TIMES ONLINE

2008. január 21.

 

 

A külvárosi

Egész életemben kívülálló voltam, ami nagyon hasznos volt azt gondolom, és egészséges bizonyos mértékben, de leginkább a munkám tekintetében számít ez haszonnak. Fontos megemlítenem, mit is jelent külvárosinak lenni. Egy zsidó családból származom, Liverpoolban nőttem fel, majd később Londonba költöztünk (amikor Isaacs 11 éves volt), és abszolút másnak, különbözőnek éreztem magam, mert annyira egyértelműen északi voltam. Az egyetemen ( Bristolban tanult jogot) mindenki nett volt, csinos, olyan Hugh Grant-féle, én meg egyik sem. Amikor ebbe belegondoltam, akkor jöttem rá, hogy egyedül a saját köreimben, és a családom körében érzem biztonságban magam. ( Isaacs-nek és feleségének két kislánya van).

A Mersey-féle elmeállapot

A dédszüleim egy csónakon jöttek Liverpoolba sok orosszal egyetemben, de voltak ott ukránok és lengyelek is. A családi emlékekben kicsit eltérnek a vélemények, miért pont ide települtek, és itt alapoztak meg egy zsidó közösséget. Az egyik teória szerint eredetileg az USA-ba készültek, de amikor New York-ba értek, kitoloncolták őket. Szeretném hinni, hogy nem voltak ennyire ostobák és egész egyszerűen azért Liverpoolban álltak meg a kis csónakkal, mert messzebbre már képtelenek voltak menni, és talán azért álltak meg, hogy egy ideig dolgozzanak, majd folytassák útjukat. Aztán Liverpoolban, úgy tűnik, valami arra késztette őket, hogy mégis maradjanak itt végleg. Én teljes mértékben liverpool-inak tartom magam és nehéz szívvel hagytam el ezt a várost.

Bátyák köre

Én egy tesztoszteron-gazdag környezetben nőttem fel, harmadik voltak négy báty közül (akik közül lett orvos, ügyvéd és gazdasági tanácsadó). Felnőttként jöttem csak rá, miféle energiabomba volt ez a négy fiú, és mennyire tudtunk rombolni. Sosem ültünk a hátsónkon egy percnél tovább és mindig agresszívek, szemtelenek voltunk egymással. Ennek eredményeképpen az otthonunk nem volt kifejezetten a nyugalom szigete, mert, ahogy egy zsidó családban megszokott volt, mindig harcoltunk egymással. Ki kellett harcolnod a saját kis helyedet a házban, minden alkalommal. Igen, ettől megedződtem, de egyben elveszett a biztonság érzése. Sosem akartam kimutatni az érzéseimet, vagy a gyengeségemet. Sokat kellett e téren fejlődnöm, amikor színésszé lettem. Mostanra azonban mi, a négy testvér már támogatjuk egymást.

Elfogadni a dolgokat úgy, ahogy jönnek

Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ilyen foglalkozásom lehet (Bristol-ban fedezte fel magában a színészi tehetséget, a London Central School of Speech and Drama-iskolába ment a jog után tanulni).

De legyünk őszinték, hatalmas mázli is kell ahhoz, hogy a sikerek szembe jöjjenek veled. Nagyon kevéssé tudod a saját irányításod alá húzni a dolgokat. ( Isaacs egyik legismertebb szerepe Lucius Malfoy karaktere a Harry Potter filmekben, és jelölték Golden Globe-ra a State Within c. minisorozatért). Az emberek majd’ megőrülnek egy autogrammodért a vörös szőnyegen, de én még mindig buszozom Londonban, mint bárki más.

Bátorságot tanúsítani, amikor szükséges

Nem vagyok annak híve, hogy embereket összezárnak egy szobában, hogy aztán azok pocsék rosszul érezzék magukat. De azt gondolom, ezekben a rémisztő, embert próbáló időkben fontos emlékezni arra, mire képes az emberi faj, mire képesek a kormányok a mi nevünkben. “ Nézz, emlékezz, fejezd ki és reagálj.”- ha ezeket vallod, akkor jó úton vagy arra, hogy bármilyen szituációt megközelíts, ne csak az olyan megrázó eseményt, mint például a Holocaust.

 

Forrás: Times Online - Charuwan

Fordította: Blooming