Jason Isaacs

by Eric Goldman

 Az elmúlt néhány évben Jason Isaacs nagyon ismerős arc lett az amerikai közönség számára. Az angol színész leginkább a szívtelen Lucius Malfoyként ismert a HP filmekből, a szerepben ami újra feltűnik a HP és a Főnix Rendjében. Olyan filmek is fémjelezik a nevét, mint a Hazafi, a Peter Pan, a Showtime sorozata a Brotherhood. Ezenkívül Zhao-t is ő szólaltatja meg az Avatar: The Last Airbender-ben.
Isaacs ezen a héten tér vissza a TV képernyőre az izgalmas minisorozat a State Within bemutatásával a BBC-n. Isaacs játssza Mark Brydon-t az amerikai angol nagykövetet. Brydon jelen van, mikor egy Anglia felé tartó gép felrobban épp a felszállás után és becsapódik egy washington-i autópályára. A tragédia személyes megfigyelésétől vezetve Brydon-t bevonják a nyomozásba, és ez olyan csalások és összeesküvések hálójába torkollik, amire az elején számítani sem lehet.
Múlt hónapban leültem Jason Isaacs-szel egy exkluzív interjúra az IGN-nel. Beszéltünk a The State Within fordulatairól és csavarjairól, a Főnix rendjéről, a Brotherhood-ról, és a közelgő Avatar: The Last Airbender film adaptációjáról.

IGN: Beszéljünk a The State Within-ről

Jason: Láttad?

IGN: Az első részt.

Jason: Basszus ezt utálom. Olyan, mint hallani egy vicc első sorát, vagy látni ahogy egy ember labdákat dob fel, azt sem tudod mennyit, és nem veszed észre, hogy egy zsonglőrt figyelsz, csak a labdákat látod. Fantasztikusan lebilincselő az első rész.

IGN: Óh igen

Jason: De sokkal kielégítőbb látni az első három részt, amikor a szálak kezdenek összefutni. Csütörtök éjjelenként ment Angliában, és péntek reggel tele volt üzenetetekkel a telefonom a barátaimtól, és családtagjaimtól, ilyenekkel, hogy: „Imádtam a tegnapit! Csak egyet mondj meg: a szőke fickó, az rossz volt, mikor azt tette?” Aztán a harmadik végére azzal hívtak, hogy: „Aha!! De jó, hogy nem mondtad el, már látom, hogy jön a lány a képbe”. Ez a cselekmény mesék labirintusa

IGN: Olvasva a cselekmény leírását, rengeteg rejtett dráma van benne, de látva csak az első részt is sok érdekes elemet találsz, amit nem is várnál.

Jason: Igen ezek mind összefutnak, minden szál összefut egyfajta gyönyörű egységbe. Tudod ez egy igazi összeesküvés thriller, de kell hozzá a nézők részéről is agymunka. Ha könnyed akcióra vágysz, ne nézd!

IGN: Mit gondoltál mikor először olvastad a forgatókönyvet? Mert néhány „forró” témával foglalkozik.

Jason: Így van. Mikor először olvastam, egyáltalán nem gondolkodtam, csak lapoztam, mint egy őrült. „Mi történt?” „Mit csinál a fickó? Tűnés mielőtt megöl!” Ellenállhatatlan a történet. Itt Amerikában 3x2 órás részletekben adják, ami sokkal jobb, mint a 6x1 órás. De leginkább egyszerre 6 órában néznéd. Így működik ez a legjobban. Nyilvánvalóan így is olvasok (folyamatosan, nem részletekben). Szóval mielőtt bármit elfogadtam volna, ültem a szék szélén, és tudni akartam mi következik. Aztán azt gondoltam ezt biztos megrendelte valaki a BBC-nél. Nem tudtam, mert amerikai filmekkel voltam elfoglalva sokáig, és csak olvastam mi zajlik az angol TV-ben, hosszú ideig nem néztem. Nem is gondoltam, hogy mi is készítünk ilyen izgalmas, lebilincselő dolgokat, mint ez. És akartam. Miközben csinálod, csak próbálsz egy történetet elmesélni olyan hitelesen, ahogy csak tudod. Akkor tudatosul benned, hogy milyen lényeges minden, mikor a forgatókönyvben olyasmit olvasol, ami a hírekben megjelenik. Látod a politikusok interjúit, melyek ugyanolyan ügyekkel foglalkoznak, mint a sorozat. És megértem, így visszatekintve, hogy ez az egyik legnagyszerűbb dolog, amit a dráma tenni képes. A szórakoztatás az elsődleges, le kell foglalnod az embereket, hogy elgondolkodjanak, mi lesz legközelebb. De segít tisztábban gondolkodni az igazán fontos dolgokról a világban. Kormányaink a mi nevünkben és együttműködésünkkel cselekszenek. És egyéni szinten is, hogy hogyan tartunk rendet saját morális világunkban. Mit teszünk, mikor saját érdekeltségeink és ambícióink felöklelik, amit helyesnek hiszünk? És mennyire fontos mindig kimondani az igazságot, és mikor fontos hazudni? Ez mind benne van, de egy izgalmas drámán keresztül ábrázolva.

IGN: Múlt héten láttam a The State Within-t, a Children of Men-t, és a 24 első részeit. Érdekes, mert mind belügyi problémákkal foglalkozik, faji vagy földrajzi körvonalakkal.

Jason: Igaz, ez a dráma feladata. Az elmúlt években észrevettem valamit a televízióval kapcsolatban, mert előtte évekig nem dolgoztam TV-nél. És rájöttem, hogy a TV a felnőtteket szólítja meg. Gyerekeik vannak, nem járnak el. Egyszerű a képlet. Két pici gyerekem van, nem nagyon járok el, ritkán megyek moziba. Egyáltalán nem érzem szükségét, hogy egy filmet a megjelenés első hétvégéjén lássak, ha egyáltalán elmegyek megnézni. Így ha felnőttekhez akarsz beszélni a világról amelyben élünk, a legjobb hely, ahol ezt teheted az a TV vagy a TV film. Ha 200 millió dollárt költesz egy mozifilmre, biztosítsd, hogy a tiniket vonzza, mert akkor térül meg a pénzed. Szóval igen, úgy gondolom mostanság a TV órákra képes lefoglalni az embert. Ez nem közönségszolgálati közlemény. Csak átélve, átgondolva ezeket az ügyeket a szereplők útjain keresztül, talán segít legyőzni ezt a bonyolult és ijesztő világot vagy éppen segít kimozdítani minket a helyes irányba. Segít megérteni, hogy milyen mintáink vannak, mit gondolunk fontosnak. Mert én nehéznek találom ezt. Az egyik központi kérdés a The State Within-ben, hogy ha van egy ország, amiért egy borzalmas ember felelős, és emberek halnak meg, mert visszaél az emberi jogokkal, akkor helyes nyilvánosan hazudni azzal a céllal, hogy hassunk egy invázióra vagy rendszerváltásra? És valóban fontos emberek életét kockáztatni egy hadsereggel, kereskedelmi érdekek miatt? Mennyire fontos az olaj-ellátás a nyugati világnak? Ér annyit, hogy emberek haljanak meg érte? Sok ember? Milyen embereket vagyunk készek tolerálni, akik az olajért felelősek, addig amíg a mi életünk folytatódik?
Az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy ezek közül egyiket sem tárgyalják a politikai esszékben és a New Yorker hasábjain. Olyan fickót játszok, aki tett pár rohadt dolgot a múltjában, de jó indokokkal. Diplomata vagyok. Tudod egy híres idézet egy nagykövettől:
Egy nagykövet jó ember, akit viszont azért küldtek a hazáján kívülre, hogy hazudjon az ország érdekeiért. Egy olyan embert alakítok, akit utolért a múltja, mert olyan döntéseket hozott, amik Anglia érdekeit szolgáltál, de kevésbé néhány kisebb csoportét, amikkel így alaposan kicsesztek.

De ezt kell tenned, ha diplomata vagy. A történet kezdetén épp politikussá kezdek válni, ami furcsa egy diplomata számára. Készen áll az ugrásra, közel áll a Miniszterelnökhöz, törvényhozóvá lépne elő. Meg van a személyes ambíciója, de ott az események sorozata: a bomba, a bizonyítékok, amik segítik a háborút, hogy megszállják ezt az országot. Ő már hazudott a múltban a nyilvánosságnak, és már rosszul van a hazudozástól. Úgy néz ki, hogy az egész csak fikció és összeesküvés talán. Nem tudja ki és miért teszi ezt, csak azt, hogy mindenki benne van. A nyilvánosság, a politika, mindenki a megszállásért van. És valami bűzlik neki. Végső soron ezek a történetek csak egy irányba mehetnek. Kaptál egy nagyon jó elbeszélést, ami elviszi a központi karaktered oda, ahol minden, ami számára fontos közvetlen konfliktusban áll. Mi a legjobb, amit tehetek az emberekért? Ami a legjobb nekem? Mi a legjobb a munka szempontjából? Mi a legjobb neki? Ezek mind ellentétben állnak. Te meg otthon azt gondolod: basszus, de jó, hogy neki kell meghozni ezeket a döntéseket, én nem tudnám, mit tegyek.

IGN: Milyen volt forgatni a jelenetet, amiben lezuhan a gép? Nézni mindenképp durva volt.

Jason: Ijesztő volt valójában. Persze nem robbantottunk fel egy gépet. De a beállítás 1-2 mérföld hosszú volt, tele égő, felborított autókkal, sebesültekkel. A gép roncsa felrobban, füst van, és ez közvetlenül a reptér mellett volt. Az arra járó emberek azt hitték baleset történt. Hiába mondták be a toronto-i rádiókban óránként, hogy ne aggódjanak, állandóan hívták a segélyvonalakat. Ez zavarta a forgatást. A 4 és fél éves lányom lejött aznap, pont annál a jelenetnél, amiben megpróbálok kimenteni egy nőt egy égő kocsiból. Nem sikerül és az üvöltő nő meghal a roncsban. A lányom persze imádta. (LOL )Másnap az oviban mesélte: „Nagyszerű volt, néztem aput, ahogy próbál valakit kimenteni, aki meghal egy égő kocsi roncsában.” De tudod, nem voltam Angliában július 7-én (terrorista merénylet) és valahogy bűntudatom volt miatta. Vannak barátaim, akik ugyanezt érezték, amiért nem voltak New Yorkban. Toronto-ban voltam szeptember 11-én és sok new york-i bűntudatot érzett, amiért nem voltak ott. Szóval így éreztem én is, de volt a jelenet fogatásában valami, és rájöttem, hogy milyen hülye voltam amiért ezt éreztem. Minden kis jelenet, minden amit naponta az újságokban olvastam segített rájönni, mennyit változott az elmúlt pár évben a világunk. De az egy rémisztő forgatási nap volt. Legkevésbé sem azért mert ültünk a kocsikban, míg a kaszkadőrök munkája az volt, hogy összezúzzanak mindent, mintha eltaláltak volna minket az égő törmelékek, és körülöttünk sikoltás, vér és káosz. Felkavaró volt.

IGN: Az elmúlt néhány évben nagyszerűen ívelt felfelé a karriered, de gyakran játszottál gazembereket vagy olyanokat, akik a törvény másik oldalán álltak.

Jason: Mark megszegte a törvényt. Nem csupán megszegett néhány szabályt, ahogy a diplomaták szokták, hanem keményen megszegte a törvényt jó néhányszor, mert nagyon erős volt benne a cselekedni akarás. Ami világossá vált számomra, mivel utánanéztem, az, hogy egy diplomata feladata a háború elkerülése. Ezért vannak; tisztázzák a félreértéseket és elkerülik a háborúkat. És az elmúlt pár évben, egy előzetes sztrájkról szóló határozat miatt, a munkájuk kissé mássá vált. Olyan, mintha most éppen a háború mellett lobbiznának. Ez már egy teljesen más hivatás, és belebetegszenek abba, hogy nyugalmat találjanak. Azok az emberek, akik ezt a hivatást választják, nagyon sok időt kell töltsenek azzal, hogy megértsék, mi is a dolguk igazán.

IGN: Jó volt olyan fickót játszani, aki hősies dolgokat tesz, például kiment egy lányt egy égő kocsiból, még ha nem is sikerül végül?

Jason: Igen. Elég vicces, mindig olyan embereket játszom, akik helyesen cselekszenek, persze a saját gondolkodásuk szerint. Ez az egyik dolog, amit elmondhatok magamról, mint színészről és más színészekről - akiket tisztelek- hogy mindenki mindig helyesen próbál cselekedni. Ha nem, és valaki más rájön, hogy rosszul cselekszik, akkor vinnie kell a terheit is.
Michael Caffee a Brotherhood-ban törvényt szeg és embereket gyilkol, azt gondolja, helyesen cselekszik, mert valakinek ez a fair play, mert ők voltaképp bűnözők, vagy mert ők valaminek a küszöbén állnak, valaminek a keresztezései ők. Az ő erkölcsi világában ezek a szabályok.
Hitlerében is voltak. Még Lucius Malfoy-nak a HP filmekben is vannak elgondolásai faji tisztaságról és nem kell messzire mennünk, hogy ilyesmit találjunk a modern világban is. A nagy különbség Mark és mondjuk Michael Caffee között az, hogy sok olyan karaktert játszottam, akiknek az első és egyetlen válaszuk mindenre az erőszak. És ez nem igaz Mark Brydon-ra. Hat hónapnyi Brotherhood forgatás után megcsináltam ezt a nagyon durva részt mikor hazajöttem Angliába és nagyon furcsa volt. Csalnom és manipulálnom kellett, választékosnak kellett lennem, meg kellett próbálnom meggyőzni az embereket. Ez volt a fő különbség. Minden más tekintetben ugyanazt éreztem minden karakternél, akiket játszottam; Csak megpróbálják azt tenni ami a helyes.

IGN: Sikerült rálelned JKR-re egy kis információért?

Jason: Nem. Tudod csak egyszer találkoztam vele, nem sokkal mielőtt leszerződtem az ötös filmhez. Volt ez a nagy könyves díjátadó ceremónia, mindenki fekete nyakkendőben. Bemutattam egy díjat és mondtam a szervezőknek: „Jo itt van, ugye? Van esély rá, hogy találkozzam vele?” Ők azt mondták: „Nem ismerik egymást?” Volt egy hosszú út a terem másik felében több száz emberrel, amíg odaértem végig motyogtam magamban: „Ne légy hülye, ne légy hülye! Ne kérdezgesd, hogy mi lesz a könyvben, ne mondd meg neki, hogy mi legyen benne, csak legyél hűvös. Ő ír, amit ír. Ez a legjobban őrzött könyves titok, nem fogod befolyásolni őt, csak legyél kedves és mondd köszönöm. Csak mond neki az igazat" Ami az, hogy fantasztikus benne lenni a filmekben. Nem csak a filmezés miatt, hanem az öröm miatt amit a gyerekeknek ad, és az öröm miatt, amit én adok most, hogy aláírásokat osztok. Rendkívüli dolog ez, és igazi örömöt hozott az életembe. Szóval végül szemtől szembe kerültünk, és elhatároztam, hogy nem teszek semmi nevetségest. Így szól: „Jason, csodás, hogy találkoztunk” Mire én összetettem a kezeim és így feleltem: „Könyörgök! Hozz ki a börtönből! Kérlek!” - recsegő hangon. Mindenki nevet, Ő meg titokzatosan mosolygott, de nem mondott semmit. Szóval nem tudok semmit, de azt igen, hogy ő mesteri mesélő. Azt fogja tenni, ami a legjobb a HP koncessziónak, nem azt sajnos, ami a legjobb a Jason Isaacs Enterprises-nek. LOL

IGN: Milyen volt forgatni a nagy csatajelenetet, amibe te is belekeveredsz a Főnix Rendjében?

Jason: Az nagyszerű volt. Annyira szórakoztató volt, amennyire egy varázspálca-csata felvétele csak lehet. Végtelen elképzelések tárházával rendelkeztünk. Nekem és Gary Oldman, Sirius-nak nagy csatája van, Bellatrix-szel. Megkaptuk ezeket a pálcákat és Paul Harris-t a nagyszerű koreográfust, aki tánc világbajnok. Elhozták, hogy felsorakoztasson egy rakat mozdulatot a pálcákkal. Ugyan láttuk a gyerekeket, ahogy harcolni tanultak, de ők gyerekek. Fogalmuk sincs, mit tesznek. Nekünk annyira jónak kellett lennünk az átkokkal és pálcákkal, amennyire csak tudtunk. Ami azt jelenti, hogy valami nagy látványos szarral kell előállnunk. Én és Gary ott voltunk minden nap, és mondtuk: „Meg tudom én ezt csinálni? Mi van ha leszökellek innen? Meg tudok pördülni?” Állandóan kijönni elképesztő ötletekkel biztos megduplázza az FX költségeit minden nap. Nevetségesen élvezetes időtöltés volt. Gary Oldman egyik hősöm. Mindig azt gondoltam, hogy az egyik legjobb színész. Amikor elképzeltem, hogy vele dolgozom az nem annak kiötlése volt, hogy hogyan robbantgassunk egymás testén varázspálcákkal, de mindazonáltal bármit elfogadtam volna, amit kaphatok. Nagyszerű volt.
David Yates a rendező imádnivaló ember. Szerepeltem már igazi nagy filmekben, de azok meg sem közelítették a HP gépezet méreteit. De Ő, annak ellenére, hogy egy óriási, speciális effektekkel teli képsort csinálsz, olyan érzést kelt benned, mintha csak egy Broadway darab lenne. Minden a részletekről szól és a kölcsönös hatásról a színészek között. Minden pillanat, suhintás a pálcával, minden árnyékolatlan mozdulat, csodás volt. Az egyik legszebb dolog, ha visszamegyek 1-2 évet és látom Dan-t, Emma-t, Rupert-et, és annyira mások. Megyek és beszélek hozzájuk, ahogy legutóbb is, de kb 2 hét mire alkalmazkodom, mert már nem olyanok, mint amilyenek 15 évesen voltak, és 15 évesen sem voltak olyanok, mint 13 évesen. Most nagyjából fiatal felnőttek, és ez sokkol engem. Már nem kell ügyelnem, hogy ne káromkodjak körülöttük például! :DDD Dan a West End-en fog játszani, amíg én is, és remélem, hogy lesz matiné, amikor én nem játszom, így megnézhetem őt.

IGN: Megnézheted a meztelen jelenetet, amiről mindenki beszél

Jason: Igen, attól inkább eltekintek. :D

IGN: Benne voltál az egyik kedvenc filmemben az elmúlt pár évből, ami a Pán Péter.

Jason: Ó, azt imádtam. Imádom, hogy a lányom nézi, nem azért mert benne vagyok, hanem mert azt gondolom ez igazán az egyik leggyönyörűbb mese. Nincs benne semmiféle poszt-modern irónia, nem kacsintgat senkire és nincsenek benne felnőtteknek való utalások. Nincsenek benne mocskos viccek, szexuális célozgatások meg ilyesmi. Ez tényleg egy őszinte, egyenes elmesélése egy gyönyörű és bonyolult gyerektörténetnek. A lányom nem néz TV-t, csak filmeket. Nem szeretjük, ha a gyerek csatornát nézi, mert az túl gyors és túlterhelt az érzékelés szempontjából. De nézi a Mary Poppins-t, a Muzsika hangját, az Oz-t és a Peter Pan-t. Annyi szépséggel van tele. Büszke vagyok, hogy benne lehettem. Tudom kereskedelmileg megbukott valami miatt. ( na ezt sem tudtam :/ ) Utólag könnyű okoskodni és azt mondani: „Rosszul volt megcsinálva” vagy eladva, tökmindegy. Csak azt tudom, hogy miután túl voltunk a sokkhatáson, amit a bukás okozott, és ami felháborított valamennyiünket ( engem is ), még mindig jelen van a film, mert rengeteg ember, akit ismerek lejátssza állandóan a gyerekeinek. Minden eleme pompás, a zene, a kosztümök..., a fényképezés lélegzetelállító. Igazi fantáziautazás a gyerekeknek, és ez az egyik, amiről azt gondolom, hogy ahogy telnek az évek, az emberek mindig meg fogják nézni, és én mindig boldog leszek, hogy szerepeltem benne. Vannak más dolgok, melyeket inkább ne látnék soha, legyen eltemetve! Láttam a Parfümöt, és a lány aki Wendy-t játszotta, benne van, elég bizarr. Nem láttam őt négy évig, ami nagy kihagyás. És mondtam: „Ne Wendy!” Mert az elmémben Wendy megfagyott az időben, mint Pán Péter is, erre itt van ő, egy nő, a bujaság tárgyaként, főszerepben. Nagyon furcsa volt.

IGN: Hook kapitányt játszottad. Hogy közelítetted meg a szerepet, amit már oly sokan megformáltak előtted?

Jason: Hát azt gondoltam ez igazi ajándék, mert bár többen eljátszották őt, valójában senki nem formálta meg az igazi Hook kapitányt. Az irodalmi vagy rajzfilm változatot játszották, de az igazi JM Barrie féle Hook annyira megkínzott és elbűvölő ember. Megtört szívű az első pillanattól. Cipeli a terhét és lekéste a hajót az életében. Egész élete egy melodramatikus tragédia robogó vonata. A fiatalság nem tiszteli és megszökik tőle. Azt hiszem van neki az a fajta elérhetetlen szépsége: Wendy Tudja, hogy az álmai sosem teljesülnek. Annyira tragikus amennyire csak a karaktere engedi. Igazi ajándék egy színésznek. Elképesztő show man is. Hatalmas drámakirálynő és iszonyúan sajnálja önmagát. Egyre azon agyalt, „Hogyan lehetnék más, mint a többi ember?”; sajnálom őt, hogy olyan remek alapanyag jutott neki, mint én, ami voltaképp nem volt más, mint JM Barrie szavai és jelenetei.


IGN: Az első jeleneted alátámasztja mennyire más ő, ahogy látod magad másnaposan, ing nélkül fetrengve, kampóval a kezed helyén.

Jason: Igen, a kampó fantasztikus. A gyerekek folyton erről kérdeznek ha tudják én vagyok Hook kapitány. Eltart egy ideig míg belevágnak, de látom, hogy a kezemet vizslatják egész idő alatt. Aztán egy ponton, és a szülők gyakran bíztatják őket, belevágnak: Mi történt a kezeddel? Hogy nőtt vissza a kezed?” De én imádtam. Azt gondolom a rendező P J Hogan egy zseni és remélem még több filmet csinál majd. Nyilván ha olyan költséges filmet csinálsz, mint ez, néha az emberek egy ideig széles fekhelyet adnak Neked. Ez nekem megadatott, tisztában vagyok vele.

IGN: Jó volt az elmúlt években jönni menni a TV és a mozifilmek között?

Jason: Hát tudod színészként, nincs különbség köztük, tényleg nincs. Egy színdarabban játszom éppen Londonban, és az sem más. Egy szobában vagyok valakivel és próbálom kitalálni a jelenet igazságát. Szóval, ha 8 kamera szegeződik rád, vagy 300 szempár, vagy egyetlen kamera, vagy van egy hatalmas gyönyörű lakókocsid, vagy egy furgon hátuljában eszed a szendvicsed, a munka akkor is pontosan ugyanaz. Szeretném azt mondani, hogy jó lenne, ha az igazság az lenne, hogy csak mentem egyik munkától a másikig, és próbáltam megtalálni a legjobb történeteket. Ezt teszem, de a tényekhez hozzátartozik, hogy fizetnem kell a számlákat! Így megpróbálok egy egészséges keveréket összehozni. De ez idáig szerencsés voltam. Sosem éreztem az életemben leszámítva egy alkalmat - egy munkát, ami 3 napig tartott- de nem hiszem, hogy valaha elkurvultam volna, és csináltam volna valami szemetet csak a pénzért. És remélem soha nem is fogok! Jelenleg sok érdekes dolgot csinálok, szerencsés vagyok, és remélem ez folytatódik, mert sok embernél láttam, ahogy megtorpant.

IGN: Nemrég jelentették be, hogy M. Night Shyamalan filmet csinál az Avatar: The Last Airbender-ből

Jason: Azt láttam! Nem tudom elképzelni, hogy megkeresnek engem, hiszen amennyire tudom, én vagyok az egyetlen kaukázusi színész, aki megszólalt benne. Nagyon furcsa volt, mikor először mentem a felvételre. Körülnéztem és úgy tűnt rossz stúdióba kerültem. Kérdeztem: „Azt akarjátok srácok, hogy valami ázsiai hangon szólaljak meg?” „Nem nem, csak legyél önmagad” mondták. Majd miután elkezdtük, hozzátették, csak hogy még tisztább legyen: „Legyél önmagad, de az amerikai éned” „OK, rendben” mondtam. De bár nem tehetsz róla, azért befolyásol ám, hogy az összes többi színész ázsiai. Találkoztam egy sráccal, aki Appa-t játszotta. Nagyon jó kinézetű fickó. Odajött hozzám: „Hé hogy vagy? Együtt dolgoztunk” „Tényleg?” kérdeztem. Nagy siker nyilvánvalóan. Én Angliában voltam, és nem láttam, nem is hívták fel a figyelmem a sikerére. Hordom a pólót, amit kaptam tőlük, és az emberek odajönnek hozzám, és mondják: „Szeretem ezt a műsort”

IGN: Ha Night odamenne hozzád, és azt mondaná, szeretné, ha benne lennél a filmben, érdekelne?

Jason:  Egy szívdobbanással később. Úgy gondolom nagyon jó filmkészítő. Találkoztam vele a HP bemutatón tavaly. Egy órán keresztül beszélgettünk, mondta, hogy Night-nak hívják. Fogalmam sincs ki volt! Csak mikor már arrébb mentem és mondtam magamban „Night...milyen szokatlan név....Úristen!!” Vissza akartam szaladni hogy odalökjem az önéletrajzom elé, de már késő volt. Valószínűleg így volt jó.

IGN: Visszajön a Brotherhood?

Jason: Most hazamegyek megcsinálni egy darabot Lee Evans-szel, és aznap, mikor befejezzük megyek is Rhode Island-re, az új évadot áprilisban kezdjük.

IGN: Mikor utoljára láttuk, jó nagy csapást kapott a fejére

Jason: Kapott! Email-t írtam ma Blake Masters-nek, aki az író és társ-alkotó: „Blake ma sok interjút adok, és van egy sejtésem, hogy kérdezni fognak a Brotherhoodról. Azt fogom mondani, hogy gyanítom súlyos következményei lesznek, hogy beverték a fejem azzal a vascsővel, ha nem jó így, akkor szólj” . Fogalmam sincs mit fognak tenni. Nem ismerek sok embert, aki kibírta volna, ami Michael Caffee-val történt, de ki tudja? Visszamegyek. Lehet, hogy arra, hogy épp a temetési jelenetet csinálják.

IGN: Feltételezem, nem szeretnél kómában lenni pár epizódra.

Jason: Én nem bánom! Jó kis kényelmes ágy, szivacsos fürdetés (nade Jason:D ) hébe-hóba. Meglátjuk mi van a fejükben. Isten tudja, bármerre elvihetnék a történetet, ahova akarják.

IGN: Szórakoztató volt ezt a karaktert játszani, utánanéztél egy ilyen típusú New England-i fickónak?

Jason: Nem, szeretem a munkám általában. Gyerekem született a forgatás idején. Nem volt szórakoztató karakter, mert ő oly elkeseredetten boldogtalan. De egy pillanatig sem teszek úgy, hogy olyan emberré váljak, amilyet játszom. Nincs zavar köztem és közte. Akárhogy is, ő nyomorult, mérges, erőszakos, feldúlt és én úgy teszek, mintha ilyen lennék egész nap, úgyhogy nem mondanám, hogy mindig szórakoztató. De bonyolult, és lebilincselő, és én próbálok hű lenni ahhoz, ami megadatott.

IGN: Hát el kell mondjam, nagy HP rajongó vagyok!

Jason: Nagyon jó! Ahogy én is! Nagy rajongó vagyok sok minden miatt. Elszánt vagyok, hogy elolvassam a hetes könyvet, amint kijön júliusban, mert tudni akarom benne vagyok-e.

IGN: Ezt akartam kérdezni is, mivel a hatosban nem vagy benne.

Jason: Nem, nem. Ez sok bánat forrása és nyílt seb nekem. Olyan jól mulattam az ötösben. Le kellett vennem a parókát, visszaragasztani a dobozba. Az nagyon könnyes búcsú volt. Talán nem is látom újra évekig. Talán soha többé! ( jaaaaaaaaajjjj drágám, mindjárt bőgök)

 

Forrás: JasonIsaacsPhotoalbumsOnline.com

Fordította: Szafije & Blooming