"Nagyságos rektorunk gondosan õrködött, hogy tudományos intézetünkön a rend, csend s illem fenntartassanak, annak úgy, mint tagjainak becsülete és méltósága a legszigorúbban megõriztessék ... Tette ezt eréllyel párosult atyai szelídséggel; mert ha fölháborodott is a kihágás ellen, szíve mindig nyitva állott a hibázóknak; ha feddett, gyógyítani akart, nem bántani ...

"Elõadása a kutató tudós elõadása volt, ki hallgatóihoz úgy beszél, mint tudóstársakhoz, kik elõtt nem rejt el titkot, hanem felhívja leplezetlenül a maga gondolatmenetét ... Behozatta az eszközt, mûködésbe hozta hallgatóságának szemeláttára úgy, hogy a kísérlet nekik nemcsak mutatványul, hanem igazi tanulságul is szolgált. Valóban kísérleti elõadásokat tartott már olyan idõben, amikor még többnyire csak kréta és spongya járta."

"Egyszerû mint õ maga, volt az õ hazafisága is, nem különös jutalomra jogosító, hanem csak kötelesség teljesítése, és mégis sokszorozva milliók szívében egy szervezet életének és felvirágzásának legszilárdabb biztosítéka."

"Mi csak szellemünkben tudunk panteont készíteni nagy íróink, politikusaink, tudósaink emlékének. Ennek sorába kell, hogy méltó hely jusson Jedlik Ányosnak, a múlt évszázad csendben, önzetlenül dolgozó tudósának is."