LEZUHANVA, DE NEM KIÜTVE...
By Bill Craske, Interview in Region 4 - 2002
 

Számos arcával és akcentusával Jason Isaacs, mint egy mellékszereplő specialista, bukkant fel Hollywood – ban. Mel Gibson mellett a Hazafiban, majd az Édes novemberben transzvesztitaként, női ruhába öltözve, vagy éppen a Sólyom végveszélyben alakította a pokolian zordat, Isaacs a táborbeli tapasztalatairól beszél, hogy milyen volt próbálni és dolgozni Sam Shepard – dal.

Hogyan került bele a filmbe?

Ridley Scott – tal aludtam néhány Swingers Club alkalmával…

Rendben…

Nem, elmentem egy meghallgatásra. Ez egy rendkívül szimpla történet, mint a legtöbb ilyen casting – ról szóló, unalmas sztori. Tudja, az ügynök szól, hogy Ridley Scott találkozni akar veled, erre én: miért, aztán ő: Ridley Scott találkozni akar veled, mi a faszt érdekel, miért? Elmentem, kaptam egy forgatókönyvet, aztán Ridley megkérdezte egy újabb találkozó alkalmával, hogy mit gondolok róla, és, hogy olvastam – e a könyvet. Én: igen, olvastam a könyvet. Fantasztikus volt. Az egyik legmegragadóbb könyv, amit valaha olvastam. Ő: melyik karakter a kedvedre való? Én: Hát… Steele kapitány nagyon érdekes ember. Erre ő: vicces, hogy ezt mondod, mert nagyon népszerűtlen. Én: tudom, de azt hiszem, jó oka van erre…
Nyilvánvalóan hülyeségeket beszéltem, mert nem olvastam a könyvet és a forgatókönyvet…
Csak átlapoztam a kocsiban ülve, és megláttam Steel nevét, és, hogy mennyi dialógusa van, aztán a találkozón sok minden szóba került; végül elmentem megvenni a könyvet, és Istennek hála, kétszer olyan jó volt, mint ahogy azt állítottam róla.
Aztán végre elolvastam a forgatókönyvet is, és szerencsére nem az volt brilliáns, hanem Steel karaktere is. Tudja, kaphattam volna egy teljesen szerencsétlen karaktert is.
Aztán jött a hívás. Ez pont az után volt közvetlenül, hogy elolvastam a könyveket. Azt kívántam Istentől, adja, hogy nem csináltam hülyét magamból a találkozón, és mondtam valami érdekeset is… mert ekkor már igazán akartam ezt a munkát!



Milyen felkészülés kellett ehhez a szerephez? Részt vett kiképzőtáborban?

Akik a Rangereket játszották, ők a Fort Benning – ben voltak kiképzésen, Georgia – ban. Sok veterán katona vett részt ezen a kiképzésen, ők sokat segítettek nekünk, sokan közülük velünk jöttek Marokkóba is, a forgatásra, és egész idő alatt ott voltak. Tulajdonképpen azzal hogy mentálisan és fizikálisan, fegyverekkel rohangálva részt vettünk egy ilyen dologban, bepillantást nyertünk ezeknek a nem mindennapi embereknek az életébe.
Ugyanúgy néznek ki, mint mi, ugyanúgy beszélnek, és azt gondolnád, nem különböznek semmiben, de ők egy szigorú, középkori becsületkód szerint élnek.
Tulajdonképpen a filmbeli incidens világos… a küldetés alig tartott 15 percig, és sikeres volt. De egy helikoptert kilőttek. Az első gondolatuk az volt – sok katonával beszéltem, akik túlélték, - hogy amikor meglátták a lezuhanó gépet, ott akartak lenni.
Civil vagy érzékeny ember, ha ott lett volna, rögtön bepánikol és haza akar menni, mert olyan szörnyű lehetett ez a szituáció. A katonák azonban nem arra gondoltak, hogy őket is lelőhetik, meghalhatnak, hanem azt mondták: „Gyerünk oda!”
Egy harc indult a testekért. Tulajdonképpen erről szólt a kiképzés is. Hogy felfogjuk és megértsük a segítség lényegét. Ezek az emberek a modern kor gladiátorai.


A filmben a katasztrófa egyfajta dominó- elvként működött, s tovább gyűrűzött. Mennyire volt kimerítő a forgatás?

A legtöbb nagy film- és részt vettem már pár nagy költségvetésű filmben – olyan számodra, mint egy nagyon különleges helyzet, ahol hatalmas csaták lesznek, és arra gondolsz, ez nehéz hét lesz. És az volt. Minden egyes nap szinte az egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb nap volt az életemben. Tudja, rengeteg extra dolog, helikopter, épület, fegyver volt körülöttem, amiket még életemben nem tapasztaltam, és rettenetesen hangosak voltak, csaknem megsüketültem. A legtöbb srác, aki ténylegesen harcolt ’93 – ban Mogadishu- ban, hallásproblémákkal küzd a mai napig.
Igaz, nekünk nem volt olyan hangos, mint a valóságban, mert vaktölténnyel tüzeltünk, és nem közvetlenül a fejünk mellett lőttek el, valamint zajvédőt hordtunk, mégis ( és még most is ) egy valóságos ostrom alatt álltak az érzékszerveink. Sajnos a legtöbb kellék túl nagy volt ránk, és nem voltunk elkényeztetve sem pedikűrözéssel, sem masszázzsal. Gyakorlatilag a katonai egyenruhában keltünk, és azt viseltük egész álló nap, a hőségben.
Ez egy nagy vicc volt nekünk, akik megszokták, hogy el vannak kényeztetve.



A nagyon pici nők nem okoztak tesztoszteron túltengést?

Valószínűleg így lett volna, ha nem lettek volna hivatásos katonák mellettünk. Nem játszhatod el, hogy selyemfiú vagy, amikor kőkemény férfiak állnak melletted, és tőlük kell megtanulnod, hogyan alakítsd életük legkeményebb 15 percét a vásznon. Tudja, a színészkedés egy szörnyen éretlen foglalkozás. Vicces ruhákban kell másznod mindenfelé, még viccesebb hangon beszélni – és a közülünk a legtöbb nem is igazi amerikai volt – fegyvereket hurcolásztunk magunkkal, mindez elég lett volna mindenkinek. De mivel ott álltak mellettünk azok, akik ezt valóban végigcsinálták, és a történet nagyon komoly volt, ezért megcsináltuk. Sokkal nagyobb volt a felelősségünk, mint általában, amikor színészkedünk, és ez félelmetes volt.



Az összes vicces stílus közül messze az ön akcentusa volt az, amelyik a legjobban összeállt, felért Ewan McGregor és Eric Bana kiejtésével.

Jason nevet: Óh, nem hiszem. Eric Bana – nak iszonyú jó akcentusa volt. Elképesztő fickó. Egy nap alatt zseniálisan leutánzott mindenkit a csapatból, beleértve az operatőrt és a világítós srácokat is, akik körbevilágítottak minket. Nagyon vicces pasi.
Ezen kívül én oltári szerencsés voltam, mert a karakter, akit én játszottam, Georgiából való volt, és mi ott tréningeztünk, én csak járkáltam a diktafonommal, és mindent rögzítettem. Könnyebb úgy tanulni, ha van előtted egy modell.


Milyen volt Sam Shepard- dal dolgozni, annak fényében, hogy ő nem túl nagy rajongója a filmes procedúrának?

Először is, ő egy nagyon vicces ember. Imádtam vele dolgozni, és valószínűleg azért, mert nekem nem volt isten, mint ahogy az összes amerikai kollégám annak tekintette. Brit vagyok, ő pedig nem Shakespeare számomra, ő csak egy pasas volt, aki néha darabokat ír ( ez nekem is új… ), és azt sem tudtam róla, hogy kiválóan játszik. Mindenki azzal jött, hogy látta az első nyugatról szóló produkciót, vagy játszott ebben és ebben…én nem láttam ezeket, és nem is igazán érdekelt, szóval inkább elmentem golfozni. Azt hiszem, nem akart barátkozni olyanokkal, akik felemlegették neki a régi dolgokat, ezért inkább eljött velem golfozni számos alkalommal. Tudja, azt gondolja, hogy méltóságon alulinak tartja ezt az egészet, de csak meg kell nézni, mennyi filmet készít egy évben. Ha valóban gyűlölné az egészet, akkor nem csinálta volna meg ezeket a filmeket. Imád játszani. Ezért is jó író, mert szereti a színjátszást.

Feltűnt a Windtalkers – ben, a Hazafiban, a Sólyom végveszélyben című filmben és a Soldier – ben. Nem fenyegeti az a veszély, hogy önre aggatják a háborús uszító címet?

Igen, igaza van. De a háború az egyik legnagyobb téma a drámában. A drámákban hatalmas végkifejleteket akarnak látni, és mi lenne ennél alkalmasabb erre, mint a háború? Szóval nagyon sok háborús film fog még készülni. ( és éljen a világbéke…)
 

Forrás: MINX    

Fordította: Blooming =)