Tami története - 2005 Providence,RI

 

 

Ez az én csodás találkozásom története Jason Isaacs-szel. Egész gyermekkoromat Providence-ben töltöttem. Aztán felnőttként elköltöztem, de a családom még mindig ugyanott él, ahol én is gyerekkoromban. Egyik nap az apám felhívott, hogy nem messze tőlük filmforgatás zajlik. A Carpenter Street-en.
Szóval odamentem a kisgyerekemmel, csak sétáltunk ott, és néztük, mi történik. Zajlott a forgatás, aztán a következő utcában ott volt maga Jason is, épp forgatáson kívül gyakorolt Stivi Paskoski-val.
Emlékeztem az első sorozatból arra a jelenetre, amikor mindenki Michael-t figyeli és Peter a tudtára adja, hogy tudnak a visszatéréséről. Jason-ön volt egy sapka most, így nem ismertem fel rögtön. Ahogy említettem, csak sétálgattunk arra, nem voltak se kamerák, se semmi egyéb, lazán nevetgéltek. Gyümölcsök és egyebek voltak körülöttük. Szóval kicsit közelebb mentünk és néztük őket.
Aztán amikor végre felismertem, hogy Ő az, megkértem apámat, aki cseppet sem félős, hogy beszéljen Jason-nel. Apám odahívta Jasont, akivel kezet foghattam és beszélgettünk kicsit Providence-ről, a környékről, ahol felnőttem, aztán Jason leguggolt és játékosan elkapta a lányom nyakát. A lányomnak hatalmas szemei vannak, s Jason megjegyezte, hogy imádnivaló a kislány.
A lányom nem igazán tudta, ki ő, egészen addig, amíg meg nem mondtam neki, hogy ő Lucius Malfoy a Harry Potter-ből. Ekkor nagy szemeket meresztett Jasonre, aki nevetni kezdett.
Aztán Jason elnézést kért, amiért ilyen keveset tud velünk beszélgetni, de hívta a kötelesség és mennie kellett forgatni. Visszament.
ÉS NEM VOLT NÁLAM KAMERA!!
Én meg csak álltam ott és alig fogtam fel, mi történt imént… a lányom persze otthon azonnal eldicsekedett a bátyjának, hogy találkozott Lucius Malfoy-jal. A fiam teljesen odavolt tőle, ezért megkértem apámat, hogy ha ismét tudomást szerez a forgatásról, szóljon nekünk megint.

Pár nappal később apám fel is hívott, hogy a Green Bar-nál forgatnak, nem messze attól az iskolától, ahová én is jártam. Így felpakoltam a gyerekeket, a fiam a Harry Potteres pólójában, a Titkok kamrája könyvvel a kezébe, és elindultunk. Nem messze parkoltam le a forgatástól és elsétáltunk abba az utcába, ahol dolgoztak. A rendező nagyon kedvesnek volt, ugyanis pont rossz helyen álltunk, és megkért, hogy menjünk kicsit arrébb, de mosolygott, és egy hölgy el is vezetett minket egy nyugalmasabb helyre. Tőle megkérdeztem, Jason Isaacs itt lesz-e ma, mert a gyerekeim akarnak tőle aláírást. A hölgy azt mondta, igen, ide várják ma Jasont nemsokára.
Aztán azt mondta, itt nyugodtan várhatunk, csak legyünk csendben. Közvetlenül a rendező mögött voltunk, így láthattuk az egész forgatást, ami a gyerekeimnek különleges élmény volt. Habár már esteledett, olyan hatalmas lámpákkal világítottak, hogy olyan volt, mintha nappal lett volna. Elképesztő volt! Egy órán át vártunk, de Jasonnek nyoma sem volt. Besötétedett, a gyerekek is éhesek voltak már. Valaki hozott chipset és innivalót nekünk. Szóval csak vártunk rendületlenül. A hölgy már kissé idegesnek tűnt, hogy hol késik Jason, és elnézést kért tőlünk, amiért még mindig nincs itt. Valakinek szólt, hogy van itt két gyerek, akik Jasonre várnak már órák óta, majd ránk mosolygott és biztatóan mondta, hogy most már mindjárt jön. Közben találkoztunk Ethan Embry-vel, aki kedves volt, de fáradt az egész napos forgatástól. Aztán a hölgy megszólalt, hogy megjött Jason! Én mondtam neki, hogy rendben, köszönjük, türelmesen várunk, amíg idejön hozzánk, erre a hölgy felvilágosított, hogy nem! Jason behívott minket a lakókocsijába! Én erre: MICSODA?!
 

Szóval elindultunk, kissé arrébb állt a lakókocsija. Mostanra már teljesen besötétedett, de telihold volt, így egészen jól láttunk. A gyerekeim Jason képet szorongattak. Aztán odaértünk. Jason kilépett a lakókocsiból, mire a gyerekek csak annyit tudtak kinyögni: Wow! Jason mosolygott, aztán elém lépett és kezet fogtunk, majd megköszönte, hogy órákat vártunk rá.
MOST MÁR VELEM VOLT A KAMERA!

Átölelte a gyerekeket, aláírta a képeket, elképesztő volt. Hailey, a lányom aztán elmondta, hogy kicsit rossz volt néha várni, mire Jason megkérdezte, mi volt a probléma. Elmondtam, hogy szomjas volt, de már minden rendben. Jason erre :”Nagyon szívesen adnék az én vizemből, édesem, de kicsit kapar a torkom, de várj, hozok neked bentről…” Erre bement a lakókocsiba és kihozott egy üveg Poland Spings vizet. Kérdezzétek meg, eldobtam-e azt az üveget! NEEEEM! LOL! A lányom nagyon félénk és hálás volt.
Aztán a fiam átadta neki a könyvét, hogy írja alá, Jason kinyitotta, és beleírt azzal a csodás „sárkány-típusú” írásával.
Mindenközben az egész forgatás miatta állt és várták már, DE ŐT NEM ÉRDEKELTE! Csak az, hogy a gyerekeimnek örömet okozzon. (najó-ilyen nincs. Ilyen pasi nincs!!)
A szívem csordultig telt boldogsággal. Az asszisztensnő már a szemeit forgatta és siettette Jasont, de Ő nem törődött vele különösebben. (:DD)
Nincs meg képen most az, amit beleírt a könyvbe, csak az, amit anyám fotózott le, s nemsokára megmutatom. A szöveg valahogy így szól: „Hunter és Hailey, óvakodjatok a hosszú, szőkehajú, idegen mágusoktól!- Jason Isaacs.”
LOL
Aztán eljött a fotózkodás. Lefényképeztem őket, a két gyereket és Jasont, de magamról nem akartam, mert szörnyen néztem ki, aznap kimondottam meleg volt, tiszta izzadt voltam. De Jason nem hagyta. Fogta a gépet, a lány kezébe nyomta, és maga mellé állított. Aztán megnézte és nem tetszett neki, szóval még egyet akart. Én csaknem meghaltam a röhögéstől.
Aztán a gyerekek kérdeztek tőle még pár dolgot. Jason nevetett és gratulált nekem, hogy ilyen vicces gyerekeim vannak és elmondta még, hogy ez volt a legjobb dolog, ami a héten vele történt. Én megpróbáltam nem fanatikus libaként viselkedni, szerencsére a gyerekeim szuperül viselkedtek, szóval szép munka volt. De én nem bírtam megállni és megmondtam neki, hogy eszméletlen volt, amikor felgyújtotta a templomot azzal a sok emberrel és gyerekkel… Jason csak nevetett és megjegyezte, hogy valóban nehéz dönteni, melyik rosszabb: lelőni vagy felgyújtani gyerekeket…
Aztán ismét kezet ráztunk, ölelkezés, kis mellkascsiklandozás a gyerekeknek, majd Jason lesétált velünk, végig az utcán, a forgatásig.
Küldtem neki egy másolatot a képekből, amiket csináltam. Hallottam, hogy a Baltimore Hotelben szállt meg. Habár nem kaptam visszajelzést, de nem kaptam tiltakozó email-t sem, szóval remélem, eljutottak hozzá a képek, és a köszönőlevél, amiért egy csodálatos napot szerzett nekem és a gyerekeknek, amit sosem fogunk elfelejteni. És az a kiejtés… AAAAAAHHHHHHHHHHHH!
Egyszerűen szuper volt. Volt, hogy néha alig értettem, de menő volt. Azt hiszem, tetszett neki, hogy nem viselkedtem idióta rajongóként. Sokat segített a környék, családias volt az egész, így nekem is könnyebb volt.
Azóta sajnos nem sikerült újra találkoznom vele, de remélem, majd megint láthatom.
… és azt hozzá kell tennem, hogy emlékezett az első találkozásunkra, amikor kicsit beszélhettünk csak és a lányom hatalmas szemeire.