Magamról
2009-ben 05.31
Mint ismeretlen játékos jövevény,egy szép napon beköszöntött az
életembe a festészet. Helyesebben a festés iránti vágy,sürgető volt és
kihagyhatatlan.
Így tehát elindultam és beszereztem a szükséges eszközöket. Farost
lemezt szabattam le,először kör alakúakat,mandalákkat kísérleteztem,
ill én azt hittem,hogy mandalák,de nem azok voltak. Ennek 9 éve.
Ellenállhatatlan késztetést éreztem a folytatásra,azt kívántam : bár
adná a sors,hogy találjak egy mestert aki megtanítana a fontos,
sőt elengedhetetlen részletekre. Leg kedvesebb barátaim látták
szenvedéseimet,
segíteni akartak,Perjési Judit barátnőm vett egy csodálatos könyvet
amelyben a festészet alapismereteit tanulmányozhattam,nagy hasznomra
van a mai napig. Éreztem,hogy ennél többre van szükségem,pl. hogy
megkérdezhessem amit nem értek ill. nem tudok. Sokszor eszembe jutott
újra és újra : édes Istenem ugyan sodorj az utamba egy olyan mestert
aki türelmesen meghallgat,még türelmesebben válaszol kérdéseimre,
és elviseli hogy ott ülök mellette és figyelek.
Igaz a mondás amit nagyon akarunk azt megadja az Élet. Nagyon nagy
szerencsémre találkoztam Sütő Istvánnal akiben megtaláltam a számomra
ideális tanítót. Végtelen türelemmel és szeretettel,tapintatosan,
finoman adja át a benne rejő tudást,cseppet sem nagyképű,cseppet sem
beképzelt,
Ő egy igazi Mester. Nagyon sokat köszönhetek neki. Mindent tőle
tanultam.
Talán semmiben sem voltam ennyire kitartó,mint a festés,mert nagyon
szeretem,
így sosem unom meg. Keresem magamat,még nem igazán találom,de ez nem
zavar egyáltalán. Remélem kedves látogatóm lesz örömöd a képeimben.
Egy szép napon talán megtalálom magamat.......