramaradt bolgároknak, akik a Fekete-tenger északi részén maradtak.

Nikephorusz szerint a bolgár-hún, Kubrat fejedelem, aki a Dula nemzetségből származik, (4) megszervezte a többi maradék hún törzseket az Azovi-tenger és Fekete-tenger környékén. Ezekben a nemzetekben az onogur/hungár nép fő vezető szerepet játszott. Kubrát halála után öt fia, apjuk korábbi tanácsa ellenére felosztotta birodalmukat. Emiatt országuk legyengült és a rokon kazárok nagyrészüket uralmuk alá hajtották. Kubrát harmadik fia Asparukh az Alsó-Dunánál telepedett le, és ő alapította Bulgáriát. Kubrat negyedik fia az avarokhoz ment Pannóniába. Annyira szétforgácsolták magukat, hogy nehéz volt saját nyelvüket megtartani az idegen népek tömegei között. Igy a bolgárok elvesztették régi nyelvüket, amely közeli rokona volt a Magyarnak.

870-ben Ibn Ruszta és Gardézi, arab történészek foglalkoztak a Magyarokkal is írásaikban. "A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó eszegelek (székelyek), között van a Madzsar határai közül az első határ. A Magyar pedig a türkök egyik fajtája. Főnökük 20,000 lovassal vonul ki, neve: kende. Ez azonban csak névleges címe a királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, dzsilának hívják. (gyula). Országuk egész kiterjedt, hossza és széle száz-száz farszak. Egyik határukat a Rum (Bizánci Fekete) tenger éri... Lakhelyük két folyó közt van (Etelköz). E két folyó közt az egyiket Atilnak hivják, a másikat Dunának. A Duna másik oldalán a nándorok (bulgárok) laknak, többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek tölük. (A bulgárok csak szövetségeseikkel és alattvalóikkal lehettek többen, mert anyira szét voltak darabolva.) A Magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántoföldjük van.. A magyarok tűzimádók (mágushitüek). Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a Magyarok és az országukkal szomszédos népek ellen. Ezek a Magyarok szemrevaló és szép külsejü emberek, nagy testüek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyöngyökkel berakottak."

Ibn Fadlah érdekes adatokat hoz fel a kazárokról és a Magyarokról, akik a bulgárokkal rokonok. "A kazárok nyelve nem hasonlít sem a török, sem a perzsa nyelvekhez... Kazárország fővárát Itilnek hívják (750 után). A főváros a folyó két partján van. Királyuk neve Jelek (magyarul Gyula, törökül Jula), és Bak. A kazárok szokásai tulnyomórészben ellenkeznek a moszlim, zsidó, keresztény intézményekkel. Vannak akik azt állítják, hogy a kazárok a jad-suds (jücsi,ját) és a mad-suds (Magyar) népe volna. Valóban a kazár népnév nem más, mint a kus, amit az örmények a fehér-húnok első áradatára a kusánokra használták. Ezeknek az egyik alapeleme a keletről származó jücsi, akik a szittya népeket, úgy a magyarokat is beolvasztották. Két különfajta népelem volt ez, az egyik sötétbőrü a másik világos. Indiaba is telepedtek ezek a játok (jücsi). Nyelvük nem egyezik a török nyelvekkel, úgy, mint a Magyar sem, hanem csak távolabbi rokona. Hasonlóképpen a kazárok és bulgárok ősnyelve sem volt teljesen török, hanem szittya-hún, és azok a nagyszámú egyező szavak, melyek a török nyelvekben is megvannak, szintén innen származhattak.

Bíborban Született Konsztantín bizánci császár, a Magyarokat még türknek hívja, mikor így ír roluk: "A türkök népe a kazariakhoz közel szerzett magának földet. De abban az időben nem türköknek, hanem szabartu aszfalunak hívták őket. (Szubartu Aszfalu Észak- Mezopotámiában van, onnan származik.) Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig. Minden háborúban együtt harcoltak a kazárokkal. Kazária fejedelme, a kagán vitézségéért és szövetségükért nemes kazár nőt adott feleségül a Magyarok első vajdájának. Tudni illik, hogy a besenyők kezdetben az Atil (Volga) folyónál laktak, az uzok és Magyarok szomszédságában. A besenyő nemzetségek a következök: 1)Ertem 2)Tzur, 3)Gila , 4)Kulpe, 5)Kharoboe 6)Thalmat 7)Koplon 8)Tzoplon... A Magyarok nemzetségei:

1)Neke (Nyék), 2)Megere (Megyeri) 3)Kurtu Germat (Kürt Gyarmat), 4)Tarján 5)Kari 6)Kaszi és a kabarok, akik a kazároktól elszakadtak."

Kazáriában forradalom tört ki, melynek a fő vezetői a kabar törzsek voltak. Miután elveszteték a forradalmat, átpártoltak a Magyar törzsekhez és ezekkel leszakadtak a kazár szövetségről. Ennek az egyik következménye az volt, hogy a kazárok a besenyőkkel szövetkezve a magyarokra uszították őket is. Evvel elkezdődött a honfoglaláshoz vezetô törekedés, hogy biztossabb és nagyobb hazát találjanak maguknak.

A honviszafoglalás

Felejthetetlen élmény, epikus esemény volt népünk vándorútja ázsiai őshazánkból a Kárpátmedencébe. Évszázadokon keresztül énekekkel és mondákkal emlékeztek meg a honfoglalók és leszármazottaik a félmilliónyi magyar felkészüléséről, élményeirôl és a Kárpátokkal övezett ősi föld visszanyerésérôl.

A Magyar krónikák az ázsiai népvándorlásokat kivétel nélkül a keletről származó elnépesedés okának tartják. Ezek szerint az éhes és földet kereső népek háborúkat és torzsalkodásokat okoztak. Több földre, legelőre volt szükség, s az erősebb nyomta a gyengébbet keletről nyugatra. Viszont ez nem szükségszerűen az egyetlen oka, hogy Magyar elődeink útnak indultak, ahogy már ezt feljegyeztük.

Álmos népe tudatában volt a Kárpátmedence földjének dúsgazdag adottságairól, valamint a természetadta védőbástyáiról; s mint Atilla jogos hagyatékának tekintették azt. Amikor hún és avar testvéreink meghívása és azok nehéz sorsa és elnyomása is párosult a keleti kazár ellenszervezésekkel, nem tétováztak, és ősi szittya szokás szerint vérszerződésssel bélyegezte a hét törzs népünk sorsát, és egy uralkodó alatti egyesülését.(5) Álmos fejedelmet választották vezérül, hogy visszanyerjék Atilla hagyatékát.

A honfoglaló törzsek nevei:

MAGYAR, NYÉK, KÉRI, KESZI, TARJÁN, KÜRT-GYARMAT és JENÖ

voltak, s vezéreik:

ÁLMOS, ÁRPÁD, HUBA, TÖHÖTÖM, OND, ELÖD, és TAS.

Nem tudjuk biztosan, hogy minden esetben melyik vezér melyik törzs vezére volt, de tudjuk, hogy más törzsek is szegődtek az eredeti héthez. Igy tudomásunk van három kabar törzsről, vagy más történészek szerint avar várkúnokról, akik KENDE kurszán vezér vezetésével (más néven KOND) csatlakoztak Álmoshoz. A kende volt a harmadik legfontossab főember a kazároknál. Igy a hét törzsből tíz lett és a csatlakozók nyelvjárása szerint tíz törzset jelentő "onogur" néven hívhatták szövetségüket, amiből származik a másik népnevünk: a "hungár". Ez megmagyarázza, hogy miért hívnak minket nyugaton így, míg keleten sokan Magyarnak ismernek. Az eredeti hét törzsnév közűl meg van négy a hátramaradt baskírok között,(6) akiket az oroszok "mozserjan", vagyis Magyar néven hívnak úgy, mint a korabeli krónikások.

Béla király névtelen jegyzője a Turul-mondánkban ismerteti, hogy Álmos 884 után győzte le és foglalta el a hét dombon épült KIEV városát. Érdemes megjegyezni, hogy Verdansky ("Ancient Russia", Yale University) orosz történész szerint Kiev városát a kazárok alapították,(7) de a későbbi Levédia tanulmányában Álmosnak tulajdonította a város alapítását 840-ben. A kazárok egyideig a Magyarokkal egyűtt egy birodalmat alkottak a honfoglalás előtt. A Kazár szintén rokon turáni nép volt. Továbbá, a város neve "követ" jelentett a turáni nyelvekben. (Köv=Kiev), és fontos kovácsoló és kereskedelmi központ volt. A viking Atlakvida és Hervarar regék megemlékeznek Kiev városáról, ahol szerintük húnok éltek. A honfoglalás után is több évszázadon keresztül erôs Magyar kapcsolata volt Kiev városának, és Magyar lakósai is voltak. Még Magyar szentje is van Magyar Mózes néven. A város környékén található sziklákon rovásírásokat is találtak, ami mutatja, hogy nem rövid ideig voltak Magyar uralom alatt. Anonymus szerint, Kievet elhagyva sok ajándékkal és katonailag megerősödve folytatta útját Álmos és népe az új hon felé.

Ladomér és Halics városaiért nem kellett vért ontani. Azok lakói megvendégelték Ĺlmost és népét, majd utat építettek a hegyeken keresztül, hogy a Magyarok temérdek szekerükkel átkelhessenek a Kárpátok sűrű erdőségein.

Ezekután Álmos népe megalapította MUNKÁCS várát, ahol felkészültek a nagy munkára: "Az ősi föld visszaszerzésére". Ung vára hosszú ostrom alá kerűlt, s lehetséges, hogy Álmos is ott vesztette életét, ugyanis ettől kezdve Árpád lett a nagyúr.

A korabeli feljegyzések azt mutatják, hogy 892-ben a keleti frank császár Arnulf kérte és megkapta elődeink segítségét a morvák elleni küzdelemben (bajor évkönyvek). Később pedig az ellenkezője történt: a Magyarok a morvák oldalán semmisítették meg a frankokat ezen a vidéken.

Őseink ezeket az ideiglenes katonai egyesüléseket használták fel arra, hogy megismerjék és gyengítsék ellenségeiket. Egyúttal jobban megismerték a Kárpátmedence és a Nyugat politikai viszonyait és hasznosították ezt az ismeretet a Kárpátmedence népeinek felszabadítására. Ez lehetővé tette az új félmilliónyi Magyar letelepítését, valamint az új nemzet elfogadását a nyugati népek tengerében.

Igen fontos megemlíteni, hogy Árpád korában ősi testvérnépek lakták és uralták a Kárpátoktól keletre a Csendes-óceán partjáig Eurázsia nagy belső részeit, mintegy egységes lánculatot formálva a testvérnépek közt, s igy történetileg kimutathatók a szomszédos besenyők, kúnok, úzok, újgurok, akiknek egy része a későbbi századokban ugyancsak átjött a Kárpátmedencébe s egyik napról a másikra népünk szerves részeivé váltak. Abban az időben a szláv és izlám harapófogó még nem választott el bennünket testvéreinktől. Ekkor népünk még nagyhatalomnak számított Eurázsia szerte, a Kelet még nem volt nemzetünk gondolatában egy negatív és ellenséges fogalom.

A bolgár, és utána a frank-német támadások okozták a kárpát-medencei avar birodalom szétesését 750-850 között. A honfoglalás korában a bolgár megszálló csapatok és telepesei szerves részévé váltak a Kárpátmedence keleti részének, beleértve Erdélyt, s délre le Görögországig a Fekete-tengerig. Megjelenésük jelentette a legnagyobb veszélyt honfoglaló Magyarjaink számára, ugyanis ők is hún fajta testvérnépek voltak, s ismerték és használták az ősi harcmodor előnyeit. A bolgárok ekkor még nem változtatták nyelvüket szláv nyelvre. A honfoglalás korában a bolgárok már keresztények voltak.

A görög császár Leó Gramatikusz 894-ben elküldte Szklérosz Nikétász nevű követét Árpádhoz és kérte szövetségét a bolgárok ellen, mivel azok megtámadták a görögöket, akik az arabokkal álltak hadilábon. Árpád két sereget küldött ellenük. Az egyiket Árpád fia Levente vezette, a másikat pedig Tas vezér.

A görögök hajózták át a Magyar harcosokat a Dunán. Levente csapatai kezdetben szerencsésen legyőzték a bolgárokat, és az ország nagyrészét elfoglalták.

A bolgárok felimsmerték a Magyar csapatok erejét és hamarosan békét kötöttek a görögökkel, akik cserbenhagyva új szövetségeseiket, ellenségeiket ráúszították a Magyar csapatokra. Levente csapata nagyrészével együtt életét vesztette ebben a hadjáratban. A veszteség ellenére a Magyar csapatok sokáig lekötötték a bolgárokat, és ezzel biztosították a többi Magyar honfoglaló csapat szabad mozgását a Kárpátmedencén belűl.

896-ban elkezdődött a Magyarság tömeges áramlata a Kárpát-Medence szívébe Árpád vezérlete alatt.

Először a Kárpátmedence keleti részeit vették át, és csak később kellett Ĺrpádnak legyőzni a Salán vezetése alatt álló egyesűlt bolgár és görög hadsereget az Alpár pusztán. Utána Töhötöm vezér Erdélyben verte le a bolgárokat. Huba vezér pedig a mai Délszlovákia területét nyerte meg gyors hadjárattal. Nyugatra terjeszkedtek és megverték a morvák fejedelmét is, akit a mai könyvek Szvatopluknak hívnak. Ezekről a terjeszkedésekről írnak a későbbi korokban írt krónikáink és beszélnek a szájról-szájra szálló mondáink is.

898-ban Lombárdia királya, Berengár Magyar segédcsapatokat kért a Frank Birodalom ellen, de a következô évben már a Magyar csapatok támadták Lombardiát és legyőzték Berengárt saját otthonában. Az ezt követő úgynevezett kalandozási korban összesen hét hadjáratot indítottak a Magyarok az itáliai félszigetre az Alpokon keresztül. Az egyik alkalommal hajóhaddal támadták meg Velence városát, a velencei krónikák szerint.

899-ben Arnulf, a frank uralkodó meghalt és birodalma meggyengűlt. Árpád kihasználta ezt az alkalmat és visszahívta a Magyar hadakat az itáliai félszigetről és kinyomták a frankokat a Dunántúlról is. Igy 900-ban már az egész Kárpátmedence az új Magyar Birodalom részévé vált.

Az első országgyűlést a Kárpátmedencében 902-ben Pusztaszeren hívták össze. Itt kerűlt sor a Kárpátmedence földjének felosztására, valamint az ősi törvények meghonosítására és az ott élő testvéri népek hivatalos egyesítésére az újonan jött testvérekkel.

Árpád 907-ben halt meg. Fia, Zsolt lett az új fejedelem. Valószínűleg 907-től 937-ig uralkodott. Zsolt uralkodása alatt az ellenséges népek határainkon való kívültartása volt a fő gond. Ezt úgy érte el, hogy szövetségeket kötött a nyugati uralkodókkal és szükség esetén hadjáratokat indított. A fejedelem tudatában volt, hogy a német birodalom egyesítése Magyarország függetlenségének legnagyobb veszélye s ezért a különböző német hercegségeket támogatva állandó harci állapotot teremtett közöttük.

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 10:25 pm Hozzászólás témája:

[b]A Magyarok Történelme évszámokban[/b]

I. e. 4000 k. Az uráli népek közösségének felbomlása (finnugorok és szamojédok szétválása)
I. e. 2000 k. A finnugor közösség szétválása (az ugorok Ny-Szibériában maradnak)
I. e. 500 k. Az ugor közösség szétválása. A magyar nép kialakulása
I. u. 500 k. A magyar törzsek a Fekete-tenger északi partvidékén élnek
670-680 k. Késő-avar (magyar nyelvű?) csoport költözik a Kárpát-medencébe
700-750 k. A magyarság Levediába költözik
830 k. A magyar és kabar törzsek elszakadnak a kazár birodalomtól
839 A magyarok az Al-Dunánál, a Kárpátok előterében harcolnak
862 Az első magyar kalandozás a frank birodalom területén
895 Árpád a magyar sereg élén Vereckén át benyomul az Alföldre. Távollétében besenyő és bolgár támadás éri Etelközben a magyar törzseket. A menekülők Erdélybe nyomulnak, ahol megölik Álmost
896-900 A Kárpát-medence fokozatos elfoglalása
907 Árpád halála
933 Magyar vereség I. (Madarász) Henrik seregétől Merseburgnál
955 A magyar hadak veresége Augsburgnál I. Ottó seregétől
973 Géza nagyfejedelem követeket küld Quedlingburgba I. Ottó császárhoz. Német papok és lovagok érkeznek Magyarországra. A térítés kezdetei
996 A pannonhalmi apátság alapítása
997 Géza halála után Istvánt fejedelemmé választják. Koppány lázadása
998 Koppány vereséget szenved a fejedelmi hadaktól
1001. január 1. Istvánt királlyá koronázzák a II. Szilveszter pápa által küldött koronával
1001 A magyar egyház szervezésének kezdetei (püspökségek)
1008 A bizánci császárral szövetkezett Ajtony leverése
1018 k. Elkészülnek István király intelmei, az Institutiones morum
1018 után A veszprémvölgyi görög apácamonostor alapítása
1030 II. Konrád német császár betörése az országba
1031 István fia, Imre herceg vadkanvadászaton meghal
1032 után Vazul herceg merénylete a király ellen. Vazult megvakítják, fiait külföldre száműzik
1038. augusztus 15. I. István halála
1041 Trónharcok Péter és -Aba Sámuel között. Sámuelt királlyá választják
1044 III. Henrik német császár hadai Ménfőnél győzelmet aratnak Aba Sámuel fölött. Péter visszafoglalja a trónt
1046 A békési Vata pogánylázadása. A száműzetésből hazatérő András eltávolítja Pétert és megszerzi a trónt
1051-52 III. Henrik sikertelen támadásai a Magyar Királyság ellen
1055 I. András megalapítja a tihanyi apátságot
1061 Trónharc I. András és Béla herceg között. András halála, I. Béla trónra lépése.

Vata fia, János pogánylázadása
1063 I. Béla tragikus halála. Fiai külföldre szöknek
1068 A magyar seregek Kerlésnél megállítják a besenyő betörést
1074 Trónharcok Salamon és I. Béla fiai között
1075 k. I. Géza koronát kap VII. (Dukász) Mihály bizánci császártól
1081 Salamon sikertelen összeesküvése I. László ellen
1083 István király és Imre herceg szentté avatása
1091 I. László hadjárata a tengermelléki Horvátországba. A somogyvári apátság alapítása
1096 Az első keresztes hadjárat seregei átvonulnak Magyarországon
1102 Kálmánt horvát királlyá koronázzák
1109 Álmos herceg megalapítja a dömösi apátságot
1113 Kálmán megvakíttatja Álmos herceget és fiát, Bélát
1116-18 Háborúk Velencével Dalmáciáért
1128 Bors és Iván összeesküvése II. István ellen
1132 II. Béla az aradi gyűlésen leszámol az ellenzékkel. 68 főurat mészárolnak le
1147 Újabb keresztes hadjárat vonul át Magyarországon
1149-55 Háborúk Bizánccal
1162-63 Trónharcok III. István, II. László és IV. István között
1182 III. Béla visszaszerzi a meggyengült Bizánctól Dalmáciát
1189 Keresztes had vonul át az országon Barbarossa Frigyes vezetésével
1192-95 A Pray-kódex keletkezése (benne a legrégebbi magyar szövegemlék, a Halotti Beszéd)
1210 k. Anonymus Gestája a honfoglalásról
1213 Gertrúd királyné meggyilkolása
1217-18 II. András keresztes hadjárata a szentföldre
1222 Az Aranybulla első kiadása
1231 Az Aranybulla megújított kiadása
1233 Az egyházzal kötött beregi egyezmény
1235-36 Juliánus barát első útja a volgai magyarokhoz
1241 A TATÁRJÁRÁS. A Batu kán vezette hadak betörése Magyarországra
április 11. A MUHI CSATA
1242. március A tatárok kivonulása
1267 Az Aranybulla második megújítása
1278 A morvamezei csatában II. Ottokár cseh király vereséget szenved Habsburg Rudolf és VI. (Kun) László seregeitől
1282-85 Elkészül Kézai Simon Gesta Hungarorum c. műve
1285 Újabb tatár betörések Magyarországra
1301. január 1. III. András elhunytával kihal az Árpád-ház férfiága
1301

1. (Anjou) Károly első koronázása

Vencel, cseh trónörökös magyar királlyá koronázása
1305 Ottó bajor herceg magyar királlyá koronázása
1310 I. Károlyt végérvényesen királlyá koronázzák a Szent Koronával
1312 I. Károly a rozgonyi csatában leveri Csák Máté hadait
1323 I. Károly udvara Visegrádra költözik
1326 A magyar aranyforint első említése
1327 I. Károly bányareformjai
1330 Zách Felicián merénylete a királyi család ellen
1335 A magyar, a cseh és a lengyel király találkozója Visegrádon
1336 A kapuadó bevezetése (a kamara haszna portális adóvá alakul)
1347-48 Nagy Lajos nápolyi hadjárata
1349 A Fekete Halál (pestisjárvány) Magyarországon
1350 A nápolyi hadjárat megismétlése
1351 Nagy Lajos törvényei. Az Aranybulla megerősítése
1359-től Kálti Márk Képes Krónikája
1367 A pécsi egyetem alapítása
1370 Nagy Lajost lengyel királlyá koronázzák. Lengyel-magyar perszonálunió 1382-ig
1395 Az óbudai egyetem alapítása
1396 A Zsigmond vezette nemzetközi sereg veresége a töröktől Nikápolynál
1401 Zsigmondot fogságba vetik a magyar bárók
1404 A placetum regium bevezetése
1405 Zsigmond törvénye városokról
1410 Zsigmondot német királlyá választják
1412 13 szepesi város elzálogosítása Lengyelországnak
1428 Zsigmond Galambócnál vereséget szenved a töröktől
1433 Rómában német császárrá koronázzák Zsigmondot.

A Magyar Királyság végleg elveszíti Dalmáciát
1437 A Budai Nagy Antal vezette erdélyi parasztfelkelés

Az első Habsburg a magyar trónon: Albert (1439-ig)
1440 Az első Jagelló a magyar trónon: I. Ulászló (1444-ig)
1443-44 Hunyadi János hosszú hadjárata a török ellen
1444 június

november
A drinápolyi béke megkötése a törökkel

A várnai csata, Ulászló elesik a harcban
1446 Hunyadi János kormányzóvá választása V. László kiskorúsága idejére
1448 A rigómezei vereség a töröktől
1456 július

augusztus
Nándorfehérvár sikertelen török ostroma

Hunyadi János halála
1458. január Hunyadi Mátyás királlyá választása
1463 Jajca ostroma és bevétele
1467 Mátyás adóreformjai, a "fekete sereg" létrehozása
1468 A magyar-cseh háborúk kezdete
1471 A Vitéz János vezette összeesküvés leleplezése
1476 Szabács ostroma
1479 Győzelem a török felett a kenyérmezei csatában
1485 Mátyás beveszi Bécs városát
1488 Thuróczi János krónikája
1490. április Bécsben meghal Mátyás
1505 A rákosi végzés: a rendek kimondják, nem választanak többé idegen uralkodót magyar királlyá
1506 Habsburg-Jagelló örökösödési szerződés
1507 Az esztergomi Bakócz-kápolna építése
1514 máj.-júl.

október
A Dózsa György vezette parasztháború

A budai országgyűlés jobbágyságot sújtó törvényei

Werbőczy szokásjoggyűjteménye, a Tripartitum (Hármaskönyv)
1521 A török sereg beveszi Nándorfehérvárt
1526 augusztus 29.

szeptember

november

december
A magyar hadak megsemmisítő veresége a MOHÁCSI CSATÁban; II. Lajos halála

Szulejmán bevonul Budára

Székesfehérváron királlyá választják I. (Szapolyai) Jánost

A pozsonyi országgyűlésen királlyá választják I. (Habsburg) Ferdinándot
1528 I. Szulejmán és I. János szövetsége
1532 Kőszeg ostroma
1538 I. János és I. Ferdinánd megkötik a váradi békét
1540 A rákosi országgyűlésen királlyá választják a csecsemő János Zsigmondot (II. János), akire az erdélyi rendek is felesküsznek
1541 augusztus 29.

december
A török beveszi Budát

Fráter György átadja a koronázási jelvényeket I. Ferdinándnak
1543 A török beveszi Esztergomot
1551 Császári orgyilkosok megölik Fráter Györgyöt
1552 jún.-szept.

szept.-okt.
Temesvár, Drégely, Szolnok török bevétele

Az egri vár ostroma
1556 Szigetvár sikertelen török ostroma
1566 A török beveszi Szigetvárt, a harcok közben meghal I. Szulejmán
1567 A debreceni zsinaton megindul a reformátusok önálló egyházzá szerveződése
1568 A drinápolyi béke megkötése I. Miksa és II. Szelim között
1570 A speyeri egyezmény I. Miksa és János Zsigmond között
1571 Az erdélyi országgyűlés kimondja a négy bevett egyházi felekezet szabad vallásgyakorlatát

Báthori Istvánt Erdély uralkodójává választják
1593-1606 A tizenöt éves háború

1595 júl.-szept.
Erdély csatlakozik a törökellenes szövetséghez

Esztergom, Visegrád és Vác felszabadul a török uralom alól
1596. október A török beveszi Eger várát

A mezőkeresztesi csatában a Habsburg seregek vereséget szenvednek
1598 Győr visszavétele a töröktől
1599 Vitéz Mihály havasalföldi vajda betörése Erdélybe
1600 Az erdélyi rendek és Basta György seregei szétverik a vajda seregeit
1601 Vitéz Mihály megölése
1603 Hűtlenségi perek a magyarországi nagybirtokosok ellen (pl. Illésházy István ellen)
1604-06 A Bocskai-felkelés
1604. október Az álmosdi ütközet
1605 február

április

december
Bocskai Istvánt erdélyi fejedelemmé választják

A magyarországi rendek Bocskait fejedelmükké nyilvánítják

Bocskai letelepíti a hajdúkat
1606 június

november
A felkelést lezáró bécsi béke megkötése

A tizenöt éves háborút lezáró zsivatnoki béke
1608 június

november
Rudolfot lemondatják a magyar koronáról

A magyar rendek előretörése, királlyá választják II. Mátyást
1615 A nagyszombati egyezményben Bécs elismeri Bethlen Gábor erdélyi fejedelemségét
1618 A harmincéves háború kezdete
1620-21 Bethlen Gábor Habsburg-ellenes hadjárata
1621 A nikolsburgi béke Bethlen és II. Ferdinánd között
1626 november

december
Bethlen csatlakozik a Habsburg-ellenes hágai szövetséghez

A pozsonyi béke megerősíti a "nikolsburgi pontokat"
1631-32 Parasztfelkelés a Felső-Tisza-vidéken
1643 I. Rákóczi György csatlakozik a Habsburg-ellenes szövetséghez
1645 A linzi béke I. Rákóczi György és III. Ferdinánd között
1646 Zrínyi Miklós megírja a Szigeti veszedelmet
1648 A vesztfáliai békével lezárul a harmincéves háború
1656-57 Zrínyi megírja a Mátyás király életéről való elmélkedések c. művét
1657 II. Rákóczi György lengyel hadjárata
1661 A török beveszi Nagyváradot, a Partium nagy része török kézre kerül
1663 Elesik Érsekújvár
1664

február

június

augusztus

november
Zrínyi Miklós téli hadjárata a török ellen

Zrínyi fölégeti az eszéki Dráva-hidat

Új-Zrínyivár feladása

Montecuccoli győzelme a török ellen a szentgotthárdi csatában

A vasvári béke

Zrínyi Miklós halála
1666 Nemesi mozgalom a Habsburgok ellen Wesselényi Ferenc nádor vezetésével
1670-71 Az összeesküvés leleplezése. A résztvevők kivégzése
1673 I. Lipót felfüggeszti a magyar rendi alkotmányt
1674 A magyarországi protestáns lelkészek pere
1678 A kuruc mozgalom kiszélesedése; az egyesült hadak élére Thököly Imre kerül
1680 Thököly seregei elfoglalják a Felvidéket
1681 A soproni országgyűlésen visszaállítják a rendi alkotmányt
1682-85 Thököly felvidéki fejedelemsége
1683 március

szeptember
I. Lipót és III. János lengyel király törökellenes szövetsége

A nemzetközi hadak fölmentik Bécset a török ostrom alól
1684 Megalakul a "Szent Liga"
1686 A szövetséges csapatok felszabadítják Budát
1687 A pozsonyi országgyűlésen a rendek lemondanak a szabad királyválasztás jogáról és az Aranybulla ellenállási záradékáról
1688 Zrínyi Ilona kétévi ellenállás után átadja a császáriaknak Munkács várát
1691 Az erdélyi rendek leteszik a hűségesküt Lipótra
1697 június

szeptember
A hegyaljai kurucfelkelés kitörése

A zentai csatában Savoyai Jenő herceg megsemmisítő vereséget mér a török seregekre
1699 A karlócai béke. A Temesköz és a Szerémség egy része kivételével az ország felszabadul a török fennhatóság alól
1703 május

június

augusztus
Brezáni kiáltványában II. Rákóczi Ferenc Habsburg-ellenes harcra hívja Magyarország népét

Rákóczi Magyarországra érkezik és a felkelés élére áll

A vetési pátens a harcoló jobbágyok terheinek felfüggesztéséről
1704 II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé választják
1705. szeptember A szécsényi országgyűlésen II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé választják a magyarországi rendek
1707 máj.-jún.

szeptember
Az ónodi országgyűlés kimondja a Habsburg-ház trónfosztását

I. Péter orosz cár titkos szövetséget köt a Rákóczi megbízásából tárgyaló Bercsényi Miklóssal
1708 augusztus

nov.-dec.
A császáriak a trencséni csatában döntő vereséget mérnek a kuruc hadakra

Az utolsó kuruc országgyűlés Sárospatakon
1710. január Romhánynál összeomlik a kuruc seregek utolsó támadó hadművelete
1711 április

május
A szatmári béke

A majtényi fegyverletétel
1714-15 A pozsonyi országgyűlés lefekteti az ország új politikai berendezkedésének alapjait
1716 A törökellenes háború során a császári seregek beveszik Temesvárt
1718 A pozsareváci békében a török lemond a Temesközről és a Szerémségről
1722. január A rendek elfogadják az örökösödési szerződést. A Pragmatica Sanctio (1723: I-III. tc.) 1918-ig szabályozza Magyarország és a Habsburg-ház közjogi viszonyát
1723 Pozsony székhellyel felállítják a Magyar Kir. Helytartótanácsot
1731 A Carolina Resolutio kiadása, amely szabályozza a protestánsok helyzetét
1735. április Rodostóban meghal II. Rákóczi Ferenc

A Szegedinác Péró vezette békési parasztfelkelés
1738-42 Az utolsó nagy pestisjárvány Magyarországon
1740. december Az osztrák örökösödési háború kezdete
1741. szeptember A pozsonyi országgyűlésen a rendek "életüket és vérüket" ajánlják Mária Teréziának. A királynő "cserébe" alaptörvénnyé emeli a nemesi föld adómentességét
1748 Az aacheni béke lezárja az örökösödési háborút
1754 Életbe lép a külkereskedelmi vámokat szabályozó rendelet (kettős vámrendszer)
1764 A mádéfalvi veszedelem. A székely felkelés brutális leverése
1765 A királynő felfüggeszti a rendi országgyűlés működését
1767 Az Úrbéri Pátens rendeleti úton szabályozza a jobbágyi terheket
1777 Az oktatásügyet szabályozó Ratio Educationis kiadása
1780 Anyja halála után trónra lépő II. József nem koronáztatja meg magát, a rendek teljes kizárásával kormányoz
1781 II. József türelmi rendelete
1782 A "fordított Canossa-járás"; VI. Pius pápa Bécsbe látogat
1784 május

okt.-dec.
Az első népszámlálás Magyarországon

II. József nyelvrendelete a latin helyett a németet teszi hivatalos nyelvvé Magyarországon

A Horea és Closca vezette erdélyi román parasztfelkelés
1785március

augusztus
II. József közigazgatási reformja 10 kerületre osztja Magyarországot

A jobbágyrendelet kiadása
1788 A Habsburg-birodalom az oroszok oldalán belép a törökellenes háborúba
1788-89 Szélesedő rendi-nemesi ellenállás a jozefinista rendszer ellen
1790. január II. József halála előtt - három kivételével - visszavonja valamennyi rendeletét
1790-91 A II. Lipót által összehívott országgyűlés újraszabályozza az osztrák-magyar közjogi viszonyt � a Pragmatica Sanctio szellemében
1793-94 A Martinovics Ignác vezette jakobinus mozgalom kibontakozása
1794. júl.-aug. Az összeesküvés felszámolása
1795. május A Vérmezőn kivégzik a magyar jakobinusok vezetőit
1802 A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása
1804 Ausztria örökös császársággá alakul
1805 Az országgyűlés törvénybe iktatja, hogy az országgyűlés és a kancellária feliratai ezentúl latin és magyar nyelven készüljenek
1809. május

június
Napóleon kiáltványa a magyarokhoz

A magyar nemesi felkelés csúfos veresége Győrnél a franciáktól
1811 I. Ferenc feloszlatja az országgyűlést
1822-23 Erősödő megyei ellenállás az abszolutista kormányzás ellen
1825-27 Az első reformországgyűlés
1825 Széchenyi István egyévi jövedelmét ajánlja fel a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) alapítására
1828 Az első lóverseny Pesten
1830 Megjelenik Széchenyi műve, a Hitel
1831 Az észak-kelet-magyarországi parasztfelkelés, a "koleralázadás"
1832-36 Kossuth szerkesztésében napvilágot lát az Országgyűlési Tudósítások, majd a Törvényhatósági Tudósítások
1837-39 Letartóztatják, majd elítélik Wesselényi Miklóst, Kossuth Lajost és az országgyűlési ifjak vezetőit
1838 A nagy dunai árvíz
1839-40 Az országgyűlés törvénybe iktatja az önkéntes örökváltságot
1840 V. Ferdinánd amnesztiában részesíti a politikai elítélteket
1841 Megindul Kossuth szerkesztésében a Pesti Hírlap
1842 A Lánchíd alapkőletétele
1844 Az országgyűlés hivatalos államnyelvnek nyilvánítja a magyart
1845 A megyei ellenzék letörésére adminisztrátori rendszert vezetnek be
1846 Megnyitják a Pest-Vác vasútvonalat

Kormánypárti politikusok megalakítják a Konzervatív Pártot
1847 Létrejön az Ellenzéki Kör. A reformpártiak elfogadják az Ellenzéki Nyilatkozatot
1847-48 Az utolsó rendi országgyűlés Pozsonyban
1848. március 3. A párizsi forradalom hatására az országgyűlés elfogadja Kossuth felirati javaslatát
március 13.

március 15.

április 7.

április 11.

július 5.

július 11.

augusztus 13.

szeptember 11.

szeptember 16.

szeptember 29.

október 4.

október 6.

október 30.

december 2.

december 6.

december 31.
Az Ellenzéki Kör elfogadja a tizenkét pontot

Kitör a pesti forradalom

V. Ferdinánd kinevezi az első felelős magyar kormányt

Az uralkodó szentesíti az ún. áprilisi törvényeket

Pesten megnyílik a népképviseleti országgyűlés

Az országgyűlés 200 ezer újoncot és 42 millió Ft hitelt szavaz meg

Megkezdik a nemzetőr csapatok szervezését

Lemond a Batthyány-kormány

Jelačić horvát bán támadást indít Magyarország ellen

Megalakul az Országos Honvédelmi Bizottmány

A pákozdi csata

V. Ferdinánd feloszlatja a magyar országgyűlést

Az újabb bécsi forradalom elől az udvar Olmützbe menekül

Magyar vereség Schwechatnál

V. Ferdinánd lemond Ferenc József javára a trónról

Az országgyűlés trónbitorlónak nyilvánítja az új királyt

Az országgyűlés és az OHB Debrecenbe költözik
1849. január 5. Görgey váci kiáltványa
jan.-febr. Az északi hadjárat
február 26-27. A kápolnai vereség
március 4. Az olmützi okrojált birodalmi alkotmány
április 2-19. A tavaszi hadjárat
április 14. A Függetlenségi Nyilatkozat kimondja a Habsburg-ház trónfosztását
május 2. Megalakul a Szemere-kormány
május 9. I. Miklós cár határoz a Magyarország elleni fegyveres beavatkozásról
május 21. Buda visszavétele a császári csapatoktól
június Megindul az orosz invázió
július 28. A Szegeden ülésező országgyűlés elfogadja a nemzetiségi törvényt
augusztus 9. Vereség Temesvárnál
augusztus 11. Kossuth lemond és átadja a hatalmat Görgeynek
augusztus 13. A világosi fegyverletétel
augusztus 17. Kossuth és a szabadságharc néhány katonai vezetője Törökországba emigrál
augusztus 26. Görgeyt Klagenfurtba száműzik
október 2. Megadja magát Komárom erődje
október 6. Pesten kivégzik Batthyány Lajost, Aradon pedig a 13 honvéd tábornokot
1850 Az Ausztria és Magyarország közötti vámhatár eltörlése
1851 Kossuth kutahiai alkotmánytervezete
1851-1905 A pesti Bazilika építése
1853 Az úrbéri pátens kiadása. A jobbágyfelszabadítás véglegesítése rendeleti úton
1859 A Kossuth vezette emigráció megalakítja a Magyar Nemzeti Igazgatóságot
1860. április 8.

október 20.
Széchenyi István öngyilkossága Döblingben

Ferenc József kibocsátja az Októberi Diplomát
1861. február 26. Az ún. Februári Pátens kibocsátása
április A magyar országgyűlés összehívása
május 8. Teleki László öngyilkossága
augusztus Az uralkodó feloszlatja az országgyűlést
1861-65 A provizórium időszaka
1862 Kossuth Duna-konföderációs terve
1865. április Deák Ferenc "Húsvéti cikke" a Pesti Hírlapban
1867. május 22. Kossuth "Cassandra levele" Deákhoz
május 29. A magyar országgyűlés megszavazza a kiegyezési törvényt (1867. XII. tc.)
1867. június 8. Ferenc József megkoronázása
1868 Az Általános Munkásegylet megalakulása

A horvát-magyar kiegyezés

A népiskola- és a nemzetiségi törvény megszületése
1872 Az első politikai munkásperek Magyarországon
1873 Pest, Buda és Óbuda egyesítése
1878 Bosznia-Hercegovina okkupációja
1880 A Magyarországi Általános Munkáspárt megalakulása
1882-83 A tiszaeszlári vérvád; antiszemita per Magyarországon
1889 jan.-ápr. A véderőtörvény vitája a parlamentben
1890. március

december
Kossuth elveszti magyar állampolgárságát. Tisza Kálmán lemondása

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása
1894. március Kossuth Lajos halála és budapesti temetése
június A polgári házasságról szóló törvény
1895 Szántó Kovács János pere és elítélése
1896. május A millenniumi kiállítás és a budapesti földalatti megnyitása
1897 Törvény a mezőgazdasági munkásokról ("rabszolgatörvény")
1898 Meggyilkolják Erzsébet királynét
1900 A Huszadik Század c. lap indulása
1904. november Házszabálybotrány a Parlamentben ("a zsebkendőszavazás")
1905. január A kormányzó Szabadelvű Párt veresége a választásokon
szeptember Százezres tömegtüntetés Budapesten az általános választójogért
1906. április A koalíciós kormány létrejötte
1908. június A Nyugat c. lap indulása
október Bosznia-Hercegovina annexiója
1909. november A Függetlenségi Párt kettészakadása
1910 Tisza István létrehozza a Nemzeti Munkáspártot
1911 Áchim L. Andrást meggyilkolják a Zsilinszky testvérek
1912. május 23. A "vérvörös csütörtök"; sztrájkok és tüntetések Budapesten
1914. június

június 28.

július 28.
Jászi Oszkár létrehozza az Országos Polgári Radikális Pártot

Szarajevóban meggyilkolják Ferenc Ferdinánd trónörököst

A Monarchia hadat üzen Szerbiának. Az I. világháború kitörése
1916. július Károlyi Mihály önálló pártot alapít
1917. november Tömegtüntetés a háború ellen Budapesten
1918 október 25.

október 30-31.

november 16.
A Magyar Nemzeti Tanács megalakulása

A polgári demokratikus ("őszirózsás") forradalom

A köztársaság kikiáltása
1918 november 24.

december 1.
A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása

Az erdélyi románok gyűlése Gyulafehérváron
1919 január 11.

február 15.

február 16.

február 19.

február 20.

február 23.

március 20.

március 21.

április 4.

április 16.

április 27.

május 5.

máj. 30.-jún. 30.

június 1.

jún. 8., 13.

június 24.

június 30.

július 24.

augusztus 1.

augusztus 4.

augusztus 9.

november 16.

december
Károlyi Mihály köztársasági elnökké választása

Bethlen István létrehozza a Nemzeti Egyesülés Pártját

Megjelenik a földreformtörvény

A Magyarországi Véderőegylet feloszlatása

Letartóztatják a KMP vezetőit

Károlyi Mihály földet oszt kálkápolnai birtokán

Vyx alezredes átadja az antant jegyzékét az új demarkációs vonalról

A KMP és az MSZDP egyesülése: Magyarországi Szocialista Párt

Kommunista hatalomátvétel: a Tanácsköztársaság kikiáltása

A közép- és nagybirtokok államosítása

Kun Béla tárgyalása a Smuts tábornok vezette antantdelegációval

A román királyi hadsereg támadása Magyarország ellen

A csehszlovák intervenciós csapatok támadása

Gróf Károlyi Gyula ellenkormányt alakít Aradon

A Vörös Hadsereg északi hadjárata

A dunántúli vasutassztrájk

Clemenceau táviratai a magyar csapatok kivonását követelik a Felvidékről, a románok kivonását ígérve

Megmozdulások Budapesten a Tanácsköztársaság ellen

A Vörös Hadsereg kivonulása a Felvidékről

Román ellentámadás a tiszai fronton

A tanácskormány lemondása, a Tanácsköztársaság bukása

A román királyi hadsereg bevonulása Budapestre

Horthy Miklós önállósítja a nemzeti hadsereg fővezérségét

Horthy bevonul Budapestre

Korvin Ottó, László Jenő és a "Lenin-fiúk" halálra ítélése és kivégzése
1920 március 1.

JÚNIUS 4.
Horthy Miklós kormányzóvá választása

A TRIANONI BÉKE
1921 márc., okt.

november

december
IV. Károly visszatérési kísérletei

A Habsburg-ház trónfosztása

A Bethlen-Peyer-paktum (a kormány megegyezése a szociáldemokratákkal)
1922. szeptember Magyarország felvétele a Népszövetségbe
1924. június Stabilizáció népszövetségi kölcsönökkel
1925. december A Magyar Rádió első adása
1926. november A felsőház visszaállítása
1927. április Magyar-olasz örök barátsági szerződés
1930 szeptember 1.

szeptember 13.
A gazdasági válság elleni tömegtüntetés Budapesten

A Független Kisgazdapárt megalakulása
1932 július

október
Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése

Gömbös Gyula 95 pontos nemzeti munkaterve
1934 Magyar-német gazdasági szerződés
1937 A Márciusi Front megalakulása
1938 március

április

november 2.
A győri fegyverkezési program meghirdetése

Az első zsidótörvény beterjesztése

Az első bécsi döntés - a Felvidék egy részének visszacsatolása
1938. dec.-1939. máj. A második zsidótörvény parlamenti vitája
1939 március 15.

április
Kárpátalja megszállása

Magyarország kilép a Népszövetségből
1939. szept.-okt. Magyarország befogadja a lengyel menekülteket
1940 augusztus 30.

december 12.
A második bécsi döntés - Észak-Erdély visszacsatolása

Magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés
1941 április 3.

április 11.

június 27.

augusztus 8.

december 25.
Teleki Pál öngyilkossága

Magyarország megtámadja Jugoszláviát

Hadüzenet Szovjetuniónak

A harmadik zsidótörvény életbe lépése

A Népszava karácsonyi száma
1942 január

december
Az újvidéki megtorlás

Bajcsy-Zsilinszky Endre interpellációja a bácskai vérengzések ügyében
1943 január

augusztus

szeptember
A második magyar hadsereg pusztulása Voronyezsnél

A balatonszárszói konferencia

A kormány titkos tárgyalásai a nyugati hatalmakkal
1944 március 19.

május

máj.-júl.

október 6.

október 11.

október 15.

december 21.

december 22.
Magyarország német megszállása

A Magyar Front megalakulása

A vidéki zsidóság deportálása

A szovjet hadsereg átlépi a magyar határt

Az előzetes fegyverszünet aláírása Moszkvában

Horthy sikertelen kiugrási kísérlete. A nyilas hatalomátvétel

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megnyitása

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása
1945 január 20.

február 24.

március 17.

április 4.

november 4.

november 15.
A fegyverszüneti szerződés aláírása Moszkvában

Rákosi Mátyás az MKP főtitkára

A földreformrendelet megjelenése

A háború befejeződése Magyarország területén

Országgyűlési választások

Koalíciós kormány létrejötte (MKP, SZDP, FKGP, NPP)
1946 február 1.

március 5.

augusztus 1.
A köztársaság kikiáltása

A Baloldali Blokk létrehozása

A forint bevezetése
1947 február 10.

augusztus 31.
A párizsi békeszerződés

Országgyűlési választások
1948. június 12. A két munkáspárt egyesülése: Magyar Dolgozók Pártja
1948-49 A sztálinista egypártállam megszilárdítása
1949 február

szeptember
A Mindszenthy-per

A Rajk-per
1953. június Az MDP Központi Vezetőségének határozata
1955. december Nagy Imre Kizárása a pártból
1956. február A Petőfi Kör első nyilvános rendezvénye
1956. júl. 18-21. Rákosi Mátyás lemondatása az MDP éléről. Az utód: Gerő Ernő
1956. okt. 23.-nov. 4. Forradalom és szabadságharc
1956 november 4. A Kádár János vezette szolnoki ellenkormány megalakítása

A szovjet intervenció elfojtja a felkelést és megdönti a törvényes kormányt
1956-60 Részben nemzetközi nyomásra véres megtorlás
1958. június 16. Nagy Imre és társai halálra ítélése és kivégzése
1958-60 A mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése
1968 január

augusztus 20.
Az ún. "Új gazdasági mechanizmus" bevezetése

A Magyar Néphadsereg egységei részt vesznek a Csehszlovákia elleni intervencióban
1972 A gazdasági reform lefékezése, majd leállítása
1973 Az olajválság és az olajárrobbanás felerősíti a magyar gazdaság amúgy is mélyülő válságát
1979 A demokratikus ellenzék szolidaritást vállal a csehszlovákiai "Charta-mozgalommal"
1985. június Ellenzéki személyiségek találkozója Monoron
1987. szeptember A "kemény" demokratikus ellenzék távollétében megtartják az első lakitelki találkozót
1987-89 Sorozatos tömegdemonstrációk a demokratikus átalakulásért, mozgalom Bős-Nagymaros ellen
1988 március

május

szeptember

november
A Fiatal Demokraták Szövetségének megalakulása

Kádár János leváltása az MSZMP éléről

A Magyar Demokrata Fórum politikai mozgalommá nyilvánítja magát

A Szabad Demokraták Szövetségének megalakulása
1989 január

június 16.

aug.-szept.

szeptember 18.

október 23.

november 26.
Pozsgay Imre az 1956-os eseményeket népfelkelésként értékeli

Nagy Imre és mártírtársainak temetése

Az Ellenzéki Kerekasztal, az MSZMP és a Harmadik Oldal tárgyalása a békés rendszerváltás menetrendjéről

A Fidesz és az SZDSZ elzárkózik a megegyezés aláírásától

Az 1956-os forradalom első szabad megünneplése

A Magyar Köztársaság kikiáltása

Az első demokratikus ("4 igenes") népszavazás a Fidesz, az SZDSZ, az FKGP és az SZDP sikerét hozza
1990 márc.-ápr.

május 25.

augusztus 3.

szept.-okt.
A többpártrendszerű országgyűlési választások, melyek eredményeként az MDF, az FKGP és a KDNP szerez többséget

A parlamenti ellenzék: FIDESZ, MSZP, SZDSZ

Hivatalba lép Antall József kormánya

Az országgyűlés köztársasági elnökké választja Göncz Árpádot

A helyi önkormányzati választások megtartása

Forrás: Bertényi Iván - Gyapay Gábor: Magyarország rövid története

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 10:26 pm Hozzászólás témája:

A magyar államalapítás

Kazár és német minták

A magyar államalapításról aligha lehetséges anélkül szólni, hogy ne határoznám meg azt, mit értek államon. Államon nagy embercsoportok felett kevés ember akarata szerint, kényszerítő erő alkalmazásával kiépített és gyakorolt hatalmi rendszert értek. E meghatározásból adódik az a következtetés, hogy az állam nem létesül, hanem létesítik, nem alulról felfelé épül, hanem felülről lefelé haladva építik ki, azaz nem feltétlenül szerves fejlődés eredményeképpen áll elő, hanem felülről lefelé ható kényszer következtében hozzák létre. Ez azt jelenti, hogy a történésznek figyelmét nem elsősorban az állam hosszú időn át alakuló előzményeire vagy feltételeire kell fordítania (mert egyáltalán nem biztos, hogy ilyeneket talál), hanem sokkal inkább azokra a hatalmi központokra, ahol az erő összpontosul, és ahol állam létesítésére irányuló elszánás tettekben jelenik meg.
Fontos tanulsága a történelemnek az is, hogy az egyes államok megszületésében az utánzásnak, az átvételnek óriási szerepe van. [...] Ha ugyanis az állam szerves fejlődés eredményeképpen alakulna ki, akkor igen sokféle államtípus jönne létre, amely nem adna teret az idegen példa másolásának. Ha viszont az idegen minták meghatározó jelentőségűek, nem állhat helyt a hosszas belső fejlődésről szóló elképzelés.

Kazár minták

A magyar államalapítás legfontosabb sajátosságát, európai kuriozitását magam abban látom, hogy ez kétszer történt meg, kétféle minta másolása révén.
Az egyik államalapítás időben a 850-es évekhez, térben pedig a dél-ukrán steppéhez kapcsolódik. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (ur. 913-959) leírása szerint a magyarok történetileg első fejedelmét "a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén" állították élre. Ennek a tudósításnak a hitelét olyan, kétségtelen hitelű forrás igazolja, mint a Dzsajháni-hagyomány 880 körüli alapszövege, amely szerint a magyarok ekkor valóban kazár mintájú uralmi szervezetben, szakrális kettős fejedelemségi rendszerben éltek, amelyben még a főfejedelem künde neve is a kazároktól került át a magyarokhoz.
Az erő és az elszánás 850 táján tehát a kazárokban volt meg ahhoz, hogy a magyarokat nekik alávetett bábfejedelemségbe szervezzék. E fejedelemség belső feltételeivel a magyarok nem rendelkeztek, hiszen ezt megelőzően laza szálakkal egybefűzött törzsszövetségi rendszerben éltek. [...] A Magyar Fejedelemség kazár megszervezése kazár érdekeket szolgáló óvintézkedés volt. A 880 körüli Dzsajháni-féle szövegben azonban már nyoma sincs a magyarok kazár függésének, jóllehet a messze keletről, a belső-ázsiai türköktől (vagy akár a még korábban élt zsuanzsuanoktól, sőt a szienpiktől) származó nomád uralmi rend a kazár fennhatóság letétele után is megmaradt a magyaroknál, feltételezésem szerint alapelemeiben egészen a 10. század végéig, bár a központi irányítást az egyes törzsek szerepének megnövekedése váltotta fel.

A Kárpát-medencében

A másik magyar államalapítás egészen más alapvetésen történt, és szintén nem rendelkezett számottevő előzményekkel. A 10. század nagyobbik részében a magyarok kalandozó hadjáratokat folytattak, ezek nyugat felé 955-ig, délkeleti irányban 970-ig tartottak. E körülmény önmagában mutatja, hogy különböző magyar törzsek, illetve törzsi csoportok önállóan, egymástól, illetve a központtól függetlenül alakították a maguk politikáját. A 895-ben a honfoglalással új földrajzi környezetbe került magyarság kiszakadt a végtelennek tetsző steppe világából, és a szűk, vizekkel sűrűn szabdalt Kárpát-medence lakójává lett. Itt tartósan nomadizálni, a korábbi életformát fenntartani már nem volt lehetséges.
Ugyanakkor ebben a térségben a kelet-európai steppétől gyökeresen eltérő hatalmi és civilizációs hagyományok érvényesültek. A Nyugat- és a Keletrómai Birodalom, ezt követően a frank, majd a német és a bizánci államiság érdekszférája igen gyakran a Kárpát-medencében találkozott és ütközött. [...]Az új környezetben új politikai irányvonalak kimunkálása vált a magyarság számára szükségessé.

A bizánci hit

E több irányba történő tájékozódások, kapcsolatfelvételi próbálkozások jelentőségét azonban nem szabad túlértékelni. A legnagyobb hozadéka ezeknek a kereszténység valamelyik - latin vagy bizánci rítusú - formájának felvétele volt, bár a keresztségben elsősorban a fejedelem és udvarának tagjai, valamint az előkelők részesültek, vagyis viszonylag szűk körre terjedt ki.[...] Bizánc nem tudott kellő állami erőt biztosítani a 10. század második felében a Kárpát-medencei görög térítés nyomatékosítására. A korszak bizánci császárai jobbára délen és keleten (Kis-Ázsiában, Szíriában, Palesztinában, Arméniában és Abháziában) hadakoztak, északon pedig minden erejüket az évtizedeken át tartó bolgár háború kötötte le.

A nyugati hit

Nem ért el ennél több sikert a 970-es években az a nyugati (latin rítusú) térítő akció sem, amely a Kárpát-medence nyugati részét, az Árpádok törzsi államát érte. E nagy lendülettel, I. Ottó császár (936-973) személyes utasítására 972-ben indult vállalkozás néhány év alatt kifulladt. [...]
Hogy a 972-vel kezdődött nyugati térítés milyen csekély eredményeket ért el, két körülmény igazolja. Egyrészt 974 és 996 között, tehát csaknem negyedszázad alatt egyetlen adatunk sincs arra, hogy latin térítés folyt volna a Kárpát-medence nyugati részében. Rendelkezésünkre áll viszont az 1003-1008 között Magyarországon tartózkodó Querfurti Brúnó híradása, aki szerint Nyugat-Magyarországon Sarolt, Géza felesége, Gyula leánya "vezetése alatt kezdődött el a keresztény hit, de pogánysággal vegyült össze a beszennyezett vallás, és rosszabb kezdett lenni a barbárságnál ez a tétlen és bágyadt kereszténység". Vagyis a 11. század elején Querfurti Brúnó környezetében senki nem volt, aki emlékezett volna a 972-ben megkezdődött, ám rövidesen elakadt nyugati térítésre.
Nem szabad túlértékelni azokat az állami kapcsolatokat sem, amelyek a Német-római Császárság és az Árpádok törzsi állama, vagyis Géza között voltak vagy inkább lettek volna. Tény, hogy 973 húsvétján 12 magyar főember jelen volt I. Ottó quedlinburgi udvarában más közép- és kelet-európai uralkodók és megbízottaik társaságában. Hogy miről tárgyaltak, és hogy miben egyeztek meg, nem tudjuk. Az is csak feltételezés, hogy e tucatnyi magyar előkelő Gézát képviselte. De ez a kapcsolatok kezdete és vége is egyszersmind. I. Ottó néhány héttel a quedlinburgi birodalmi gyűlés után meghalt, fia (II. Ottó) egész életében, unokája (III. Ottó) pedig 996-ig nem tanúsított semmiféle érdeklődést a Kárpát-medence iránt. [...]

Adalbert és István

A szembeötlő változás jelei 996-tal kezdődnek. A magába zárkózás és a mozdulatlanság évtizedei után ettől kezdve pezsegni kezdtek az események a Kárpát-medencében, és ezek vezettek el a második magyar államalapításhoz.
A kezdeményezés Adalbert prágai püspöké. [...] Bár térítőként Adalbert kevés sikert ért el Nyugat-Magyarországon, de más forrásból tudjuk, nevéhez fűződik Géza fiának, Vajknak (a későbbi Szent Istvánnak) a megkeresztelése, ugyanakkor Adalbert esztergomi tartózkodásai során, mint István alkalmi nevelője, komoly befolyást gyakorolt rá.
Adalbert lehetett a kezdeményezője és kivitelezője István és a bajor hercegleány, Gizella 996-ban létrejött házasságának. Gizellával népes kíséret érkezett Bajorországból, papok és lovagok egyaránt. A papok hozzákezdtek a lényegében pogány országrésznek, az Árpádok törzsi állama népességének keresztény hitre térítéséhez, a lovagokra pedig rövidesen nagy szüksége lett Istvánnak. Gizella kezdeményezésére vetették meg az első, székhelyhez kötött Kárpát-medencei latin egyházmegye, a veszprémi püspökség alapjait.
Adalbert lehetett az, aki felhívta III. Ottó (983-1002) figyelmét a magyarokra, egyáltalán ráirányította a 996-ban császárrá emelt uralkodó figyelmét a közép-európai térségre. [...]
Amikor Géza fejedelem 997-ben meghalt, és kijelölt utóda, István ellen a pogány érzelmű Koppány fellázadt, Istvánnak már nem csupán Gizella kísérete nehézfegyverzetű lovagjai álltak rendelkezésére, hanem mutatnak nyomok arra, hogy III. Ottó reguláris német csapatokat bocsátott István segítségére.

Keresztény királyság

A Német Birodalom és a nyugati latin világ 996 után ezernyi módon juttatta kifejezésre segítőkészségét István iránt. Ennek szimbolikus jelentőségű megjelenése az István számára III. Ottó császár kegyéből és biztatására, II. Szilveszter pápa által küldött korona volt. Ennek időpontját a magyar hagyomány már a középkorban 1000-1001 fordulójára tette, de a források tükrében erre 1001 tavaszán kerülhetett sor. A korona elnyerésével István hatalmához új, keresztény legitimációt nyert; ezzel az aktussal megszületett a keresztény Magyar Királyság.
Annak megvalósítása, amit államon értünk, jószerével a koronázás, vagyis 1001 után került csak napirendre. Ettől kezdve jutott István olyan helyzetbe, hogy felesége, valamint a szorosan mellette álló idegenek, túlnyomórészt németek, és kisszámú hazai híve támogatásával hozzákezdhessen akaratuk szerinti hatalmi rendszer kiépítéséhez. Mégpedig nagy embercsoportok felett kényszerítő erő alkalmazásával.

Az új rend kiépítése

Ezt két síkon végezte el. Egyrészt az apjától örökölt nyugat-magyarországi területen rögvest hozzákezdett az új rend kiépítéséhez. Létrehozta itt 1001-ben az esztergomi érsekséget, valamint a győri püspökséget. A nyugati rítusú kereszténység szolgált az eszmei homogenizáció eszközéül. Nekilátott a közigazgatás megszervezéséhez. Ezzel a vérségi kötelék helyett a területi elvet tette társadalomszervező elvvé. 1009-ben már legalább öt vármegye állt a Dunántúlon. Törvényeket alkotott, amelyeket írásba foglaltatott, s amelyekben frank törvénykezési emlékek és nyugati zsinati határozatok hagytak nyomot. Törvényében kimondta a magántulajdon szentségét, amelyen mint alapelven új berendezkedése nyugodott. Hozzákezdett a szabadok lesüllyesztéséhez, alattvalóit adóztatni kezdte. Pénzt veretett, amelyben erőteljes német hatás érvényesült. 1002-ben kiadta első, a pannonhalmi bencés monostor javára szóló oklevelét, amelyet egy német császári írnok készített el.
Másrészt hozzálátott ahhoz, hogy tényleges fennhatóságát a hajdani Magyar Fejedelemséget alkotó valamennyi törzsre kiterjessze. Ezek a törzsek, törzsi államok a 10-11. század fordulójára gyakorlatilag teljesen függetlenné váltak a királytól. István 1003-ban az erdélyi Gyula "király", ezt követően a dél- erdélyi Keán, 1008-ban a délkelet-dunántúli fekete magyarok, 1028 táján pedig a Maros-vidéki Ajtony ellen vívott fegyveres belháborút (nyilván hatékony német közreműködéssel), a medence középső területein országló Aba Sámuellel és Vatával pedig kiegyezett.
Amit István nyugat-magyarországi uralmi területén kikísérletezett, kialakított, azt importálta a levert vagy megnyert törzsi vezetők területére. Így került át oda a püspökségi szervezet, a közigazgatás keretéül szolgáló vármegye, így jutottak el oda István törvényeinek rendelkezései, különböző veretekben készített pénzei.

Európai típusú feudális szervezet

A magyarság az egyetlen uráli (finnugor) nyelvet beszélő nép nyelvrokonai közül, amelyik lovasnomáddá lett, ugyanakkor a steppe nomádjai közül nyelve megőrzésével egyedül a magyar alapított európai típusú (feudális) államot. Némi pontosítással: István államát nem a nomád honfoglalók nomád vagy a nomádságot éppen feladó dédunokái alapították. A magyarok képviselte világtörténelmi kuriózum csakis úgy jöhetett létre, hogy a nomád magyar vezető rétegnek, illetve egyes sarjainak találkozniuk kellett az európai típusú feudalizmus és az ezzel kart karba öltve járó latin rítusú kereszténység képviselőivel. E kettő nászának - képletesen szólva: István és Gizella frigyének - gyümölcse az európai típusú magyar állam. Ebben roppant erősek voltak a német hatások, hasonlóan ahhoz, miként egykor a Magyar Fejedelemség létesítésében a kazár impulzusok.

*

A fenti áttekintés bizonyíthatja, hogy a magyar állam nem a társadalom méhéből hosszas kihordási idő után született, hanem felülről elindított - német ihletésre, németek és magyarok által vezényelt - intézkedések hozták létre. Ez a magyarázata annak, hogy az európai típusú (feudális) magyar államnak nincsenek 10. századi előzményei, merthogy nem a korábbi viszonyok eredményeztek államot, hanem az állam teremtette meg a maga által szükségesnek tartott gazdasági, társadalmi, politikai és ideológiai viszonyokat.

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 10:27 pm Hozzászólás témája:

[b]Horvátok és magyarok[/b]

A magyar-horvát kapcsolatok előtörténete a 10. évszázad második felében egy mostanáig kevéssé figyelembe vett párhuzammal kezdődik. Ahogyan Spalatoi Tamás krónikás leírja, Bizánc valamikor 969 és 998 között Drziszláv (Drislav) horvát uralkodónak juttatta a királyi hatalom jelképeit. Azóta ő és utódai Horvátország és Dalmácia királyainak nevezték magukat. Két olyan felirat is fennmaradt, amelyen Drziszláv a rex (király), valamint a dux magnus (nagyherceg) címet is viseli.

Bizánc jogigénye újjáéled

Annak ellenére, hogy a hasonlóság közte és az első magyar király, István között szembeszökő, a kettejük köz
ti különbségek mégis lényegesek. Drziszláv egy már régen kereszténnyé lett nemzetség leszármazottja volt, és egy olyan királyság fölött uralkodott, amelynek kezdetei Nagy Károly karoling császár korára (768-814) mennek vissza. Ennek a nemzetségnek a tagjai nemzedékek óta rexnek nevezték magukat. A bizánci birodalom újonnan keletkezett igényeit Horvátországra Tomiszláv király kora óta (kb. 910/927) lehetett tapasztalni, aki bizánci prokonzulként átvette a dalmát szigetek és a tengerparti városok feletti uralmat. A királyi hatalom jelképeinek átadása Drziszlávnak valójában a Keletrómai Birodalom jogigényét élesztette fel az antik Dalmácia fölött.
Ilyen vonatkozásban az első magyar király megkoronázása is a pápa és III. Ottó német császár közti szövetség azon kísérletének tűnik, hogy a Nyugatrómai Birodalom határán egyensúlyt hozzon létre a bizánci politikai offenzívával szemben. A két István - ti. a magyar és a forrásainkban Istvánnak is nevezett horvát Drziszláv - az egymással szembenálló két birodalom szimbolikus képviselője volt, akiknek a megkoronázását a két birodalom és egyház határvidékén zajló hatalmi játék eredményezte.
Drziszláv trónját legidősebb fiára, Szvetoszlávra hagyta, két fiatalabb testvére azonban, Kreimir és Gojszláv azon a véleményen volt, hogy meg kell osztani a hatalmat. Fellázadtak Szvetoszláv ellen és elvették tőle a koronát. Feltételezhető, hogy a két testvér apjuk politikáját is meg kívánta változtatni, és új támogatójukat III. Ottó német-római császárban keresték. Már az örökség megosztásának gondolata - amely valószínűleg régi frank eredetű hagyomány, és amely az egyeduralom bizánci gondolatával fordul szembe - lényeges különbségeket mutat fel az uralkodócsalád politikai felfogásában.
II. Bazileiosz bizánci császár (963- 1025) viszont Orseolo Péter velencei dózsénak megadja a hozzájárulást egy horvátországi és dalmáciai katonai vállalkozáshoz. A velencei hajóhad arra kényszerítette a tengerparti és szigeteken lévő városokat, köztük a Biograd (Fehérvár) nevű királyi várost is, hogy alávesse magát a velencei és ezzel a bizánci fensőségnek. Szvetoszláv leváltott király a dózsét Trogirban várta, ahol a velenceieknek átadta István fiát.

Dinasztikus kapcsolatok

A fiatal István, akit édesapja Velencébe küldött, a horvát uralkodóház első olyan tagja volt, aki családi kapcsolatokba került a magyar Árpád-dinasztiával. Feleségül vette Péter dózse lányát, akinek Ottó nevű fia a magyar István király testvérét vette el. A hiányos források ellenére úgy tűnik, hogy a két dinasztia közötti kapcsolatok a későbbi generá-ciók során is állandósultak. Zvonimir királyt, aki talán a száműzött István herceg egyik utóda, 1075-ben Salonaban (Solin) koronázta meg VII. Gergely pápa küldötte. Felesége I. Géza magyar király (1074-77) Ilona nevű testvére volt.
Még mindig nem tisztázott, vajon a horvát uralkodók az Árpádok dinasztiájával együtt uralkodtak-e a 11. század első fele óta Nyugat-Szlavóniában?
Tény, hogy Zvonimir királyt az 1060-as években a karintiai Ulrik gróf elleni háborúban támogatta sógora, Géza és annak unokatestvére, Salamon magyar király. [...]
Ennek a révén a két dinasztia közötti kapcsolat még szorosabbá vált. Feltételezhető, hogy Zvonimir a másik sógorával, Lászlóval, örökösödési szerződést is kötött. (Zvonimir halála után özvegye megkísérelte testvére javára megszerezni a horvát trónt, amit csak egy meglévő szerződés alapján tehetett.)
Zvonimir halála után, 1089-ban a horvátországi helyzet eléggé kaotikus lehetett. III. István, Zvonimir utódja, a Trpimirovioek főágának utolsó tagja lehetett. Azonban fiatalon hunyt el, ráadásul uralma csak a horvát királyság központi területeire korlátozódott. [...]

Szent László hódításai

László magyar király (1077-1095) - anélkül, hogy szervezett ellenállásba ütközött volna - katonáival Szlavónián és Horvátországon keresztül jutott el a tengerpartra, egészen Biograd városáig, és joggal írta egyik levelében, hogy "csaknem egész Horvátországot elfoglaltam".
[...] Megalapította a zágrábi püspökséget, Szlavónia vallási központját. (A zágrábi püspökség alapításával a kalocsai egyházmegye területe a Száva folyó déli partjáig ért.)
A második intézkedés, amelyet László horvátországi helyzetének megerősítésére hozott, Álmos nevű unokaöccsének horvát királlyá való kinevezése volt. Hogy sor került-e megkoronázására és a király címe hogyan hangzott, az bizonytalan. 1075 óta, ha ugyan nem korábban, Horvátország pápai hűbérbirtok volt, és II. Orbán pápa beleegyezése nélkül senkit sem lehetett a horvát koronával megkoronázni. Horvátország és Dalmácia királyi koronája valószínűleg a spalatói érsek kezében volt, akinek pápa iránti hűsége kizárta, hogy ezeket a magyar hercegeknek adja át. Ráadásul Spalato városa, más dalmát városokkal együtt, megint bizánci uralom alá került, és László nem tudta meghódítani Dalmáciát. Így Álmos új királyságában tényleges elismerés nélkül uralkodott, és helyzete a pápa és a bizánci császár ellenségessége következtében megnehezült.

Könyves Kálmán a horvát trónon

Ennek a tisztázatlan helyzetnek a következménye volt a horvátországi magyar uralom meggyengülése. Valószínűleg Biogradban tudta magát tartani egy csapat, de az ország belsejében, Knin királyi város vidékén a horvát Péter király lett az úr. [...]
Péter 1097-ben meghalt, ekkor Kálmán magyar király (1095-1116) egy csapata Biográd alá vonult, hogy ott fogadja a normann királylányt, Kálmán jegyesét. Péter halálával nem volt más jelölt a horvát trónra, mint Kálmán maga, bár öt év is eltelt, amíg Biográdban Horvátország és Dalmácia királyává koronázták.
A magyar király helyzete sem külpolitikai, sem belpolitikai vonatkozásban nem volt kedvező. Ellenségek által fenyegetve és Álmos öccsével konfliktusban Kálmán királynak valószínűleg nem volt elég ereje és akarata, hogy a horvátországi helyzetnek ura legyen. Ráadásul az önálló horvát királyság gondolata ekkor valószínűleg sokkal elevenebben élt még, mint a későbbi időkben.
Csak a Horvátország központi területeit, Zárát (Zadar) és környékét ellenőrzésük alatt tartó helyi előkelőkkel való kiegyezés tette lehetővé, hogy Kálmán megkoronáztassa magát, és azután meghódítsa a tengerparti városokat. A katonai akciókat diplomácai tárgyalásokkal kombinálva két év alatt, 1103 és 1105 között meghódította Dalmácia középső és északi részének a tengerparton és szigeteken fekvő városait. Itt is tárgyalásokat folytatott a városok képviselőivel, s miután jóváhagyta és megújította régi jogaikat, gazdag ajándékokat juttatott ezeknek a városoknak. A zárai győzelemmel majdnem az egész horvát és dalmát királyság Kálmán király ellenőrzése alá került.

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 10:27 pm Hozzászólás témája:

Csehek és magyarok

A "civilizált világ" szélén újonnan formálódó cseh, lengyel és magyar államok elkeseredett küzdelmet folytattak azért, hogy kihasítsák abból a saját részüket, hogy beilleszkedjenek, anélkül azonban, hogy felolvadnának abban. Mind a keleti bizánci, mind a nyugati frank birodalom ugyanis csak a leigázás révén történő beolvasztást ismerte, a kiutat az "újonnan jött" népek számára a megkeresztelkedés és a saját egyház megszervezése jelentette. Erre törekedtek a magyar, a később lengyelnek nevezett, valamint a cseh nemzetségek fejedelmei a 10. század folyamán.
A "gens Bohemannorum" a 9. század folyamán sikeresen állt ellen a frank birodalom beolvasztási törekvéseinek. Igaz, ebben 871 után Szvatopluk morva birodalma is segítette a csehek nemzetségeit, mígnem 882-ben maga Szvatopluk vonta uralma alá a cseh területeket. A morva fejedelem a cseh nemzetségfők közül a Psemysl Borivojt választotta ki képviselőjének és megkereszteltette. [...] Borivoj ezzel jelentéktelen fejedelemből autokrata uralkodó lett, a többi cseh fejedelem fölé emelkedett, és fia és annak utódai szervezték meg a Psemysl birodalmat morva mintára. Ekkoriban alapították Prágát, már azzal a nem titkolt céllal, hogy egy egységes cseh terület központja legyen.
Szvatopluk 894-ben bekövetkezett halála után a csehek voltak az elsők, akik elszakadtak a morva birodalomtól. [...] I. Boleszláv (fejedelem 935-967/972) megsemmisítette az uralmára állandó fenyegetést jelentő régi fejedelmeket, szétrombolta váraikat, hogy a romok mellett saját várait építse fel.
A csehek és magyarok ekkor, I. Boleszláv idején lettek szomszédok először. A krónikák egymásnak ellentmondóak a cseh-magyar viszonyt illetően, de semmilyen lelet nem támasztja alá az ellenségeskedés meglétét. Boleszláv elfoglalta Sziléziát, ellenőrzése alatt tartotta a balti kereskedelmet, az ebből származó jövedelemből ütőképes hadsereget szervezett, amelyet aztán az állandó háborúk hadi sarcaiból tartott fenn. A magyarokkal azonban kerülte az összeütközést, meg sem próbálta elfoglalni Morvaország déli részét, amely akkoriban valószínűleg senkiföldje, de legalábbis érzékeny határzóna volt. A magyarok soha nem foglalták el a mai Morvaországot (az ottani helységnevek szláv eredetűek), de valószínűleg érdekszférájuknak tekintették, és ezt Boleszláv tiszteletben tartotta. Feltehető, hogy a cseh és a magyar elitréteg békés kapcsolatokat ápolt, beleértve a házasságokat is.
Boleszláv birodalmát "prágai" - és még nem cseh - birodalomnak tarthatjuk. Óriási terület volt ez, melynek részei csak lazán kapcsolódtak a centrumhoz. Boleszláv is - csakúgy, mint a későbbi lengyel területeken ugyanebben az időben I. (Piast) Mieszko, vagy a magyar fejedelmek - azon fáradozott, hogy ezeket a területeket egy szilárd keretbe foglalja. [...]
I. Boleszláv birodalma azonban felbomlott, amikor 989-ben a lengyel Mieszko felmondta a csehekkel addig ápolt barátságot, és meghódította Sziléziát és Krakkó környékét, és a csehektől elhódított területekre érsekséget kért és kapott, feltehetően Adalbert segítségével, "Gniezno város és tartozékai"-t felajánlva Szent Péternek. A magyarokkal is jó kapcsolatban állt Adalbert, gyakorlatilag az ő közeli munkatársai segítették létrehozni a magyar egyházat. Adalbert terve egy nagyszabású, az egész közép-európai térségre kiterjedő új egyházi-politikai rend kialakítása volt, amelyben Csehország nem szerepelt önálló tényezőként.
A csehek így lettek az 1000. év nagy vesztesei: a magyarok és a lengyelek megkapták királyságukat és érsekségeiket, ők viszont üres kézzel álltak. A Psemyslek, az Árpádok és a Piastok hatalmi képződményeiből államok, majd politikai nemzetek jöttek létre, s kialakult Európa közepének rendje.

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 10:27 pm Hozzászólás témája:

Erdély a honfoglalás és az államalapítás korában

Régészeti emlékek

A magyarok - bizánci írott források szerint - a 830-as évek második felében jelennek meg a Szeret és az Al-Duna vidékén, vagyis a Kárpátok keleti és déli oldalán. 862-ben, majd később, 881-ben, 892-ben és 894-ben már a Kárpát-medencében is jártak, elsősorban Pannoniában és a Duna mai ausztriai szakaszán hadakoztak. E hadjáratok nyomán rögződhetett a magyar hagyományban, hogy a honfoglaló magyarság is teljes egészében a Vereckei-hágón jött be mai hazánkba. A vereckei útvonalat mint egyedülit tünteti fel Béla király névtelen jegyzője, Anonymus a 13. század első évtizedében írott regényes honfoglalás-történetében, a Gesta Hungarorumban. Következésképpen mindazok, akik Anonymusnak több hitelt s nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a korábbi írott, illetve másféle forrásoknak, azok Erdélybe - Anonymussal egyetértve - a Szamos völgyén vagy a Meszesi-kapun át "költöztetik be" az első honfoglaló magyarokat.
A legrégibb magyar krónikák egészen másképp ismertették a honfoglalást. Az őskrónika kifejezetten a "sasok" (besenyők) támadásának tulajdonítja a honfoglalást. "Ettől kezdve három hónapig hegyeken keltek át és végre Magyarország határvidékére, tudniillik Erdélybe érkeztek". Erdélyben megpihentek, megmaradt nyájaik új erőre kaptak.
Némi szépséghibája: ez a krónika is csak késői átdolgozásban, 14. századi formában maradt ránk.
A nyelvészet, illetve a nyelvészetre támaszkodó történeti földrajz felől nézve talán nincs még egy vidéke a Kárpát-medencének, amelynek szláv folyó- és helyneveit olyan jól ismernénk, mint Erdélyét. Ritka szerencse továbbá, hogy a nyelvészeti alapú településtörténetet a közelmúlt régészeti kutatásai alátámasztották, részben kiegészítették.

Erdély népei a honfoglalás korában

Erdélyben a 9. században, s még jóval később is, két nagyobb szláv települési tömbbel kell számolni. Az egyik az Olt, a Küküllők és a Nagy-Szamos völgye, a későbbi székely és szász (beleértve a besztercei szászok földjét is) székekkel nagyjából azonos terület. (Az itt élő szlávok elhamvasztották halottaikat.) A másik tömb a Kis-Szamostól a Meszesen át a Kraszna és a Túr mentén a Szamos-Tisza vonaláig terjedt. (Itt halmok alá temetkező, másféle eredetu szlávok éltek.) Ez a csoport fog "szívósabbnak" bizonyulni, míg az erdélyi völgyekben a magyarok a szlávokat a 11-12. század fordulójára valószínuleg asszimilálják. (A krasznai tömb területén ez lassabban megy végbe.) Végül, de nem utolsósorban a Maros középső folyásvidékén a 9. századi dunai bolgár hódítók és megszállók régészeti nyomaira lehet bukkanni. E viszonyokba lép be a magyar honfoglalás.
Erdély első magyar megszállóiról az egyedüli halvány, de biztos képet a kolozsvári Zápolya utcában kiásott, összesen 11 temetkezés adja. A 11 sírba 8 férfi - közülük 7 fegyveres harcos volt -, 2 fiatal nő és egy kisfiú temetkezett, a harcosok közül hat mellé lovat is temettek, amely a magyarság mindhárom lovas temetkezési módját tükrözi. [...]
Párhuzam vonható Gyulafehérvárral. Az itteni erődöt a bolgároktól veszik birtokba a honfoglaló magyarok. [...] A gyulafehérvári viszonyok jól érzékeltetik az itteni és a kolozsvári viszonyok közötti különbséget. Apulum (Gyulafehérvár) legio-castrumának jól megépített falai védhető, de legalábbis kijavítható állapotban maradtak fenn, míg Napoca (Kolozsvár) civil város hat évszázaddal eredeti lakosainak távozása után már okvetlenül rom volt.
Marosgombáson is korai katonai jellegu temetővel lehet számolni.
A Déván feltárt 7 (?) gazdag sír mellékleteiről csak rajzvázlatok (ill. hallomás) maradtak fenn, itt is lovakkal eltemetett harcosok nyugodtak.
Az Alföldet benépesítő magyar köznépi tömbbel a Maros-völgyi leletek mutatnak kapcsolatot. A Szamos-völgy, a Meszes és a Királyhágó szemmel láthatóan nem játszott kiemelkedő szerepet az Erdélyi-medence és az ország többi része közötti 10. századi kapcsolatban. Az akkoriban jóval délebbre elhelyezkedő magyar uralmi és települési súlypontnak megfelelően a főútvonal és egyben a só útja a Maros-völgy volt. Védhetetlen történészi fantáziatermék, hogy a 2500 m magas Déli-Kárpátokon át Dél-Erdély a Marosig a 10. században a bolgár kánság része lett volna. Az Erdélyből ismeretes katonai őrhelyekből akkor sem vált volna magyar nép és magyar államszervezet, ha kétszer vagy többször ennyi lenne belőlük. A magyar betelepüléshez magyar köznépre volt szükség, a 10. századtól az ő emlékeik is ismertek (Marosnagylak, Alvinc, Borberek, Borosbenedek, Maroscsapó temetőinek köznépi leletanyaga.)

Etelközből Erdélybe

Érdemes röviden áttekinteni az Alföld keleti peremének viszonyait, hiszen a két "országot" a 10-13. században folyókkal tagolt hegyek, erdők, bölények és medvék választották el egymástól.
A katonai megszállók kis temetői vagy a rájuk utaló temetőtöredékek az egész Partiumban megtalálhatók. A siklói harcosok ruháját díszítő pénzek tanúbizonysága szerint ők a nyugati hadjáratokban is részt vettek. Ebben a területsávban vitathatatlan a magyar köznép jelenléte. (Ismeretesek Biharvár, Aradvár és Temesvár várnépének sírleletei is, a Kelet-Alföld 10-11. századi viszonyaiba pedig kiváló betekintést nyújtanak a határ magyar oldalán feltárt nagy temetők: Ártánd, Magyarhomorog.)
Tárgyilagos román régész-történészek számára is világos, hogy a magyarság már a honfoglaláskor megszállta a Maros-völgyet, rátéve a kezét a fontosabb sóbányákra. A régészeti leletek és településtörténeti adatok bizonysága szerint valóban a Maros-völgy volt az Alföld és az Erdélyi-medence, a Mezőség közti fő ütőér vízen és szárazon egyaránt. A 10-11. századi erdélyi honfoglalás kori leletek egy része azonos vagy közeli rokon a tiszántúliakkal, nem szólva a Maros alsó szakaszának leleteiről, hiszen azok valóban az Alföldön vannak.
A két kolozsvári s részben a marosgombási temető viszont határozottan különbözik az alföldi magyar régészeti tömbtől. Ezek népe nem származhat az alföldi magyar tömbtől, hanem a keleti Kárpátok szorosain részben délről, a Vöröstorony-szoroson át közvetlenül Etelközből költözött be Erdélybe.
A 10. század későbbi évtizedeiben az erdélyi magyarság abban különbözik az "anyaországitól", hogy nem vesz részt a nyugati zsákmányoló hadjáratokban. (936 után Bizánc elleni portyákban valószínuleg részt vettek.) 970 után Erdélyben a gyulák gyakorolták a hatalmat, emiatt az országrész kimaradt bizonyos folyamatokból. A határvármegyék megszervezésekor azonban az erdélyi területek nem mutatnak jelentős eltérést, vagyis ez a terület I. Istvántól kezdve ugyanolyan szerves része volt az országnak, mint a Dunántúl, a Nyugat- Felvidék vagy a Temesköz.

István-kori régészeti emlékek

Az altaichi és hildesheimi évkönyvek az 1003. évnél jegyezték fel azt az eseményt, hogy Erdély az alakulófélben lévő keresztény magyar állam részévé vált. [...]
A Bizánc-barát gyulák erdélyi uralmáról a történészek részéről csak találgatások olvashatók. Bizánci kapcsolatoknak 930-970 között kizárólag az Alföldön (a Tiszántúlon, a Köröstől le az Al-Dunáig) vannak nyomai, Erdélyben nem, vagyis a gyulák történelmileg igazolható erdélyi országlása a 10. század utolsó harmadára, vagy éppen negyedére tehető.
1003 után az erdélyi írásos források ismét cserbenhagyják a kutatót, egészen az 1070-es évekig. Hiteles oklevelek ekkor említik meg az első várat, püspököt és ispánt. Bármilyen későiek is a valósághoz képest, elárulják, hogy az 1070-es évekre már kialakult a világi és egyházi szervezet, léteznie kellett világi központoknak és egyházi centrumnak.
Az ispáni várak Kárpát-medencei kutatásának legkorábbi példája az erdélyi Tordavár. A várnép temetőjében talált magyar királyi pénzek, Istvántól egészen I. László pénzeiig, világosan elárulják, hogy kinek a népe építette Ó-Tordavárat, és kik éltek benne a következő évszázadokban. A másik Hunyadvár, amely nem azonos a Hunyadiak 15. századi sziklavárával. Ó-Hunyadvár sáncmaradványait az 1980-as években találták meg, a mai kővártól alig 300 méterre. A sáncvár és a temetőrészlet István-kori alapításra vall. A harmadik az Árpád-kori Ó-Arad, mely a mai Aradtól 7 km-re keletre fekszik. A trapéz alakú vár területén előkerült régészeti leletek - edénytöredékek, cserépbográcsok, valamint a temetőben talált Péter király kori pénzek - az istváni alapítást igazolják. A negyedik a kolozsmonostori István-kori, ovális alakú sáncvár. [...]

Korai egyházközpontok

Gyulafehérváron a 9-10. századi régészeti emlékek kutatása a 20. század első éveiben kezdődött, amikor az ásatások során felfedezték az 1. székesegyház és egy kör alakú keresztelőkápolna maradványait. A székesegyház padlója alatt talált háromhajós templomot az építészek István püspöki bazilikájának tartották, s úgy gondolták, hogy építése eltartott egészen László koráig, míg a ma álló székesegyház építése II. András idejében kezdődött. Az újabb magyarázatok a gyulák gyulafehérvári fejedelmi udvarát kiépítő 2. gyulához, Sarolt apjához próbálták kötni a kápolnát, építési korát a 10. század utolsó harmadára téve. [...] A mai székesegyház alatti temető obulusai is az Árpád-kori alapítást bizonyítják, a legkorábbiak Kálmán (1095-1116) ezüstjei, ezeket II. Béla (1131-41) pénzei követik, a legkésőbbiek III. Béla (1173- 96) rézpénzei.
A mai székesegyház homlokzata előtt 32 méterre azonban teljesen váratlanul előbukkant egy egyhajós, félköríves apszisban végződő, ám írásos hagyományban nem szereplő templom! Ebben a rövid életu, 1009 után épült Szent István-kori templomban a legelső Szent Mihály püspöki templomot kell látnunk. Ettől mintegy 60 méterre keletre állt az egyapszisos körtemplom, mely az ispánok vártemplomaként a 11. században létezett. Mindkettő azonban hamar kicsinnyé vált a gyorsan mövekvő lakosság számára, ám a legkorábbi püspöki templomot csak akkor bontották le, amikor a közelében Szent László kétszer olyan hosszú, háromhajós bazilikát emeltetett.
Erdély és a Partium eddig ismert egyházi emlékei - Dobókavár, Kolozsmonostor, Biharvár - későbbiek az államalapítás koránál, míg Ó-Aradvár egykori templomát még nem tárták fel.

Pénzek és pénzforgalom

Egy országrész politikai hovatartozásának van egy gazdaságtörténetileg is felülmúlhatatlan jelentőségu régészeti mutatója: a kurrens pénzek és a hozzájuk kötődő kurrens pénzforgalom. Az Árpád-házi királyok pénzei saját országukban kezdettől fogva pénzértékkel bírtak. Ami a Partium területét illeti, a 11. századi pénzforgalom legfeljebb annyiban különbözik a nyugatabbra fekvő Tiszántúlétól és a Tisza völgyétől, hogy surubb és élénkebb, I. István korától töretlen. Erdélyben viszont lassabban terjedt a cserekereskedelmet felváltó pénzgazdálkodás. István idejében még csak a Kis-Szamos és az Aranyos mellékére, a Maros alsó és középső folyásvidékére, valamint a Sztrigy völgyére korlátozódott - vagyis az ispáni központokra, (határ)várakra. A pénzügyek terén a nagy fellendülés I. László idejére tehető. [...]

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 10:28 pm Hozzászólás témája:

[b]KISEBBSÉGI AUTONÓMIÁK A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGON[/b]

Szemelvények Hévízi Józsa: Autonómia-típusok Magyarországon és Európában című könyvéből

Szent István király intelme Imre herceghez:
"VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL

A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról (...) Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelveket és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad, és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak."
Szent István tíz pontba foglalta fiához írt, az uralkodás bölcsességét tartalmazó intelmeit. Betartották-e a mindenkori magyar állam vezetői az idegenekre vonatkozóakat? Mintegy másfél évszázada elég sokszor hallhatjuk mi, magyarok a vádat: A környező, kisebb népek kegyetlen elnyomói voltunk, amíg csak a Kárpát-medence egységes államában, Magyarországon mi voltunk a többségi nép.

Igaz ez a vád?

A huszadik század végétől, azóta, hogy az anyaország ismét szabad lett, és a környező utódállamok népei is megszabadultak a diktatúrá(i)któl, mi, kisebbségben élő magyarok egyre gyakrabban, egyre pontosabban fogalmazzuk meg követeléseinket, amelyek között igen gyakran emlegetjük a magyar autonómiát. Ezt a többségi nemzetek szinte kivétel nélkül szeparatizmusnak, az állam bomlasztásának minősítik. Hogyan viselkedtünk mi, magyarok a történelmi Magyarországon az akkori kisebbségek autonómiaköveteléseivel szemben? Hétköznapibb nyelven úgy is kérdezhetjük:

Hogyan csináltuk ezt mi? Hogyan tartottuk magunkat Szent István intelmeihez?

Hévízi Józsa Budapesten, a Püski Kiadónál az idén jelentette meg erre vonatkozó átfogó tanulmányát. Könyvének címe: Autonómia-típusok Magyarországon és Európában. E helyen nem térünk ki az európai példákra.

"A magyar királyságban, ahol a külső támadás veszélye a kezdetektől állandó fenyegettetést jelentett (kun, tatár, török és egyéb betörések formájában), a középkori uralkodók különböző privilégiumokkal telepítették le az újonnan érkező közösségeket. E kiváltságok különbözhettek egymástól, függően attól a szereptől, amelyet a beköltözők a gazdaságban, illetve a határvédelemben játszottak. A székelymagyarok, a besenyők, a kunok, a jászok, a szászok és a horvátok területi autonómiát kaptak (aminek az angol politikai gyakorlatban az ún. "home rule" felel meg). Az olyan katonai szolgálatért cserébe kapott területi autonómia különböző típusainak megvalósulása a történeti Magyarországon, mint például az alulról választott tisztviselőkkel működtetett székely és szász székek, illetve a szász universitas, a kun és jász kerületek léte lehetőséget nyújtott a külbönböző népcsoportoknak, hogy megszervezzék a saját önigazgatásukat és megvédjék azok kereteit fölhasználva saját érdekeiket.

A rendiségben olyan autonómiájuk volt a szászoknak, amely kizárta, hogy az egykori Magyarországon (illetve az erdélyi fejedelemségben) mai értelemben véve nemzeti kisebbségnek tekintenénk őket.

(...)
A legteljesebb autonómiával a horvátok rendelkeztek, hiszen Horvátországot a magyar királyok évszázadokon keresztül társországként kezelték. A románok, szerbek a törökök fennhatóságától függő vazallus országokban éltek Magyarország határain túl a XVI--XVIII. században, így amikor tömegesen vándoroltak be, illetve telepítették be őket Magyarországra, csak egyházi autonómiát nyertek.
(...)
A rutén népesség az ország északkeleti részén nagyon szegény volt, s kezdettől a magyar jobbágyokkal együtt élve harcolt földbirtokosai ellen. Nemzettudatuk a XIX. századra formálódott ki, hasonlóképp a szlovákokhoz, akiknél a folyamat a cseh nyelvtől elkülönülő és azzal szemben álló, szlovák nyelvért folyó küzdelemmel kezdődött.
Speciális a XVIII. században is csak 30 000-40 000 főt számláló cigányság és az akkor 80 000 főnyi zsidóság helyzete. Mindazonáltal sikertelen kísérletek történtek a cigányok privilégiumokkal történő letelepítésére. A zsidóbetelepítések nagy hulláma a századfordulóra tehető, az emancipációs -- 1867 -- és az egyenjogúsító -- 1895 -- törvények hatásaként számuk a századfordulón 542 000 fő."

TERÜLETI ÉS EGYHÁZI AUTONÓMIA A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN

Hévízi Józsa e fejezetcím alatt bemutatja, hogy a kezdetektől a tizennyolcas országdarabolásig terjedően melyik nemzet vagy népcsoport milyen autonómiát élvezett Magyarországon.
"A kerületi autonómia különféle formáit, fokozatait katonáskodásért, határvédelemért (tatárral, törökkel szemben) nyerik a különféle népek, népcsoportok (besenyők, izmaeliták, székelyek, kunok)."
Feltűnhet, hogy néhány évszázaddal a besenyőktől az Etelközben elszenvedett súlyos vérveszteség után a magyar királyok e török eredetű népet behívták az országba és letelepítették őket. S az is feltűnhet, hogy az ekkoriban lezajlott -- mint a krónikák feljegyzéseiben említik néhol -- tűzzel-vassal kikényszerített keresztényesítés ellenére a tolerancia kiterjedt a merőben más vallású népekre, például az izmaelitaként említett mohamedánokra.
"Míg tehát a magyarok lakta területeket a megyerendszerbe szervezik, a szászság, székelység és a (szintén török eredetű) kunok külön önálló közigazgatási egységekbe rendezve élnek. (...)

A betelepítések, betelepedések következtében Magyarország népei ('nemzetiségei') a középkor végén a lakosság 20-25 %-át tették ki. Szűcs Jenő történész hivatkozik egy korabeli belga krónikára, amely a magyarországi vallonok 1447. évi liege-i látogatásakor tett elbeszélését idézi: "miszerint őseiknek a magyar király földet adott, s lelkükre kötötte, hogy anyanyelvüket ne feledjék el"." (Kiemelések tőlem -- M. M.) A szerző ismerteti a székelyek -- ezen belül a Moldovában élő csángók, a besenyők, a kunok, a jászok autonómiájának rendszerét, amiből egyértelműen megállapítható, hogy mindezek, tehát a nem magyarul beszélő, esetenként nem is keresztény vallású népek is a magyarokkal azonos rangúnak érezték magukat, sorsuk irányításába csak bizonyos fokon volt beleszólása még a királynak is. Pesze konfliktusok, háborúk kirobbanhattak -- ki is robbantak -- a befogadók és a befogadottak között..

A kunok a török kiűzése után, az 1740-es években kérték a megszállás másfél évszázada alatt elsorvadt kiváltságaik -- az autonóm jogállás -- visszaállítását (redemptio), amibe még az is belefoglaltatott, hogy a kunok maguk határozzák meg, kiket telepítenek közéjük, ami annál is furcsábban hangzik, hogy abban az időben az egész országba szinte Európa minden tájáról telepített a bécsi udvar különböző népeket. "Az a kollektív szabadság, amelyet a Nagykunság népe a visszaváltással (redemptio) nyert, 100 évvel megelőzte az általános magyar fejlődést, a jobbágyfelszabadítást.
A jász kerület 1876-ban szűnt meg, s tagolódott be a vármegyerendszerbe."

Mondjuk ki még egyszer: a magyar népesség zöme ekkor még jobbágyi sorsban élt, a nem magyarnak számító kunok ezzel szemben szabadok voltak. Azt is le kell szögezni, hogy mindezen évszázadok során az idegen, az országba betelepített népek csakugyan nem bomlasztották Magyarországot, hanem éppen erősítették. Még azt a megállapítást is megkockáztathatjuk, hogy a királyi Magyarország első világháború utáni feldarabolását nem annyira az országhatáron belül élő, a magyar szabadságharcokban is részt vevő (Rákóczi felkelése, az 1848-as szabadságharc) nem-magyar népek végezték el, hanem inkább a nagyhatalmak, amelyek az első világháború után e népeknél tapasztalható önállósodási óhajokat rosszul megfogalmazva, azokat a saját érdekeiknek megfelelően átfogalmazva visszaéltek e népek jogos törekvéseivel. Ebből származik az, hogy az utódállamok közül egy sem tudja a saját kisebbségeit olyan -- hogy ne jogi szakkifejezéssel, hanem egy profánnal fejezzük ki a fogalmat -- emberségesen kezelni, mint ahogyan azt a magyar királyságban a magyar hatalom tette.

A szászok jogairól ezt is olvashatjuk:
"Erdélyben 1557-től biztosítják a katolikus, a református vármegyei nemesség, a katolikus és református székelység, az evangélikus szászság és az unitárius városi polgárok, főleg tehát az erdélyi rendek részére a 4 vallás szabad használatát. (Tordai országgyűlési határozatok, 1557, 1564, 1568). Az erdélyi szászokat kettős pajzs védte: a vallás szabad gyakorlása és a szász szervezeti privilégiumok."
Ismételten szögezzük le, ezek az előjogok az ország számára nem jelentettek hátrányt, a fejedelemség ettől nem gyengébbé lett, hanem éppen erősebbé. Civilizációs és gazdasági tekintetben ennek volt köszönhető, hogy a vidék -- beleértve nemcsak a szászokat, hanem a velük együtt élő minden népet -- közelebb állt Európához, mint bármikor e jogok megnyirbálása után.

Minket azonban nem annyira a középkori Magyarországban élő nem magyar népek autonómiája érdekel, mint inkább a XIX. századi, illetve XX. század első évtizedébe nyúló, még nem szétroncsolt Magyarországban élőké.

A HORVÁTOK AUTONÓMIÁJA

"1091 tavaszán az elhunyt horvát király özvegyének -- saját nővérének -- kérésére Szent László király (1077--1095) hadai megszállták Horvátországot, amely 1918-ig a magyar királyság részének, Magyarország társországának számított.

Könyves Kálmán (1095--1116) Horvátország déli részét, Dalmáciát is meghódította. A történeti Szlavóniával együtt e területek 1526-ig a magyar állam részét alkották. (...) 1300-ra annyira megerősödtek a Subicsok, hogy a magyar trónra saját jelöltet hívnak be még III. András életében: Anjou Károly Róbertet. Különösen fia, Nagy Lajos tett sokat ezen országrészért, amikor a kereskedelmi szempontból oly fontos dalmát városokat felszabadította Velence uralma alól (1358). Ragusa, az önálló dalmáciai városállam kinyvilvánította Velencétől való függetlenségét, és a magyar király védelme alá helyezkedett."

A horvátok azonban nemcsak a mai Horvátország területén érezték otthon magukat a magyar országhatáron belül, hanem mindenütt, elsősorban ott, ahol nagyobb tömegben éltek. "Jelentős volt a szerepük egyes városok török dúlás utáni újjáépítésében. Budán, Pécsett, Baján, Szegeden, Mohácson, Kalocsán, Szigetváron nagy számban éltek. A horvát iparosok külön horvát (illír) céhekbe tömörültek, melyek céhkönyveit horvát nyelven vezették. A horvát polgárok részt vettek a városok irányításában, tagjai voltak a magisztrátusnak. Baján például 1765-ig három náció (horvát, német, szerb) adta a magisztrátus tagságát, ezután a bajai bunyevácok a Natio Hungarica tagjaiként szerepelnek, de még 1768-ban is a megválasztott bíró horvát nyelven teszi le esküjét a bajai ferencesek templomában.
(...)

Fontos központja a XVIII. századi horvát (kaj nyelvű) kultúrának a budai ferences kolostor. (Itt készül az első teljes horvát bibliafordítás is.) A Zrínyiek birtokába kerülő, horvátokkal betelepülő Szentpéterfa érdekes dokumentumot őrzött meg: Fennmaradt szertartáskönyvében ('De Sacramento Matrimonii') a házasságkötéskor felteendő kérdések és válaszok a házasulandók nyelvén hangozhattak el.
(...)
A ferences rendtartomány budai központja ontotta a horvát nyelvű (sto nyelvjárásban írt) vallási irodalmat.
(...)
A horvátországi központ mellett megindul a különféle horvát népcsoportok (bunyevácok, gradistyei horvátok stb.) önálló kulturális tevékenysége is, tankönyveket írnak, újságot szerkesztenek, színdarabot írnak stb.
(...)
Hét és fél évszázad államközössége kötötte össze Magyarországot Horvátországgal úgy, hogy Horvátország végig megőrizte területi közjogi önállóságát, külön 'politikai nemzet' volt területi önkormányzattal, saját országgyűléssel. A horvát bán a középkori zászlósurak egyike.
A közös országgyűlésen elfogadott törvények a királyi megerősítés után érvényesek voltak Horvátországra is, míg a horvát országgyűlés jogszabályai az uralkodói szankcionálás után csak horvát területen léptek életbe.

Amikor Dalmáciát az 1797-ben Napóleonnal Campofirmóban megkötött béke következtében (Velencével együtt) az Osztrák Birodalomhoz csatolják, a zágrábi származású Rukavina tábornok I. Ferencnek, mint a Magyar Királyság urának hódoltatja a tartományt: 'Biztosítottam a dalmátokat arról, hogy a tartományban magyar közigazgatást fogunk bevezetni, mint ahogyan az őseink korában működött, amikor a Szent korona alattvalói voltak. Ez megfelel Őfelsége jogának és a népesség akaratának' -- írta jelentésében. (Spalotóban [Splitben] magyar zászlót tűztek a vártoronyra.)"

EURÓPAI PÉLDA

"A kiegyezést követően a korabeli Európában egyedülállóan az alkotmány mellett külön törvénnyel rendezték Magyarországon a nemzetiségek helyzetét, ha külön nemzetiségi kerületek, megyék kikerekítésére nem is került sor. Ez a nemzetiségeknek csalódottságot okozott, esetenként a törvény elutasítását váltotta ki.

Még az ún. nemzetiségi törvény meghozatala előtt fogadta el az országgyűlés az 1868. évi IX. törvénycikket, ami elsimította a szerb--román (egyházpolitikai) vitát azzal, hogy a karlócai érsek joghatósága alól kiemelte az erdélyi román görögkeleti püspökséget és érseki rangra emelte. Mindkét egyháznak -- és ily módon burkoltan a szerb és a román nemzetiségnek -- önkormányzati jogokat biztosított, meegőrizve felettük a király felügyeleti jogát. A szabályozásnak megfelelően önállóan kezelhették egyházi, iskolai és alapítványi ügyeiket.

(...)
A nemzetiségek elégedetlenek voltak a megszülető nemzetiségi törvény megfogalmazásával, amely egységes politikai nemzetről beszélt, és a többségi nemzetiségi területeken autonóm területek kihasítását sem biztosította számukra. Mégis az európai gyakorlatban először kerül sor arra, hogy törvény mondja ki a nemzetiségek polgári egyenjogúságát, s szabad nyelvhasználatot az alsófokú közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, az alsó- és középfokú oktatásban; továbbá az egyletalapítási jogot, az egyházi és művelődési autonómiát. (A kiemelések tőlem -- M. M.)

'Az ország minden polgára saját községéhez, egyházi hatóságához és törvényhatóságához, annak a közegeihez s az államkormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyújthatja be.' -- Törvény biztosította tehát a nemzetiségi nyelvek használatát a községi és megyei politikai életben, az egyházakban, a bíróságokon. Bárki alapíthatott közművelődési, tudományos, gazdasági szervezeteket és intézményeket, s ezek nyelvét kizárólag az alapító határozhatta meg. Minden község, egyház, magánszemély alapíthatott és tarthatott fenn általa meghatározott nyelven tanító iskolákat." Némi bonyodalom támadt a polgári anyakönyvezés bevezetése után, ám az egyházi anyakönyveket minden egyház a saját óhaja szerinti nyelven végezte.

"Magyarul anyakönyveztek a reformátusok, az unitáriusok, a katolikusok részben, részben pedig latinul. (...) az evangélikusok 4 anyaországi területében 2 német, 63 tót, 2 latin nyelvű anyakönyvet mutattak ki, 3 egyházkerületben pedig magyart, az erdélyi 263 evangélikus egyházban németet. A görögkeleti vallású szerbek ószláv nyelven, a görögkatolikusok és görögkeletiek többnyire a nép nyelvén (ruszin, román) anyakönyveztek. (...)
A nemzetiségi képviselők hevesen támadták, s magyarosítónak bélyegezték Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter javaslatát, mely a magyar nyelv (az állam hivatalos nyelvének) tanítását tervezte bevezetni a népiskolákban. Az 1879/XVIII. tc. előírta, hogy a felekezeti -- tehát nem magyar tannyelvű -- tanítóképzőkben tanítani kell az államnyelvet olyan óraszámban, hogy a hallgató azt beszédben és írásban kellő módon tudja alkalmazni.
(...)
A fentiekben ismertetett törvényi szabályozás a nemzetiségek helyzetét Európában példanélküli módon szabályozta, s a gyakorlatban a nemzetiségi intézmények, sajtó pénzügyi támogatásánál a mai értelemben vett pozitív diszkrimináció elvét -- amint a következőkben látjuk majd -- alkalmazták."

Mindezekkel a kisebbségek azonban nem voltak elégedettek, ami kiderült a kisebbségeknek az első világháború utáni magatartásából, amikor nagyhatalmi jóváhagyással és buzdításra a környező államok javára kihasogatták Magyarország területének kétharmad részét.
Nézzük, milyen előnyökkel járt a magyarországi kisebbségpolitika a román és a szerb nemzetiségű állampolgárok részére.

A ROMÁNOK HELYZETE

"Mária Terézia megkezdte az erdélyi határőrvidék megszervezését, amit a románság szívesen fogadott, mivel a birtok és a zsold gazdasági emelkedést hozott sorsában, továbbá erőteljes iskolarendszert köszönhetett a határőrvidéknek."
(...)
I. Rákóczi György, amikor Biharban román püspökké erősíti meg Burdánfalvi Ábrahámot, az oklevélben (1641) utasítja, hogy románul prédikáljon s papjaival is úgy prédiáltasson 'a szegény oláhságnak maguk születettek nyelvükön, hogy abból naponként épületet vehessenek az üdvösséges tudományban és vallásban s így az babonás tévelygésnek homályából napról napra világosságra vezéreltessenek'." Az erdélyi fejedelmek a román vladikákat arra serkentik, hogy törődjenek híveik oktatásával. "Bethlen Gábor fejedelem törvényben rendeli el, 1624-ben, hogy a földesurak ne tartsák vissza a jobbágyok fiait az iskola látogatásától, mert amelyik megteszi, 300 forint pénzbírságot fizet. A fejedelemasszony, Lórántffy Zsuzsanna Fogarason alapít román iskolát."

"Apafi Mihály fejedelem elrendelte, hogy a szerencsétlenül végződő lengyel háború utáni zavarokban elpusztult oláh nyomda helyett Száicz vladika új nyomdát állítson föl. Az erdélyi oláh nyomda létezése teszi lehetővé azt a kulturális hatást, melyet Erdély Moldvára és Havasalföldre gyakorolt. I. Rákóczi György követe, Kemény János román könyveket vitt Havasalföldre. Ugyanakkor az erdélyi román egyház mindig élénk összeköttetésben állott a moldovai és havasalföldi vajdaságokkal, és ezektől mindig jelentős támogatást kaptak."

"1868-ban a magyar országgyűlés törvényben ismerte el a román görögkeleti egyház különállását és önkormányzatát román 'nemzeti' egyházként."

"Sem az egyházi birtokok, sem a gyűjtés és az adományok nem voltak elégségesek a román egyházi kiadások fedezésére. A magyar állam a Vallásalapból (római katolikus közvagyonból) és államsegélyből fedezte a központi hivatalok működését, a papképzést, a templomépítést, -javítást, egyházi méltóságok, papok sürgős kiadásait. (...) A magyar állam ily módon több mint 3500 papi személy és családja megélhetését biztosította."

A román egyház és népesség számára.
Nyelvhasználat tekintetében a románokról szólva érdemes idézni néhány markáns tényt.
"Az 1907. évben megszavazott, úgynevezett Apponyi-féle törvények növelték ugyan a magyar nyelv óraszámát (a román tannyelvű iskolákban), de az oktatás román nyelvét nem bántották. Az iskolai anyakönyveket, a tanári gyűlések jegyzőkönyveit, az iskolák belső életére vonatkozó iratokat kizárólag románul vezették. A magyar hatóságokban fel sem merült az a gondolat, hogy az állami ellenőrzés megerősítésére bevezessék a párhuzamos román-magyar nyelvű ügykezelést."

"Gyakorlatilag a román helységneveket használták a postán, pecséteken, okmányokban, bizonyítványokban minden korlátozás és a magyar név párhuzamos megjelölése nélkül."
"A magyarországi románok jobban el voltak látva csak anyanyelven oktató iskolákkal, mint a romániai románok. Ez azt jelenti, hogy míg a 7 éven felüli romániai románságnak 1900-ban csak 19,6 százaléka nem analfabéta, addig 1910-ben a magyarországi románság 6 éven felüli férfi lakosságának 41,4 százaléka, illetve a nőknek 24,6 százaléka tudott írni-olvasni."
A szerző megjegyzi, hogy a horvát országrészeket nem számítva az akkori Magyarország területén a románok arányszáma 1880--1918 között 16,8 százalék volt.

A SZERBEK HELYZETE

A Szerbia déli részeit fokozatosan elfoglaló törökök elől a szerbség egyre északabbra húzódott vezetőikkel, nemes uraikkal együtt.
"A szerb urak részt vettek (Magyarország) a legfőbb törvényhozó szerv, az országgyűlés munkájában, a törvényekben nyoma sincs annak, hogy másként kezelték volna őket, mint a többi országlakókat. Csapataikat nem csak a déli hadszíntéren, hanem ausztriai és csehországi harcokban is felhasználták. Az ország egyéb nemzetiségű fegyvereseitől csupán az azokat is fölülmúló vadságuk és kíméletlenségük különböztette meg őket.
A szerb despoták váltig reménykedtek a Szerbiába történő visszatérésben. Előkelőikkel igyekeztek saját zárt körükből házasodni. A magyar királyok a Brankovics szerb uralkodó család kihalta után (1502) is neveztek ki szerb despotákat, akiket a magyarországi szerbek vezérüknek tekinthettek."

A török utáni időkben a megszállás alatt elsorvadt nemzetiségi élet a szerbek számára is újjászerveződött, annál inkább, mert a szerb állam ekkor még vagy két évszázadon át élt török igában.
A bécsi udvari haditanács a tiszai és a dunai határőrvidékek részére kidolgozott szervezeti szabályzatban elrendeltek szerint 1703-ig minden határőrvidéki községben plébániákat és iskolákat állítottak föl. (Minden községben egy-egy telket -- 25-30 holdnyi földet -- hasítottak ki a tanítók számára.) Tanítási nyelv a szerb és a német volt. A tanítókat a határőri altisztekből és görökeleti kántorokból jelölték ki."
"Ez időben görögkeleti szerb egyházmegyei iskolák külön tanfelügyelőt kaptak Mrázovics Ábrahám és helyettes tanfelügyelőt Rudics Máté személyében, minek következtében a görögkeleti szerb iskolák szervezése gyorsan haladt előre a (Bács-Bodrog) megye területén. Zentán feltehetően a katonai kerület kebelében már 1697-ben is volt görögkeleti szerb iskola, de 1797-től már kimutatható a folyamatos működése 1900-ig."

"Az 1868. évi nemzetiségi törvények megkülönböztetés nélküli alkalmazásukkal tagadhatatlan eredméyeket hoztak, még ha nem is elégítették ki a legradikálisabb szerb politikusokat. (...) az 1868. aug. 10-i külön rendelet, amely teljhatalmat biztosított az ortodox egyháznak az egyházi önigazgtás mellett a szerb iskolák, alapítványok, zárdajavak kezelése ügyében is. Emellett előírta, hogy minden gyereknek a 7. életévétől a 12. életévéig kell iskolába járni, s minden község köteles iskolát nyitni és tanítót tartani, ha 50 tanköteles gyerek van a településen. (...) A rendelet kimondta, hogy a 'szerb népiskolákban a szerb nyelv az oktatási nyelv.' (...) Mivel a görögkeleti szerb egyházi kongresszus hatáskörébe tartozott minden, a görögkeleti szerbek autonómiáját érintő (egyházi, iskolai, művelődési, jótékonysági) ügy, s az ezeket finanszírozó alapítványok, kolostori vagyonok kezelése is, a kongresszus mintegy a magyarországi szerb nép autonómiájának 'parlamentjeként' szolgált, hiszen képviselői 2/3-a világi személy volt."

"Miután a (szerbiai) török fennhatóság akadályozta az önálló gazdasági, kulturális felemelkedést, s a szerbség önálló intézményei kifejlődésére a Habsburg Birodalom keretei adtak lehetőséget, a nemzeti megújhodás is itt indult el. Bécs természetszerűleg lehetett az első kulturális központ. Napilapot először 1791-ben, Bécsben jelentettek meg.Amint megszigorítják Bécsben a cenzúrát; s a szerbség kulturális központja a XIX. század elején, Budán és Pesten virágzik ki:
Karlócán alakult meg 1792-ben az első szerb gimnázium, a szentendrei tanítóképzőt 1812-ben alapították, s az újvidéki gimnáziumot 1816-ban.
A bécsi újságok megszűnésével a 30-as évektől Pesten heti- és napilapok jelennek meg -- szerb nyelven.
A XIX. század első felében Sima Ignjatovic jogász, Buda város főjegyzője lakásán találkoztak a születő szerb irodalmi élet személyiségei (köztük Vuk Stefanovic Karadzic).
(...)
(1826-ban) Létre kell hozni a szerb irodalom és művelődés fejlesztésére, továbbá a Szerb Évkönyv folyamatos megjelentetésére Pesten a Szerb Maticát. A Matica srpska a Dunán inneni szerbek tudós társaságává válik. (...) a budai várban működött a pesti egyetem szerb nyomdája. Az 1848/49-es forradalmi eseményekben való szerb szerepvállalás után, majd az osztrák jutalmazásban csalódva megváltozik a szerb vezetők politikai orientációja és a Matica is átteszi székhelyét Pestről a Szerbiához és Karlócához közelebb eső Újvidékre 1864-ben."
(...)
A szerb kultúra megújítói, kiemelkedő képviselői magyarországiak voltak: a belgrádi nemzeti színházat újvidéki színészek hozták létre, a Matica srpska Újvidéken működött. A karlócai és újvidéki gimnáziumban és a zombori tanítóképzőben végzettekből került ki Szerbia és Montenegró értelmiségének, hivatalnokainak java része.
(...)
A szerbség megjelenését a politikai életben tehát a vallási szervezet önállósága segítette.
Politikai törekvéseinek kereteit ez biztosítja. Iskoláiban képezi a nemzeti kisebbség értelmiségi vezetőit.
Az 1848/49-es magyar szabadságharcban mindkét oldalon állnak szerbek:
Sándor szerb fejedelem a Magyarországon élő Djordje Stratimirovic szerb fővezér kérésére pénzt és fegyvereket küldött a (szerb) felkelőknek, augusztusban pedig engedélyezte, hogy Knicanin volt államtanácsos vezetése alatt önkéntesekből álló sereg átlépje a Dunát. (Decemberben azután újabb jelentős összeget, 20 000 dukátot ajánlott föl.)

A szerb fejedelem tehát fegyveresen beavatkozott Magyarország belügyeibe, a bécsi udvarral folytatott, az önállósodásért vívott magyar küzdelembe.

De itt vannak az ellenpéldák is.
"...itthon Csernovics (Carnojevic) Péter kormánybiztoson és Damjanich tábornokon kívül egy ezredes, 5 alezredes, 7 őrnagy, számos főtiszt, ezernél több közhonvéd szerb születésű volt, és a magyar oldalon a közös szabadságért harcolt, majd vállalta a szabadságharcot követő felelősségre vonást, esetleg vértanúságot.(A szabadságharc legnépszerűbb tábornoka Damjanich József tábornok volt.)"
Kivonatos ismertetésünk azt a célt kívánja szolgálni, hogy szemléltessük: nem állja meg a bírálatot az a velünk tanított tézis, hogy a történelmi Magyarország gúzsba kötötte, elnyomta a nemzetiségeket. Élt, elevenen élt a Szent István által megfogalmazott, az idegen népek megbecsülésére vonatkozó bölcs tétel. Aki ismeri Magyarország történetét, az tudja, hogy az ország akkor volt erős, amikor a határain belül élő népek mind a sajátjuknak tekintették az országot. De érvényes ez más államokra is. Mindegyikre. A miénkre is. És ha most megkérdezzük, vajon miért gyenge most a miénk, akkor eléggé kézenfekvő a válasz, illusztrációként hadd álljon itt a könyvből az alábbi idézet:
"(A királyi Jugoszláviában) 1940-ig a Vajdaságban és Szlavóniában több mint 200, a Bánátban több mint 100 (szerb) telepes falu épült."
Tegyük hozzá: főleg a magyaroktól elvett birtokon. Aminek lett olyan következménye is, hogy: "Jugoszláviából Amerikába kivándorlók 1/3-a a vajdasági német középbirtokos, és magyar, román zsellér volt (kb. 60 000 fő), akik kimaradtak a földosztásból."

Befejezésül illik itt megemlíteni azt is, hogy a második Jugoszlávia felbomlasztása során mi minden történt velünk, kisebbségiekkel. De ez még nem történelem, hanem a szomorú jelen. Tíz év leforgása alatt három olyan jugoszláv államfőt viseltünk el, akikről egyértelműen tudtuk, hogy elfogult nacionalisták. A korábbit nemzetközi bíróság vonja felelősségre.

A jelenlegi szerb államfőt pedig nemzetközileg körözik nemzetek elleni bűncselekmények vádjával. Ilyenre azért nem szolgáltattunk példát akkor sem, ha tudjuk, hogy egy magyar vezérkari főnököt itt végeztek ki, Újvidéken.

Most már ki lehet mondani: jogtalanul.

(Az összeállítást Matuska Márton készítette)

Forrás: Magyar Szó, Újvidék és Hévízi Józsa: Autonómia-típusok Magyarországon és Európában című könyvéből

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 10:29 pm Hozzászólás témája:

[b]Erdély: Remény és végzet[/b]
írta Csapó Endre

Egy rövid időszakra úgy adódott, hogy a hitleri Németország és a sztalini Oroszország szövetségre léptek. Az 1939 augusztusában Moszkvában aláírt német-szovjet szövetség mindkét hatalom részére hasznosnak ígérkezett. Németország nyugati hadjáratait nem zavarta a keleti szomszéd, és Franciaország összeomlását követően és a moszkvai egyetértés értelmében a Szovjetunió bekebelezte a balti államokat és rövidlejáratú ultimátumban (1940 június 28-án) utasította Romániát Besszarábia és Észak-Bukovina átadására.

"Ezt látva a magyar közvélemény,"- írja Hóry András egykori magyar diplomata visszaemlékezéseiben, azt várja a kormánytól, hogy kövessük példájukat. A legutóbbi események hatása alatt a magyarság a Királyhágón innen és túl állandó izgalomban van. Már nem elégszik meg revíziós szólamokkal, és követeli Erdély azonnali visszacsatolását. Az utca már azt harsogja, hogy "Mindent vissza!" Ilyen körülmények közt a kormány nem maradhat tétlen. Akcióba kellett lépnünk. Úgy a német, mint az olasz kormány előtt rámutattunk arra, hogy Bukovina húsz év előtt még a Monarchiához tartozott, s csak a világháború után ajándékozta oda a Párizsban ítélkező Béketanács Romániának, míg Erdély ezer éven át mindig magyar volt. És ha az oroszok - nagyon is vitatható néprajzi adatok alapján - maguknak követelhették Bukovinát, mi teljes joggal igényt tarthatunk legalább Erdély magyarlakta részére.-

Abban az időben Teleki Pál volt a miniszterelnök. Róla úgy tudjuk, hogy nem bízott a német győzelemben, és nagyon felelősen úgy gondolkodott, hogy egy kis országnak nem szabad teljes egészében a háborús felek egyikéhez csatlakozni. Ezt a magyar kormányok betartották egészen a német megszállásig, hiszen a német megszállás éppen ezért jött létre. Sajnos, a háború után a győztesek ezt sem vették figyelembe. Teleki olyan megoldást kívánt volna Magyarország égbekiáltóan jogos igényei részére, amelyben a szerinte győzelemre esélyes nyugati hatalmak jóváhagyása is kieszközölhető. Erdélyi származása ellenére, mint miniszterelnök, leszerelt minden olyan revíziós törekvést, amely Erdély fegyveres visszafoglalását követelte. 1940 nyarán azonban új helyzet állt elő. Azután, hogy a nyugati hatalmak egyre-másra elutasították a magyar diplomácia közeledését, erősen gyengítve ezáltal a távlati taktikázás esélyeit, Magyarországot az elszigetelődés nyomasztotta és a kiszolgáltatottság veszélye fenyegette. Franciaország német megszállás alá került, Anglia kiszorult a kontinensről. Európában Németország sorsdöntő tényező lett. Magyarországon ebben a történelmi csillagállásban nem maradhatott volna helyén kormány, amely Erdély kérdésében továbbra is az óvatos várakozás politikáját gyakorolja. Ismét Hóry Andrást idézzük, aki így idézi vissza Teleki szavait, amikor előtte vázolta a helyzetet:

"Már erkölcsi felfogásunk folytán sem helyezkedhetünk arra az álláspontra, amelyet Trianonban velünk szemben érvényesítettek. A néprajzi adottságok alapján olyan ésszerű javaslatot kell a románok elé terjesztenünk, amelyet nyugodt lelkiismerettel képviselhetünk, és amelyet a románok is elfogadhatnak. Egész Erdélyt nem követelhetjük vissza. Ehelyett a trianoni határoknak olyan revíziójára kell törekednünk, amelynek révén a magyarlakta területek visszatérnének az anyaországhoz, míg azok a területek, ahol a románság nagy tömegben él együtt, Romániának maradnának. Az igaz, hogy így ércben, szénben gazdag területek, a petrozsényi, aninai, resicai művek, szóval Erdély gazdaságilag értékesebb része továbbra is Romániához tartozna, és le kellene mondanunk azokról a városokról is, amelyeknek minden kövéhez történelmünk drága emlékei fűznek, de ez a megoldás egyfelől megkönnyítené román szempontból javaslatunk elfogadását, másfelől reánk nézve is bizonyos előnnyel járna, mert nem érdekünk, hogy milliós román tömegeket kebelezzünk be. Ebből a felfogásból kiindulva rajzoltuk meg az új határvonalat, amely nagyjából a Maros folyását követné, úgy azonban, hogy a székely vármegyék teljes egészükben Magyarországhoz térnének vissza..."

A magyarság külső és belső ellenségeinek egy másik sablonja az az állítás, hogy Erdélyt Magyarország Hitlertől kapta szolgálataiért. Czettler Antalt idézzük ezzel kapcsolatban (Magyar Nemzet, 2000 aug. 26.):

"Ribbentrop német külügyminiszter utasítására Otto von Erdmannsdorff budapesti német követ 1940 július 2-án és 4-én két erélyes hangú jegyzékben tiltakozott a magyar mozgósítás ellen. Ez szinte várható volt, hiszen 1933 január 30-a óta a német külpolitika sarkalatos tételének számított Románia területi épségének a fenntartása. Ezt a német diktátor 1933 nyarán Gömbös Gyula akkori miniszterelnök tudomására hozta, s a német politika azóta, elsősorban a német hadvezetés számára nélkülözhetetlen román kőolajszállítások miatt, jottányit sem változott. Erdmannsdorff két alkalommal felkereste Csáky István külügyminisztert, és követelte, hogy a magyar kormány tartózkodjék minden Romániával szembeni erőszakos lépéstől: "Erőszakos lépést a Német Birodalom ellenez, és ezzel kapcsolatban a maga részéről minden felelősséget elhárít" - hangoztatta a német jegyzék. Ugyanakkor 1940 július 4-én, tehát a második német tiltakozó jegyzék átnyújtása napján, Molotov szovjet külügyi népbiztos fogadta Kristóffy József magyar követet, és közölte vele, hogy a Szovjetunió Magyarország Romániával szemben támasztott területi igényeit ugyanolyan jogosaknak tartja, mint saját igényét Besszarábia vonatkozásában.

Kilátásba helyezte továbbá, hogy a szovjet kormány a magyar területi követeléseket a béketárgyaláson támogatni fogja. Az ezzel kapcsolatban terjesztett legendákkal ellentétben Molotov csak háború utáni diplomáciai támogatást helyezett kilátásba, és nem ígért azonnali segítséget... Hitlert azonban az általa nem várt szovjet diplomáciai lépés nyugtalanította, és arra törekedett, hogy az esetleges szovjet terjeszkedés útjába sorompókat állítson. 1940 július 10-re Hitler és Ribbentrop hivatalos tárgyalásokra hívták Münchenbe Ciano olasz külügyminisztert, valamint Telekit és Csákyt. A tárgyalások feszült, majdnem ingerült légkörben folytak, mivel Teleki Románia elleni fegyveres fellépéssel fenyegetőzött arra az esetre, ha Románia nem elégíti ki békés úton a magyar területi igényeket. Hitler úgy vélte, hogy Magyarország, tekintettel a román hadsereg jó felkészültségére, nem számíthat győzelemre, majd így folytatta: "Könnyű dolog háborút kezdeni, de annak vége és következményei nem láthatók előre". Miután arra is utalt, hogy az erdélyi helyzet etnikai szempontból nem világos, azt ajánlotta, hogy a magyarok ezt a kérdést a román kormánnyal folytatott közvetlen tárgyalások útján oldják meg. Megjegyezte, hogy ugyanezt ajánlotta a román királynak is.

Ribbentrop hozzáfűzte: tudomása szerint a román kormány hajlandó bizonyos területi engedményekre. Ciano feljegyzése szerint a magyar államférfiak elégedetlenek voltak a müncheni tárgyalások befejezése után. Teleki terve, hogy az erdélyi kérdést a tengelyhatalmak aktív segítsége nélkül oldja meg, meghiúsult... Miután mind a magyar, mind a román kormány feltétel nélkül hozzájárult a döntőbírósági határozat elfogadásához, a második bécsi döntést 1940 augusztus 30-án 15 órakor hirdették ki a Belvedere aranytermében. A kihirdetés után Manoilescu román külügyminiszter elájult. Az egyébként teljesen humor nélküli Ribbentrop négyszemközt így nyilatkozott Cianónak: "A döntés bizonyára jó, mert a magyarok lógó orral távoztak, a román delegáció vezetője viszont elájult..." Kétségtelen, hogy a döntés, lényegét tekintve, a magyaroknak kedvezett. Ez főleg arra volt visszavezethető, hogy a kiváló földrajztudós, Teleki Pál vezette magyar delegáció néprajzi, statisztikai, gazdasági adatokkal jobban felkészült a tárgyalásokra, mint a román diplomácia.

1940 szeptember 4 - 13. között a magyar hadsereg birtokba vette a bécsi megállapodásban kijelölt területet. Észak-Erdély egyesült Magyarországgal. Horthy Miklós kormányzó szeptember 15-én bevonult Erdély fővárosába, Kolozsvárra. Ezenközben Romániában felfüggesztik az alkotmányt, a király lemond és elhagyja az országot (nyugati orientáció) utódja fia, I. Mihály, Antonrescu miniszterelnök teljhatalmú diktátor (német orientáció).

Hatvan év után...

A huszadik század huszadik évében Magyarország áldozata lett egy Európát átrendező akaratnak. Olyan Európa jött létre, amelyben durva nacionalista szándékok érvényesültek a korábbi rend és béke rovására. Ez legsúlyosabban és legérzékelhetőbben Magyarország sorsán mutatkozott meg.

A huszadik század negyedik évtizedének elején a Kárpátmedencében, az egykori történelmi Magyarország területén létrejött egy olyan rendezés, amely elfogadható volt a magyarság számára a kor szellemének elháríthatatlan megvalósulásaként, amely azt hirdette, hogy minden népnek joga van saját államiságára. Ez az eredmény mellékterméke volt a németek Versailles elleni háborús küzdelmének, aminek összeomlása során a győztes hatalmak visszaállították a trianoni határokat és Magyarországot Európa keleti felével együtt a Szovjetunió gyarmatává tették.

A 45 éves szovjet fogság alatt a megszállt területeken megváltoztak a magyarság és az "államalkotó nemzet" arányai. 1990-ben, az 1938-1941 között visszatért területeken már nincs meg a magyar többség, és ha szóba jöhetne egy újabb békés revízió ismét etnikai alapon, sokkal kisebb területet lehetne követelni. Egy esetleges revízió etnikai indokolása a háborús összeomlás óta összezsugorodott. Mint láttuk, a hatvan évvel ezelőtti területvisszavétel egy átmeneti nemzetközi konstellációban vált lehetővé. A nemzet egysége iránti törekvésünkben felmerül a kérdés: milyen erőre lehetne rákötni a jelen körülmények között a vágyainkat? Határainkat az 1947-es párizsi békeszerződés rögzítette. Ez átvette a trianoni békeszerződés érvényét, annak már csak történelmi jelentősége van. No persze meg következményei. A párizsi békeszerződés elkövetői a győztes nyugati hatalmak és a Szovjetunió. Úgy tudjuk, hogy a nyugati hatalmak hajlottak volna valamilyen mértékű területi rendezésre a Kárpátmedencében, de a szovjet ragaszkodott a trianoni határok visszaállításához. Ha ez igaz, elvileg nyugaton kopogtathatnánk, bár sűrűn nyilatkoznak, hogy az európai határok megváltoztathatatlanok, véglegesek. Határrendezés általában háborúk után történik, a győztesek érdekei szerint. Nincs a láthatáron olyan háború, és olyan háborús érdek, amelyben a magyar határrendezés elképzelhető nagyhatalmi célként.

Miért akartunk valaha is területi revíziót? Azért, mert ismert és kivédhetetlen folyamat az asszimiláció másnyelvű államban. Olyan nép, amelynek egyharmada idegen megszállás alá kerül, és ez ellen emberöltőkön keresztül a tehetetlenség érzete gyötri, könnyen elveszíti hitét a jövőben, és így azt is elveszíti ami megmaradt. A városok magyar jellegének elvesztése és a szórványosodás meggyorsítja a folyamatot. Kassa, Szabadka, Kolozsvár, Nagyvárad már elveszett, Marosvásárhely most billent át - csak a nagyobbakat említve.

Az autonómia akkor lenne eredményes, ha megannyi magyar államként működne az idegen államban. Ez a módszer a szláv és ortodox hódítási düh országaiban csak ábránd. Itt állunk tehát abban a tudatban, hogy csak idő kérdése a három millió magyar elvesztése.

Uralkodó politikai szemlélet ma Magyarországon, hogy maradjanak a magyarok jelenlegi államuk keretében, szülőföldjükön, és ebben kell őket támogatni. Ez nehezíti Magyarországra való áttelepedésüket. Előbb kap egy színesbőrű "menekült" letelepedést és magyar állampolgárságot, mint egy határon túli magyar. Hatvan évvel ezelőtt a nemzet egyesítésének egyetlen megoldása volt a területi rendezés. Ma felmerül a kérdés: 1. milyen területi rendezés egyesíthetné a magyar népet?, 2. ha területi rendezésre nem kerülhet sor, milyen módon lehet egyesíteni a magyar népet?

Odáig már eljutottunk a szovjet megszállás és annak rendszere megszűnése óta, hogy van olyan magyar kormány és van olyan politikai irányzat, amely a "nemzet egyesítését" céljaként említi. Területi rendezésre eleddig egyetlen kormány sem gondolt, ma nincs számottevő (kormányzati szerepre képes) politikai erő Magyarországon, amely politikai feladatai közé iktatná a revízióra való törekvést. Raffay Ernő történész, a Trianon Társaság elnöke említi a Nyugati Magyarságban (1999 jan.-feb.), hogy: "1998 március 31-én megkezdődtek a tárgyalások az Európai Unió kibővítéséről azzal a hat országgal, közöttük hazánkkal, amelyeket erre kiszemeltek. Az egyik budapesti napilap szerint Robin Cook brit külügyminiszter ismertette a magyar küldöttséggel az EU tárgyalási pozícióját. Eszerint a legfontosabbb kötelezettség továbbra is a demokrácia és a piacgazdaság szabályait megkövetelő koppenhágai kritériumok teljesítése marad. Rendezni kell az esetleges határvitákat, magas szintet kell elérni a nukleáris biztonság és a környezetvédelem területén."

Ez még a Horn-kormány idejében történt, és nem tudunk róla, hogy mit válaszolt a határok kérdésére, de tudjuk, hogy a magyar kormányok addigra már alapszerződésekben lemondtak a határváltoztatásról, aminek ellenében nem követeltek eleget. A Fidesz - akkor még ellenzékben - ellenezte a rossz alapszerződéseket, kormányon elmulasztotta felmondani a szerződéseket, amit megtehetne azon az alapon, hogy a másik fél az abban foglaltakat sem teljesíti.

Továbbra is a hivatalos politika, maradjanak lakóhelyükön, mely törekvésüket a magyar állam támogatja. Gyakorlatilag ez nem több, mint törődés a szomszédos országok mostohább körülményei közt hátrányt szenvedő magyarok megsegítése, főleg nyelvük és identitásuk megtartása érdekében nyújtott segítség által.

Felmerült a követelés: kapjanak kettős állampolgárságot a szomszéd államok magyarjai. Ezt hevesen ellenzik a szomszéd államok és Magyarországon a baloldali pártok. Az országgyűlésen belüli erős liberálbolsevista tömb megakadályozná létrehozni ezt az alkotmány megváltoztatását igénylő (kétharmados) törvényt. De az is valóban kiszámíthatatlan, mit idézne elő Magyarországon, ha hirtelen három millió új állampolgár igényelhetné a vonatkozó jogokat és előnyöket. A kormány most egy közbeeső megoldást készít elő, korlátozott jogokkal, évente nem több mint három hónapos munkavállalási lehetőséggel, stb. Máris nagy vita dúl, hogy a kérelmező ki által és mi által minősül magyarrá.

Ki a magyar?

Trianonban úgy ítélkeztek, hogy a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia területén új nemzetállamok jöjjenek létre. Felfogásuk szerint felszabadították egy feudális uradalom népeit, köztük a magyarokat is. Ebben a szemléletben Magyarország nem létezett. A döntés a nyugati értelemben vett nemzetállam nemzetfogalma alapján történt, ami azt jelentette, hogy aki Magyarországon maradt az magyar, aki Romániához került az román, aki Csehszlovákiához került az csehszlovák (stb.) - már mint állampolgár.

A történelmi magyar nemzetfogalom sem felelt meg a kialakult helyzetnek, amikor még a magyar nemzet tagjai lehettek nem magyar anyanyelvű honfitársak is. A döbbenet az volt, hogy a nemzet fogalma kiesett a jogrendből annak során, hogy a csonka ország a korszellemnek megfelelően kodifikálta az állampolgár fogalmát, és ezáltal a határon túlra került milliók, nem lévén többé magyar állampolgárok, magyar mivoltukat jogi vonatkozásban elveszítették. Iszonyatos rágondolni, hogy 80 éven át nem volt Magyarországon arravaló gondoskodás, hogy az elszakított területek magyarsága helyet kapjon a magyar közjogi rendszerben, holott kezdetben igen erősen jelen volt az érzésekben. Ezt igyekeztünk pótolni az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaságban meghirdetett Egy a nemzet! mozgalommal és annak nevében megfogalmazva javasoltuk, hogy:

"Fel kell emelni a nemzet fogalmát olyan köztudati, közjogi és alkotmányjogi szintre, mint amivel felszerelte a polgári liberális államfelfogás az állampolgár fogalmát! Azt akarjuk elérni, hogy hozzon a magyar Országgyűlés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek az államhatároktól függetlenül."

Orbán Viktor miniszterelnök azon kijelentése, hogy a magyar állam nem azonos a magyar nemzettel, arra utal, hogy a kormány politikájában megjelent a nemzet fogalma. De ahhoz, hogy a kormány joggal és érvénnyel foglalkozzon a nemzet ügyével, a nemzet fogalmának jogi, alkotmányjogi státust kell adni. Ha van magyar nemzet, akkor annak alkotmányos támaszt kell adni. Egyetértünk Duray Miklóssal, amikor azt mondta a Magyarok Negyedik Világkongresszusán:

"Sokkal több történt Trianonban, mint a történelmi ország megszűnése, szétdarabolása. A nemzet kezdett szétesni. Ez arra is utal, hogy a magyarság nem is annyira a történelmi ország megszűnését élte meg tragédiaként, hanem a nemzet folyamatos szétesését éli meg íly módon. Ez viszont nem a békeszerződés megfogalmazóinak a bűne már, hanem a magyar politikát és jelenünket terheli. Minden jel arra mutat, hogy már a szétesés kezdetén sem létezett nemzetstratégia. Az első világháború óta eltelt 80 év folyamán nem tudtuk kialakítani a helyzethez legjobban illeszkedő nemzetstruktúrát, és máig kimunkálatlan maradt az új helyzetből logikusan következő nemzetfogalom. Tulajdonképpen ezáltal hat máig a trianoni trauma. A magyar nemzet a Kárpát-medencében ma kettősségben él. Nyelve, kultúrája és történelmi tudata alapján továbbra is egységet alkot." Ennek az egységnek köszönhető, hogy nyolc évtizedes mulasztás után is még megvan a lehetőség a nemzeti egység kifejlesztésére - ha megvan, meglenne hozzá az elhatározás. A hiány az "anyaország"-nak nevezett részben a legnagyobb. (Helyesebb lenne törzsországnak nevezni, az fejezné ki az amputálás tényét). Erre utal Duray Miklós: "A magyarországi kivételével egyik magyar közösség sem bír közösségi jogalanyisággal. A magyarsághoz mint egy nagy közösséghez való kötődés viszont minden magyar nemzetrészben sokkal erősebb, mint Magyarországon."

Románia alkotmánya így kezdődik: "Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzeti állam". A 6. cikkely a kisebbségekről szól. Az alkotmány e finom elkülönítése és a magyarüldözés gyakorlata ismeretében állíthatjuk, hogy Románia jogtalan állapotban hagyta mintegy ötmillióra tehető nemromán polgárát. Románia - csakúgy Szlovákia, Ukrajna, Jugoszlávia - magyar kitaszítottjainak a törzsország kell hogy törvényes nemzeti keretet adjon. Magyarország csak úgy tud megállni a sorvadás útján, ha betölti újra kárpát-medencei hivatását, létrehozva a lelki, a gazdasági és kulturális nagy-Magyarországot.

Elküldve: Vas. Szept. 24, 2006 1:52 pm Hozzászólás témája:

Mit jelent magyarnak lenni?

Légy büszke magyar!
>
>Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar
>érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai
>népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a
>harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetoen?
>A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt
>és ma
>mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres
>növekedést jelent.
>
>Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a
>rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence
>területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk
>magunkkal?
>
>Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük,
>hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a
>muvelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit
>változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és
>szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi
>forgatagba!
>
>Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000.
>magyar népdalt, amelybol 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80
>milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyujteni.
>
>Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem
>ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvot, hétfeju sárkányt, még
>nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
>
>Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele elott a hús
>megfozésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel
>ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fuszerezési technikánkat, a
>darabolást, a fuszerekkel való összefozést. Az édes, sós, savanyú, keseru
>ízek mellé mi hoztuk az eros ízt ételeinkben.
>
>Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi
>behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán).
>Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a
>háromnegyedes sarkos cipot. Sot még az alsó fehérnemu is általunk kerül a
>világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán
>korhuen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a
>kockás szoknya alá.
>
>Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal
>rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belso-ázsiai térségbol?
>
>Tudjuk-e, hogy az elmúlt idoszakban sikerült, a parlament által,
>hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni oshonos állatfajaink nagy részét? A
>kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három
>mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is
>jelenti, hogy nem lehet oket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg
>kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már
>levédték elottünk.
>
>Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve?
>Mégis oket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán
>fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.
>
>Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az elso az izlandi
>720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.
>
>Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint muvészeti stílust Ausztria és
>Németország tolünk vette át?
>
>Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi
>honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt
>a tudást, és jórészt ennek köszönheto, hogy termoföldjeik tönkrementek,
>elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!
>
>És akkor még egy szó sem esett a magyarok osi hitérol. Ezek persze csak
>kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le.
>Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem
>szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi,
>gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S
>hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem
>ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:
>Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
>Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek
>nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel
>velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand
>elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a
>Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik,
>kiirtják családjaikat? S nem sokkal késobb, 43 év múlva, megremegett a
>Föld. Most kereken 200 évvel késobb ugyanaz a helyzet. És 43 évvel késobb
>vajon újra lesz-e földindulás?
>
>"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!"
>(Széchenyi István)
>

Elküldve: Hétf. Szept. 25, 2006 8:36 pm Hozzászólás témája:

Pár héttel ezelőtt ez már felkerült a fórumra! Smile

Elküldve: Hétf. Szept. 25, 2006 8:55 pm Hozzászólás témája:

Bocs! Éreztem, de nem volt időm ellenőrizni! Embarassed