|
|
 |
|
A "Tési" malom története
|
Azaz a Burattino Egyesület közreműködésével felújított Jásdi malom és kulcsoház története
Vadregényes, festői helyen fekszik a Gaja patak mellett, Jásd község és Bakonynána között, Szentkút és a Gaja szurdok közelében. Nevének eredete: Valamikor Tés község kért engedélyt a malom működtetésére, mivel a fennsíkon nem volt lehetőség vízimalom telepítésére. (Neve az idők folyamán többször változott attól függően kinek a tulajdonában volt. Találhatunk: Rubányi-, Strommer-, Szmulai-, de legelterjedtebb a Tési malom.)
Megépülése után legfőképpen a tési gabonát őrölte, annál is inkább hiszen a jellegzetes szélmalmok csak az 1800-as évek végén jelentek meg. A középkorban a környék leginkább földművelésből élt. Annak ellenére, hogy a Bakonyban hűvösebb az időjárás, elég jó gabonatermő terület. A gabona feldolgozásához a XVIII. Században már több vízimalmot találunk.
(Sőt, mint azt a malomtörténeti áttekintésben láttuk, már az apátság idejéből, 1410- ből írásbeli emlék maradt fenn a Gaja patakon üzemelő malomról).
Az 1700-as évek végétől a "Tési" malom a többi malommal együtt a Zichy család tulajdona.
Írásos emlékek és 19. századi katonai térkép szerint csak a Gaja patak Római-fürdő és Jásd közötti szakaszán (ami kb.: 5 km) hét vízimalom üzemelt. A „Tési” malom felett nem messze például volt egy deszkametsző és egy lisztőrlő malom.
Elhanyagolt, omladozó épületüket Szmulai Péter bontja el 1934-ben, Nádasdy gróf engedélyével. Anyagából bővíti saját malmát és lakóházát.
A malom alatt, Jásd irányában következett a Szentkúti malom, melynek tulajdonosa Lajkó Dezső volt. Majd következett a Lefler malom, Kallócz Malom, stb. Találunk még vizimalmot a közeli patakon, pl. a ma is látogatható, szépen felújított Poós malmot.
A régi kerék maradványa A felújított kerék
 
A „Tési” malom bérlői:
– 1800-as évek végéig maga Tés község üzemelteti
– 1890-től Horváth Miksa bérli
– 1906-ban Takács Ferenc molnár malma, aki 1908 és 1910 között felújította, korszerűsítette. Addig a felül csapós vízikerék egy pár malomkövet működtet és volt szitaszekrény is. A felújítás után az őrlést egy Kramsli hengerszék végzi, van egy darab koptatógép és három serleges felvonó, valamint hasábszita is.
– 1910-től már Strommer Gyula saját tulajdona. Ő azonban adóságba keveredik
– 1934-ben malmát eladja Szmulai Péternek, akinek bognár volt a szakmája, így addig azt nem üzemeltethette, amíg a molnárságból 1938-ban Veszprémben mestervizsgát nem tett
– Az 1940-es évek elején a lisztőrlő malmot átépíti fűrészmalommá, bognár és asztalos műhellyé alakítja. A famegmunkáló szerszámgépeket a felülcsapós vizeskerékkel üzemeltette. Volt az üzemében gatter, szalagfűrész, abrikter, körfűrész és faeszterga. Már elektromos energiát is használt
– Az 1970-es évek elejéig, Szmulai Péter haláláig dolgoztak a gépei, ezután viszont örökre elhallgattak. Az évek során a berendezések eltűntek, a vizeskerék is pusztulásnak indult
– 1994-től a Burattino Szociális és Kulturális Egyesület tulajdonába került a külterületen lévő terület, a három épülettel együtt. Az Egyesület nyári táborokat és erdei iskolát szervez minden évben, miközben saját erőből rendszeres felújításokat végez.
2002-ben elnyert VFC pályázat segítségével megkezdődött a már említett lepusztult állapotban lévő malom felújítása. Cél a XX. század eleji állapot helyreállításával egy ipartörténeti emlékhely és pihenőhely létrehozása. A rekonstrukció és a malom szerkezetének összeállítása Nagy János nyug. malomipari főmérnök irányításával és közreműködésével valósult meg.
|
A felújított garat
|
Az egyik emeleti szoba
|
|
|
|
|
