Dr. Holenda Barnabás Jedlik-tanulmánya a következõképpen fejezõdik be: “Mi csak szellemünkben tudunk panteont készíteni nagy írónk, politikusaink, tudósaink emlékének. Ezek sorába kell, hogy méltó hely jusson Jedlik Ányosnak, a múlt évszázad csendben, önzetlenül dolgozó tudósának is."

Részben azáltal, hogy nevét adta a város egyik utcájának és oktatási intézményének:

• 1900-ban, halála után öt évvel neveztek el róla utcát. A javaslatot az a Kautz Gusztáv tanácsos terjesztette elõ a közgyûlésen, akivel a díszsírhelyen egy sorban van az õ sírhelye.
• A Magyar Királyi Állami Gépipari Középiskola és Magyar Királyi Állami Textilipari Szakiskola 1941-ben felvette Jedlik Ányos nevét; abban az évben, amikor az iskola érettségit adó középiskolává vált. Igaz, a hatalom 1948-ban megfosztotta az intézményt a nagy tudós nevétõl, de 1955-ben ünnepélyesen újra felvehette. Az iskola azóta is õrzi és ápolja Jedlik Ányos emlékét.
• Gyõr a város és a nemzet nagyjai között tartotta számon az itt tanuló, majd itt tanító, sõt elsõ találmányait /forgony, szódavíz/ itt megalkotó fiát.

A december 14-i temetés egész napos tiszteletadást jelentett. Délelõtt 9 órakor a bencés templomban - ahol a holttestet felravatalozták - Acsay Ferenc mondott gyászmisét. Délután fél négykor Zalka János püspök szentelte be a halottat; a sírnál Fehér Ipoly fõapát vezette a szertartást. Képviseltette magát a város és a Magyar Tudományos Akadémia is.   A halottat a régi, úgynevezett belvárosi temetõ bencés kriptájában helyezték "örök nyugalomra". Idézõjelbe tettem az örök nyugalom szószerkezetet, hiszen nem a belvárosi temetõ lett Jedlik Ányos végsõ nyughelye.   A bencés kripta, ahova Jedlik Ányost temették. (A képet a pannonhalmi apátság fotótára õrizte meg.)

Ahogy a város gazdasága fejlõdött, ahogy a XIX. század utolsó harmadában egymás után születtek a gyárak - a vagongyár éppen a temetõ közelében - szükségessé vált a temetõ bezárása. Errõl a közgyûlési határozat 1912-ben született meg. A bezárás idejét 1931. december 31-ében állapította meg. Ezt azonban többször módosították: 1942. január 31-ére, majd "bizonytalan idõre elhalasztva." (138./1939. sz. közgyûlési határozat, 1198./1942. sz. ügyirat a levéltárban.)

A hozzátartozók az új temetõbe vihették hozzátartozóik maradványait.

A Szent Benedek-rend gyõri székháza 1935. május 21-én kelt levelében (Városi Levéltár-5738. /1935. sz. irat) jelentette be a polgármesternek, hogy az új temetõben a 299-303. sz. sírbolthelyet megvásárolta, és ott 20 koporsó befogadására alkalmas dupla családi sírboltot épít. Ide szállították át a régi, a belvárosi bencés kripta halottait

Az áttelepítésre 1935. augusztus 1-jén került sor. Mindkét Gyõrött megjelenõ napilap - a Gyõri Hírlap augusztus 2-i, a Dunántúli Hírlap augusztus 4-i száma - tudósított az eseményrõl. Mindegyik cikk azzal fejezõdött be, hogy Jedlik Ányos hamvait csak ideiglenesen helyezték el a kriptában, ugyanis a város díszsírhelyen fogja eltemetni.
 

A mai köztemetõi vagy nádorvárosi temetõi bencés kripta. A névsorban ötödikként szerepel Jedlik Ányos neve.

A város vezetése magáévá tette a javaslatokat, s 1933-ban létrehozta "az érdemes gyõri polgárok névsorának megállapítására szervezett bizottságot." 1934-ben a névsor elkészült, amelyet aztán a következõ években többször felülvizsgáltak, módosítottak.

A Gyõri Hírlap két héttel a bencés kripta áttelepítése elõtt a következõket írta: “Felújult a polgármesternek az a rokonszenves gondolata, amelyik a régi temetõ szép kápolnáját érintetlenül hagyja, a temetõt pedig emlékparkká alakítja át...Jedlik Ányos István maradványait ki kellene emelni a közös sírból, és a régi temetõ emlékparkjában külön ligetet alkotni a számára, amelyben kõemlék, kõurna õrizné emlékét." (1935. július 18.)

Az elképzelések, tervek 1939-re, 1940-re kristályosodni látszottak: (138./1939.-42./1940. sz.közgyûlési határozatok.) “A közgyûlés az érdemes régi polgárok elhelyezésére a Bisinger-kápolna körül jelöl ki helyet, és nevüket itt alkalmas módon megörökíti" - illetve "a város díszsírhelyen helyezi el az arra érdemeseket."

Markovics Sándor elkészítette a Bisinger-kápolna körül kialakítandó sírkert tervét is:

 Sajnos, nem valósult meg. A II. világháború lelassította a munkálatokat. A fõjegyzõ polgármesterhez címzett, 1942. április 28-án kelt levele még mindig csak összegezte a temetõ megszüntetésével kapcsolatos teendõket. A  megörökítésre szánt harminc név után a következõket írta: "A felsoroltak közül Cruss Miksa lovagot, Dr. Kovács Pál írót külön elbánásban javasolom részesíteni, és kérem, hogy õket a város a köztemetõben díszsírhelyen helyezze fel a korábban exhumált Jedlik Ányossal együtt. Erre a polgármester úr ígéretet is tett."

Közben újjászervezték a díszsírhelyadományozó-bizottságot, s 1942. december 4-én teljesült sokak vágya: díszsírhelyet kaptak az érdemes gyõri polgárok. Mind a Gyõri Nemzeti Hírlap, mind a Dunántúli Hírlap tudósított az eseményrõl.

Ekkor kaptak érdemeikhez méltó elismerést: Jedlik Ányos, Karsay Sándor (és neje), Karpf Antal (és neje), dr. Kovách Pál (és neje), Cruss Miksa és Winterl Antal. A katolikus érdemes polgárok holttetemét Apor Vilmos, az 1945-ben vértanúhalált halt gyõri püspök szentelte be "nagy asszisztenciával. "Jedlik Ányos sírjánál dr. Bánhegyi Jób bencés redházfõnök, a tanári kar, valamint a tanulóifjúság imádkozott.
 

Dolgozatomat itt befejezhetném azzal, hogy Jedlik Ányos elnyerte érdemeihez méltó nyughelyét. Mégsem tehetem, mert két különös feltételezésrõl, elletve eseményrõl szólni kell.

Az egyik: Az utóbbi években többen kifejezték, hogy a város által adományozott díszsírhely csak jelképes, Jedlik Ányos hamvai továbbra is az 1935-ben épített bencés kriptában vannak. Ezt a feltételezést több bizonyítékkal vélik igazolni.

A következõkkel:

•  Jedlik Ányos neve továbbra is ott szerepel az 1935-ben épített bencés kriptán.(Lásd fotó)
• Egy temetõi alkalmazott azt állítja, hogy látta Jedlik Ányos koporsóját a bencés kriptában.
• A feltételezést erõsítheti a temetésrõl szóló cikk azon mondata:"...a díszsírhelyek félig már be voltak hantolva."

• Az 1935-ös újratemetéskor a gyõri sajtó arról tudósít, hogy Jedlik Ányos holttetemét csak ideiglenesen helyezték el a közös sírhelyen, ui. a város díszsírhelyet fog számára adományozni.
• mind a levéltári anyag, mind a sajtó a halottak tetemeinek díszsírhelyre való szállításáról ír.
• A Halotti törzskönyv Jedlik Ányosnál megjegyzi: "Átszállíttatott a belvárosi temetõbõl." Tudjuk, hogy a belvárosi temetõ téves megjelölés, hiszen Jedlik Ányost az új temetõ bencés kriptájából vihették át, de az "átszállíttatott" szó jelzi, hogy a tetemet mozdították.
• Dr. Holenda Barnabás, aki ekkor a gyõri bencés gimnázium igazgatója volt, tehát “megélte” az újratemetést, a Mûszaki nagyjaink (Gépipari Tudományos Egyesület, Bp., 1967.) c. kötetben a következõket írta: “Nyugvóhelye nem lett végleges. 1935. aug. 1-re virradó éjjel exhumálták az orvos szerint alig romlott holttestét, és a megszüntetett belvárosi temetõbõl az új szabadhegyi temetõbe, a rend sírboltjába szállították át. Néhány év múlva érckoporsója a város által adományozott díszsírhelyre került Gyõr város nagyjai közé...”
• Közvetett bizonyíték lehet, hogy a feleségükkel együtt eltemetettek nevénél megjegyzik a Halotti törzskönyvben: "Egy koporsóban fekszenek."
• Vajon Apor Vilmos püspök üres sírokat szentelt be?

Az utókor emberében felmerül: Folytassuk-e a további - esetleg nagy költségekkel járó - kutakodást? Fontos-e tudni, hogy fizikai valóságában hol nyugszanak Jedlik Ányos hamvai? A történelmi hitelesség kötelességünkké tenné a végsõ tisztázást, de Jedlik Ányos iránti tiszteletünket ez a bizonytalanság nem korlátozhatja.

A másik esemény, amelyet úgy lehetne jellemezni: "bolhából elefántot csináltak." A Népszabadság 1977. július 22-i számában Vadász Ferenc tollából cikk jelent meg "A hajdani kegyeletsértés leleplezésérõl" címen. Eszerint a békéscsabai Hiradótechnikai Vállalat Jedlik Ányos szocialista brigádja Gyõrbe látogatott, s lerótta tiszteletét a névadó sírjánál. A brigád tagjai észrevették, hogy a síremlék hátlapján egy asszony sírfelirata olvasható. Ez volt a kegyeletsértés.

Az új temetõben valóban felhasználták a régi temetõ legszebb síremlékeit. Jedlik kõoszlopáról elmulasztották letörölni az elõzõ halott nevét. A városvezetés az újság 1977. szeptember 1-ji számában válaszolt is a "tiszteletlen feledékenység" korrigálásáról:...a téti ipari szövetkezetek szocialista brigádja elvégezte a szükséges munkát."

Ez Jedlik Ányos sírhelyeinek története. Síremléke ma is ott áll Gyõr város "érdemes polgárai" díszsírhelyeinek sorában: szerényen, tisztán; mégis ünnepélyesen, kifejezve emberi, tanári, tudósi méltóságát, s hirdetve: "Az igazak örökké élnek, és az Úrnál az õ jutalmuk."
 

A forrásokra hivatkoztam a szövegben. Felhasználtam még Grábics Frigyes A Jedlik-pályadíj c. dolgozatát.( Kézirat.)