Beszélgetés Jason Isaacs-szel

by Daisy www.lumos.hu

2007. június 25.


A beszámoló eleje valószínűleg hullámzóan, hol kissé hol nagyon, rajongói kislányos lesz, akit ez irritál, már most legöröghet egy kicsit.

Június 25-én este írt mailt Luci, hogy TOP SECRET helyről megtudta hol fogják forgatni a Good-ot másnap, és azután. Mivel sajnos legutóbb (még májusban) egyéb teendők miatt lemaradtam a nagy forgatási élményről, most mindenképp be akartam pótolni. Még akkor is, ha ez az infó nem jelent többet egy egyszerű bámészkodásnál.

Luci már reggel 8-kor a Károlyi kerti helyszínen volt, én csak 12 előtt értem oda. Szomorúan tapasztaltam, hogy az egész környék le van zárva: a parkhoz vezető összes utcában rendőrök strázsáltak!

Elkezdtük félig-meddig cél nélkül körbejárni a környék utcáit, hátha találunk egy gyenge pontot. Egyedül a tér Ferenczy István oldali részén lehetett néha-néha áthaladni 1-2 percig, amikor éppen nem volt 'action'! Így itt lesátoroztunk. Nem sokkal később teljesen feloldották a fent említett utca lezárását, így odanyomhattuk orrunkat a kert kerítéséhez. Luci felfújta a kék lufit, ami - ha lehet ilyet mondani - a Jason Isaacs rajongók nemzetközi jelzése. A filmet a park másik felében forgatták, legalább 50-100 méterre tőlünk, de néha egész jól ki lehetett venni Viggo Mortensen fejét, és Jasont is. Amikor forgatási szünetekben Jason felénk nézett Luci mindig jól meglóbálta a lufit, de persze ilyen távolságból 120%-os látás alatt kevés embernek tűnt volna fel a kék lufi.
 

Közben a parkban és körülötte roppant szigorúan őrjáratoztak, és árgus szemekkel figyeltek minket, hogy nem halászunk-e elő fényképezőgépet/kamerát, stb. Előtte ugyanis Luci már elég keserű tapasztalatokat szerzett, amikor véletlenül egy kalap alá vették őt négy német Viggo rajongóval, akik a teleobjektívükkel és hangos rikácsolásukkal felhúzták a biztonságiakat.

Egykor ebédszünetet fújhattak, mert mindenki elkezdett szétszéledni. Luci egyre nyugtalanabb volt. Most kéne valahogy, valahol megtalálni őt. Vajon hol ehet? Biztos nem ilyen kis műanyag dobozban kapja az ebédet, mint némelyik statiszta, akik a kert nyugisabb részében a padokon fogyasztották el étküket.

Lucinak volt egy megérzése, hogy biztos egy másik utcában lévő étteremben lesznek és esznek. Így szépen komótosan elindultunk. Nem számítottam semmilyen izgalomra, meg voltam győződve arról, hogy ilyen biztonsági intézkedések mellett az a légvonalas 50-100 méter (kerítéssel együtt) lesz a legközelebbi pont köztünk és Mr. Isaacs között. Végig arról próbáltam meggyőzni Lucit, hogy a szállodához kell valahogy eljutnunk este (persze előbb valahogy ki kéne deríteni, hogy melyikben laknak), mert annak a Könyvhetes srácnak is ott sikerült elcsípnie őket! (Hosszú történet, az első fülest még május közepén kaptuk...)

A kert össze van építve egy nagy épülettel, ami, mint később kiderült egy étteremnek is otthont ad. A főbejárata biztos a másik oldalról nyílt, a Ferenczy utcáról csak egy nagy kapualjat láttunk, ahonnan beláttunk az épület udvarába... Felbuzdulva azon, hogy az udvarban már közelebb leszünk légvonalban a forgatáshoz, és a legrosszabb ami történhet az az, hogy kitessékelnek minket, lassan elindultunk a kapun keresztül az udvar felé. Nem jutottunk messze, ugyanis kábé két lépéssel később kinyílt az étterem belső ajtaja, és mindenféle fontos dologgal (forgatókönyv, táska, ásványvíz, stb.) felpakolva kilépett rajta egy öltönyös ember, aki gyors léptekkel közlekedett az étterem ajtajával szemben lévő másik ajtó felé. Nagyon rövid fáziskéséssel (az éppen telefonáló) Luci és én is rájöttünk, hogy ez a férfi nem más, mint Jason Isaacs, és arra is, hogy kb. 3 másodperc alatt el fog jutni a másik ajtóig, és el is fog tűnni mögötte.

Szerencsénkre Jason ránk nézett, és a két megdöbbent arcot látva ránk is köszönt. Egy gyors adrenalinfröccs után (és egy kicsit hosszabb ÓMÁJGÁD-ozás előtt) nekünk is sikerült kinyögni egy köszönést, és miután ez megvolt, Jason észrevette a kék lufit, de azért rákérdezett a jelentésére a biztonság kedvéért.
 

Mivel Luci nem annyira beszél angolul, én pedig még kicsit mindig önmagamon kívül voltam, elkezdtem Jasonnak hadarva magyarázni a helyzetet, - Én ezt nem hiszem el. - hüledeztem - Azért jöttünk ide, hogy hátha találkozhatunk veled. De annyira kilátástalannak tűnt a szigorú biztonságiak miatt, és az útlezárások miatt, nem is gondoltam volna... erre tessék, kisétálsz az ajtón, egyenesen az orrunk előtt. - Tényleg miattam voltatok itt? Akkor örülök, hogy sikerült találkoznunk.

Jason mindkettőnkkel kezet fogott. Mivel Jasonnak június 6-án volt a szülinapja, Luci még ajándékkal is készült (levél és jó kis Tokaji).

- Andi (Luci polgári neve) szerkeszti az egyetlen magyar Jason Isaacs rajongó oldalt. - mondom.
- Nemár! Komolyan? Itt is van weboldalam? Hát ez hihetetlen! Mi a címe?
- jasonisaacs.uw.hu
- Na, ezt megpróbálom nem elfelejteni, majd megnézem.
- Benne van a levelemben is.
- Akkor remek!
- Én meg egy nagy Harry Potteres honlapot szerkesztek.
- Tényleg?
- Aha. Lumos.hu
- És hogy szereztetek tudomást a forgatásról?
- Andi már kb. egy hónapja nyomoz.
- Ügyes! És egyébként budapestiek vagytok?
- Igen.
- Sajnos csak egy percig tudok ám maradni, át kell néznem a következő jelenetet.

Mikor Luci kezet fogott vele, közölte Jasonnal, hogy,
- Ne haragudj, nem beszélek angolul.
- Ne hülyéskedj, én sem beszélek magyarul!
- Aláírnád ezt a matricáskönyvet a fiamnak? - kérdezte Luciana
- Persze.
- Közben készíthetek rólad pár képet? - kérdeztem én.
- Amennyit csak akarsz!
- OKKÉ!

Először borzasztóan rajongósra vettük a dolgot, és a kötelező autogramkérés után máris jöhettek a közös képek! Hát ez van! Ha nem tudod mire lesz időd, ha csak egy perced van, fontossági sorrendet kell készíteni. Előbb a maradandó dolgok, aztán jöhet a csevegés!

- Készíthetünk közös képet? - kérdi Luci.
- Persze. - beállnak.

Katt!

- Nézzük meg, milyen lett. - Jason megnézi, nem tetszik neki. - Túl erősen világít a vaku.
- Oké, akkor leveszem a vakut. - mondom.

Katt!

- Nézzük meg. Nem jó. Inkább menjünk ki a természetes fénybe.

Kimegyünk az utcára. (A járókelők egész idő alatt egyszer sem ismerték fel...) Még egy kép készül Luciékról. Ez végre jó!

Végül az orra alá nyomom a Kviddics évszázadai magyar változatát, hogy írja alá.
- Mi ez? - megnézi a könyvborítót - Ki ez a Tudor Hushpush?
- Ezt JK Rowling írta jótékonysági céllal a Comic Reliefnek.
- Ja, igen, látom. - a könyv hátán lévő Comic Relief feliratra mutat. - Tényleg? Na, erről nem is tudtam. Szuper! - aláírta.
- Na, és szerinted mi lesz a HP7-ben? - kérdezi tőlem izgatottan.
- Én is pont ezt akartam TŐLED kérdezni. Szerinted meg fogsz halni? (Mármint Lucius Malfoy, a karakter, akit játszik, de poén volt így kérdezni tőle. )
- Á, nem hiszem. Túl jelentéktelen vagyok én ahhoz.
- És Draco, a fiad? Valamelyik Malfoynak csak meg kéne bűnhődnie, nem?
- Á, nem minket fog kinyírni Jo. Szerintem Ron vagy Hermione fog meghalni. Vagy Ginny, vagy nem tudom. Valamelyik Weasley.
- Az egyik interjúdban mondtad, hogy amikor ott könyörögtél JKR-nak, akkor nagyon sejtelmesen rád nevetett. Mi is volt ezzel?
- Á, semmi. Na jó, igazából elárult nekem valamit a karakteremről, de nem mondhatom meg mit. Főleg nem ilyen Harry Potter mániásoknak, mint amilyenek ti vagy!
- És mit gondolsz Pitonról? - kérdezte Luci
- Nem gonosz!
- Szerintem sem, a legvégéig okítani próbálta Harryt - mondom én.
- Azért azt nem értem - gondolkodott el Jason - hogyha a hatos könyvben a dementorok otthagyták az Azkabant, akkor mit dekkol Lucius még mindig ott?
- Igen, simán megszökhettél volna.
- Nem is kellett volna megszökni, egyszerűen csak kisétálok.
- Talán majd a hetesben. Nagyon kíváncsi vagyok rá!
- Én is. - vágta rá Jason. - Amikor július 21-én éjjel kijön a könyv, az elsők között akarom rávetni magam. Direkt emiatt beszerveztem magamnak egy könyvesbolti dedikálást 20-ára. Egész este ott leszek a boltban csak azért, hogy amikor elütötte az éjfelet az óra, valakit meg fogok kérni, hogy amíg én dedikálok, nyálazzák végig a könyvet, hogy látják-e a nevemet. Azt tudtátok, hogy egy perccel előbb sem szabad kinyitni a dobozokat?
- Igen, nagyon szigorúak a szabályok. De így van rendjén. Nem azért gürizett Jo 17 évig, hogy valaki lelője előre a poént!

- Hogy tetszik Budapest? Mennyit láttál belőle?
- Nem sokat. Szabadidőmben általában holokausztos dokumentumfilmeket nézek, hogy jobban értsem, jobban beleélhessem magam a helyzetbe, és hogy ezzel is segítsem a karakterem megformálását.
- Kár.
- Melyik hotelben szálltál meg?
- A .... (nem értettük a kiejtését)
- Öööö... hol? - kérdezek vissza.
- Bocs, nem tudom hogy ejtik - megint megpróbálkozik vele - a ....-ban. Pont szemben van vele a Budai vár. Gyönyörű a kilátás.
(Később arra jutottunk, hogy talán a Gresham palotára gondolt. )
- Csak pár napot vagyok most itt. Azért voltam egy csomó étteremben, elmentünk a Széchenyi fürdőbe, és ellátogattam abba a holokausztos múzeumba is, ami ott van a Hősök teréhez közel. Hogy is hívják? Terror Háza azt hiszem. Nagyon rossz érzés fog el, amikor az utcákon járkálva látom az épületeken a golyóütötte nyomokat. Belegondolni is rossz, hogy itt régen kemény harcok folytak, halottakat, sebesülteket hurcoltak végig ezeken az utcákon, szinte látom a vért a járdákon.
- Azért az más, ha az ember itt nő fel.
- Persze. De pont ezért jó Amerikában. Ott minden sokkal újabb. Nincsenek ilyen emlékek.
- Az új filmedben egy zsidó férfit játszol. Igazából is zsidó származású vagy?
- Igen.
- Félig én is.
- Azt tudod ugye, hogy akkoriban nem számított, hogy mennyire zsidó az illető, mindkettőnket felpakoltak volna a vonatra. Azért ebbe szörnyű belegondolni.
- Hát igen.
- Igaz, hogy az őseid valahonnan Kelet-Európából származnak? Tudod, hogy pontosan honnan? - kérdezte Luci.
- Igen, igaz. Nem tudom pontosan honnan, de talán Lengyelországból.
- Szóval akkor nincsenek magyar gyökereid? - kérdi Luci.
- Fene se tudja, még az is előfordulhat!

- Nemrég elmentem egy emeletesbuszos városnézésre... - kezdte Jason.
- Olyan rózsaszínű barbis busz volt? - kérdeztem viccelődve.
- Mi? Nem, az enyém sárga volt! Ezen a buszon az idegenvezető mondta a szövegét "Tudták, hogy Magyarország parlamentje Európában a harmadik legnagyobb parlament? Ha most azon törik a fejüket, hogy minek egy ilyen kis országnak ekkora parlament, csak annyit tudok mondani, hogy Magyarország sem volt mindig ilyen kicsi..." - Azért ez elég szomorú, ezen elgondolkodtam, milyen lehet nektek.

- Elkövethetnénk ellened egy nagyon nagy merényletet?
Öööö... - szegény Jason lehet, hogy kicsit megijedt? Így gyorsan hozzátettem:
- Nem igazira gondoltam... - Oké, mi lenne az? - kérdezte még mindig kicsit bizonytalanul.
Elővettem a füzetem, amiben előkészítettem neki egy kis szöveget fonetikusan átírva, hogy fel tudja olvasni.
- Benne lennél egy olyanban, hogy felolvasol egy üzenetet a Lumos.hu látogatóinak? ... Magyarul?
- Ne csessz ki velem! - mondta nevetve.
- De leírtam neked fonetikusan.
Felolvastam neki angolul, hogy tudja mit jelent, majd magyarul is, hogy átnézhesse a fonetikus szöveget, és belejavítson ahol akar. Elindítottam a felvételt, de még nem volt felkészülve, el akarta gyakorolni előtte, így beleintegetett a kamerába, hogy még ne vegyem.
- Meg fogom vágni. - mondtam meggyőzően - Ígérem! (Vagy mégsem? :P)
- Ja, ja, persze! - mondta hitetlenkedve.

Gyakorlásképp felolvasta a szöveget, aztán poénból mondtam neki, hogy tényleg az van ám odaírva...
- Tényleg! Le kéne ellenőriztetnem valakivel.
Megfordult, hogy megnézze, nincs-e a közelben valami magyar emberke a forgatásról. Nem volt.
- Ki tudja? Lehet, hogy ez egy végrendelet, és épp most hagyom rád az összes pénzem! "Elhalálozásom esetén, kérem küldjék el minden pénzemet Kingának..."
- Na jó! De akkor mit keres Lucius Malfoy neve a szövegben?
- Oké, meggyőztél.
 

- Köszi szépen! Nagyon jó voltál!
- Szívesen!

Miközben a videó készült, Luci gyorsan elmondta a helyszínre siető Zsófinak telefonban, hogy pontosan hol vagyunk.


***


Befutott Zsófi, aki a Jasonnal eddig eltöltött kb. 20 percünk alatt végig rohant! Teljes közvetlenséggel, mintha minden nap háromszor futna össze Jasonnal az utcán, ránk köszönt.
- Sziasztok lányok, szia Jason!
- Szia! - köszönt vissza Jason - Te ki vagy?

Kezet fogtak.

- Bocs, két metrómegállónyit rohantam.
- Értem. De ha két metrómegállónyit rohantál, miért nem jöttél akkor már metróval?
- Mert le van zárva, felújítják.
- Aha. Értem! Ne haragudj, de nem sokára el kell mennem. Persze nem azért, mert Te megjöttél! Szeretnék egy picit változtatni a következő jeleneten, és ezt szeretném megbeszélni a rendezővel.
Zsófi is aláíratta Jasonnal a Főnixes könyvét, és készült egy gyors fénykép is.
 

Utána folytattuk a beszélgetést.

- Ja igen, azt akartam kérdezni, hogy a film elején az benne lesz, hogy te lefizeted Caramelt? - kérdeztem.
- Ööö, nem. Volt egyáltalán jelenetem Caramellel? Nem, azt hiszem az nem lesz benne. Rengeteg mindent ki kellett vágniuk.
- Láttad már a filmet egyébként?
- Nem, csak a saját jeleneteimet. Nemrég voltam bent a stúdióban utószinkronozni. Volt egy óriási, fenomenális csatajelenetünk Gary Oldmannel! Minden őrültséget kipróbáltunk benne, állati jó volt, és elég hosszú. Tudjátok mennyi maradt meg belőle a vágás után? Három másodperc!! Volt egy másik jó kis jelenetem is. Garyvel találtuk ki az egészet. Nem tudom már mi volt a lényege, de arra emlékszem, hogy Lucius Malfoy vidéki kúriáján játszódott, és egy széken ültem, körülöttem pedig két böhömnagy kutya terpeszkedett. Remélem azért a DVD Extrái közé bekerül.

(Igazából, itt nem voltunk benne biztosak, hogy komolyan mondja-e, de később kiderült, hogy már az angol rajongóinak is beszélt valami ehhez hasonló jelenetről.)

- Tényleg - kezdte Jason - ti nem voltatok kint a Főnix forgatásán? Egy csomó Harry Potteres honlap szerkesztőjét meghívták. A Leaky Cauldron biztos kint volt.
*Szomorúan csóválom a fejem*
- Pedig azt hiszem lehet jelentkezni arra, hogy végigvigyenek a díszletek között. Nem próbáltátok még?
- Persze, nagy amerikai oldalak szerkesztőit biztos körbeviszik. De ez Magyarország. Innen lehetetlenség ilyen dolgokat elérni. Túl kicsi az itteni piac... nem éri meg nekik.
- Nemrég még semmiféle reklámanyagot sem lehetett itt kapni. Most lehet először például ilyen matricás albumot kapni. - mondja Luci.
- Nagyon szívesen segítenék, de sajnos semmi befolyásom nincs a Warner embereinél. Látjátok, még azt sem tudom elérni, hogy a jeleneteim bent maradjanak a ebben a *** filmben!
- És elmész valamelyik premierre majd? - kérdem.
- Á, kizárt. Rengeteg a munkám. Ma meg holnap még ezt forgatom, aztán csütörtökön megyünk a Balatonra, aztán vissza az USÁ-ba, ott egy tévéfilm-sorozatot forgatok.
- A Brotherhood-ot?
- Igen. Most kedden lesz egyébként a premier Londonban a Leicester Square-en.
- Aha, igen.
- Mész a Balatonra is? - kérdezte Luci - Biztos tetszeni fog!
- A kilencvenes években már forgattam a Balatonnál egy rövid ideig. Aztán a producer úgy döntött, hogy átmegyünk Horvátországba. Persze ez pont a koszovói válság idején történt, a 90-es évek elején. A film készítői azért betelefonáltak a brit konzulátusra a biztonság kedvéért, és ők megnyugtattak minket, hogy nincsenek harcok azon a területen. Szóval lementünk, és egy héttel azután, hogy végeztünk, nagyon eldurvultak a harcok.

Luci megmutatja neki a telefonjában lévő Lucius képet, ahol az ő kezében van a jóslat.
- Na igen. - vetem közbe - Mit keres a kezedben az a jóslat? A könyvben végül is a közelébe sem kerülsz.
- Hát igen. De nézd meg ennek a könyvnek a méretét - rámutat Zsófi Főnixes kötetére - ezt egyszerűen képtelenség szó szerint filmrevinni. Ebből egy százoldalas forgatókönyv készült! Muszáj volt néhány helyen alakítani a történeten. A filmekből mindent kivágnak, ami nem kapcsolódik szervesen a sztorihoz, tehát főleg a srácok körül történő események, és a velük kommunikáló szereplők maradhatnak. De én nagyon imádom a Potter filmeket! Annyira jó a hangulat a forgatáson, és az egész egy olyan jó móka. Az, hogy felnőtt létemre jelmezben, parókában varázspálcával hadonászhatok, és ezért még fizetnek is, az szenzációs. Nagyon szeretnék a többiben is benne lenni, bár a hatosban erre igen kevés az esélyem...


***

- Gratulálni szeretnék a lányaidhoz! - mondta Luci.
- De én semmit nem csináltam! Inkább majd akkor gratulálj, ha rendes, értékes, jó emberek lesznek belőlük. Akkor végeztem jó munkát, ha ezt sikerül elérnem! El akartam hozni a lányokat is (feleségét és két kislányát), sokkal jobb lett volna velük lubickolni a Széchenyi fürdőben, mint egyedül, de a film témája eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra. Talán majd legközelebb.


***


- Nagyon tetszik Magyarország. Bár nem sokan beszélik az angolt. Ez jó is, meg rossz is. Például sokkal egyszerűbben meg tudnám magam értetni, ha többen beszélnék a nyelvet, épp ezért például a Széchenyiben is elég körülményes volt törölközőt szerezni. Viszont ez egyben jó is, mert így részese lehettem ennek az igazi "magyar élménynek", itt nem törődnek azzal, hogy ki kicsoda, itt nem tapasztaltam azt a talpnyalást mint Los Angelesben.
- Azért ez elképesztő, hogy ilyen turisztikai központokban sem annyira beszélik még mindig a nyelvet. Bocs, emellett nem tudok elmenni, mert angoltanári végzettségem van, és, bár már kicsit jobb a helyzet, még mindig elég szörnyű a magyar nyelvoktatás.
- Na jó, akkor most már nem töröm tovább az agyam azon, hogy miért beszélsz te ilyen jól angolul!


***


- Te szeretsz káromkodni, ugye? - kérdi Luci.
- Igen, de le kéne szoknom róla...
- Tudsz már valami magyar káromkodást?
- Nem, de ha meg akartok tanítani valamire, nem fogok ellenkezni.
- Mit akarsz megtanulni? - kérdem.
- Hát a "fu*k"-ot nem árt tudni! Mindig jól jöhet.
Lucival egymásra nézünk...
- Jó, akkor Ba*dmeg!

(Fura volt Jasonnak ilyet mondani, mert egyébként sem vagyok egy káromkodós típus...)

- Mi? Buzzmeg? - kérdezett vissza.
- Aha! Mint a 'buzz' (felcsöngetni) meg a Meg (mint Meg Ryan)
- Oké, ezt használni fogom már most délután a forgatáson!

Lassan elkezdtünk búcsúzkodni. Visszamentünk a kapualjba, ahol ő is és mi is ledobáltuk a cuccunkat még az elején. Felkapta a Lucitól kapott ajándékokat, és a többi kellékét, majd - miután megkértem, hogy ne az én vizemet vigye el (egyforma másfél literes üvegünk volt, csak az övé kékkupakos, az enyém pedig rózsaszínű), megjegyeztem a borra mutatva:

- Állítólag ez a legfinomabb magyar bor. Szóval, ha nem ízlik...
- Akkor menjek a fenébe, és rossz az ízlésem?
- Nem, akkor valószínűleg a többi magyar bor sem fog bejönni!
- Ja, értem!

További gyors búcsúzkodás, Lucinak megköszönte, hogy honlapot szerkeszt róla, megvártuk amíg eltűnik a szemünk elől, aztán röhögve kiszédelegtünk a kapun... (és gyorsan összeírtuk, hogy mikről beszélgettünk vele, hogy megmaradjon ez az emlék a diktafontalanság ellenére is).