Isaszeg Története

[b]Isaszeg története az írott források megjelenéséig[/b]

Isaszeg közvetlen környékén az első emberi települések nyomai az újkőkorban, vagyis mintegy 5 ezer(!) évvel ezelőtt jelentek meg. A község belterületén a rézkortól, tehát nagyjából 4 ezer éve csaknem minden népcsoport megtelepedett. A szkíták és kelták után a vidékünkön letelepedett szermaták -a római birodalom fennállása alatt nagyjából 3 évszázadon keresztül- a rómaiak legkitartóbb ellenségének bizonyultak. A birodalom határvonalánál ponotsan a Duna-könyök táján építették ki a rómaiak a legerősebb erődrendszert, a limest,hiszen itt nehezedett a legerősebb nyomás a birodalomra. A 300-as évek elején megjelenő germán és vandál törzsek fenyegetését Róma úgy próbálta kivédeni,hogy a régi ellenséggel, a szarmatákkal szövetséges viszonyt kialakítva közreműködött a szarmata területet körülölelő védelmi rendszer, a Csörsz-árok megépítésében. Ennek a sáncrendszernek a déli ága községünk határában húzódik a Dunától a Tisza irányába. Ez az előkerült szarmata leletekkel, római pénzekkel együtt bizonyítja vidékünk fontos stratégiai szerepét.A népvándorlás korában vidékünket a hunok, majd az avarok népesítik be. A magyar honfoglalás előtt a dunai bolgárok által uralt avar és frank hűbéres morva-szláv népek területének határvidéke. 895-ben a magyar honfoglalás nyomán területünk a Megyer törzs szállásterületéhez tartozik. A község belterületéről -egy Árpád-kori temetőből- XI. századi pénzérmék kerültek elő. A templomdombon álló középkori templom alapjainak feltárásakor feltűnően nagyméretű Árpád-kori körtemplom alapjai bontakoztak ki. Quaderköves szerkezete alapján ez lehet olyan korai építésű, hogy a feltételezett királyi vagy hercegi udvarához tartozó kápolnaként létesítették a XI. században. A település István király idejében már létezett, mert a község belterületéről Salamon (1063-1074) és Könyves Kálmán (1095-1116) dénára került elő az egykori temetőből. 1265-ben a keleti országrész birtoklásáért folytatott viszály összecsapáshoz vezetett. IV. Béla király és fia V. István között. A csata Isaszegnél zajlott le.Az ifjabb király győzött, de utána békejobbot nyújtott apjának a Nyulak szigetén. A község nevének első okleveles említése 1274-ben: Ilsuazyg. A szóösszetétel első tagját a kutatók a szláv jelsa (égerfa) szóból származtatják, a második tag a magyar zyg (szeg, szék). Valószínűbb, hogy a törökös szervezetű honfoglaló magyarok régi szokása szerint a szállásbirtokos főember nevére utal a település elnevezése. Ettől kezdve Isaszeg története már az okleveles forrásokból
követhető.

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 11:03 pm Hozzászólás témája:

[b]Isaszeg története 1274-től 1848-ig[/b]

Isaszeg (Ilsuazyg) első ismert birtokosa Sándor szebeni és dobokai ispán 1274-ben. Az 1400-as évektől a Domoszlói vsalád birtokolja a falut. Isaszeg nevével ezután 1430-ban találkozunk, amikor is a költekező, fényűző életéről ismert Zsigmond király elzálogosítja Isaszeget
(Irswazegh) a hozzátartozó Szentgyörgytelke és Dusnok pusztákkal együtt. A zálogtulajdonos a Rozgonyi család lett, aminek egy cseppet sem örültek az isaszegi jobbágyok, mert a nagyhatalmú Rozgonyi család nem törődött a jobbágyoknak1405. évi törvényben kimondott
szabad költözködési jogával, hanem kiskirályként önkényesen uralkodtak fölöttük. A Rozgonyi család az 1437-39-es esztendőkben elzálogosítja Isaszeget (Ersazegh) az egri püspökségnél.
1446-ban újra a Rozgonyiak birtokolják a falut. Egy 1467-ből származó oklevél szerint Mátyás királyunknak Isaszeg (Irswazeg) és környéke a kedvenc vadászterülete, ezért elrendeli, hogy Isaszeg jobbágyai sem a Rozgonyiak, sem az országbíró nem ítélkezhet, mert ezentúl a király
személyesen bíráskodik felettük. A középkorban ez a kiváltság igen nagy jelentősségű volt s csak néhány falu vagy város részesülhetett benne. 1490-ben a Rozgonyiak zálogba adják Isaszeget(Irswazeg) Szentgyörgytelke és Dusnok pusztákkal együtt a Széplaki Botka családnak.
A Dózsa György által vazetett 1514. évi parasztfelkeléssel kapcsolatosan okleveles adatunk Isaszegről nincs. Feljegyzések szerint az egri püspök ellen felvonuló kisebb parasztsereg érintette Isaszeget is. A szájhagyomány szerint Mészáros Lőrinc, Dózsa alvezére az Öregtemplom falai alatt gyűjtötte seregbe a környék jobbágyságát. Községünk 1529-ben a Bátrhory család ecsedi ágának birtoka. A mohácsi csata elvesztése után községünk területén és környékén több
ízben is török csapatok portyáztak. 1536-ban országos pestis járvány dúl, amely Isaszegen is megtizedeli a lakosságot. Buda elfoglalásával kezdődik az ország három részre szakadása. Az ország középső része Buda székhellyel török uralom alá került, így Isaszeg is. Isaszeg nevének
említésével 1553-ban találkozhatunk újra,amikor is a megyei adózó falvak között említik 13 portával.Egy 1559-ből származó adóösszeírás Isaszegen (Isaszeg) 45 adóköteles házat sorol
fel. A következő évektől a lakosság fokozatosan csökkent. Ennek oka, hogy a törökök az egész másfél század alatt Magyarország megszállt területét hadszíntérnek tekintették, s mert Isaszeg a kelet-nyugatt átvonuló helyen feküdt, bizony jól megrakták katonákkal. Ezek a kato-
nák nem kaptak zsoldot a török kincstártól, hanem zsoldjukat maguk hajtották be a lakosságon.Ezért Isaszeg lakossága az állandó "sarcolás" miatt lassan elvándorolt szülőföldjéről.
A lakosság csökkenését mutatja az is, hogy az 1565-ös Pest-megyei adólajstromban Isaszeg már csak 12 házzal szerepel. Isaszeg lakóira ezután gyászos idők következtek. A törökök
1595-ben a falu lakóinak egy részét rabszíjra fűzve elhurcolják, többségüket leöldösik, egy részüket a mártonbereki apátság templomába zárva éheztetik.Azon a helyen az isaszegi Műemléki Bizottság tagjai az egykori kövekből emlékművet állítottak a kegyelet jeléül 1964-ben.
A törökvilág utolsó szakaszában Isaszeg már lakatlan pusztaság volt, amelynek csak a neve maradt fenn. 686-ban Magyarország felszabadul a közel másfél évszázados török rabiga alól.
III. Károly 1690-ben németeket telepített le ezen a területen is, hogy a dinasztia támaszai legyenek a Habsburg-ellenes nemességgel szemben.
Isaszeg 1690-ben Verlain Ferenc császári kamarás birtoka, s mivel lakói németek, akik katolikusok voltak,ezért sem adót nem vetettek ki rájuk,sem vallási üldözésben nem volt részük.
Isaszegen 1699-ben 29 adózó családot írtak össze. Hazánkban a császári katonák garázdálkodásai azonban egyre növelték az egyébként nyomorúságos sorban élő magyar jobbágyság
nehéz helyzetét, s az ebből fakadó elégedetlenség végül is a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcban robbant ki. Az isaszegi jobbágyság lelkesen állt Rákóczi zászlaja alá. Az írott
források szerint 4, a szájhagyomány szerint 20 kuruc katonáról tudunk, akik fegyvert fogtak a szabadság védelmében. II. Rákóczi Ferenc 1705 június 21.-én, majd Bottyán János 1709. augusztus 23.-án átvonul Isaszegen. Sajnos ez évben Isaszeg lakóinak az országosan elterjedt
tífusszal is meg kellett küzdeniük, ami után szlovák telepesek kezdik benépesíteni a környéket.
A hagyomány szerint az isaszegi kuruc csata 1710 március 10.-én zajlott le. Az itt állomásozó osztrák csapatok fő célja a Pest és Buda felé vezető utak védelme volt. Az akkori plébánia zsúptetős épületében volt a főparancsnokság, amely a harcok során leégett. Ekkor pusztult el a
község történetét őrző "Historia Domus". A kurucok a győzelmüket csak a váratlan, rajtaütésszerű támadásukkal tudták biztosítani. A szabadságharc bukása után a családoknál és az iskolákban még sokáig Rákóczi szavait idézték, mindennapi imádságként szerte a hazában:
"Add Uram Isten, hogy ne legyen a nemzetek vérző szívű koldusa és hazájában üldözött,
bújdosó a magyar nép!"
Isaszeg 1715-től újra szépen gyarapodik. 1720-ban már 36 jobbágyot írnak össze. Verlain Ferenc utódai eladják a községet Grassalkovich Antalnak, aki 1723-tól Isaszeg földesura és bevezeti az akkori értelemben vett modern mezőgazdaságot. 1735-ben a község földesura szlovákokat és királyi engedéllyel közel félszáz lengyel családot telepített le. 1734-ből származnak a római katolikus plébánia anyakönyvi bejegyzései, a paróchia már 1641-ben fennállott. Községünk 1837-ig volt Grassalkovich-birtok. 1831-ben a kolera járvány miatt Isaszeg lakosságának egyharmada elpusztult. A szájhagyomány szerint Petőfi Sándor az 1845-48-as esztendőkben többször megfordult községünkben.
Ennek emlékét a református templom falán emléktábla őrzi. 1848 tavaszán az egész ország megmozdult, így Isaszeg is. Az avult feudális rendszer megérett arra, hogy végleg lerázza magáról a nép. Isaszeg község 1848 május 18.-án Kossuth hívó szavára 220 nemzetőrt állított
ki két heti teljes élelemmel.

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 11:04 pm Hozzászólás témája:

[b]Tavaszi hadjárat[/b]

Az 1848-49-es eseményeket a reformkor készítette elő. Március 15.-e a magyar forradalom napja, mely elindította a polgári átalakulást. Az európai forradalmak leverése után a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt a magyar nép szabadságvívmányainak megsemmisítésére. 1848 nyarán megindították a nyílt támadást. Kossuth toborzó útra indult, a nemzet egy emberként állt talpra a haza védelmére. A csata váltakozó szerencsével zajlott. A téli hadjárat osztrák sikerei után Windischgratz öntelten jelentette a császárnak: "A lázadó csordákat szétvertem, remélem, hogy néhány nap múlva Debrecenben leszek és hatalmamba kerítem a pártütés fészkét". 1849 tavaszán győzelmes hadjáratsorozattal felelt a nemzet az alaptalan gőgre. Szolnok, Tiszafüred, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom katonai győzelemso- rozatát az ápr.14.-i trónfosztás fejezte be politikailag. Kossuth Lajost kormányzóvá választották. Magyarország a független európai államok sorába emelkedett, csak a túlerő tudta eltiporni a nemzet hősies küzdelmét

Elküldve: Pént. Ápr. 07, 2006 11:14 pm Hozzászólás témája:

[b]Az isaszegi Csata[/b]

Az 1848 március 15.-i forradalom eseményeit még aznap megtudták a faluban, hiszen a szerdai pesti piacra az isaszegi termelők is feljártak áruikat eladni. Az eseményeket nagy rokonszenvvel kísérte a falu népe.Isaszeg történetének a nemzet históriája szempontjából legdicsőbb fejezete az 1849. április 6.-án , nagypénteken lezajlott nevezetes ütközet, amely a magyar szabadságharc legvéresebb, ám egyben a honvédseregnek a legfényesebb, győzelmes csatája volt. A tavaszi
hadjárat folyamán a magyar fősereg hadmozdulatai az Egerben, Klapka György tábornok által kidolgozott haditerv alapján zajlottak. A szolnoki áttörés megnyitotta az utat a csapatok előtt, hogy az osztrák főerőkre megsemmisítő csapást mérjenek. Az alig 30 éves Görgey Artúr
tábornok irányítása alatt álló támadó magyar fősereg négy hadtestből állt: a Hatvan irányában, a jobbszárnyon előretörő, Gáspár András ezredes vezette VII. hadtest haladt a főerőt az I. hadtest (parancsnok Klapka György), a III. hadtest (parancsnok Damjanich János tábornok) és a tartalékot adó II. hadtest (parancsnok Aulich Lajos tábornok) képezte. A sereg személyi állománya: 40.000 fő gyalogos és tüzér, 7.500 fő huszár, a tüzérséget 198 löveg alkotta.A velük szemben álló és a térségben védekezésre berendezkedett, Alfred zu Windisch-Gratz tábornagy vezette császári-királyi haderő három hadtestből és egy önálló hadosztályból állt, összlétszáma 50.000 fő, a tüzérséget 214 löveg és röppentyű (rakéta) alkotta.
Mindkét sereg parancsnoki állományában képzett, hivatásos katonákat találunk, csakhogy amíg az osztrák hadparancsnokok (Jellasicsot kivéve) már a napóleoni háborúkban is részt vettek, addig a magyar főtisztek (Aulichot kivéve) mind fiatal emberek.A szemben álló csapatok harci értéke is különböző volt. A császári seregben több éve szolgáló, jól begyakorolt alakulatokat találunk, de a katonák kevés puskaport szagoltak. A magyar zászlóaljak legtöbbje alig fél éve alakult, ugyanakkor már több csatában részt vettek, harci tapasztalatokkal rendelkeztek, megízlelték a győzelem mámorát és kiitták a vereség keserű poharát is.
A támadás nyitányaként április 2.-án. a hatvani csatában, a magyar erőket lebecsülő Schlick tábornok hadtestét Gáspár katonái megverték és az elkövetkező napokban nyugatra, egészen Gödöllőig szorították. Ezt követően a haditerv szerint április 6.-án a hadtestparancsnok elfoglal-
ta harcálláspontját Aszód-Bag térségében és, mint aki aznapi feladatát jól végezte, letáboroztatta seregét. Ezzel egyidőben Kmetty György hadosztályát Domony-völgyig tolta előre, ahol is a magyar csapatok a Lobkowitz vezette osztrák hadosztállyal néztek farkasszemet, de egyik fél sem támadott.
Közben a magyar fősereg is megindult és Tápióbicskénél április 4.-én megütközött Jellasics tábornok hadtestével. Az ütközetben a megingó I. hadtestet a III. hadtest mindent elsöprő rohama mentette meg a vereségtől és vívta ki a viadalt.
Windisch-Gratz ezt követően főerőit Isaszegen vonta össze és helyezte védelmi állásba., a VII. magyar hadtestet a Gödöllőn állomásozó Schlick tartotta szemmel.
Ápr. 6.-a nagypéntek, a magyar szabadságharc aranybetűkkel írt napja.
A Tápióbicskei győzelem után (ápr.4.-én) Windisch-Gratz,az osztrák haderők főparancsnoka, hadtestteit egyesítve Jellassics, maj Schlick vezetésével megszállta az isaszegi dombokat. Itt akarják a magyar seregPest felé való ejőretörését kivédeni. A kiadott parancs szerint az I. hadtestnek Klapka György tábornok vezetésével Sápon keresztül, a III . hadtestnek Kókánál Damjanich János tábornok vezetésével és egy-egy lengyel légióval a szentkirályi erdőn keresztül Isaszegig kellett előnyomulnia. A II. hadtestnek Aulich György vezetésével Dányig kellett nyomulnia (szájhagyomány szerint száztagú "szabad csapat" is csatlakozott a sereghez).
A hadak e mozdulataiból látszik, hogy ütközetre kerül sor Isaszeg körül, melynek erdős, dombos vidéke igen kedvező helyzetet nyújt a védelmi harcra. A császáriak ágyú és röppentyű ütegeiket, melyekben a mieink felett bővelkedtek, a magaslatokon, erdők szélein, a szorosok
torkában a legkedvezőbb fekvésben állíthatták fel támadó hadaink ellen. Az ellenség a Pap-hegy oldalában e vonalon táborozott. A velük szemben lévő dombtetőn volt a honvédségi vezérkar tüzérségi álláshelye (a mai Református templom helyén. Az osztrákok golyózáporral rohamozták az álláshelyet.
Wisoczki József vezetésével a lengyel légió és csapataink a támadást elhárították sok ágyút zsákmányolva. A szoborhegyen (volt zsidóhegy) az osztrák tüzérség harminc ágyút állított, de a magyar gyalogság szuronyroham-támadással elfoglalta az ágyúállásokat. Az ellenség az
erdőt felgyújtotta. Klapka zászlóaljai nehezen vergődtek át az égő hegyoldalon. A késő déli órákban (2 óra körül) kezdődik a csata. Klapka zászlóalját Jellassics csapatai visszaűzik,
ráadásul a honvédek közül sokan elhajigálják homokkal és békasóval töltött puskagolyóikat, vele együtt a jó töltényeket is. Damjanich és Klapka támogatására Kiss Pál dandárát küldte szentgyörgymajoron át és értesítette az Aulich hadtestet, hogy fejlődjék fel a csatatérre.
Bízott a Gáspár tábornok vezette VII. hadtest megérkezésében, aki azonban Aszód felé vonult. Az öntevékeny Kmetty ezredes könnyítette meg a hadtest küzdelmét egy lengyel légióval. Damjanich megfogyatkozó pirossapkásai visszaszorultak, a kezdeményezés az
osztrákok kezébe csúszott át. A Kókán tartózkodó Görgei Artúr tábornok egy előrelovagolt nyargonc útján délután három órakor értesült a csata állásáról. Begombolta vidrabőr kabátját és elvágtatott. Azonnal intézkedett, hogy a tartalékban álló hadtest is induljon előre. Délután
négy órakor ért a Király-erdő szélére, ahol Aulich zászlóaljai látta maga előtt menetelni, melyeket a Dányban lévő Bauer korábban elindított. A hadtest két részre oszlott. Az egyik fele Klapka támogatására indult, a másik Damjanich felé vett irányt. Görgei a bal szárny felé vágtatva kellemetlen meglepetéssel látta, hogy Klapka csapatai reménytvesztetten özönlenek vissza. Vezérük azzal indokolta, hogy "gyalogsága már ki van merülve, ellődözte a töltényeit, jobb lesz ma nem erőltetni a dolgot. " Erre Görgey méltó haraggal kiáltott: "-Ma győznünk
kell vagy visszavonulunk a Tisza mögé így áll a választás.
E győzelmi akarat hatására Klapka új lélektől telve:
"Előre!" iáltással visszafordította csdapatait. Görgey döntő elszántsággal állt a hadművelet élére. Damjanichoz sietve nem fogadta örvendetes kép. Kiss Pál dandára és Damjanich déli szárnya között űr tátongott. Ott volt ugyan Nagy Sándor lovassága, de hátrálásban. Az erdőktől jobbra-balra félívben, kerítve feküdt a csatatér. Középen maga Görgey vezényelt
személyesen. Két szárnyon dühöngött a csata, itt alakult ki a döntő küzdelem. Közben Gödöllő felől lovas tömegek bukkantak fel. Görgey rohamra küldött tíz huszárszázadot az osztrák vállalkozás megelőzésére. A dán lovassága nem tudott összeköttetést teremteni az
osztrák lovasokkal. Zavaros csatazaj hallatszott az erdőben. Aulich csapatai Damjanich csapatait a sötétségben ellenségnek nézték és tűz alá vették. A félreértés lassan eloszlott.
A Királyerdő déli feléből a császáriakat kiszorították, a tűzvonal mindinkább távolodva Isaszeghez közeledett. Hét óra körül az ellenséget kiűzték a faluból. A házak lángoltak a lecsapódó golyózáportól. Az egész vonalat ágyúfüst és csatazaj töltötte el. A Rákos hídját a magyar tüzérség tűzzel árasztotta el. A lengyel légiók, akik a tüzérség álláshelyeit védték
a befejezésig kitűntek vakmerő bátorságukkal. "Ha mi vállat vállhoz vetünk, ketten együtt nem veszthetünk." (énekelték a lengyel légiósok.) "A mi és a ti szabadságotokért." (bíztatott Wisoczki." A mocsaras talajon az osztrák lovasság nehezen tudott átkelni, sokan belevesztek.
A magyar csapatok felhatoltak a Rákos jobb partján lévő magaslatokra. Jellassich elrendelte a visszavonulást Gödöllőn keresztül a fővárosba. A harc az est beálltával megszűnt, csak Damjanich és Schlick csapatai között folyt a csatározás éjjel 11-12 óráig. Minden oldalról hangzott a diadalmas győzelmi kiáltás. "Íme más világ nyílik, estére már magyarok jönnek a parochiára, míg ebédet tizennyolc személyre Jellassich báró rendelt. Seregei mindent kiraboltak, a templom is nagy kárt vallott." -jegyezte a parochia lelkésze a Historia Domusba (mely 1710-ben elpusztult és 1811 évtől újra vezettek). Itt harcolt Kazinczy Lajos, Kaziczy
Ferenc nyelvújító fia, aki a tizenötödik vértanú lett Damjanich és Aulich után. Ebben a véres küzdelemben különböző források s zerint 26-28 ezer magyar, 1500 lengyel (3 légió) és 100 tagú szabadcsapat küzdött 40 ezer osztrák ellen. Az isaszegiek neve olvasható a Falumúzeumban. Volt olyan család, ahol heten is katonának álltak. A fiatal magyar
honvédsereg fényes diadalt aratott Isaszegnél a császári-királyi haderő fölött.
Igaz, nagy árat fizetett érte. Mindkét fél részéről mintegy ezer-ezer halott maradt a csatamezőn, s a sebesültek száma is több ezerre becsülhető, akik közül sokan belehaltak a gödöllői hadikórházban sérüléseikbe.
Napokig artott, amíg a Király-erdőben, a faluban és a Rákos mocsaras rejtelmeiben összeszedték a halottakat.
A császári haderő készült az ütközetre, ezért a katonák a reggeli órákban kifosztották a település szegényes házait, minden élelmet magukhoz vettek.A megriadt lakosság a Nyíresbe menekült, ott húzta meg magát a csata napján, csak néhányan maradtak a faluban. Az ütközet folyamán a község kigyulladt és minden ház leégett. Isaszeg népe ezen a napon minden ingó vagyonát elvesztette. A falu lakóiban nem a győztes csata mámorító érzése, hanem a teljes
pusztulás borzalmas élménye és a sok-sok, fiatalságnak virágában elpusztult halott látványa hagyott maradandó nyomokat.
Az újraépítkezés, a parasztgazdaságok újjászervezése évekig, sőt évtizedekig eltartott. Nem csodálkozhatunk, hogy ötven évnek kellett eltelnie, amíg mozgalom indulhatott el az isaszegi emlékmű felállítására, a szabadságharc dicső diadala helyi kultuszának kialakulásáig.

Elküldve: Szomb. Ápr. 08, 2006 8:49 am Hozzászólás témája:

Gratulálok WinCe szép munka ait ide varázsoltál, igérem elolvasom az egészet.

Elküldve: Szomb. Ápr. 08, 2006 9:00 am Hozzászólás témája:

Köszi, Saci!
Nem volt kis meccs, de régi anyagaimból tudtam dolgozni, így az oroszlánrésze már el volt végezve...
Bár így is fél egykor menzem zuhanyozni. Embarassed

Elküldve: Vas. Ápr. 09, 2006 6:43 am Hozzászólás témája:

Én is csak gratulálni tudok ezekért az írásokért, bár én már olvastam ezekről a történelmi pillanatokról, úgyanis van egy Isaszegről szóló könyvem amiben bőven írnak Isaszegről. Azért mindig elolvasom egyszer-egyszer, mert én büszke vagyok hogy Isaszegen lakom és hogy ilyen a község történelme. Amúgy ha valakit érdekelne az Isaszegről szóló könyv, a Múzeumban meg lehet vásárolni! Very Happy

Elküldve: Vas. Ápr. 09, 2006 7:24 am Hozzászólás témája:

Így van! A könyv címét se felejtsük el megemlíteni, amiben ugye 1000 meg 1000 titok olvasható még el: [b]100 Magyar falu - Isaszeg[/b] Smile

A jelenlegi árral nem vagyok tisztában, kb 2000 magyar királyi forintot kérnek érte Wink