ÖSSZEHASONLÍTÁSOK




Petőfi Sándor: A XIX. század költői - Orbán Ottó: A XX. század költői - Finta Éva: A XXI. század költő

Petőfi Sándor: A XIX. század költői c. vers a Böngészőben olvasható.
Orbán Ottó: A XX. század költői c. vers a Böngészőben olvasható.
Finta Éva: A XXI. század költői c. vers a Böngészőben olvasható.

Horatius óta különös figyelemmel tartjuk számon azokat a verseket, amelyekben a költők saját ars poeticájukat, költői hitvallásukat fogalmazták meg. Ezek közül is kiemelkedik Petőfi Sándor (1823 - 1849) költeménye, melyben nemcsak a költőtársak és nemzedéke előtt vázolta fel az elkövetkezendő évek cselekvési programját, hanem a romantikus költő - apostol eszményt is megfogalmazta benne. Orbán Ottó (1936 - 2002) a Petőfi versben felvázolt távoli jövő gyermeke, aki nemzedéke nevében értékelte a Petőfi - féle eszményt. Írása a Petőfi versre történő tudatos rájátszás, mely a 60 - as években született, de kötetbe csak a 90-es években kerülhetett. Finta Éva (1954 -) műve Petőfi versétől két évszázadnyira, Orbán Ottótól pár évtizednyi távolságra született egy Petőfi - pályázatra, és az Ezredvég című lapban jelent meg 2007-ben.

A három vers biztos kiindulópontja a közös cím, lényegük szerint egymást folytatják: a XIX., a XX., és a XXI. század költőihez / költőiről íródtak. A Petőfi vers Finta Éva költeményével van szorosabb kapcsolatban, aki képeivel és a strófa - formájával azt idézte meg, míg Orbán Ottó látszólag csak a vers gondolatiságára figyelt. Közös lett a versek kérdésfelvetése, mely a költő feladatára, az írás céljára, a vállalt sors milyenségére vonatkozott. Ám az ezekre adott válaszok nemcsak két évszázad, de kortárs költőink között lévő bő negyed század távlatában sem azonosak.

A folyamatot elindító Petőfi Sándor azt tudatosította, hogy a költő isteni küldött, "lángoszlop", látnok, akinek sorsa emiatt meghatározott: vezesse a népet a Kánaán felé. A költőknek tehát küldetésük van, ami értelmet ad életüknek is:

Előre hát, mind aki költő
A néppel tűzön - vízen át.

Neki a célért vállalt önfeláldozás sem okozott gondot, mert hitt abban - miként századának emberei - hogy a történelmet alakíthatja, és a kitűzött cél - melyet azért feltételes mellékmondatokkal fogalmazott meg - elérhető:

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán ...
(A XIX. század költői)

Orbán Ottó ebből a feltételezett jövőből tekintett vissza Petőfire és versében a prófétaság hiábavalóságát érzékelte. Mindezt egy generáció szemszögéből, egy bukott forradalom után tette. Egyike volt ő is "a délibábos évek lángoló hajú szabadcsapatának", akik elhitték Petőfi optimizmusát, de a mérleget a túlélő Vesztesek oldaláról vonhatta meg, amire Petőfi - halála miatt - nem kényszerült rá:

A nemzedékem Viszi vereségeit
rögeszméjét hogy ő majd igenis segít

a századokon át nem gyógyuló bajon
mert ő a képzelet és a forradalom
(A XX. század költői)

De nem jártak sikerrel ők sem, nem tudták irányítani a történelmet, a kor nőtt rá az emberekre. Közben pedig a költői lét is megváltozott, hiszen az irodalom már nincs abban a kivételezett helyzetben, mint volt Petőfi idején. A költők már nem próféták, és a költészet is leértékelődött "önbiztatássá", "mániává".

Finta Éva az ezredvégi Magyarországról még komorabb képet festett parafrázisában, mint Orbán Ottó. Érzékelte a Petőfi jövőkép eltűntét ugyan, de őt elsősorban ennek a rendszerváltás után bekövetkezett hogyanja keserítette el:

Itt nincs kosár, mert hazavitték
minden érában valakik,
itt nincsen bőség, zsebre vágták,
roskadnak svédasztalaik
a keveseknek, akik éppen
bennünket szolgálnak nagyon.
S mi oly hálásak vagyunk érte,
hogy övék pénz és hatalom.
(A XXI. század költői)
A költő keserű leltárát az irónia hatja át, mely tehetetlenségének látható jele, hiszen a Petőfi jósolta "szellem napvilága" : az alkotói közeg sem ragyogott már ezekben az években.

Petőfi szövegének alapvető eszköze az érvelés volt, ez szabta meg - értelmileg és érzelmileg - a vers gondolati ívét. Nála az indulatok nem feszítették szét a verset, mert a bibliai képek párhuzamával a küzdelem értelmét megjelenítő hitét is meg tudta fogalmazni:

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott...
............................................
Újabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket...
(A XIX. század költői)

Orbán Ottó számvetése keserű, hiszen a prófétai hittel felvállalt Petőfi Kör küzdelme sem ért célba:

És viharfelhők villámlás véreres ág
Kívül - belül füstölgő vereség

Az alliterációval összekötött mondat értékű szavak a vereséget metaforikusan mutatják, mert a vers születésekor arról nem is volt szabad beszélni és a résztvevők egyéni sorsa is kudarcra ítéltetett:

...............................................
Letűnik a színről egy generáció
(A XX. század költői)

Finta Éva indulatos a versében, mert veszteségérzete, tehetetlensége erősebb, mint Orbán Ottóé volt, és mert teljesen reménytelennek látja a jelent:

Sötét középkor tört reánk itt,
szegény, buja és ostoba.
Lefejez, meglop, rosszra csábít,
s házunkban van az otthona.
(A XXI. század költői)

Petőfi versét még átlengte az isteni küldetést vállaló költő - próféta romantikus hite, ami két kortárs költőnk verséből már teljesen hiányzik. Orbán Ottó versében a költő és Isten kapcsolatáról egyetlen utalás, egy keserű megállapítása szól:

............................................
Egyikőnkből sem lett isten fia.
(A XX. század költői)

Finta Éva pedig ennél is tovább ment, úgy érezte, ahhoz, hogy megfordulhasson a világ

........ új Isten kéne. A régi
elgázolt és cserbenhagyott.
(A XXI. század költői)

A negatív autós hasonlattal a válság mélységét jelezte, és ezzel a jellegzetes XX. századi képpel is éreztette, milyen messze került a világ Petőfi álmától.

Orbán Ottó azzal vigasztalta magát, hogy megmaradt számára az írás, ez a "beszédes csoda" értelmet adhat életének és mások számára is megmutathatja vele a szépséget:

Mert ez nem egy az eszközök közül
ezen fény szikrázik ezen köd ül

mint hegy csúcsán Ez él Ez az hogy élsz
Egy porcikájában a végtelen egész
(A XX. század költői)

Hogy ez számára mennyire fontos, azt már induláskor jelezte a verskezdő allúzióban rejlő következtetéssel: országomat egy versért! - Pedig számára a vers már nem eszköz, mint volt Petőfi idején, a világ nem változatható meg általa. A vesztes helyzetből kipillantó költő biztos célt sem láthatott maga előtt, emiatt számára a vers maga vált a vágyott világgá. Csak így őrizhette meg önmaga számára reményként és csak így tehette nagyhatású eszközzé:

................................................................
Elbukik föltámad megalázkodva lázad
majd végigver mindent mint a tavasz zöld ostora
a tetszhalott ágat Ne add föl Ne add föl soha
(A XX. század költői)

Finta Éva versében Petőfi mindvégig megmaradt hivatkozási pontként, ajánlásával és megszólításaival hozzá kapcsolódott, - "Barátom" - "Bajtárs" - "drága Ifjú" - a vele való képzelt párbeszédben rejtette el monológját. Számára már a költői lét is bizonytalanabbá vált, mint ahogyan azt Orbán Ottó észlelte: "szerzőink némultan nagyok". Az ezredfordulóra az irodalmi élet teljesen széthullott, elveszette mozgósító erejét, a költők hallgattak vagy a fióknak írtak - hiszen a könyvkiadás üzleti kérdéssé vált. Olvasói és bajtársi közösség - nélküli létben arra ítéltettek, hogy egyedül számlálgassák, "mennyi a versben a ficam". Közben a világ megfordult, "elhúzott" felettük, s Petőfi világmegváltó hite eltűnt a mai költőkből. Pedig a vers költői kérdésfeltevése - mely Finta Éva kétségeinek tükre - jelzi, lenne miről gondolkodniuk:

Mi volt, ha nem lett semmi szebben,
s mi van, ha nincsen rá idő?...
(A XXI. század költői)

A Petőfi vers az önfeláldozást is természetesnek tartotta - ahogyan Finta Éva összegezte: semmiért ki mindent adott -, de Orbán Ottó már csak az áldozat értelmetlenségét konstatálhatta. Emiatt aztán Finta Éva ezzel már nem foglalkozott, valamilyen megoldást keresett az előállt helyzetre:

Megállnunk kell, és nem rohannunk.
Szétnéznünk, merre is vagyunk.
És tájolóval megkeresni
szétszórt önérzetünk, fajunk.
(A XXI. század költői)

Lehet, hogy irgalmatlan velünk / hozzánk a jelen, a jövőnket sem ismerhetjük, de megnyugtató a megállapítása: "vagyunk, leszünk..." A költőket nem lehet "örökkön a fiókba gyűrve" elhallgattatni:

Felírták neved is az égre,
azt a szélvész el nem kergeti.
(A XXI. század költői)

A Radnóti allúzióval - "az égre írj, ha minden összetör!" - lépett ki Finta Éva a versét uraló pesszimizmusból, mert abban megegyezik Orbán Ottóval, hogy a költészet erejébe vetett hitét ő sem vesztette el. Egyetlen bizonyosságuk az, hogy költőként mégis van feladatuk, későbbi verseikkel mindketten ezt a vállalásukat teljesítették.

Petőfi egytömbű strófákból építette fel versét, buzdító felhívását ezzel a tömör formával erősítette meg és Finta Éva is ezt őrizte meg költeményében. Orbán Ottó eredetileg beszámozott, kétsoros szakaszokból építkezett, de a számok a kiadásokból eltűntek. A soron belül használt nagybetűkkel azonban ő is rájátszott a Petőfi - strófára, és az írásjelek elhagyásával kiterjesztette azok határát, amivel a vers értelmezési lehetőségét is megnövelte.

Szóhasználat tekintetében a Petőfi és a kortárs - költők verse nagyon eltér egymástól, de ennek magyarázata a közöttük lévő 200 esztendő. Orbán Ottó és Finta Éva műve jellegzetesen XX. századi, eltűntek belőlük a bibliai képek és utalások, és - egyéniségük szerinti mélységben - az alantasabb nyelvi rétegekből is merítettek. A közös gondolat azonban igazi Ariadné - fonálként köti össze a műveket, miközben bennük a költők saját arcukat is őrzik.

Minden vers önkifejezés, a költő gondolatait hordozza, mellyel kapcsolódnak az elődökhöz és utat nyitnak a jövő felé is. Évszázadokat tudnak átívelni ezek, ahogyan egymást folytatják vagy cáfolják. Hogy ezt mindenki másként teszi, ez bennük az érdekes, és újrakezdésük is örök emberi minta. Ha van olyan gondolat ezekben, ami megfoghat bennünket, akkor ránk találnak, mert a művek nekünk is íródtak, hozzánk is szólnak. Ez a költői zsenialitás titka és érdeme.

 

Vissza a főoldalra