Francba, szerintem én vagyok az egyik legrosszabb rajongás alanya (rajongott?) a hálátlan színészek történetében. Annyira sajnálom, hogy ilyen diszfunkcionálisan válaszadásra képtelen voltam mostanában. Bocsássátok meg, hogy már megint bebizonyítottam, mennyire jellemző ez rám, csak most még egészen új magasságokba is vittem ezt.

Te meg a lányok mind eszméletlenül aranyosak és türelmesek vagytok velem. Mérges vagyok magamra, hogy ilyen barom és olimpiai bajnok halogató vagyok. Nincs semmi mentségem arra, hogy ilyen durva voltam, de engedjétek meg, mint mindig, hogy most is kicsit beavassalak benneteket abba az adminisztratív káoszba, ami éppen az Isaacs-univerzumot uralja.
Szinte már teljesen elhagytam a laptopot és mindenhová az új és imádott iPhone 4-et viszem. A skót meló az egyik legnehezebb volt, amit valaha is csináltam – egészen addig – és a nap 24 órájából 23-ban dolgoztam, de visszanézve már úgy tűnik, az egész egy karibi nyaraláshoz hasonló. Ennek a pilot epizódnak szinte minden egyes jelenetében benne vagyok és még producerek is, akármit is jelentsen ez, úgyhogy a napi beérkező kb száz emailt csak épphogy átfutom, de mindig azt tervezem, hogy majd válaszolok rájuk, amikor elérkezik az a legendás korszak az életemben, amit úgy hívnak, hogy „később”. Mivel iPhone-ról beszélünk, a befogadó kapacitása véges, úgyhogy a spam-et mindig törlöm és mindig menteném a maradék, fontos leveleket, de tudjátok, mit? Amikor beérkezik a következő napi adag eltünteti ezeket, ha az összes beérkező levelek száma eléri a kétszázat. Úgyhogy ennyit a jóakaratról. A levelezőrendszer nem engedi, hogy külön mappába mentsem a később elintézendőket, és még ha sikerülne is, hajnaltól estig dolgozom, utána meg bezuhanok az ágyba. Ehhez még az is hozzáadódik, hogy nem tudok a szinte szembefordíthatatlan nagyujjaimmal gépelni és ha mégis megpróbálom, az idő nagy része azzal telik el, hogy kitörlöm azokat az Apple által generált, előre beírt szövegeket, amiket a készülék felajánl, és így aztán a végeredmény egy alig élő férfiember, aki napi 3 órát alszik és sosem hív vissza senkit, és az emailjeire sem válaszol.

Gondolom, már kiválasztottátok a következő jótékonysági szervezetet és mind nagyon tetszik. Az ösztönöm mindig a gyerekekkel kapcsolatosakhoz hajt, a St Judes-hoz például, de valószínűleg azért, mert reménytelenül és folyamatosan érzem a Gt Ormond St-el való kapcsolatom felelősségét. Biztos vagyok benne, hogy mindegyik szervezet megérdemli a támogatásotokat,  és nagyon meghat és büszkévé tesz, hogy a velem való kapcsolatotokat és a képességeiteket ilyen sok jóra fordítjátok, ezért ezer köszönet.

Más dolgokkal kapcsolatban annyit mondhatok még, hogy biztos tudjátok, próbálok többet tévésorozatokban szerepelni, hogy végre letelepedhessek kicsit és együtt lehessek Emmával, Lily - vel és Ruby - val. A Case Histories esetében az volt a fura, hogy amikor felajánlották, azt hittem, Londonban forgatjuk majd, és csak később derült ki számomra, hogy Edinburgh a forgatás helyszíne, de ettől függetlenül minden hétvégén haza tudtam menni vagy ők látogattak meg, ami nagyon jól esett. A történetek remekül sikerültek; szerintem tetszeni fog nektek. Jackson sokkal klasszabb, keményebb, gyengédebb (tudom, nincs is ilyen szó, de értitek, mire gondolok) és igen, szexisebb figura, mint én. Az őt körülvevő karakterek mind színesek, sziporkázóak és a város is a legszebb oldalát mutatja az operatőr jóvoltából, így hát remélem, a közönség is annyira fogja értékelni, mint én. Minden rendező elkapott valami nagyon érzelmeset a történetekből és mégis helyenként vicces, abszurd és bár tudom, hogy nem tökéletesek, ahogy semmi sem az, de nagyon menő és izgalmas mind. Várom majd, hogy mi lesz a véleményetek róla. Nem hiszem, hogy sokat kell rá várnotok, nyárra ígérik, de még senki sem mondott konkrét időpontot.

És akkor itt van ez az REM (gondolom, ez az Awake gyártási címe volt - fordító). Hmmm. Isten tudja. Azt gondoltam – és gondolom most is – hogy nagyon izgalmas a forgatókönyv, érzelmes és egyedi, de most, hogy már benne vagyok nyakig érzem azt, hogy szinte minden az én vállamat (és szemöldök-mozgásomat) nyomja minden jelenetben és ez akkora felelősség, amire inkább nem is szeretnék gondolni. Mindenféle nagyon tehetséges ember vesz körül – író, rendező és a szereplőgárda – úgyhogy a farvizükön talán beevezek. Meglátjuk pár hét múlva, hogy egyáltalán képernyőre kerül-e. Figyeljetek éberen.
Hajnalban indulok dolgozni és későn este vonszolom el magam a lakásom küszöbéig. Egyszerűen mintha sosem lenne olyan időszak, amit nem a kamera előtt vagy a rendező oldalán töltök.

Most is épp a forgatáson vagyok és ha most ezt nem küldöm el, olyan kisregényt írok, ami karácsonyig sem ér el titeket, úgyhogy inkább megnyomom a küldés gombot.

Szeretettel és köszönettel – mint mindig – és a legacélosabb elhatározással, hogy legközelebb gyorsabban válaszolok, mint ahogy a ti leveleteken a tinta megszárad:

Jason