Tökfélék

 A tökről a spanyol és francia felfedezők méltán gondolhatták, hogy az amerikai indiánok kedvelt vadon növő csemegéje. A nagy tömegben talált fajokat azonban már régóta termesztették a Dél-Nyugaton és a Szent Lőrinc folyó mentén. Őshazájuk feltehetően Mexikó és Közép-Amerika lehetett. Ugyanakkor 25-26 fajuk Észak-Amerikában is őshonos. Nálunk a lopótök és változata, az ikertök régi kiskerti növény. A tök a felfedezések idején mind Ázsiában, mind Európában ismeretlen volt. Az őslakók számára azonban legalább olyan fontos eledelnek számított, mint a bab vagy a kukorica. De alkalmazták hólyagbántalmak kezelésére és fájdalomcsillapításra is. Egyes alakjaikat már  felhasználták a tűzhely körül edénynek Az 1500-as években a spanyolok magukkal hozták Európába. A XVIII. századra Itáliában már termesztették vékony héjú, hosszúkás változatát, amelyet később cukkíninek nevezték el. A XIX. századig mégsem vált közkedveltté, s bár Ázsiába és Afrikába is eljutott már az 1600-as években, további sorsáról nincsenek biztos információk.

Felfutó (kiszáradó) tökök

A családi ház déli részén, támfalakon, póznákon, pergolán, hálókon, kerítésen felfutó díszes növények különböző alakulású, színeződésű termései messziről szembetűnnek. A lopótök lógós szárú bunkójával, az ikertök korsó formájával a régmúlt növényeit idézi. A 3-4 m magasra futó indán csüngő, 1,5-2 m hosszú, vékony kolbásztök, amelyből ha egy darabkát levágunk - mint a mesebeli kolbászkerítés -, újból kinő. Az indiai luffatök pedig ingázó, tömzsi terméseivel ragad meg bennünket. A felfutó tökök beérett termései kiváló díszítő- és használati cikkek. A kolbásztökből zsenge korában nagyszerű ételek készíthetők, de ilyenkor ehető még a lopótök és a kabaktök termése is. Felfutó díszes töknövényeinket méltán sorolhatjuk a házikertek különleges, rendkívül díszes növényei közé.

Különböző ipari alapanyagokként is felhasználhatók (papírgyártás, mosdószivacs) is. Étkezési célokra (pl. tölteni) a zsenge tökök nagyon alkalmasak. Beltartalmi értékük még nincs feltárva. Négyzetméterenként 2-6 termést (2-6 kg) adnak.

Növénytani jellemzői: Egyévesek, lágyszárúak, felfutók. Gyökérzetük fő- (orsó-) gyökér, kiterjedt oldalgyökerekkel. Száruk olykor 4-5 m-re felfutó (kolbásztök). Leveleik szórt állásúak, kerekek, szíves vállúak, ép szélűek, érdesen (molyhosan) szőrösek, világoszöldek. Többnyire pézsmaillatúak. Hosszú levélnyélen ülnek. A luffatök levelei háromkaréjosak és sötétzöldek. Virágaik egylakiak, váltivarúak, idegenmegporzók, mutatósak, fehér vagy sárga (luffatök) színűek, hosszú nyélen ülők, forrtszirmúak. Terméseik: a csüngő kabak a bunkó alaktól a lopó formán át a hosszú egyenletes töktermésig nagyon változatos. Magjuk eltérő az ismert tökmagétól, hosszúkás, pajzs alakú (15x8x3 mm), színe barnásszürke. A mag 5-7 évig kicsírázik, vetéstől 8-14 napra kikel. Tenyészidejűk a teljes kiszáradásig 140-190 nap.

Élettényezők iránti igényük: fénykedvelők, árnyékban fejletlen, sápadt indát nevelnek és nem termékenyülnek. Hőigényük: az alacsony hőmérsékletet nem tűrik, 12-15 °C fölött csíráznak. 10-15 °C-on már nem fejlődnek. Az inda és a nyers termés kisebb fagyokban is tönkremegy, az érettebb kabakok viszont tovább érnek. A növények 25 °C-on (vagy ennél magasabb hőmérsékleten) fejlődnek szépen. Vízigényük: a vizet meghálálják, de később érnek, jó műveléssel szárazon termeszthetők. Talajigényük: mély rétegű, középkötött vályog-, homokos vályogtalajokon díszlenek szépen. Tápanyagigényük: vegetatív növény tömegükhöz mérten igénylik a tápanyagot. Fészkesen trágyázzunk, 2-4 lapát jól érett istállótrágyával (fészkenként 25-30 cm mélyen összekeverve a gödör talajával). A kolbásztök a legnagyobb indájú és termésű, ez kapja a legtöbb trágyát.

Lopótök (nyakas tök, szívótök)
Indája 2,5-3,5 m-re kúszik, levele kerek, szíves, finom, kissé molyhos, pézsmaillatú. Virága hosszú virágtengelyen ülő fehér, öttagú, sugaras szimmetriájú. Egyenes vagy görbe nyakú termésére jellemző a végén ülő nagy bunkó. A meleg éghajlatú területeken évszázadok óta termesztik díszes és sok célra felhasználható, kemény héjú termései miatt.
A lopótök sok fajtáját termesztik, ezek hajtása, levele, a virág mérete, valamint a termés formája és mérete nagyon eltérő lehet. A változatok neve a termés alakját tükrözi, amely lehet például bunkó, palack, üst vagy teknő alakú.
A lopótök gyors növekedésű, szára szőrös, hosszú ágkacsai villás elágazásúak, nagy, mutatós fehér virágai pézsmaillatúak; ez utóbbiak és sűrű levélzete miatt kedvelt dísznövény. Kemény héjú termései fiatalon ehetők. A nem keserű fajták fiatal terméseit párolva vagy főzve többnyire magok nélkül, zöldségként fogyasztják; karikára vágva szárítással tartósítható is. A keserű lopótökök élvezhetetlenek és mérgezők. Az érett, megszárított termésből vizesedényt, merőkanalat, borlopót és más háztartási edényeket, valamint madáretetőket, dísztárgyakat, lámpákat és hangszereket készítenek. Némely termesztett változat termésének hossza meghaladhatja az 1 m-t. A lopótök magról könnyen szaporítható, a termés beéréséhez hosszú, meleg időszak szükséges.

Fiaskabak (ikertök, kabaktök): rendszertanilag a lopótök fajtacsoportja. A termés formájában van a különbség. Kerek, gömbölyű, nyakas edény, korsó stb. alakú lehet. Beérve ez is megfásodik. Fajtái: a 'Szentesi iker' (FJ) kabaktermése tömzsi, szép formájú. A kabak- és a lopótök közötti átmeneti formát mutatja a 'Bunkós tök'.

          Kolbásztök (hosszú tök) :ez is a lopótök egyik fajtacsoportja. Indája a legmagasabbra kúszik (4-5 m), levelei erőteljesebbek az        előbbiekénél. Termése kolbászra emlékeztető, hosszú (1-2 m) vékony kabak. Fiatalon könnyen regenerálódik. Termésfala ennek is megfásodik. Fajtája a 'Szentesi kolbász' (FJ), magasra, 4-6 m-re felfutó, termése hosszú, 1,5-2 m-es, egyenes.

           Szivacstök (hálós tök, luffatök) :indázata finomabb, levélzete karéjos és sötétzöld. Termése zömökebb, hengeres. Szárazéretten héját lehántva rostos anyagát különböző célokra használhatják. Fajtája a 'Szentesi szivacs' (FJ), egészséges, bő hozamú, termése tetszetős, rostos.

Termesztésük: fő kultúrában, napsütéses helyen neveljük őket. Május 15-től november 15-ig tenyésznek. Előnövényre nem kényesek, kapás zöldségnövények a megfelelőek számukra. Talaj-előkészítésük: kora tavasszal 30 x 30 x 30 cm-es gödörbe 2-4 lapát érett istállótrágyát keverünk össze a talajjal, fészket készítünk. Tenyészterületük 1-1,5 x 2-2,5 m, támasz mellett. Helyrevetésük: az elkészített fészkekbe május derekán (a meleg idővel) 6-8 szem magot helyezünk el 3-4 cm mélyen. A vetésre 1 cm-es komposztot (tőzeget) szórunk és lesimítjuk. Vetőmag-szükségletük 1,5-2 g/m². Ápolásuk: a futótököket természetes támasz mellé ültetjük (déli épületfal, kerítés mellé stb.), ennek híján egyéb támaszról gondoskodjunk( pl. 3-5 m magas oszlopok közé húzott vezérdrótok, erre szegfűháló). Egyszerű talajporhanyítást, gyomirtást végzünk. Öntözésük: rendkívül száraz időjárás esetén szükség szerint a fészkeket jól átáztatjuk. Szedésük: fogyasztásra - a szivacstök kivételével - zsenge korukban (július-szeptember eleje), egyébként éretten, október-november hónapban kocsányával együtt szedjük. Száraz helyen felfüggesztve tároljuk, sok éven át épségben megmaradnak.

Feldolgozásuk, hasznosításuk :déli épületrészeken szépen mutatnak. Leszedett termésük számos célra, díszítésre alkalmas. A héjától és magjától megfosztott luffatök rostos belső része különbözőképpen használható fel (cipőtalp, sapka, mellénybélés, mosdószivacs, játékok stb.).

Különleges tökök

Az ide sorolt tökfajok igen változatos formájúak és felhasználásúak. Közös vonásuk a heverő, földön elterülő lágy szár és a húsos, általában nagyméretű kabaktermés. Sajátos ételek készítésére mindegyik felhasználható. A balzsamkörte (szemölcsös tök) csak éretten fogyasztható. Ahány faj, annyi csodálatos alakban gyönyörködhetünk, a tátott szájú „piros fogait mutogató", krokodilszerű terméstől a fehér, viaszos vagy éppen a sugarasan lapított diszkosz formáig. A szemölcsös tök és a viasztök kivételével valamennyi termesztett kultúralak. Rendszertani vonatkozásban három jelentősen eltérő nemzetséghez tartoznak.

Származásuk, elterjedésük: általában Észak-Amerika déli részéről, Közép-Amerikából, a trópusokról (a viasztök Ázsiából) erednek. A szemölcsös tök és a viasztök inkább keleten, a többi Európában és világszerte előfordul. Nálunk a laskatöknek és az ujjastöknek hagyományai vannak. A többivel most ismerkedünk.

Gazdasági és táplálkozási jelentőségük: étkezési célokra, téli nyers eltartásra, olajkinyerésre, orvosságnak alkalmasak.

Növénytani jellemzőik: egyévesek, száruk lágy, heverő és többnyire kacsokkal kapaszkodó. Gyökérzetük fő- (orsó-) gyökér, erőteljes oldalgyökerekkel. Leveleik szórt állásúak, épek vagy tenyeresen tagoltak (balzsamkörte), érdesen szőrösek, molyhosak. Világos- vagy sötétzöldek. Olykor lisztesek (viasztök). Virágaik magányosak, a legtöbb esetben egyivarúak, egylakiak vagy kétlakiak (de lehetnek hímnősek is).

Pártájuk tölcséres vagy harang alakú, sárga. Termésük változatos alakú (hosszú, kerek, lapított, sonka alakú, rücskös vagy sima felszínű stb.) kabak. Magjuk általában lapított, fehér (a laskatöké fekete), és sok olajat tartalmaz. A mag 5-7 évig csírázik ki, 8-18 napra kikel. Tenyészidejűk 90-160 nap.

Élettényezők iránti igényük azonos az előző, felfutó tökcsoportéval.

Szemölcsös tök (balzsamkörte, balzsamuborka) : nálunk ismeretlen, tömzsi, szemölcsös, uborkához hasonló termésű, viszonylag apró, feketés, tenyeresen szeldelt levelű, ázsiai, trópusi növény. Éretten ragyogó, sárgás narancsszínű, felnyílott terméshéjából kilátszik vérpiros terméshúsa, amely a barnás magvakkal kitátott szájú korokodilra emlékeztet. Egyik leglátványosabb tökfaj, érett terméséből főzeléket készítenek, de a trópusokon nyersen is fogyasztják. Népi gyógyászati értéke is van, éretlenül hashajtóként is használják Ázsia egyes részein.

Viasztök: hazánkban nem ismert. Hosszúkás henger vagy gömb alakú serteszőrös kabakterméseit éréskor fehér viaszréteg borítja. Ezért nincs kártevője. Levelei kisebbek, sötétes zöldek. Termése elkészítve igen ízletes. Gömbölyű változata csupán alakban tér el. Fajtái a 'Szentesi hosszú' (FJ) és a 'Szentesi gömbölyű' (FJ).

Laskatök (téli tök, fügelevelű tök) :hosszan elfutó szára közül kikandikál zöld-fehér márványozott, hosszúkásán gömbölyded, 3-4 kg-os kabakja. A termés igen mutatós, elkészítve ízletes. Húsa hófehér, rostos, főzéskor szálasán szétesik, tehát nem kell gyalulni. A népies „istengyalulta tök" elnevezése innen ered. Magja is különleges: nagyon fekete. Fajtái a 'Téli zöld' és a 'Szentesi téli tök' (FJ).

Sonkatök (bébitök) : az étkezési spárgatök különleges változata. Futó indája - fajtától függően - erőteljes és finomabb lehet. Termése sonka formájú, innen népies elnevezése. A 'Lunga di Napoli' (Zorzi) fajta nagyra fejlődik, sötétzöld a héja, vastag, narancsszínű a húsa. Egy-egy termés 5-8 kg-os is lehet. Hosszú tenyészidejű. Kitűnő főzve és sütve.  A 'Bébitök' (kis sonkatök) változat finom megjelenésű. Termése rövid sonka (pólyásbaba) alakú. Héja és húsa fehér, tömege kicsiny, 1-3 kg. Rendkívül tetszetős, étkezésre alkalmas, sütésre kitűnő. Éréskor héja megkeményedik. 'Sonkatök' néven kereskedelmi forgalomban van egy kis testű, de hosszúkás fajtatípus is.

 Kokocella: sötétzöld tripoli tök és tripoli kokocella néven ismert. Magyar neve nincsen. Növénytani leírása: tulajdonképpen a spárgatöknek egy fajtája. Elég érzékeny a nedvességre és a páratartalomra. Termése zöld színű, sárga csíkozású, kedvező feltételek között teljesen kifejlődött állapotban eléri a 90 cm hosszúságot is. Húsa sárga, jó konzisztenciájú. Elég jól eltartható. Korán érő, rövid tenyészidejű. Kitűnő étkezési tök Olaszországban közkedvelt növény. Akkor szedik, amikor a termések elérték a 15-20 cm nagyságot, főzelékeket készítenek belőle. Így szedve 12-15 termést ad egy-egy tő.

 Maghéj nélküli olajtök: külső megjelenésre az egyszerű paraszttökhöz hasonlít. Hosszan elterül. Termése lapított gömb alakú, vöröseszöld, megérve sárgás húsú, párás.
Érdekessége és értéke, hogy zöldes színű magjának nincs héja, 35-45% jó minőségű növényi olajat tartalmaz.
A 'Szentesi olívatök' (FJ) eltérő habitusú, guggonülő, 3-4, kissé hosszúkás termést nevel. Húsa vastag, bőségesen tartalmazza a héj nélküli magvakat.
Ugyancsak fajtajelölt a 'Szentesi köztes' elnevezésű, a régi paraszttökhöz hasonló küllemű, kukorica között termeszthető maghéj nélküli típus.

Patisszon (csillagtök, ujjastök): bokrosán vagy félig elterülve nő, leginkább guggonülő. Indája az étkezési tök indájához hasonlít. Azonban az egész növény finomabb. Termése jellegzetesen lapított, kissé görbült korong, szélein kinövésekkel. Tápértéke jelentős, jobb az uborkáénál. Fajtája az 'Óvári fehér', többféle ételnek, tartósított terméknek elkészíthető.
A régi időkből ismert 'Ujjastök' kinövései hosszabbak, ujjszerűek, erről kapta találó elnevezését. Beéretten évekig eltartható.

Pézsmatök: a pézsmatök többnyire egyévesként termesztett, a földön kúszó, lágy szárú. Szára 5 szögletű, a több mint 10 m hosszúságot elérheti, és elágazó kacsokat fejleszt. A lágy szőrű levéllemez gyengén tenyeresen karéjos, szélesen kihegyezett, körvonala vese alakú .Termése: alakban és méretben nagyon sok alakú kabak, többnyire széles-gömbölyded vagy tojás formájú, esetleg hosszúkás-elliptikus, gyakran tompán bordás. Súlya akár 20 kg is. A külső héj szürke, zöld, sárga, kékes vagy vöröses alapszínű, és többnyire bézs színű és sötétzöld foltok vagy csíkok tarkítják. Más tökfajtól eltérően a héj lágy Felhasználása: az éretlen és érett termések húsát párolva vagy sütve zöldségként fogyasztják, főzve levesek és curryk alapanyaga, vagy pürét készítenek belőle; édes kompótként vagy ecetes savanyúságként is tálalják. a fiatal levelek főzelékként használhatók.
Elterjedése: Mexikóból származik, a trópusokon és a szubtrópusokon világszerte termesztik.
Termesztése és betakarítása: a trópusi klímában, tápanyagban gazdag talajon tenyészik, és más tökfajoktól eltérően a nedves-forró síkvidéki klímában is termeszthető. A fagyérzékeny növényt magról szaporítják; termései körülbelül 3-4 hónappal a virágzás után érnek; trópusi hőmérsékleten mintegy 10 napig, 10 °C-on hűtve több hónapig tárolhatók.

 

Zucchini (tölteni való tök) : félig elterülő és guggos típusát ismerjük. Hasonló a spárgatökhöz. Termései azonban jobbára sötét- vagy világoszöld színűek. Jellegzetesen kicsinyre és egyformára nőnek. A termést általában töltve készítik el. Számos kitűnő fajtája létezik, ilyen a 'Diamant' Fj (Zorzi), amelynek guggonülő, sötétzöld termései csokorban fejlődnek. Hasonló a 'Striato d'Italia o di Napoli' (Zorzi), de termése világoszöld és csíkos. Érdekes, hasznos házikerti díszzöldség.

Termesztésük: megegyezik a felfutó tökökével, azzal a különbséggel, hogy támasz nélkül neveljük őket.   Többnyire nyersen, étkezésre szedjük.

Feldolgozásuk, hasznosításuk: házi-, bemutató-, hobbi-, iskola-, haszon- stb. kertbe ültethetők. Ágyasokban csoportos és egyedi előtérnövénynek szépen mutatnak.

A laskatökből gyalulás nélkül készíthetünk főzeléket, a sonka- és bébitököt pástétomnak készíthetjük el, és süthetjük. A maghéj nélküli tök kiváló sütésre és jószágeleségnek, magját piríthatjuk csemegének, kitűnő étolaj készíthető belőle. A patisszont főzve, sütve és savanyított terméknek használhatjuk. A zucchinit főként töltve fogyaszthatjuk. A tökfélékből diétás ételek készíthetők, egyes fajok magjából pedig gyógyszer készül, és bélparaziták ellen is hatásos. A friss tök vizelethajtó hatású, és vesebajokra ajánlott. A szemölcsös tök éretlen termése erős hashajtó. A balzsamkörte és a viasztök kivételével a háziállatok etetésére alkalmasak.

Dísztökök

A dísztök a házikert különlegessége. Rendkívül alakgazdag (gömbölyű, hosszú, lapos, sima, rücskös, tojás, turbán stb.) és változatos színű (piros, sárga, fehér, kék, zöld és különböző átmenet) csoport képviselői tartoznak ide. Egyes nagyobb termésű változatot ételnek is elkészíthetjük. Igénytelen, így termesztése egyszerű. Rendszertanilag több alfajra oszthatjuk.

Származásuk, elterjedésük: a dísztökök őshazája is Észak-Amerika déli részén található. Melegkedvelő növények, ezért többnyire a melegégövi országokban terjedtek el. Nagy kultúrája van, különösen Nyugat-Európában. Magyarországon szórványosan termesztik, főként külföldről behozott alapanyagokból.

Gazdasági és táplálkozási jelentőségük: egyes piacokon, virágüzletekben ritkán már kereskedelmi, díszítő árucikk. A nagyobb termésűek (0,6-2 kg) sütésre, főzésre is alkalmasak.

Növénytani jellemzőik: egyéves, lágy szárú növények. Gyökérzetük erőteljes orsógyökér, oldalágakkal. Száruk heverő (felfutó), kacsokkal kapaszkodó, típus szerint 0,8-3 m hosszúra nő. Leveleik szórt állásúak, szív, vese alakúak, gyengén vagy erősebben karéjosak, ép szélűek, többnyire érdesen molyhosak vagy serteszőrösek. Virágaik egylakiak, váltivarúak (kivételesen hímnősek), sárga vagy fehér színűek, rovarmegporzásúak. Termésük változatos, húsos kabak. Nyár végére, őszre érnek. Magjuk változatos, 0,5-2,5 cm nagyságú. Többnyire kihegyesedők, laposak, tojásdad formájúak, fehér, sárga, barna, fekete színűek.A mag 6-8 évig vethető, gyorsan, 5-7 napra kikel. Tenyészidejük a vetéstől teljes érésig 90-130 nap.

Élettényezők iránti igényük azonos az előző (felfutó) fajokéval, azzal a különbséggel, hogy a kisebb dísztökök viszonylag kevés tápanyaggal beérik, sovány talajon termésük (előnyösen) nem fejlődik túl nagyra; a nagyobb termésű, sütésre alkalmas dísztököket csak dér után szedjük, ezzel minőségük javul.

Kis termésű dísztökök
Jellemző rájuk a finom, 1-2 m-re futó inda, a kicsiny, halványzöld levélzet, a több kicsiny termés és az igénytelenség. A kultúrváltozatok és -fajták a következők:

         Gömbölyű fehér: finom, felfutó szárú, kis levélzetű, a termés alma nagyságú (6-8 cm), sima felületű. Nagyon tetszetős változat.

Nyakas, körte alakú : az előbbihez hasonló, de a kocsány felőli részen nyúlványa (nyaka) van, s ezzel érdekes, körte alakot mutat. Fehér színű, 6-8 cm-es. Van csíkos, sárga, zöld változata is.

Szentesi polozsna :Fehér, sima felületű alakja a tyúktojásra emlékeztet. Középfinom indázatú és levelű. Szentes vidéki tájfajta.

Bibircses dísztök :Gömbölyű vagy megnyúlt, fehér vagy sárga. Erősen bibircses (szemölcsös), felülete rendkívül díszes, különös hatású.

Lapított termésű: többnyire fehér és sárga, de lehet más színű is. A termés lapos, szélesebb, mint hosszú. Sima és szemölcsös változatok fordulnak elő.

Nagy termésű dísztökök
Közepes fejlettségű futó inda jellemzi őket. Terméseik 0,25-2 kg közöttiek. Egyes változatok sütésre is alkalmasak.

Hosszú fehér :spárgatök alakú és színű, annál azonban kisebb méretű. Héja megkeményedik, sokáig eltartható.

Csúcsos dísztök :középnagy (15-20 x 12-15 cm), kocsányánál enyhén, csúcsánál erősebben kihegyesedő, csepp formájú kabakja ragyogó narancspiros színű, igen díszes, sütve jóízű. Ilyen az 'Uhiki Kuri' fajta. Kékesfekete változata a 'Blue Kuri".

Nyakas tök :közepes hosszúságú, hajlott, görbült termése kunkorban végződik. Fiatal, zsenge korában ehető.

Turbán alakú: császársapkaszerű kabakja égőpiros és zöldesfehér színű, a kiszélesedő csúcsi rész a termés 1/3-ánál nagyobb, maga a kabak közepes, 8-12 cm-es, rendkívül mutatós.

Kicsiny sütőtök :a 10-15 cm széles, lapítottan kerek mini sütőtök kékes-barnás színű. Csúcskinövése nincs. Ilyen a 'Babi delicia' fajta.

Termesztésük: megegyezik a felfutó tökökével, de többnyire támasz nélkül neveljük őket. A kis termésű dísztököket 80-100 cm-re, a nagy termésűeket 120-150 cm-re helyezzük el egymástól.

Feldolgozásuk, hasznosításuk: A kis termésűeket kimondott díszparcelláknak, ágyasokba, bemutató-, iskola-, hobbi- és haszonkertekbe ültessük. Kerítések, pergolák, támaszok mellé futónövénynek is alkalmasak. A nagy termésűeket nagyobb térségű parcellákba tesszük. Egyesek kiváló lugasképző díszzöldségek (pl. a turbántök, az Uhiki Kuri stb.).
A nagyobb dísztökök java része kiváló, tápdús és ízletes sülttökcsemege. Ezek a háziállatok etetésére is felhasználhatók. A polozsna töktermés tojóstyúk-csalogatónak, -szoktatónak kitűnően bevált.