Amerikai tüzérség

37 mm-es ágyú (US)
TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE
Az amerikai hadsereg 1935-ben kezdett el kifejleszteni egy könnyû páncéltörõ ágyút. Az 1937-ben rendszeresített M3-as tulajdonképpen egy német modell alapján készült. Kis súlya lehetõvé tette, hogy egy Jeep is vontathassa. Ez a mozgékonyság, valamint a japán harckocsik gyengébb páncélzata volt az oka annak, hogy a fegyver a csendes-óceáni hadszíntéren igen sikeres volt. Európában és Afrikában viszont gyakorlatilag hatástalan volt a német páncélosokkal szemben. 1943-ig húszezernél is többet készítettek belõle. A 37 mm-es löveget beépítették az M8-as páncélozott szállító harcjármûbe és az M3A1 Stuart harckocsi egyes sorozataiba is.

40 mm-es légvédelmi ágyú (US)
TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE
A spanyol polgárháborúban kiválónak bizonyult 40 mm-es svéd Bofors légvédelmi ágyút 1940-ben kezdték el továbbfejleszteni az Egyesült Államokban. 1941-ben a hadsereg és a haditengerészet közös projektjének eredményeképpen egy jócskán átalakított, könnyebben gyártható, igen hatékony fegyver született meg. A haditengerészet vízhûtéses ikresített, a hadsereg léghûtéses változatot állított hadrendbe. A fegyver nagy sikert aratott a csendes-óceáni hadszíntéren, késõbb pedig a német pilóták életét keserítette meg Európában. Számos V-1-es "szárnyasbombát" lõttek le vele.

75 mm-es málházott tarack (US)
TECHNIKAI ADATOK (M116)

TÖRTÉNETE
A huszas években kifejlesztett M1 jelû 75 mm-es málházott tarackot a harmincas években kezdték el átalakítani. Az addigi fakerekek helyett gumírozottakat kapott, és az immár 8 részre szétszedhetõ fegyver alkalmassá vált arra, hogy légiszállítású egységek vitorlázógépekkel magukkal vihessék. Az M8-asokat szétszerelt állapotból 3 perc alatt lehetett tûzkésszé tenni. Késõbbi változatát, mely 9 részre volt bontható, már ejtõernyõvel is le lehetett dobni. A deszantegységek mellett több más alakulat is használta, fõleg hegyi terepeken vagy a dzsungelben. A háború végén áttervezték, ezt a modellt M116-nak nevezték.

Long Tom ; 155 mm-es ágyú (US)
TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE
Az 1938-ban tervezett 155 mm-es löveg alapja egy francia ágyú volt. Az amerikai változat gyártását gyakorlatilag a második világháború kitörésekor kezdték el. A "Long Tom"-ként is ismert fegyver elsõ sorozatait M-1A1, késõbb M-2, a háború után pedig M-59 jelöléssel látták el. Önjáró változata is volt, azt M-40-nek hívták. Az ágyú a 14 fõs személyzet segítségével percenként 1 lövés leadására volt képes.

Angol tüzérség

25 fontos (87,6 mm-es) ágyú (GB)
TECHNIKAI ADATOK (Mk 2)

TÖRTÉNETE
A 25 fontos löveg fejlesztése a harmincas évek elején vette kezdetét. 1937-ben készült el a prototípusa, ám ezt túlságosan nehéznek ítélték, ezért módosítani kellett. A gyártás 1938 végén indult meg. A Mark 1-es változat a 18 fontos lövegek talpán készült, a Mark 2-es volt tulajdonképpen az elsõ "igazi" 25 fontos. A Mark 3-asra csõszájféket szereltek. A"'Baby 25 fontos" rövidebb csövû, kisebb lõtávolságú fegyver volt, kifejezetten a dzsungelharcok igényeinek megfelelõen átalakítva. A háború alatt 12 ezernél is több 25 fontos készült. Bár gyártása 1948-ban megszûnt, a brit hadsereg 1967-ig hadrendben tartotta, de kiképzési célra még eztután is használták.

5,5 hüvelykes (140 mm-es) ágyú (GB)
TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE
A 4,5 és 5 hüvelykes lövegek számára tervezett lövegtlapra szerelt 5,5 hüvelykes ágyú prototípusa 1939-ben készült el. Augusztustól sorozatgyártásba került, elsõ harctéri bevetésére Afrikában került sor 1941-ben. Ha a körülmények úgy hozták, harckocsik ellen is használták, ám nem sok sikerrel, hiszen nem páncéltörõ fegyver volt. Sokkal inkább bevált hagyományos szerepkörben, a háború során (és még azt követõen is sokáig) a brit hadsereg standard közepes ágyújának számított. A hadrendbõl 1978-ban vonták ki.

Német tüzérség

Pak 43 ; 8,8 cm-es ágyú (D)
TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE
A német 8,8 cm-es páncéltörõ ágyú legfejlettebb változata, az M 43-as (vagy Pak 43, Panzerabwehrkanone 43) a második világháború egyik legjobb páncéltörõ ágyúja volt. A Krupp gyár fegyvercsaládjának ezen tagját 1943-tól gyártották, de több korábbi változata is volt. A legendás ágyúsorozat elsõ képviselõjét eredetileg légvédelmi ágyúnak tervezték. A többek között a Flak 41-essel (Flak = Flugabwehrkanone) jellemezhetõ széria erre a célra is kiválóan megfelelt, de amikor a sivatagi háborúban - kényszerbõl - a tankok ellen fordították, kiderült, hogy a páncélelhárításban is legalább annyira jó, mint a repülõgépek ellen. Ezután kimondottan páncéltörõ változatok is készültek, melyeknek legjobbika az igen alacsony építésû, 360 fokban körbeforgatható Pak 43 volt. A korábbi modellek alkalmazását többször is a szükség határozta meg, légvédelemre és páncélelhárításra is használták õket.

1918 M ; 1918/39 M ; 1918/40 M ; 10,5 cm-es tarack (D)
TECHNIKAI ADATOK (1918/39 M)

TÖRTÉNETE
A lövegcsalád tervezését a huszas évek végén kezdték el a Rheinmetall gyárban. Az 1918 M változat 1935-ben állt hadrendbe. Ez a könnyû tábori tarack volt az általánosan használt tarack a német hadseregben. Lovakkal és jármûvel is vontatható volt a gumírozott kerekekkel ellátott fegyver. Késõbb több átalakítást is végeztek rajta. Az 1918/39 M változatot csõszájfékkel szerelték fel, és a lövegtalp is más volt. Szintúgy az 1918/40 M modellnél. Ez erõsebb csõszájféket is kapott, valamint megerõsítették a kerekek rugózását. Ez a változat 1943 tavaszán állt hadrendbe.

15 cm-es tarack (D)
TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE
A huszas évek közepén elkezdett fejlesztési munkák eredményeként 1930-ra készült el ez a tábori tarack. Rendszeresítésére 1933-tól került sor. A második világháború során igen elterjedt fegyvernek számított, mind a Wehrmacht, mind a Waffen-SS használta. Elõnyére szolgált, hogy többféle lõszer kilövésére is alkalmas volt. Viszonylag nagy súlya miatt nehéz terepen és hegyvidéken csak korlátozottan volt alkalmazható. A negyvenes évek elején korszerûsítették. Az immár csõszájfékkel ellátott sFH 18/40 (vagy 1942 M) típus lõtávolsága elérte a 15.100 métert.

Szovjet tüzérség

76,2 mm-es ágyú (SU)
TECHNIKAI ADATOK (L/40 változat)

TÖRTÉNETE
Elõdjének az M 1902 típusú Putyilov löveg számít. A huszas évek közepén határozták el annak módosítását, az áttervezés tulajdonképpen a hatótávolság növelését célozta. Ennek koncepciója elhibázott volt, ugyanis ezt az ûrméret növelése nélkül képzelték el megvalósítani. Ennek érdekében módosítottak a lõszeren, a következõ lépsben pedig növelték a csõhosszt, az eredeti L/30-ról elõbb L/40-re, sõt, az L/50-essel is próbálkoztak. Ennek eredményeképpen elérték a 14 ezer méteres maximális lõtávolságot, de a fegyver pontossága csökkent. 1937-ig nagy számban gyártották. A második világháborúnak fõként az elsõ felében volt fontosabb szerepe.

76,2 mm-es hegyiágyú (SU)
TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE
A cseh Skoda gyár 1936-ban fejlesztette ki 75 mm-es S-5 jelû lövegét, mely nagy tetszést aratott szovjet körökben. Rövidesen tárgyalások kezdõdtek, melyek végén a felkínált lövegekbõl ugyan nem vásároltak, de egy fegyvergyártási együttmûködés keretében a szovjetek megkapták az S-5-ös tervdokumentációit. Magát ezt a fegyvert sohasem gyártották, több átalakított modellt próbáltak ki, míg a végleges 76,2 mm-es változatot M 1938 néven rendszeresítették. 1941-ig gyártották. A nehéz hegyi terepeken 10 részre szedve lehetett szállítani

ZIS-3 ; 76,2 mm-es ágyú (SU)
TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE
A ZIS-3-as páncéltörõ ágyú a második világháború leghíresebb szovjet lövege volt. Tervezését 1941 tavaszán kezdték el. Bár nyár elejére elkészültek az elsõ prototípusok, a döntéshozók közül többen nem ismerték fel a benne rejlõ lehetõségeket, ezért rendszerbe állítására és sorozatgyártására csak 1942 elején került sor. Nagyon olcsó volt, ez volt az elsõ igazi tömeggyártásra került löveg. Lõszere megegyezett a T-34/76-os harckocsi lõszrével. A fegyver lövegtalpát kisebb teljesítményû ágyúhoz tervezték, ezért igen nagy csõszájféket kellett az ágyúcsõre felszerelni.

107 mm-es ágyú (SU)
TECHNIKAI ADATOK

TÖRTÉNETE
Az M1910 (Schneider) ágyú továbbfejlesztéseként hozták létre 1930-ban. A fontosabb módosítások között kell megemlíteni, hogy a löveget L/10 hosszal megnövelték és csõszájféket szereltek rá, valamint alkalmassá tették az új típusú 107 mm-es lõszer kilövésére. A megnövekedett lõtávolságú ágyút 1932-tõl sorozatban gyártották, több régebbi modellt pedig átalakítottak. Ebbõl a típusból több mint 860 állt rendelkezésre a németek támadásakor.