1933. február 12-én születtem Budapesten. Elődeimben német, szláv és magyar vér keveredett. Társadalmi helyzetük a hivatalnok-, az iparos- és a gazdálkodó életben alakult ki, távolabb néhány néptanító és református lelkész is akadt. A mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnáziumban nyolc esztendőt töltöttem el: ez volt első alma materem, a későbbi József Attila Gimnázium elődje (1957- 1997). Korán kezdtem zenével foglalkozni; 1947-ben Dániel tanár úr (egy év múlva már a londoni zeneakadémia tanára) alkalmasnak látott a főiskolai zongoratanulmányok megkezdésére. De közbeszólt a történelem és a szegénység. 1955 és 1982 között történelem, magyar, művészettörténet és könyvtáros oklevelet szereztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1957 őszén "büntetésből" kerültem a József Attila Gimnáziumba. Azelőtt a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanítottam, és kollégiumi nevelőtanár voltam két esztendeig. A zene és a képzőművészet sugalmazta talán: a pedagógia nem tudomány, hanem művészet. Pályaválasztásomban édesanyám egyéniségének volt meghatározó szerepe.
Az 1962-ben kollégámmal kötött házasságunkból egy leány- és egy fiúgyermek született. Mindketten bölcsészek lettek. Négy unokám van. 1957 és 1997 között működtem a József Attila Gimnáziumban. 1968-1995-ig vezetőtanár voltam magyarból. Két szemeszternyi időt tölthettem a nevelőegyéniség vizsgálatával a pesti ELTE bölcsészkarán. Az osztályfőnöki munkaközösség vezetőjeként éreztem meg igazán a hivatás jelenlétét a tanár munkájában. Ezért is indítottam többször pedagógiai pályaválasztási szakkört. A XI. kerület oktatásirányítóinak felkérésére tanulmányt készítettem a fizikai dolgozók gyermekeinek iskolai foglalkoztatásáról és a családi é1etre nevelés gyakorlati módszereiről.
Kilenc osztályfőnökségem alatt gyakran megtapasztaltam, hogy eszmények, ideák nélkül nincs nevelés, nincs növekedés. A gondolkodás mélységeinek és magasságainak bejárása feltétele a bontakozó élet születésének. Mauriac és Hesse regényei, Tolsztoj naplói, Jung tanulmányai, A magyar észjárás (Karácsony), Az élet tisztelete (Schweitzer), Ifjúkori önarckép (Joyce), Citadella (Saint- Exupéry), Rilke levelei, Közös életrend (Hamvas), A teljesség felé (Weöres), Németh László 1eve1ei (I-III.), Gondolkodó magyarok (Szigethy Gábor sorozata, Magvető) lehetnének az osztályfőnöki óra igazi csemegéi. Hogy megérjen az ember, hogy felnőjön a gyermek.
1979-ben Kiváló Tanár kitüntetést, 2002-ben Aranykatedra Emlékplakettet kaptam az oktatási tárcától. 1995-ben az ELTE címzetes vezetőtanárrá nevezett ki; 2011-ben a Köztársasági Elnök Arany Érdemkeresztre tartott méltónak; 2012-ben az iskola 100. évfordulója alkalmából a Szent Imre Emlékérmet Barlay Bence igazgató úrtól vehettem át; 2013-ban Budapest főpolgármestere a Bárczy István díjjal tüntetett ki. Életkorom lehetővé tette, hogy két Aranydiploma birtokosa lehetek (2005, 2008). 2015-ben pedig megkaptam az ELTE gyémántoklevelét 60 éven át kifejtett szakmai tevékenységemért.
A József Attilában töltött 40 esztendő alatt összenőtt az életem a kerülettel, a családokkal, a kollégákkal és mindenekelőtt a diáksággal, tanítványaimmal. Ezért volt könnyű nemet mondani, amikor három gyakorló gimnázium és a tanítóképző főiskola, vagy akár 1992-ben a szakminisztérium próbált elcsábítani. Itt maradtam mindvégig, amíg kellettem, mert "általa lettem az, aki vagyok..."
2002-ben, feleségem elhunyta után, ismét megházasodtam. Kedves tanítványomat vettem feleségül.
Tagja vagyok a Szent László Társulatnak, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek. Politikai pártnak sohasem lehettem tagja, mivel a szellemi ember eszményei magasan felette állnak az időhöz kötött jelennek. Tanítványok meghívásának eleget téve jártam az USA-ban, Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Svájcban. A kerülettel Itáliában. De azért: Erdély az igazi... 1997 után tanítottam Budakeszin, a Prohászka Ottokár Gimnáziumban, Budán az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban és a pesti Angolkisasszonyok intézetében.
Az igazi jutalom mégis az a büszkeséggel, hálával és szeretettel megáldott érzés, amely az
"ifjú szívekben élek s mindig tovább" bizonyosságát hirdeti.
Az iskolatörténettel kapcsolatban az alábbi munkákat készítettem:
Jubileumi évkönyv (1912-1987)
Saxa loquuntur. Műhely és szentély - nem középiskolás fokon - a Lágymányoson, I-II. 1997.
Tiszta Szívvel - évkönyvek, 1987-1997 (Gál Pál mérnök-szülő kezdeményezése)
A József Attila Gimnázium története (1948-1957)
Kézirat, a XI. ker. Ónkormányzat pályázatára készítettem Kovács Gábor kollégámmal
A Tanár úr emlékei
Válogatás fél évszázad 1eve1eiből 2013.
(Csemátoni Gabriella és Blaskovich Tamás)
A Tanár úr emlékei
Válogatás fél évszázad leveleiből I-II 2017
Kiadó: Vasbányai Ferenc József
Szerkesztők: Brunn Katalin, N. Csernátoni Gabriella, Karvázy Balázs
Tördelés, nyomdai előkészítés: Németh Hajnalka
Nyomtatás: FOLPRINT Zöldnyomda Kft
Felelős vezető: Blaskovich Tamás
A IV/C osztály 20 éves érettségi találkozóján 1985-ben
A IV/C osztály 35 éves érettségi találkozóján 2000-ben
A IV/C osztály 50 éves érettségi találkozóján 2015-ben
1933. február 12-én születtem Budapesten. Elődeimben német, szláv és magyar vér keveredett. Társadalmi helyzetük a hivatalnok-, az iparos- és a gazdálkodó életben alakult ki, távolabb néhány néptanító és református lelkész is akadt. A mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnáziumban nyolc esztendőt töltöttem el: ez volt első alma materem, a későbbi József Attila Gimnázium elődje (1957- 1997). Korán kezdtem zenével foglalkozni; 1947-ben Dániel tanár úr (egy év múlva már a londoni zeneakadémia tanára) alkalmasnak látott a főiskolai zongoratanulmányok megkezdésére. De közbeszólt a történelem és a szegénység. 1955 és 1982 között történelem, magyar, művészettörténet és könyvtáros oklevelet szereztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1957 őszén "büntetésből" kerültem a József Attila Gimnáziumba. Azelőtt a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanítottam, és kollégiumi nevelőtanár voltam két esztendeig. A zene és a képzőművészet sugalmazta talán: a pedagógia nem tudomány, hanem művészet. Pályaválasztásomban édesanyám egyéniségének volt meghatározó szerepe.