Köszönjünk Chrisnek, aki egy remek ember


Paul Hoggart szerint egy brutális gyilkos vallomása szörnyű jövőképet ad.

Felszabdalni egy nő arcát (ahogy előre jelezték a bátyjának), ugrálni egy ember fején, szétzúzni egy kart kocsival a falon, leönteni benzinnel egy biztonsági őrt és felgyújtani… ezek az momentumok jellemezhetnék legjobban a Chris nevezetű bűnözőt a Scars-ban. És ezek a rémtettek még nem a legrosszabbak: sokkal brutálisabb dolgokat is elkövetett.

„Chris” nem az eredeti neve a férfinek, de a rendezővel, Leo Regan-nel közös megegyezésre jutva ezt találták ki, megőrizve a gyilkos anonimitását. A filmben Christ Jason Isaacs alakítja, aki Lucius Malfoy karakterébe bújt a Harry Potter-sorozatban, illetve eljátszotta a gonosz brit Tavington ezredest a Hazafiban. Isaacs alakítása lenyűgöző. * édes. drága kis szívem, meddig kell még ilyen alakokat megformálnod?!*

Teljesen elvesztette önnön magát, miközben Christ alakította, így tökéletesen elfelejtettem, hogy ő egy színész. A Scars az egyik legintenzívebb, legfelkavaróbb film, amit évek óta láttam. nyilatkozta Paul Hoggart Isaacs alakításáról.

Regan, egy csendes, szelíd dublini már évtizedek óta Londonban él és dolgozik. Jasonnel eszmét cseréltünk róla Kanadában, a forgatás alatt.
„Leo nem beszél mellé.” – nevetett Jason. „Már a forgatás elején megpuhított. A tudtomra akarta adni, hogy ne gondoljam, hogy ez ’csak egy másik meló’. Teljesen kizsigerelve éreztem magam.”

Leo Regan fotóriporterként kezdte a pályafutását, de aztán a dokumentumfilmezés felé fordult, sokszor olyan veszélyes témákat boncolgatva, mint a drogozás, (Comfortably Numb), vagy a rasszizmus ( 100% White). Megvitattuk, a mostani filmje tulajdonképpen melyik kategóriába sorolható. Interjúsorozat egy gyilkossal, akit egy színész játszik, de a riporter maga a rendező, aki gyakorlatilag saját magát alakítja. Egyikünk sem talált megfelelő kategóriát a filmnek.

A Scars című filmet talán olyan vádakkal fogják illetni, mint, hogy: megpróbál kimosni egy bűnözőt a bűnei alól, vagy épp piedesztára emelik őt, vagy ami még rosszabb, hogy ebből valamiféle öröme származik majd neki.
Ez egy hatalmas félreértés lenne. Egyrészt a filmben Chris rémtettei nem szörnyűbbek, mint némely más filmekben a mészárlások, másrészt ebben a filmben megszólal maga a gyilkos is. Bemutatja, mit gondolt, érzett, amikor valakinek kést nyomott a testébe például.

„Remélem, nem tűnik túl elbizakodottnak, nagyratörőnek ez az egész” – mondja Regan. – „De szeretem teljesen beleásni magam a dolgokba. Amikor elkezdtem, még nem voltam benne biztos, hová vezet majd az utam. Szeretem látni, ahogy fejlődnek a dolgok, érzékelni, mi történik, ahelyett, hogy mindent előre eltervezek. Kissé nehéz volt ez Chrisnek, csak kapkodta a fejét néha.”

Regan egy korábbi dokumentumfilm kapcsán találkozott Chris-szel. „Amikor először találkoztam vele, nem érdekelte az egész. Nem villanyozta fel a gondolat, hogy beszéljen az életéről. Ez volt a legnagyobb vonzerő a projektben számomra. Hogy merre vezetett ez – és ez teszi a filmet egyedivé és különlegessé – Jason Isaacs megfogalmazása tette egyértelművé, aki szerint ez egyfajta „áttörés” lehet Chrisnek. De ez egy lassú folyamat volt.”

Eleinte Regan csak azt akarta bemutatni, Isaacs miként veszi át Chris szerepét, de Jason javaslatára * imádom, ahogy minden rendezőt megfűz :D * kissé mélyebbre ásott.
Jason: „A legérdekesebb az volt számomra, hogy ez az ember mennyire bízik vagy sem Leo-ban (a rendező), mit akar éreztetni Leo-val, hogy milyen ember is ő és miként élte meg, amikor elítélték. Alig hiszem el, hogy ez a személy, aki annyira szűkszavú volt és szinte semmit nem adott magából, képes volt megnyílni Leo-nak, cseppnyi provokáció vagy ráhatás nélkül.”

A beszélgetés Regan és Chris között gyakorlatilag egyfajta terápiának is felfogható, hiszen a vallomás közepette Chris jópárszor nem bírta folytatni, mert szembesült saját vad, pusztító természetével és ettől megrettent, főleg a kezdeti időkben.

Mind Regan, mind Isaacs a „trauma” és a „katarzis” szót használta, amikor Chrisről beszéltek, aki gyakorlatilag azelőtt soha nem nyílt ki emocionálisan, soha nem szembesült a benne lakozó szörnyeteggel. Chris végül rátalált a gyökerekre, mi késztette a gyilkosságokra. Saját apja brutalitása óriási szerepet játszott abban, hogy ez lett belőle.

„A bűnözés egyfajta szabadságot és erőt adott neki.” – magyarázza Regan. – „Másrészről önmaga börtönébe volt zárva, nem tudott szabadulni.”
Regan, saját bevallása szerint, csak úgy képes filmet forgatni, ha az, akiről szól, megérinti a lelkét. Egyszer azért ment füstbe egy szupermodellről szóló dokumentumfilmje, mert Regan képtelen volt elviselni a modellt hosszútávon.

Isaacs-nek is hatalmas élményt és tapasztalatot jelentett ez a szerep. Amikor hat hónapnyi amerikai forgatás után visszatért Észak-Londonba, annyi levelet és e-mailt kapott, hogy szinte kifolyt a házból tőlük. „Teljesen felvillanyozódtam.” – mondja Jason.
„Rengeteg bűnöző szaladgál a világban, olyanok, mint Chris. Van valami emberi bennük mégis, látni, érzékelni a félelmüket, a rettegésüket, a vágyaikat és a fájdalmukat a szörnyetegen belül. Ez tesz minket is emberségessé, ha észrevesszük ezeket bennük.”