|
|
 |
|
Jásd története |
Jásd község a Bakony északi lépcsőjénél, a Tési-fennsík tövében a Gaja-patak mentén fekvő Veszprém megyei település. A Gaja-völgy kedvező geológiai és vízrajzi adottságainak, természeti szépségeinek köszönhetően a legősibb időktől folyamatosan lakott terület volt. Újkőkori (neolit) leletek, kelta és római kori települések emlékei kerültek elő. E régmúlt idő legérdekesebb emléke a Szentkút közelében lévő kelta korból származó pogány áldozat bemutató „sámán” hely.
Római kori leleteket a Szentkút és a Tési malom környékéről ismerünk.
Ma is látható régészeti érdekesség az avar-kori földvár maradványai.
A X. század elején a honfoglaló magyar népesség telepedett le ezen a vidéken. A Rubányi-Dülő területén kora Árpádkori település alakult ki. (Csetényi árpádkori sírmezők)
1164-ben Ujlaki Lőrinc herceg Szent György vértanú tiszteletére bencés apátságot alapít, ettől kezdve a középkorban Jásdot a bencés rend birtokolta. A legelső ismert oklevéli adatok 1256-ból származnak. A művészettörténészek a kő leletekből 1176-1186-ra datálják a templom építését. Az apátság díszes kőfaragványai a székesfehérvári bazilika kőfaragói (királyi kőfaragók) munkái. A templom a török korban a kolostorral együtt elpusztult, a lakosság elmenekült. A romokat később a falu házai- és a környék építkezéseinél felhasználták. Néhány fennmaradt kőfaragvány, szobor a tihanyi, veszprémi múzeumban és a helyi Plébánia templomban látható.
A falu és az apátság birtokai 1650-ben királyi adományként, Palota várához csatolva, a Zichy család kezébe kerültek. A török uralmat követően 1757-ben Gróf Zichy István a települést nagyobbrészt tótokkal és német ajkú közösséggel telepítette be. (Többek között Trencsén, Turóc és Nyitra megyei lakosokkal.) Ez évből származik a község első pecsétje, melynek felirata :
„JÁST FALU PÖCSÉGYE 1757”
1764-ben fakápolna épül, 1779-ben a falunak már fából készült iskolája és temploma volt. 1782-ben Jásd önálló plébániává alakul. 1787-1792 között a jelenlegi templomhajó nagyságú kő templom készül az egykori bencés kolostor megmaradt romjain. 1862 július 31- én azonban a faluval együtt leégett. A mostani templom az előző falak felhasználásával 1865–66-ban épült egyszerű román stílusban, a szentély és egy sekrestye hozzáadásával, az eredeti falak magasításával.
Ekkor került a templomba a gyönyörű barokk Mária-szobor is, hársfából készült, tölgyfa berakásokkal, korát 250 évesre becsülik a szakemberek. A szószék Sugár Gyula faszobrász mesterműve a lourdesi szobrokkal és Szt. Józseféval együtt. A Jézus Szíve szobrot Tirolban készítették.
A falu 1858-ig a Zichy család birtoka, azt követően több tulajdonosa is volt, végül 1903-ban 67 parasztgazda közösen vette meg a nemesi birtokot.
|
|
|
|
|
