CC VARIETY RIPORT

 

.

 

 

Hello mindenkinek, CC vagyok, a CC Variety TV-ben! Beverly Hills-ben vagyunk, a Lodge-ban, a Golden Globe –jelölt Jason Isaacs-szel, a State Within-ből, és nyilvánvaló már, hogy nem megyünk a GG-kiosztóra, ami egy hatalmas csalódás mindannyiunk számára, és el tudom képzelni, mekkora csalódás ez Jason számára főleg. Nos, nézzük, mit lehet még tudni Jasonről, azon a nyilvánvaló tényen kívül, hogy a legjobb színész kategóriában kapott jelölést a mini-sorozatokon belül. Jason, mesélj nekünk a State Within-ről.

 

Jason: State Within… nos… elég rossz érzés, hogy most nem épp egy szmokingot viselek és nem a sztárokkal bratyizok… a State W. egy hatrészes minisorozat, és bár a BBC America egy nagyszerű csatorna, kb. 60 millió háztartásban lehet fogni, de azt gondolom, nincs elég kapacitása az igazi reklámhoz, ezért lett volna jó a Golden Globe-on promotálni a sorozatunkat, hiszen a legjobb mini-sorozatért is kapott jelölést, én is kaptam és még számos más jelölést is kapott az egész sorozat, és elég nagy érvágás ez most az egész, hiszen gyakorlatilag egy lehetőséget vesztett a sorozat, azt a lehetőséget, hogy megmutassa Amerika-szerte, milyen remek is az egész.

 

CC: Teljesen igaz, hiszen jelölést kapott a legjobb… miért is? A legjobb tévés produkció kategóriában is?

 

Jason: A legjobb mini-sorozat kategóriában. Az író igazán jó barátom. Fel kellett hívnom minap és azt mondani: ’Te nem jössz!’. Kölcsönadtam neki a show-beli szmokingomat, ez egy nagyon elegáns, varrott szmoking és ő eljött a házamba, felpróbálta, és ez… (a mellkasára üt) ez egy szuper érzés, és azt hiszem, ő még most is a tükör előtt páváskodik, ahogy itt most mi beszélünk. (CC nevet).

 

CC: Kívánjuk neki, hogy valahová el tudjon menni benne! Micsoda pech, csodás szmoking, el tudom képzelni… Nos, a State Within-ben mi volt a kedvenc részed, illetve mi az, amit szeretsz ebben a sorozatban?

 

Jason:  - Nos, ebben a sorozatban én voltam a jófiú. Elmondom, hogy volt ez. A BBC brit és amerikai részlege mertek belefektetni ebbe a projektbe, amibe egyik amerikai tévétársaság sem mert. Ugyanis ez a  sorozat nem arra készült, hogy telenyomják reklámokkal. Amikor egy sorozatot készítesz Amerikának, mindig bele kell szőni valami csavart, vagy váratlan helyzetet, mielőtt jön a reklám, hogy az emberek visszatérjenek és ne kapcsoljanak el utána. A State Within nem becsüli alá a nézők intelligenciáját, ez a sorozat gondolkodásra késztet, képtelenség alatt például rejtvényt fejteni. Szóval ez egy komplex történet, felnőtteknek, és én a központi karaktert alakítom, megpróbálom megmenteni a világot a mocsoktól, a háborúktól, és egy ideje már csak rosszfiúkat alakítok, folyton csak embereket csonkítottam, felégettem őket, parancsolgattam nekik, ez most egy remek érzés volt, hogy másfélét kell alakítanom. És megszereztem a…

 

CC:  Wow, kitalálom…

 

 Jason: És megszereztem a lányt párszor.

 

CC:  Wow.

 

Jason: Ami elég szórakoztató dolog.

 

CC:  Mindig szórakoztató megszerezni a csajt, majd hazahajtani vele…

 

Jason:  „Mit csináltál ma, Apa? Nos…” (CC nevet).

 

 

 

 

 

 

CC:  Nos, nagyon érdekesnek találtam, hogy igazából jogi iskolát végeztél, de színész vagy.

 

Jason:  Ismersz jogászokat? Úgy értem, vannak szórakoztatóbb dolgok, mint amiket ők csinálnak, ha érted. (CC nevet)

 

CC:  . Számos ügyvédet ismerek, akik titeket képviselnek, srácok.

 

Jason:  Van egy ügyvédem… biztos vagyok benne, hogy szeretne velem cserélni! Különleges dolgokat akartam csinálni, ami a munkám is, nem csak a hobbim, amit legfeljebb hétvégén művelhetek.

 

CC:  Igaz.

 

Jason:  És a jogászok mindig csak elszabadulni próbálnak az irodából.

 

CC:  Ez igaz.

 

Jason:   A színészet sokkal érdekesebb és hihetetlen helyekre jutok el, mint például ide, találkozom veled, vicces ruhákba bújhatok, vicces hangon nyírhatok ki embereket, megmenthetem a világot és ehhez hasonló dolgokat tehetek.

 

CC:  Benne vagy a Harry Potterben is.

 

Jason:  Most a hatodik részt forgatják, amiben én nem szerepelek, mivel a könyvben nincs benne a karakterem. Várnom kell a hetesre, és már számolom a napokat…

 

CC:  Wow… ilyen lehetsz…* körömrágást mímel*

 

Jason: Igen… Daniel Radcliffe, aki Harry Pottert alakítja, most hanyagolja kicsit a Broadway-t, ahol az Equust játszotta…

 

CC:  Újra meztelen. Még mindig meztelenkedik?

 

Jason: Dan meztelen egész éjjel, nem gondolnám, hogy változtatja a szokásait éjről éjre, szerintem mindig pucér, és a két forgatás közt megint meztelenkedik a színdarabban, de visszavárjuk a hetes filmre.

 

CC:  Wow, igazán nagyszerű élmény lehet, úgy értem már önmagában a helyszínek…

 

Jason:  Nem akarom megtörni a varázst, de tudod, a Roxfort nem létezik ám igazából..

 

CC:  Na ne már!

 

Jason:  Nem tudunk ám repülni igazából, és a többi… minden egy stúdióban történik.

 

 

.

 

 

Jason:  A sztrájk mindenkire hatással van, az egész világra. Londonban élek, de egy amerikai tévésorozatban játszom, a Brotherhoodban, ami olyan, mint bármelyik másik amerikai sorozat, nem forog, nem dolgozik senki, a stáb leállt mindennel. Csak reménykedhetünk abban, hogy a sztrájknak vége lesz és fair megállapodás születik. Mert forgatnunk kellene még több Brotherhoodot.

Viggo Mortensennek forgattam egy filmet, ami ez év végén jön ki. Még nem egészen készültek el vele, de reménykedünk abban, hogy Cannes-ban már bemutatható lesz.

 

CC: Elvetted Emmát feleségül, dicséretes és van két gyereketek?

 

Jason:  Van két kislányom. Hétfőn Disneyland-be megyünk, nagyon izgatottak vagyunk.

 

CC:  Az vagy? Ez félelmetes.

 

Jason:  Mindenki visszatért a suliba, de most nem mehetnek vissza Londonba, és remélem, nem lesz hatalmas sor, mert én 16 évesen voltam utoljára Disneyland-ben és akkor csak a sorokat láttam.

 

CC:  és a sorok, csak sorok…

 

Jason: És ott állsz egész nap, majd feljutsz két játékra. (CC nevet). Remélem, sok játékra feljutunk.

 

CC:  Tudod, hogy a Karib-tenger kalózai a legnépszerűbb?

 

Jason:  — Nem látták a Karib-tenger kalózait (Jason úgy tűnik, nem értette, hogy CC a Disneyland-beli attrakcióra gondolt, nem a filmre). Valójában a lányaim nem látták még azokat sem, amiben én vagyok, és gyerekfilmeket sem, mert a klasszikusokat nézetem velük. Mary Poppinst néznek, olyan filmeket, amikben nincsenek rosszfiúk, mert számos borzalmas dolgot beletesznek a filmekbe. Az ötéves lányom már tapasztalt. Nézi a filmeket és azt mondja (Jason magas hangon kezd beszélni). „Most hal meg az anyuka, Apa” (CC nevet), „most mindkét szülő meghal”, „ez máris árva lett, még mielőtt elkezdődött volna az egész”. Mindig meghal valaki a gyerekfilmekben. De a Karib-tenger kalózai igazán ijesztő film, Bill Nighy meg a tintahal feje…

 

CC:  Úgy alszol, hogy az egyik szemed mindig nyitva van?

 

Jason:  A gyerekeim nem alszanak, olyanok, mint az apjuk. Hollywoodban vannak, felkelnek hajnali kettőkor és KI akarnak menni, nem értik…

 

CC:  Már most rájöttek, hogy Hollywood egy nyugtalan hely.

 

Jason:  Aztán mire beleszoknak, újra Londonba repülünk és a rémálom megint elkezdődik.

 

CC:  Nos, és Londonban milyen egy napotok?

 

Jason:  Nos, tudod, kétféle életem van: az egyik a dolgozó élet, amikor valahol máshol vagyok és azokat a dolgokat csinálom, amiket imádom, amikor más vagyok, amikor csupa izgalom az életem, aztán visszaváltozom egy egyszerű, hétköznapi apukává, tojást sütök, felolvasok nekik, elviszem őket az óvodába, szerencsére 50-50%-ban élem meg ezeket…

 

CC:  Mesélj még valami izgalmasat és érdekes dolgot magadról.

 

Jason: Vidám és izgalmas… nincsenek ilyen dolgaim…

 

CC:  Mert tudjuk, hogy egy vesztes vagy és semmit nem veszel komolyan…

Jason: Ezért lettem színész, tudod, az egyik legjobb dolog ebben az egészben, hogy színészként izgalmas dolgokat csinálhatsz, megcsókolhatsz idegen nőket, felrobbanhatsz, lefejezhetnek, megfojthatsz embereket, meg hasonlók, de aztán hazamegyek és lehetek sima, egyszerű ember, olvashatok… igazából az életem, főleg amióta gyerekeim vannak, nem arról szól, hogy én legyen az utolsó ember a partin. Inkább arról, hogy velük lehessek, aztán munkába megyek… és ott vannak ilyen dolgok, mint amit a State Withinben is láthattak: repülőgép-szerencsétlenség, megégett testek, szenvedés… ráadásul az akkor négy éves lányom látta mindezt… aztán hazamentünk, miután megállítottam a világ pusztulását, s felolvastam neki a Thomas, a gőzmozdonyt.

 

CC: Tudod, ez egy jó napnak tűnik.

 

Jason:  Igen, az is volt! És szívem mélyéből hálás vagyok ebben a pillanatban, mert tudom, hogy a dolgok könnyen elromolhatnak, és – bár sajnálom, hogy ez történt a GG-gálával, de alapjában véve elégedett vagyok, azt csinálhatom, amit szeretek, rendesen megfizetnek és használhatom a tömegközlekedést – (nevet). Kinézek az ablakon, ez Los Angeles, itt senki nem használja a tömegközlekedést – de Londonban teljesen ismeretlen vagyok, bárhová megyek, amióta folyton dolgozom.

 

 

 

Jason:  Ez egy elmebaj nálam, van ez a dolog, hogy folyton beszélek a taxisofőrökhöz. A feleségem áthajol és megjegyzi: „Nem vagy ír, ne járasd a bolondját senkivel.”, de valójában csak megpróbálom beleképzelni magam emberek helyzetébe, bőrébe, ez a lételemem, szóval remek az egész.

 

CC:  Nos, mivel a GG-re készültünk, megkaptad a jelölésedet, milyen beszéddel készültél?

 

Jason: Nem nagyon készültem…

 

CC:  De kellett volna írnod egy beszédet.

 

Jason:  Nem, nem, ez időpocsékolás lett volna. Először is azért, mert esélyem sem volt győzni. Valójában boldog vagyok, hogy nem kellett ott ülnöm és vigyorogva gratulálni.’ Óh, fantasztikus, hogy nyertél’. Ernest Borgnine-nal voltam egy kategóriában jelölve, aki egy élő legenda, 90 éves, Isten áldja, hatalmas színész, 1955-ben nyert utoljára a Marty-ért; és Jim Broadbent is ebben a kategóriában volt, aki egy színészisten, akire én személy szerint szavaztam egy brit szavazáson, a Longford-ért, amiben zseniálisat alakít. Aztán Adam Beach is az én kategóriámban lett jelölve, elképesztő a sorozata, James Nesbitt is jelölve lett, aki pedig az egyik legrégebbi barátom. Hátborzongató érzés, hogy mindkettőnket jelölték – együtt béreltünk régebben lakást – vagy a kanapémon aludt ingyen, és ez most elképesztő, hogy mindkettőnk bekerült.

 

CC:  Szürreális dolog.

 

Jason:  Teljességgel nevetséges helyet, szóval jobb is, hogy nem kell ott ülnünk és egymást bámulnunk és illetlenül viselkednünk.

 

Jason:  A szüleim láttak pucéran játszani – a színpadon kasztráltak ki. (CC: Istenem!), valami hihetetlenül kellemetlen volt ilyen perverziót előadni előttük, szóval amikor megkaptam a brit nagykövet szerepét, aki Washingtonba megy, elegáns öltönyben, megmenteni a világot, akkor a szüleim végre szólhattak a barátaiknak: „Nézzétek a fiunkat, benne lesz a tévében. Helyes fiú?”

 

CC: végre büszkélkedhettek veled.

 

Jason:  Láttak engem kilógó belekkel, mindenféle ilyen szituációban.

 

CC:  Lefejezve

Jason:  Szóval ez már járt nekik.

 

CC:  Gyorsan meg kell kérdezzem, mert London igazán szimpatikus hely, és ott élsz – nagy házad van? Saját birtokod? (Jason: Nem, nem.). vagy minden olyan, mint Kaliforniában, a méret számít?

 

Jason:  Londonban sokkal kisebbek a házak, mint Kaliforniában, főleg Los Angelesben, ahol egy nagy londoni ház errefelé beleférne valakinek a medencéjébe. (CC röhög). Egy parkkal szemben lakom, ami nagyszerű, mert le tudunk menni oda. Sokat sétálunk mindenfelé, biciklizünk vagy tömegközlekedéssel járunk.

  

CC:   Boldogok vagyunk, hogy itt voltál.

 

Jason: Köszönöm szépen.

 

CC:   Köszönjük, Jason.

 

Jason:  Ez volt a vörös szőnyeg- tapasztalatom. Mivel nem lépkedhettem végig rajta, ezért bemutattál egész Amerikának, és nagyszerű munkát végeztél.

 

CC:  Nagyon köszönöm! Mindannyian roppantul örültünk, hogy beszélgettél velem, élvezzétek Disneylandet, kellemes utat haza és üdvözlünk!

 

Jason:  El akarom még mondani, hogy nézzék a BBC America-t, mert remek a show!

 

 

 

Forrás: Charuwan

Fordította: Blooming