CC VARIETY RIPORT
Hello mindenkinek, CC vagyok, a CC Variety TV-ben! Beverly Hills-ben
vagyunk, a Lodge-ban, a Golden Globe –jelölt Jason Isaacs-szel, a State
Within-ből, és nyilvánvaló már, hogy nem megyünk a GG-kiosztóra, ami egy
hatalmas csalódás mindannyiunk számára, és el tudom képzelni, mekkora
csalódás ez Jason számára főleg. Nos, nézzük, mit lehet még tudni
Jasonről, azon a nyilvánvaló tényen kívül, hogy a legjobb színész
kategóriában kapott jelölést a mini-sorozatokon belül. Jason, mesélj
nekünk a State Within-ről.
Jason: State Within… nos… elég rossz érzés, hogy most nem épp egy
szmokingot viselek és nem a sztárokkal bratyizok… a State W. egy
hatrészes minisorozat, és bár a BBC America egy nagyszerű csatorna, kb.
60 millió háztartásban lehet fogni, de azt gondolom, nincs elég
kapacitása az igazi reklámhoz, ezért lett volna jó a Golden Globe-on
promotálni a sorozatunkat, hiszen a legjobb mini-sorozatért is kapott
jelölést, én is kaptam és még számos más jelölést is kapott az egész
sorozat, és elég nagy érvágás ez most az egész, hiszen gyakorlatilag egy
lehetőséget vesztett a sorozat, azt a lehetőséget, hogy megmutassa
Amerika-szerte, milyen remek is az egész.
CC: Teljesen igaz, hiszen jelölést kapott a legjobb… miért is? A legjobb
tévés produkció kategóriában is?
Jason: A legjobb mini-sorozat kategóriában. Az író igazán jó barátom.
Fel kellett hívnom minap és azt mondani: ’Te nem jössz!’. Kölcsönadtam
neki a show-beli szmokingomat, ez egy nagyon elegáns, varrott szmoking
és ő eljött a házamba, felpróbálta, és ez… (a mellkasára üt) ez egy
szuper érzés, és azt hiszem, ő még most is a tükör előtt páváskodik,
ahogy itt most mi beszélünk. (CC nevet).
CC: Kívánjuk neki, hogy valahová el tudjon menni benne! Micsoda pech,
csodás szmoking, el tudom képzelni… Nos, a State Within-ben mi volt a
kedvenc részed, illetve mi az, amit szeretsz ebben a sorozatban?
Jason: - Nos, ebben a sorozatban én voltam a jófiú. Elmondom, hogy volt
ez. A BBC brit és amerikai részlege mertek belefektetni ebbe a
projektbe, amibe egyik amerikai tévétársaság sem mert. Ugyanis ez a
sorozat nem arra készült, hogy telenyomják reklámokkal. Amikor egy
sorozatot készítesz Amerikának, mindig bele kell szőni valami csavart,
vagy váratlan helyzetet, mielőtt jön a reklám, hogy az emberek
visszatérjenek és ne kapcsoljanak el utána. A State Within nem becsüli
alá a nézők intelligenciáját, ez a sorozat gondolkodásra késztet,
képtelenség alatt például rejtvényt fejteni. Szóval ez egy komplex
történet, felnőtteknek, és én a központi karaktert alakítom, megpróbálom
megmenteni a világot a mocsoktól, a háborúktól, és egy ideje már csak
rosszfiúkat alakítok, folyton csak embereket csonkítottam, felégettem
őket, parancsolgattam nekik, ez most egy remek érzés volt, hogy másfélét
kell alakítanom. És megszereztem a…
CC: Wow, kitalálom…
Jason: És megszereztem a lányt párszor.
CC: Wow.
Jason: Ami elég szórakoztató dolog.
CC: Mindig szórakoztató megszerezni a csajt, majd hazahajtani vele…
Jason: „Mit csináltál ma, Apa? Nos…” (CC nevet).
CC: Nos, nagyon érdekesnek találtam, hogy igazából jogi iskolát
végeztél, de színész vagy.
Jason: Ismersz jogászokat? Úgy értem, vannak szórakoztatóbb dolgok,
mint amiket ők csinálnak, ha érted. (CC nevet)
CC: . Számos ügyvédet ismerek, akik titeket képviselnek, srácok.
Jason: Van egy ügyvédem… biztos vagyok benne, hogy szeretne velem
cserélni! Különleges dolgokat akartam csinálni, ami a munkám is, nem
csak a hobbim, amit legfeljebb hétvégén művelhetek.
CC: Igaz.
Jason: És a jogászok mindig csak elszabadulni próbálnak az irodából.
CC: Ez igaz.
Jason: A színészet sokkal érdekesebb és hihetetlen helyekre jutok el,
mint például ide, találkozom veled, vicces ruhákba bújhatok, vicces
hangon nyírhatok ki embereket, megmenthetem a világot és ehhez hasonló
dolgokat tehetek.
CC: Benne vagy a Harry Potterben is.
Jason: Most a hatodik részt forgatják, amiben én nem szerepelek, mivel
a könyvben nincs benne a karakterem. Várnom kell a hetesre, és már
számolom a napokat…
CC: Wow… ilyen lehetsz…* körömrágást mímel*
Jason: Igen… Daniel Radcliffe, aki Harry Pottert alakítja, most
hanyagolja kicsit a Broadway-t, ahol az Equust játszotta…
CC: Újra meztelen. Még mindig meztelenkedik?
Jason: Dan meztelen egész éjjel, nem gondolnám, hogy változtatja a
szokásait éjről éjre, szerintem mindig pucér, és a két forgatás közt
megint meztelenkedik a színdarabban, de visszavárjuk a hetes filmre.
CC: Wow, igazán nagyszerű élmény lehet, úgy értem már önmagában a
helyszínek…
Jason: Nem akarom megtörni a varázst, de tudod, a Roxfort nem létezik
ám igazából..
CC: Na ne már!
Jason: Nem tudunk ám repülni igazából, és a többi… minden egy stúdióban
történik.
Jason: A sztrájk mindenkire hatással van, az egész világra. Londonban
élek, de egy amerikai tévésorozatban játszom, a Brotherhoodban, ami
olyan, mint bármelyik másik amerikai sorozat, nem forog, nem dolgozik
senki, a stáb leállt mindennel. Csak reménykedhetünk abban, hogy a
sztrájknak vége lesz és fair megállapodás születik. Mert forgatnunk
kellene még több Brotherhoodot.
Viggo Mortensennek forgattam egy filmet, ami ez év végén jön ki. Még nem
egészen készültek el vele, de reménykedünk abban, hogy Cannes-ban már
bemutatható lesz.
CC: Elvetted Emmát feleségül, dicséretes és van két gyereketek?
Jason: Van két kislányom. Hétfőn Disneyland-be megyünk, nagyon
izgatottak vagyunk.
CC: Az vagy? Ez félelmetes.
Jason: Mindenki visszatért a suliba, de most nem mehetnek vissza
Londonba, és remélem, nem lesz hatalmas sor, mert én 16 évesen voltam
utoljára Disneyland-ben és akkor csak a sorokat láttam.
CC: és a sorok, csak sorok…
Jason: És ott állsz egész nap, majd feljutsz két játékra. (CC nevet).
Remélem, sok játékra feljutunk.
CC: Tudod, hogy a Karib-tenger kalózai a legnépszerűbb?
Jason: — Nem látták a Karib-tenger kalózait (Jason úgy tűnik, nem
értette, hogy CC a Disneyland-beli attrakcióra gondolt, nem a filmre).
Valójában a lányaim nem látták még azokat sem, amiben én vagyok, és
gyerekfilmeket sem, mert a klasszikusokat nézetem velük. Mary Poppinst
néznek, olyan filmeket, amikben nincsenek rosszfiúk, mert számos
borzalmas dolgot beletesznek a filmekbe. Az ötéves lányom már
tapasztalt. Nézi a filmeket és azt mondja (Jason magas hangon kezd
beszélni). „Most hal meg az anyuka, Apa” (CC nevet), „most
mindkét szülő meghal”, „ez máris árva lett, még mielőtt elkezdődött
volna az egész”. Mindig meghal valaki a gyerekfilmekben. De a
Karib-tenger kalózai igazán ijesztő film, Bill Nighy meg a tintahal
feje…
CC: Úgy alszol, hogy az egyik szemed mindig nyitva van?
Jason: A gyerekeim nem alszanak, olyanok, mint az apjuk. Hollywoodban
vannak, felkelnek hajnali kettőkor és KI akarnak menni, nem értik…
CC: Már most rájöttek, hogy Hollywood egy nyugtalan hely.
Jason: Aztán mire beleszoknak, újra Londonba repülünk és a rémálom
megint elkezdődik.
CC: Nos, és Londonban milyen egy napotok?
Jason: Nos, tudod, kétféle életem van: az egyik a dolgozó élet, amikor
valahol máshol vagyok és azokat a dolgokat csinálom, amiket imádom,
amikor más vagyok, amikor csupa izgalom az életem, aztán visszaváltozom
egy egyszerű, hétköznapi apukává, tojást sütök, felolvasok nekik,
elviszem őket az óvodába, szerencsére 50-50%-ban élem meg ezeket…
CC: Mesélj még valami izgalmasat és érdekes dolgot magadról.
Jason: Vidám és izgalmas… nincsenek ilyen dolgaim…
CC: Mert tudjuk, hogy egy vesztes vagy és semmit nem veszel komolyan…
Jason: Ezért lettem színész, tudod, az egyik legjobb dolog ebben az
egészben, hogy színészként izgalmas dolgokat csinálhatsz, megcsókolhatsz
idegen nőket, felrobbanhatsz, lefejezhetnek, megfojthatsz embereket, meg
hasonlók, de aztán hazamegyek és lehetek sima, egyszerű ember,
olvashatok… igazából az életem, főleg amióta gyerekeim vannak, nem arról
szól, hogy én legyen az utolsó ember a partin. Inkább arról, hogy velük
lehessek, aztán munkába megyek… és ott vannak ilyen dolgok, mint amit a
State Withinben is láthattak: repülőgép-szerencsétlenség, megégett
testek, szenvedés… ráadásul az akkor négy éves lányom látta mindezt…
aztán hazamentünk, miután megállítottam a világ pusztulását, s
felolvastam neki a Thomas, a gőzmozdonyt.
CC: Tudod, ez egy jó napnak tűnik.
Jason: Igen, az is volt! És szívem mélyéből hálás vagyok ebben a
pillanatban, mert tudom, hogy a dolgok könnyen elromolhatnak, és – bár
sajnálom, hogy ez történt a GG-gálával, de alapjában véve elégedett
vagyok, azt csinálhatom, amit szeretek, rendesen megfizetnek és
használhatom a tömegközlekedést – (nevet). Kinézek az ablakon, ez Los
Angeles, itt senki nem használja a tömegközlekedést – de Londonban
teljesen ismeretlen vagyok, bárhová megyek, amióta folyton dolgozom.
Jason: Ez egy elmebaj nálam, van ez a dolog, hogy folyton beszélek a
taxisofőrökhöz. A feleségem áthajol és megjegyzi: „Nem vagy ír, ne
járasd a bolondját senkivel.”, de valójában csak megpróbálom
beleképzelni magam emberek helyzetébe, bőrébe, ez a lételemem, szóval
remek az egész.
CC: Nos, mivel a GG-re készültünk, megkaptad a jelölésedet, milyen
beszéddel készültél?
Jason: Nem nagyon készültem…
CC: De kellett volna írnod egy beszédet.
Jason: Nem, nem, ez időpocsékolás lett volna. Először is azért, mert
esélyem sem volt győzni. Valójában boldog vagyok, hogy nem kellett ott
ülnöm és vigyorogva gratulálni.’ Óh, fantasztikus, hogy nyertél’. Ernest
Borgnine-nal voltam egy kategóriában jelölve, aki egy élő legenda, 90
éves, Isten áldja, hatalmas színész, 1955-ben nyert utoljára a Marty-ért;
és Jim Broadbent is ebben a kategóriában volt, aki egy színészisten,
akire én személy szerint szavaztam egy brit szavazáson, a Longford-ért,
amiben zseniálisat alakít. Aztán Adam Beach is az én kategóriámban lett
jelölve, elképesztő a sorozata, James Nesbitt is jelölve lett, aki pedig
az egyik legrégebbi barátom. Hátborzongató érzés, hogy mindkettőnket
jelölték – együtt béreltünk régebben lakást – vagy a kanapémon aludt
ingyen, és ez most elképesztő, hogy mindkettőnk bekerült.
CC: Szürreális dolog.
Jason: Teljességgel nevetséges helyet, szóval jobb is, hogy nem kell
ott ülnünk és egymást bámulnunk és illetlenül viselkednünk.
Jason: A szüleim láttak pucéran játszani – a színpadon kasztráltak ki.
(CC: Istenem!), valami hihetetlenül kellemetlen volt ilyen perverziót
előadni előttük, szóval amikor megkaptam a brit nagykövet szerepét, aki
Washingtonba megy, elegáns öltönyben, megmenteni a világot, akkor a
szüleim végre szólhattak a barátaiknak: „Nézzétek a fiunkat, benne lesz
a tévében. Helyes fiú?”
CC: végre büszkélkedhettek veled.
Jason: Láttak engem kilógó belekkel, mindenféle ilyen szituációban.
CC: Lefejezve
Jason: Szóval ez már járt nekik.
CC: Gyorsan meg kell kérdezzem, mert London igazán szimpatikus hely, és
ott élsz – nagy házad van? Saját birtokod? (Jason: Nem, nem.). vagy
minden olyan, mint Kaliforniában, a méret számít?
Jason: Londonban sokkal kisebbek a házak, mint Kaliforniában, főleg Los
Angelesben, ahol egy nagy londoni ház errefelé beleférne valakinek a
medencéjébe. (CC röhög). Egy parkkal szemben lakom, ami nagyszerű, mert
le tudunk menni oda. Sokat sétálunk mindenfelé, biciklizünk vagy
tömegközlekedéssel járunk.
CC: Boldogok vagyunk, hogy itt voltál.
Jason: Köszönöm szépen.
CC: Köszönjük, Jason.
Jason: Ez volt a vörös szőnyeg- tapasztalatom. Mivel nem lépkedhettem
végig rajta, ezért bemutattál egész Amerikának, és nagyszerű munkát
végeztél.
CC: Nagyon köszönöm! Mindannyian roppantul örültünk, hogy beszélgettél
velem, élvezzétek Disneylandet, kellemes utat haza és üdvözlünk!
Jason: El akarom még mondani, hogy nézzék a BBC America-t, mert remek a
show!
Forrás: Charuwan
Fordította: Blooming