Drága, vége

Egy ideje lógott már a levegőben. Három év, 900 km távolság és nagy üresség a mérleg.

Lassan három hete - mióta hazajöttem Magyarországra tőle - nemigazán keresett, az általam kezdeményezett beszélgetés hamar zátonyra futott, egyoldalúvá vált. Az utolsó pár napban nem is kerestem, hisz semmi kedvem sem volt a két szavas beszélgetésekhez. Valójában amit a leginkább szerettem volna elkerülni az a dráma és csapkolódás. Fáradt vagyok hozzá és itthon sem úgy mennek a dolgok, hogy most ezt végigcsináljam. Elég egyértelmű volt, hogy lapátra kerültem, illetve mondjuk inkább úgy, hogy mindkettőnknél elfogyott a lendület. Már csak a dolog deklarálása volt hátra.
Nagyon nem akartam, ma mégis megrugdaltam a bilit. Valami felsőbbrendű csoda folytán elég korrekten sikerült megbeszélni, hogy elfáradt az egész egymás nélküliségbe, a se veled se nélküled kapcsolatba mindkettőnk. Vagy csak megvan az új fasz amin lehet pattogni, így már nem olyan fájó ha lepattint. Azért a távkapcsolat nagy gyilkos. Főleg ha 3 évig gyakorlod. Lezárásként feldobta, hogy nem szeretné megszakítani a kapcsolatot és továbbra is szeretne beszélni velem. Majd ha végzek az egyetemmel és lecsillapodnak a dolgok, akkor újra megpróbáljuk. Én ezt kategorikusan elutasítottam két okból. Az egyik; minden férfi tudja, hogy ez mit jelent. Két napig irkáltok, megszeppenve nosztalgiáztok, aztán szép lassan ritkulnak a dolgok, eljárkáltok a társaságotokkal, elvan, rárepülnek az új udvarlók, mint légy a szarra. Aztán hirtelen ráeszmél, hogy mivel ő nőből van, nehogy már ő sírjon és különben is mennyi fasz van a világon amibe bele lehet ülni. Szóval ilyenkor az egyik kezd túllépni, a másik még nem tud. És ebből érzelmi szopóálarc keletkezik. Ha vége, akkor vágjuk el rendesen. A másik; az egy évvel korábban megtörtént, kísértetiesen erre az esetre hajazó szituáció elkerülése. Akkor is egy hónap után keresett meg egy megmosolyogtató kis kamudumával, melyet a nagy érzelmileg felkavart lelkem szépen nyugtázott és újra egymásnál kötöttünk ki. Később mondta már csak el, amikor újra összejöttünk, hogy azért írt, mert meglátta, hogy az akkori palija az ex-csajával írogat... Itt a tanulság, hogy ne legyél férfiként ekkora kibaszott kretén soha, mint én voltam akkor, amikor újrakezdtem vele.
Úgyhogy szabad préda lettem, de szar érzés. Tudom, hogy mindketten szeretjük egymást és nagyon magas az esély arra, hogy - mint már korábban - pár hét csend után valami kamuszöveggel megkeres. És én kis érzékeny, szerelmes férfi leszarva, hogy hányszor dugta meg és szopatta le egy csicska, igénytelen gyerek újra az érzelmi hullámvasútra váltok VIP jegyet, ezúttal kis HPV-s szemölcsös bőr extrával. Igazán szép ajándék volt. Másodjára ezt inkább elkerülném, bármennyire is szerelmes vagyok.

Update:

Tegnap megláttam, hogy egy elég durván jó képet rakott fel magáról fácséra, a tipikus minden happy, jól érzem magam, én vagyok a világ legboldogabb embere beütésűt. Nagyon rendbe rakta magát, nekem sose vette fel az ilyen szép ruháit, inkább slamposan öltözött, pedig rengeteg alkalommal kértem tőle, hiszen tényleg jól állt neki. Aztán mindig azt mondta, hogy "Majd ha lefogytam felveszem. Hát persze, két hét alatt 20 kg-ot fogytál bazdmeg. Úgy látszik megvan az új udvarló, valahogy a mézes bödönhöz kell csalogatni a beporzáshoz.
Épp ezért úgy döntöttem, hogy a saját érdekemben offolom teljesen a dolgot vele, így töröltem fácséról, a telefonomból, WhatsApp-ról, mindenhonnan. Legfeljebb ha előtúrja az e-mail címemet akkor tud kapcsolatba lépni velem, de remélem nem fog. Rákérdeztem, nem terhes, úgyhogy nincs mit mondani innentől fogva egymásnak. Anyóst és apóst sajnálom, ők tényleg nagyon cukik voltak velem mindig.

<< Vissza a főoldalra

 Címkék: Nyár Nők

2016.07.28 22:06 | Írta: James Morgenstern | Hozzászólások: (Nem lehet hozzászólni)