Remélem, Kate nem unatkozik túlzottan; a túlóra mindig különösen, extramód unalmas tud lenni és alig tudok vele beszélni, hiszen jómagam is azon ügyködöm, hogyan rendezgessem el a jeleneteket és foglalkozzak a lenyűgöző Brian Denehy-vel, aki épp most érkezett meg.

 

Ismételten elnézést kérek ( Istenem, annyira brit vagyok), hogy egy örökkévalóságig tartott, amíg válaszoltam.

Mindenesetre most itt vagyok és köszönöm, nagyon köszönöm a folyamatos szeretetet és támogatást, amit Tőletek kapok ( Tőled és az összes csodálatos Isaacs-babáktól). Nem jelentkeztem be eddig, főleg azért nem, mert kínosnak éreztem, mennyire nem történik semmi. Nagyjából minden projekt, amihez aláírtam, azonnal befuccsolt – igazság szerint komolyan kezdtem azt hinni, hogy én magam vagyok az átok! Aztán LA-be utaztam és úgy tűnt, én vagyok a legkapósabb lány a táncparketten, mert egyik szerepajánlat jött a másik után. Mivel egyik sem tetszett igazán, visszatértem Londonba és elhatároztam, várok egy évet, amikor is megkerestek a Pleading Guilty szerepajánlattal, amiben eléggé bíztam. A fene tudja, lesz-e belőle valami, de élvezem a forgatást: imádnivaló, okos, tehetséges emberek vesznek körül és egy hajszálnyi esélyt látok rá, hogy a borzasztónál kissé jobban is fog mutatni a vásznon a dolog. Meglátjuk!

 

Amint hazaértem, rögvest belecsöppentem a Great Ghost Rescue-be, majd talán… de erről inkább nem beszélnék! Nincs szerződés, nincs pletyka. Épp most hívtak vissza a forgatásra (és Kate-hez) ezért átadom az üdvözleteteket, és a legközelebbi viszontlátásig küldök szeretetet, sok szerencsét, és ahogy mindig, hatalmas, óriási köszönetet.

 

Jason x