2007. február 2 - ától Jason ismét fellép a világot jelentő deszkákra. Harold Pinter - The Dumb Waiter ( Az étellift ) című darabjában. A jegyek elővételben 20-25 font, majd február kilencedikétől 30, illetve 25 font. Lee Evans a másik főszereplő Isaacs mellett, és Harry Burton rendezi őket.

Harold Pinter 2005 - ben kapta meg a Svéd Királyi Tudományos Akadémia megtisztelő, irodalmi Nobel - díját. Az akadémia kiemelte, hogy Pinter olyan író, aki színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter nem ismeretlen a magyar közönség előtt: színdarabjai közül több szerepelt a hazai színházak műsorán. Első drámáival (The Room, magyarul A szoba, The Dumb Waiter - Az étellift) 1957-ben jelentkezett. Politikai aktivista, a pacifizmus szószólója, fiatalon megtagadta a katonai szolgálatot, az utóbbi években ellenezte a NATO-beavatkozást Szerbiában és Irakban.

Pinter meglehetősen rossz véleménnyel van a mai brit politikai és közéletről. Az iraki háború előtti és alatti londoni tömegtüntetéseken - rendre visszatérő szófordulattal - a katonai fellépést előre megfontolt tömeggyilkosságnak, az Egyesült Államok kormányát „elmebeteg bűnözőknek" nevezte. Nevét és aláírását adta ahhoz a – más neves közéleti személyiségek által szintén támogatott –, jelképes és a kezdeményezők által is tudott módon eleve kudarcra ítélt parlamenti felelősségre vonási eljáráshoz is, amely egy éve indult Tony Blair ellen, azon a címen, hogy a brit miniszterelnök félrevezető indokokkal vitte háborúba az országot Irak ellen.

"Bush a következőket mondta: "Nem fogjuk megengedni, hogy a világ legrosszabb vezetőinek kezében a világ legrosszabb fegyverei legyenek". Helyes - mondta Pinter -. De nézz a tükörbe haver. Te vagy az."

Háborúellenességének adott hangot a 2003-ban megjelent Háború: Nyolc vers és egy beszéd című verseskötetében is. 2005. februárjában - a Nobel-díj elnyerésének évében - Pinter bejelentette, hogy felhagy a drámaírással. "Írtam 29 darabot - nyilatkozta. - Ez nem elég?"

2002-ben az angol királynő lovaggá ütötte. A mai napig aktív művész az utóbbi években gégerákjával borzolta rajongói kedélyét, amit végül sikeresen leküzdött.

A sztori röviden:

Egy levegőtlen alagsori helyiségben két gyilkos várakozik a következő ügyük részleteire. Régóta alkotnak egy csapatot. Egyikük erős és csendes, másikuk szószátyár. Ők Stan és Pan hangtompítós fegyverrel. Ma valami megzavarja Gus és Ben normális napi rutinját. Várják a következő megbízásukat, ám a locsifecsi gyilkos nem tudja kiverni a fejéből legutóbbi ügyüket, néma társa pedig tűkön ül. Előre nem látott események befolyásolják Gust és Bent saját sötét, morbid humorral átitatott világukban. Időközben egyre több bizarr rendelet akadályozza a tervek megvalósítását.

Spoiler:
A két gyilkos várakozik a sötét, alagsori hotelszobában a jelre, a következő akcióhoz. Ben ( Jason Isaacs ), az idősebb, csendesebb gengszter újságot olvas és néha felolvas pár hírt, amiket érdekesnek talált.
Gus ( Lee Evans ) viszont idegesen járkál a szobában. Nem hagyja nyugodni legutóbbi áldozata emléke, egy lányé. Gus már megbánta, hogy ezt a „foglalkozást” választotta.
A szoba hátuljában áll egy ételszállító lift, amire rá lehet tenni az ételrendeléseket. Ahogy a rendelések megzavarják a nyugalmukat, a feszültség egyre nő a két férfi közt.
Gus folyamatos kérdéseire Ben nem válaszol (vagy nem figyel rá). A feszültség a tetőfokára hág.
Gus kirohan a szobából, hogy igyon egy pohár vizet, az ételszállító lifthez közben újabb rendelés érkezik. Ben figyelmesen hallgatja – kiderül, hogy a leendő áldozatuk megérkezett és a szobája felé tart. Ben Gus után kiált, aki még nem tért vissza a szobába. Az ajtó kinyílik, Ben már fegyverrel a kezében áll a szoba közepén, Gus belép, leveti a kabátját, a felöltőjét a zakóját és a fegyvert. Hosszú csend következik, ahogy a két férfi egymásra mered, miközben a függöny legördül. (tehát Gus az a személy, akit Ben-nek meg kellene ölnie.)

Isaacs elmondta:

„Amikor elkezdtük a próbákat, hatalmas CCTV-s kamerák álltak a stúdióban szóval a darabnak félelmetes hangulata volt. Még soha nem játszottam a Nemzeti Színházban és rettegtem, de képtelen voltam tovább várni, hogy eljátszhassam ezt a szerepet, és remélem, Lee is ugyanezt érzi.”