Epilógus

 

 

Bellatrix Lestrange jól érezte a végzetét azon az őszi napon, amikor elvitte kislányát Pitonhoz. A boszorkány felkészült mindenre, s a legrosszabb rémálma következett be.

1981 októberének utolsó napján csapott le a végzet a sötét nagyúrra, akit legyőzött egy kisgyerek, ártatlan, zöld szemű…

Bellatrix Voldemort végzetekor szinte átélte, amit egyetlen, igaz szerelme. Meghalt. A lelke elsorvadt… egyetlen pillanat alatt.

Nem sokkal Voldemort eltűnése után Bellatrixot és a férjét elfogták az aurorok, s a Longbottom házaspár megkínzásáért életfogytig tartó azkabani börtönre ítélték.

Bellatrix Lestrange soha többé nem látta a lányát, Reginát, s amikor tizenöt év múlva kiszabadult az Azkabanból, már egyáltalán nem emlékezett rá, hogy van egy lánya… az elméje teljesen megbomlott s csak Tom Denem szolgálata volt a fontos neki, egészen haláláig.

 

 

?

 

 

Albus Dumbledore Voldemort eltűnését követően biztos kézzel igazgatta a Roxfortot, miközben pontosan tudta, a nagyúr nem halt meg, csak várakozik.

Egy fiúra, aki majd eljön, s akkor a fiút biztonságba kell helyezni, akárcsak a szüleit, mert Voldemort az életére fog törni. Újra. Albus Dumbledore a kis Harry Pottert mugli rokonainál helyezte el, miután kimentették a romok alól, ahol a szülei meghaltak. Figyelemmel kísérte sorsa alakulását, s amikor eljött az ideje, Harry Potter is a Roxfort ősi falai közé került. Ő lett a Kis Kiválasztott, sebhelye pedig örök bizonyítéka volt annak, hogy ő volt az egyetlen, aki túlélte a halálos átkot. Soha, senki nem tudta meg, még maga Albus Dumbledore sem, hogy Perselus Piton és Lily Evans szerelme milyen szerepet játszott a kis Harry sorsában.

Lily és James Pottert Godric’s Hollow kis temetőjében helyezték örök nyugalomra, sírfeliratukon is hirdették, hogy ők legyőzték már a halált, ami sosem volt igazi ellenfelük.

Lily Evans Potter szeretete örökké körbevette Harryt s megmentette, sok-sok évvel később is a fiút.

 

?

 

 

Féregfark, nevéhez méltóan áruló életet élt ezután. A sötét nagyúr bukását saját hasznára fordította, s Sirius Black-et az Azkabanba juttatta 13 évre, amikor rábizonyította Lily és James Potter meggyilkolását.

Peter Pettigrew segítette újra vissza az életbe Tom Denemet, tizennégy évvel később. Haláláig hű szolgája volt.

 

 

?

 

 

 

Regina Lestrange soha többé nem találkozott szüleivel. Mugliként élt s nevelkedett Regulus Black és Rebecca Black gyerekeként, akik nem sokkal a kislány felbukkanása után összeházasodtak, s békében, nyugodtan éltek, hosszú ideig.

Regina azonban sosem felejtette el azokat a meghatározó embereket, akik között hároméves koráig élt. S azon sem lepődött meg, hogy olykor egy fekete ruhás, komor tekintetű férfi látogatja meg őket. Regina és Perselus Piton, a mágus haláláig tartották a kapcsolatot, igaz, Regina Black, aki megkapta nevelőapja családi nevét, sosem tudta meg, hogy ő boszorkány, s különös képességeit egy földönkívülieket kutató intézetben kamatoztatta, rendkívüli eszével ugyanis bekerült a világ legtitkosabb tudóscsoportjába.

Férjhez ment egy mugli tudóshoz, de gyermeke nem született. Így Tom Denem vérvonala örökre megszakadt.

 

 

Perselus Piton közel húsz éve tudta, hogy élete utolsó pillanatában Lily Evansre fog gondolni. Amikor visszavonhatatlanul elérkezett a pillanat, az Ő szeme ragyogott rá. Eleinte ugyan varangyzöld volt, és vaksin pislogott Harry Potter szemüvege mögül... ám a következő másodpercben a mágus tekintete már egy másik világra nyílott...

 

...Érezte, hogy puha ágyban fekszik, ami nem a sajátja, fehér lepel takarja, de alatta meztelen. Fiatalnak, energikusnak érezte magát. A következő másodpercben érzékelte az ablakon át beáradó napfényt. Tavasz lehetett...

Utána már a hangokat is hallotta: zsibongott a közönség, a kviddicsdöntő a végéhez közeledett. Füttyök és taps harsant fel, éljenzés és fújolás.

Piton még nem nyitotta ki a szemét. Az elméjébe tolakodtak egy szörnyű álom képei: egy olyan valóságé, amelyben elhagyta a szerelmét, hogy a Sötét Nagyurat szolgálja. Mire visszatért, a lány, akit szeretett, más asszonya lett. A Sötét Nagyúr pedig vadászott rá, és ő hiába kérte, hogy kímélje meg, megölte őt... Piton ebben az álomban egy sötét hajú, szemüveges fiú gondját viselte hosszú éveken át, titokban. A fiú nagyon ellenszenvesen viselkedett vele, az első perctől, ahogy meglátták egymást. Akárcsak az apja, James Potter...

James Potter, aki fényes kviddics-karrierre készült, és akiről Perselus Piton tudta, hogy ha választania kellene a karrierje és Lily Evans között, a kviddicset választaná.

Mélyet sóhajtott. Felnyitotta a szemét. Lily mellette feküdt, szintén ruhátlanul. Piton fölé hajolt, gyönyörködött a lány kisimult vonásaiban. Megfogta a kezét, és megvárta, amíg a lány a szemébe néz.

Lily Evans is mély sóhajjal tért vissza a rossz álomból. Megborzongott és amikor kinyitotta a szemét, a szívéről mázsás súlyok gördültek le.

- Perselus… - suttogta és megcsókolta a fiatalembert. Élete szerelmét, akit abban a szörnyű álomban elveszített, de most itt volt… és minden rendben… - Édesem! Nagyon szeretlek – mondta Lily őszintén, majd elmosolyodott.

A Griffendél-toronyban voltak, ahová a fiatal tanár titokban szökött be a lánnyal. Most már tisztán emlékezett: a mérkőzés közben ragadta el Lilyt a lelátóról, ide jöttek, itt szerették egymást. Utána elaludtak, és rájuk telepedett az a borzalmas álom-átok. Amit minden bizonnyal James Potter szórt rájuk, miközben a cikesz után suhanva belesett a torony ablakán...

Lily végigsimított a fiú nyakán.

- Baj van, Pers? – Lily gyengéd csókot nyomott Piton arcára. – Valami nyomaszt, kedvesem…

- Meggondoltam magam – jelentette ki Piton. - Gyere velem, Lily! Elmegyünk. Együtt. Nem azért, hogy teljesítsem Voldemort parancsát, hanem, hogy távol legyünk, amíg utoléri a végzete.

Lily nyelt egyet.

- Pers, nem akarlak elengedni. Ha Te nem hozod szóba, hát majd én. Azt álmodtam, elmentél s sosem lehettünk együtt többé. Elmentél, én pedig másé lettem, de a szívem örökké csak a Tiéd volt. Megszületett a fiam… és hamarosan meghaltam. Olyan iszonyú volt, hogy nem tudom elmondani.

 

Piton félresimította Lily haját.

- Igen... ugyanezt álmodtam én is. De hiszek abban, hogy megváltoztathatjuk a sorsunkat. Ha másképp cselekszünk, mint abban az álomban. Nem hagylak el, és akkor nem érhet semmi baj.

Lily elmosolyodott.

- Veled megyek. Veled akarok menni, akárhová mész, nem érdekel! Csak az a lényeg, hogy ne engedjük el egymást – suttogta a fiatal lány. Aztán kicsit elsápadt. – De ha megváltoztatjuk a sorsot… nem fog megszületni a fiam sem?

- A fiad? Nos... Ebben a valóságban nem James Potter lesz az apja. De meg fog születni, egészen biztosan... - Perselus Piton tenyere Lily Evans hasára siklott. Eszébe jutott, hogy nem védekeztek.

Lily ragyogó mosolya betöltötte az Időt és a Teret.

Nem volt már rossz álom.

Nem volt már szenvedés.

Csak az örök boldogság, mert így kellett lennie. Lily Evans és Perselus Piton örökké összetartoztak, s még a halál sem választhatta el őket egymástól.

Soha.

- Pers? Veled akarok lenni a végtelen időkig… - suttogta Lily, s hosszú csókban forrtak össze.

...Perselus Piton tudta, hogy amit élete utolsó pillanatában átélt, nem több, mint egy álom az álomban. Egy emlék a jövőből – vagy egy alternatív valóságból. Talán csak a másodperc töredékéig tartó felvillanás volt, amit rajta kívül senki sem érzékelt – számára mégis az örökkévalóságot jelentette.

 

 

k

 

Narcissa Malfoy nem tudta hogyan volt képes túlélni Voldemort bukásának éjszakáját, várva, félve hogy férje hazajön-e még. De Lucius hazaért épségben. Cissy számára majdnem minden úgy folytatódott, ahogy előtte volt: élvezte az arisztokrata élet minden cseppjét, és továbbra is a fia jelentette számára a mindenséget. Észre sem vette, hogy milyen elképesztő módon elkényeztették Draco-t, aki ennek megfelelően meglehetősen puhány és gonoszkodó fiatalember lett. Cissy és Lucius tökéletesnek látták, és a boszorkány mintha valami boldog kábulatban létezett volna egészen Voldemort visszatértéig és végső pusztulásáig. 15 évre volt szüksége, hogy újra kinyíljon a szeme, és meglássa az élet igazi értékét. Ez persze nem jelentett jelentős változást, de Narcissa idősödő arcára kiült egy olyan gondterhelt kifejezés, ami haláláig nem múlt el.

 

k

 

Sirius Black azon az éjszakán tulajdonképpen mindent elveszített: a barátait, a családját, az egész életét. Az első, Azkabanban eltöltött borzalmas időszak után, Sirius-t általában békén hagyták, volt ideje keseregni, később pedig átgondolni mindent. Nagyon sokáig siratta Lily-t és James-t, legfőképpen azonban önmagát. Tudta, hogy mindenki hibásnak gondolja, sőt árulónak, gyilkosnak, és nem tudta bebizonyítani az ellenkezőjét. Akkor még nem. Évekig dolgozott a szökésén Remus Lupin segítségével, aki tudta az igazságot és hitt neki. Black nem is igazán a saját életét akarta menteni vagy tisztázni, csupán az ösztönei hajtották és a bosszúvágy. Miután majdnem elkapták az átkozott Peter-t, Sirius-ba visszatértek az emberi érzések, megismerte és tartotta a kapcsolatot Harry-vel, a Rend tagja lett újra, ha nem is teljes értékű tag. Egyetlen évig tartott mindössze a szabadsága, saját unokanővére gyilkolta meg.

 

k

 

Petunia Evans Dursley a maga kis mugli világában fura módon nagyon is hasonlóan nevelte mugli fiát, mint a nagy hírű Malfoy família a varázsvilágban. Maximális boldogságát azonban beárnyékolta Harry Potter jelenléte. Petunia gyűlölte húga fiát, akinek zöld szemei állandóan Lily-re emlékeztették. Valójában nagyon is lelkifurdalása volt a történtek miatt, rengeteget gondolt a gyerekkorukra, de soha egyetlen egyszer sem vallotta ezt be senkinek. Elnyomott érzései így haraggá, idegességgé váltak, amit Harry-n vezetett le. Ettől függetlenül viszonylag kedve szerint élte bugyuta életét imádott férjével és még imádottabb kölykével, Dudley-val. Hétköznapjait a mániákus takarítás, főzőcskézés töltötte ki, s az idill csak akkor tört kissé össze, amikor a Roxfort ismét belépett a képbe. Az iskola előhozta a régi emlékeket Túniból, de legalább egész évben megmenekítette Harry Pottertől. Kibékült a sorsával.