Jusztin.exe

Első lecke
Legalább egy fényképet kértem volna.
Nincs egy rendes göncöm amit felvegyek
Késéshatár.
Állok és szerencsétlenkedem.
Tudom, hogy ő az, de a szemkontakt nem jön be.
Pedig ő is tudja, hogy én állok ott. Féllábon, váltogatva.
Telefon, persze a két szám közül a rosszat hívom.
Szemrehányó tekintet, erre sincs válasz.
Elegem van, ha ő az, akkor miért nem kapok segítséget.
Pulykaméreg, elindulok, ne legyek látókörben.
Ha annyira nem tetszem, akkor ennyi volt a kaland.
Persze nem megyek messzire, csak láthatatlanná válok kicsit.
Csörög a telefonom: Hol vagy?
Itt. És ha egy asztalon sem esem át…
Kávé, cukorral tejjel issza, nem lehet minden tökéletes.
A levegő hideg, nagyon hideg. Vizsgázom, de tuti rosszul.
Pedig kedves, udvarias és nagyon huncut a szeme.
A fejem üres, öt centire nem látok ki belőle.
Elindulunk, parkolólift fel, gyalog le, szinte üres középső parkoló, hova
a fenébe is megyünk?
Ennél jobban én sem tudtam volna eldugni egy kocsit.
Beülünk, de nem indulunk sehova.
Mutasd magad! Szándékosan nem értem, pedig hallottam már egyszer
ezt a kérést, dezsavü… persze, hogy a mellemet nézi, az legalább
aránylag jó belőlem. Puszi is jut rá.
Most én vagyok kihűlve. Ennyiért egy bábu is ülhetne a helyemen. Miért
nem megyünk valahová? Miért nem megyek el innen? Nem jön be
nekem ez a srác, fiatal is nagyon, lesz ebből valami egyáltalán? Kellett
nekem kíváncsinak lenni más expasijára. Tiszta hülye vagyok.
Csak berzenkedem, úgyis maradok.
Kedves és nagyon figyel rám, és gonosz és mosolyog. Furcsa a hangja,
bekopogtat a szívemen.
Ajaj. Szinte semmi nem történik, de az mind iszonyúan finom. Inkább a
félelemtől, mint a fájdalomtól sziszegek. Kisajkaimon kis csipesz, ennyi,
egy picit igazít rajta, s már határon vagyok. A keze bennem, nem is
értem hogyan, belülről még soha nem simogattak, csodálatos.
Nem kellett volna nyafogni… Csodálkozó arccal törli meg a kezét.
Mellem, a tű, ezt sem tudtam, hogy ilyen jó lehet. Már rab vagyok,
elajándékoztam magam. Bármit tehet.
Azért remegek, hogy tegyen.
Autókázunk, én kértem vesszőt, csipesz, az utak borzalmasak. Sehol
egy hely, ami megállásra csábítana. Duna part, sáros, tenyérnyi,
eldugott hely. Most legalább sejtem mitől is félek éppen. Hmmm,
mégsem sejtettem. Más és keményebb volt, mint gondoltam és
annyival jobb is.
Közben két mondat, ami végérvényesen belevésődött a lelkembe.
Szépen reagálsz.
Szívesen foglalkoznék veled.
Nem tudok válaszolni. Ja és szopni sem. Ölég hiba.
Mondtam én olyat, hogy nem tetszik? Egy varázsló, imádom. Csak
magamban nem bízom. Egy hard szado, aki egy tali alatt subot csinált
belőlem. Tiltakozom és boldog vagyok. Csinálj, amit akarsz, velem.
Most mit is írtam le és miért? Nem azt, ami történt, hiszen ketten
voltunk, és ez igazán csak Neked íródott. Fecsegés az egész.
Válogassad ki. Kár, hogy nem vagyok fiatal, kedvedre való.
Talán elolvasom, még mielőtt elküldöm. Épp elég lesz legépelni, mert
végig villamoson írtam.
Nem tudok semmit. Találkozni akarok veled. Fantáziám csapong, vérem
forr, tovább talán nem mondom.
Sok kérdés válaszra vár, fel sem teszem őket.

Dal a tűről

A kíváncsiság visz előre az úton,
Nem büntetés, nem parancs
Egy bíztató mosoly, kutató tekintet
Nézem az arcát, Ő a varázslóm.

Az apró tű szúrását alig érzem,
Na és akkor mi van? gondolom.
A varázsló elégedett, magával és velem,
Pár másodperc és átéltem a csodát.

Mintha tenger vizének langyos hulláma
Simítaná végig minden porcikámat,
Határtalanul kellemes, mosolygok,
Nem értek semmi, de nagyon jó!

Telefon másnap: szeretnék tűt, meg mást is. Mosolygó válasz: Máris?

Csak egy levél, mazóul…

Kedves Uram!

Köszönöm Neked, hogy gyarló porhüvelyem abban a
megtiszteltetésben részesíted, hogy szadizmusod tárgyává emeled,
lehetővé téve számomra a csodák útjának megismerését. Varázsló
vagy, s ezért tisztellek téged, elismerem tudásodat és hatalmadat.

Ördög azonban nem vagy, hogy szivárvány színeiben pompázó
lelkemet alázatos subbá fakítsad, fénylő csillogását akaratomnak
elhomályosítsad, drágakőként ragyogó büszkeségem hamuvá égessed.

Ha ezt teszed velem, nem marad belőlem más, csak egy buta sub, aki a
bdsm íratlan törvényei szerint úgy belezúg urába, mint egy ágyú.

Hát köll ez Neked Uram?
Csókolom a kezedet
Anne
Aki akkor sem sub, ha a fejed tetejére állsz :-), viszont önként és
dalolva - na azt inkább mégsem, annyira nincs hangom, hogy az már
szadi lenne - pontosan azt akarja, amit Te kedves Uram ;-)

Dunaparti délután

Tegnapelőtt kellemes délutánom volt, Urammal randiztam, lakás sehol,
mentünk a Dunapartra.
Kérdés: nagyon félsz?
Válasz: én nem félek.
Látom :-)
Persze, hogy félek, jól tudom mitől!
Kicsi bolyongás után embermentes részen egy fűzfa alatt
én guggolok a parton, nézem a vizet, lesem mit csinál a kedves,
barátkozik a fűzfával, vesszőt keresgél, talál egyet, levágja, komótosan
lehámozza a kérgét.
Na mi van, nem jössz? ;-) kérdezi.
Kikerülgetem az ágakat, és szerencsétlenkedve megállok előtte.
Mutasd magad!
Kibontja a ruhából a mellem, kicsit meggyötri a bimbóimat és akkor két
kis csipesz, vékony láncon került rájuk, huzigálja, tekergeti, közben lesi
az arcom, és mosolyog. A vessző a mellemhez ér, simogatja, majd
leveszi a csipeszeket és nagyon pontosan a bimbómat üti a vessző,
nem erősen, de kegyetlenül pontosan ugyanoda mindig, ügyes fiú!
Testem megfeszül, elernyed, remeg az izgalomtól, a kívánságtól,
csipesz vissza a helyére, egy másik láncocskával a fához köti, rab
vagyok, ha kicsit nagyobbat lépek, automatikusan magamnak okoznék
fájdalmat, de a kötözés nem stabil, vagy ötször próbálja újra, közben
szájában a vessző, én meg kacarászok.
Szoknyám a fejemre borítja, bugyim félig lehúzza.
Állok a fa alatt, igen furcsán felöltözve: )))
Nem szeretem, hogy állnom kell, nem olyan szép az én fenekem, ha
lehajolok, úgy talán inkább.
Puncim már nagyon nedves, pedig ahhoz hozzá sem ér, és táncol a
vessző a fenekemen, csíp és fáj és sokszor, húszasával számol. Aztán
elől emeli fel a szoknyámat, borotvált dombom kapja most, homorítok,
hogy jobban érje és ne a combomon legyenek a csíkok, de így húznak a
csipeszek, muszáj rendesen állnom, és bennem őrülten hullámzik a
vágy, kezével marokra fogja mellem, fááááj húz és szorít, és mit tudom
én már mit is csinál.
Feloldódom a kéjben, spriccelve élvezek el, és folyik a combomon a
mézem, egyik kezemmel megkapaszkodom a fában (eddig nem volt
szabad, ezt ugyan nem mondta, de tudom magamtól is.), elégedetten
pihenek, még újra újra megrándulva, pedig csak néz, mosolyogva, majd
kaján vigyorral, mintha valami rosszat tettem volna, kérdezi: Neked jó
volt?
De hiszen látja, tudja jól!
Csak azt akarja én mondjam.
Igen, jó volt Uram!
Átölelem, bújok hozzá, és boldog vagyok, puszilgatom arcát, nyakát
nevetgélünk, mint két kisiskolás, valami jól sikerült csíny után, de
kegyetlen velem, véget vet a játéknak.
Tudja, hogy nem laktam jól, azt nem is akarta, mert gonosz!

Tanulgatás

tegnap, motelben, isteni volt, imádom
kegyetlen szadista állat, egy isten
és milyen jól érzem magam : ))))))))))
motelszoba, nem vetkőztet : (
lefexem: ülj fel!
csipesz mellemre, lánc a nyakamban = melltartó.
köv. két csipesz a kisajkakra, de csúszik.
máris? legközelebb tampont tetetek beléd, eredj mosd meg
csipeszek helyükre
játszik velük. állandóan igazgatni kell őket, sikoltáshatár
(de már a fürdés is sziszegős volt, mert a "melltartó" ajajj)
megunja, kényeztess!
mélytorok, amit nem tudok : ((( nyeljél! hogy a francba?
közben, hogy igyekezzem, ráncigálja a madzagot.
oké, csak megoldom. de így alig érzem az ízét, pofátlanság
megint puncisat játszik, most a csiklóm az áldozat, nem a csipesz,
sokáig nem tudom mi is az
azt hittem szorítós csipeszt tett rá. de nem
vákumot csinál.
A mellbimbómon már ismertem, ott is piszokul fáj
a vákum beszívja a hengerbe a csiklóm hegyét. és ott is marad.
egy idő után kilazul, és kezdi újra.
már több a nyafogás.
vissza a mellemhez, hallom a papír tépés zaját, várok.
szépen keresztül szúrja a tűvel a mellbimbóm alatt, mind a kettőt.
elolvadok, megnyugszom, mosolygok
megint puncizik, de most mindent finomnak érzek
a combom belső oldalára is tesz 1-1 csipeszt, kicsi nehezékkel
nah
hanyattvágja magát, ülj bele
a kisajkaimon persze ott a csipesz,
a mellemen nem, de akkor látom, hogy másik tű van, szemből
beleszúrva a bimbóba.
belecsüccs boldogan
ütközésig, és tovább és majdnem elbőgöm magam
nem engedi, hogy távolodjam
a csipeszek : (((((((((((((
a legkisebb mozdítástól is fáj és húz, ettől meg széttép, úgy érzem
és mozogjak, de nem függőlegesen, hanem csak előre hátra, és még
jobban szorít
nyafoghatok, abba is hagyhatom
de minek?
próbálok eltekinteni a fájdalomtól.
azt sem hagyja, hogy ráhajoljak.
csak hátrafelé.
most kéne a vessző, mondja
de az nincs, vigyorgok
nem baj, megoldjuk
ráüt a dombomra, a csiklómra.
tenyérrel, hogy a fenébe lehet, hogy ennyire tud fájni
összeszedem magam, "szeretkezünk" fájok, küzdök, hogy jó legyen, de
piszkos sok a fájdalom.
ha hátradőlök, néhány ütéssel rábeszél a folytatásra.
eszméletlenül nagyot élvezek. hanyatt dőlök, és oldalra legurulok
mellé.
keze lassan a hüvelyembe kerül.
hol jó, hol fáj.
érzem ökölben a keze.
közben sok nyafogás
ez fáj!
- nem baj, tudom, nem nekem fáj.
abbahagytad engedély nélkül, gondoltam, akkor legyen valami más.
ágyon újabb tócsa keletkezik : ))))))
Már megint
lehet, hogy nem jut minden az eszembe
a mellemből valamikor eltűntek a tűk, és a csipesz van rajta
gyötör, csavar szorít rajta, puncim megsimogatja csak egy újjal, amitől
felsikoltok, mitől is lett ilyen érzékeny?

szeretkezés gyönyörű volt, szerintem qrva jók vagyunk együtt, de ezt
minek részletezzem, nem vagyok én perverz : ))))))))))))))

Vallomás

Fák között kis ösvény, csalánnal szegve,
karcsú alakod előttem jár, kedvtelve nézlek,
lábad nyomába lépek, szívem gyors ritmust ver,
követlek téged, Te vagy az Uram, ennyi az élet.



-index? ;-)
-Még nem jutottam el odáig.
-Ha nem csetelnék, akkor most olvasgatnám.
-Hova írtál? Melyikbe?
-alárendeltség
-megvárhatom itt míg megnézed?
-Ha ki tudod várni, igen.
-tudom
-köcci
-na akkor mentem. Másfél órán belül jövök.
-naaa
-picit hamarabb nem lehet?
-mondom belül!!!
-a 10' is belül van ;)
-már megértettem :-)
-nem haragszol azért amit írtam?
-Nem

Jusztin bőg, pedig…

Kedvesem megkért szervezzek hármas talit egy másik subbal. Mikor találkoztunk, rákérdezett.
- Nem akarok ilyet, pont vele nem. Ha akarsz találkozol vele, de minek kellek ehhez én?
- Jó majd beszélünk róla.
Dimbes-dombos elhagyott tájon járunk. Szép az idő, ragyog a nap, kellett volna egy takarót hozni, de így is jó. Meg még jobb. Sőt.
De…
Kedvesem úgy gondolja, eljött a beszélgetés ideje. Kérdezget, s nem kap válasz. A vessző pedig egyre jobban csíp. Jaj szó van, még a kezem is odakapom egyszer, de válasz az nincs. Megmondtam már a véleményem. Nem fogok mást mondani. A részletekről meg minek vitatkozzam? Kegyetlenül csíp. Dühöngök magamban, legszívesebben szétszakítanám a kapcsolatunkat, de tudom, hogy ezt nem fogom megtenni. Próbálok mást elképzelni helyette, de ez képtelenség. Nagyon kedvemre van. El sem tudom képzelni, hogy elveszítsem. Kell nekem. Valamit mégis lépnem kell, hogy megállítsam dominálós kedvében.

Kilépek a bűvköréből:
- Én ilyet nem játszom. Nekem ehhez semmi közöm.
- Milyet nem játszol?
A következő mondatok kipotyogtak a fejemből…
Onnan folytatódik az emlék, hogy varázslóm kezében a vessző már nem fájdalmat ad, kényeztet, újra, s megint… Hálás puszik, egyelőre a cipőjére, máshoz talán fel kéne tudni állni…

Megint az autóban. Add meg a számát. Felhívja, beszélgetnek, randi lesz, hang nélkül bőgök. Csend, duzzogás. Hideg búcsúzás.
Aztán emilben „Nem vok sub, vehetted észre, legfeljebb időnként aranyosan eljátszom Neked, ha igazi subot szeretnél, jó szórakozást vele!
Elolvasta, válasz nélkül hagyta.
Változott valami?

Tudom, nincs semmi baj, de csordultig a szívem, boldogsággal, fájdalommal, szeretettel, féltékenységgel, vággyal és reménnyel.
Sok tanulnivalóm van még tőled, kedves gonosz szadistám! ?

anna