The John De Bella Show
2007/02/21
John DB: Gyűlölöm ezt tenni, de a leghíresebb karakteredről azonosítalak most be.
JI: Ez csak jó nekem.
JDB: Ha emlékszel a Hazafira, abban az a brit ezredes, ah igen, William Tavington, vagy ahogy mindenki ismeri, a „FAROK”.
Nevetés mindenhonnan
JDB: Mindenki utált, de én a legjobban!
JI: Nem tudtam, hogy használhatóak ilyen szavak a rádióban, de hadd mondjak Neked valamit. Amikor az első vetítésére mentem a Hazafinak, sapkában és napszemüvegben voltam, és hátul surrantam be, mert másnap még visszavolt a sajtókonferencia az egész média előtt. Szóval besurrantam és előttem ült két újságíró. Amikor megjelentem a filmben és elkezdtem az öldöklést, ez a két fickó megjegyezte: „Ez a fickó egyszerűen egy hatalmas farok! Valakinek le kellene már vágnia a fejét és kész!”
Mindenki nevet
JI (folytatja): Csak álltam ott, s minduntalan odakaptam a fejem, amikor kiabálás hangzott fel a vásznon, és morgolódtak a nézőtéren, de aztán a felénél rájöttem, hogy nem szabad magamra vennem ezt, hiszen én csak a munkámat végeztem. Szóval OK.
JDB: Nagyon is kiválóan végezted a munkádat. És Jennel közösen egy másik film a kedvencünk, amiben, rendben, Jen, kezd Te…
Jen ( egy másik riporter) : Az Édes november.
JI: OMG, viccesen sok felkérésem volt újabb rosszfiúk-szerepekre a Hazafi után, de úgy gondoltam, azért sikerült ilyen jól, mert egy kiválóan megírt karaktert kaptam. Szóval így lettem Charlize Theron transzi szomszédja ebben a filmben.
Jen: Csodálatos voltál.
JI: Nos, nem éppen egy szokványos hollywood-i választás volt részemről, de valami egészen másban akartam kipróbálni magam.
Jen: Beszéljünk a többi filmedről is kicsit. Megnéztelek az IMDB-n és meglepve olvastam, hogy kivágták a jelenetedet a Spice Word-ből?! (Úristen Úristen extra-LOL!!!!!!!!:DD).
JI: Igen… de nem volt akkora tragédia, mint például azt megtudni, hogy egy hosszú, kedves jelenetemet kivágták a Crash-ból. Az nem volt túl jó. Főleg, hogy Oscar-ra is jelölték a filmet.
Jen: Ez fájhat. Igen…
JDB: Ami engem illet, valószínűleg én vagyok az egyetlen Amerikában, akinek ez a kedvenc alkotása Tőled és aki erről a filmről fog beszélni Veled. Ez a „The Tall Guy”.
JI: Oh MY GOD! Ez akkor történt amikor alig fél órája hagytam ott a drámaiskolát…
Mindenki nevet
JI: A második számú doktornak lettem kiválasztva, és nagyon izgultam, mert volt pár sor szövegem. Szóval ott voltam, erre rám adtak egy Surgeon’s kalapot és kimaszkíroztak. És ez volt az én hatalmas kezdésem a filmiparban. Csak a szemem látszódott és olyasmit kellett mondanom, hogy:” A beteg gerinctelen, gerinctelen!”
Az akkori barátnőm, aki ma a feleségem és a két lányom anyja, és akivel elhagytam a drámaiskolát, szóval neki is volt egy apró szerepe ebben az alkotásban.
Aztán elmentünk a premierre. Nem volt jegyünk. Jegyet kell vennünk???? Hát vettünk. Beültünk, szorítottuk egymás kezét az izgatottságtól. Elkezdődött a film. Emma aztán felém fordult, könnyekkel a szemében: „Ezek kivágtak engem.” én meg csak vigasztaltam, hogy jaj, szívem, dehogy, mindjárt leszel!
Tíz perc múlva újra megszólal: „Kivágtak engem a filmből.” Én meg a fejemet fogtam, hogy jaj ne… aztán vége lett és Emma felpattant, hogy azonnal haza akar menni, mert ekkora szégyent,… és én hiába mondtam neki, hogy nekem maradnom kellene, mert az ügynököm is megmondta, hogy majd fejesek akarnak kezet rázni velem, Emma hajthatatlan volt, így hazamentünk. És ez a dolog máig tart, ez a kivágás-dolog. Egyszer kivágnak, egyszer nem.
Harmadik riporter: Ha ez megnyugtatja a feleségedet, én még sosem hallottam erről a filmről.
Mindenki nevet
JI: Ne aggódj emiatt.
JDB: Csak emlékezz a Mennyországra, ahol az Angyalok nagy füllel járnak.
Nevetés
JI: Nos, nem tudom ez mit jelent, de mivel ez egy élő rádióadás, ezért kénytelen vagyok egyetérteni.
JDB: Van egy dal, amit az Elephant Man-ben énekeltek.
JI: Oh, Istenem, tényleg! Iszonyúan lenyűgöző dal. Ismerem a szerzőjét. Elmondom neki, hogy mi jut eszedbe erről. Sokkolni fogja.
JDB: Imádom azt a filmet. Csodásan butuska és…
JI: Ez egy nagyon jó kis film. Igazából az írója, Richard Curtis olyan filmeket írt még, mint a Notting Hill, Négy esküvő, egy temetés, és az Igazából szerelem, és még számos remek filmnek ő volt az alkotója. Szóval ez volt élete első filmje és nem csupán az első film ez, hanem egy briliáns karrier kezdete. (ez az Jason, védd is meg a tuskó amcsi tapló előtt a brit filmeseket.)
JDB: Nos, mondd el neki.
JI: Remélem, amennyiben hallgat most engem, ad is munkát.
Nevetés
JDB: Te egy vagy a három báty közül?
JI: Egy vagyok négyünk közül. Van három fiútestvérem.
JDB: És vannak köztük orvosok, ügyvédek, sebészek, könyvelők?
JI: Való igaz, ők felnőttek, nem bújnak kosztümökbe és nem hadonásznak pálcákkal. Csinálják a saját dolgukat.
JDB: És a családod miként viszonyult ahhoz, hogy Te otthagytad a komoly szakmádat és színésznek álltál?
JI: Nos, mint tudjátok, jogot hallgattam, de aztán a színészetet választottam, mert… ah imádom ezt. A szüleim eljöttek megnézni az első fellépésemet, amikor is meztelenül rohangáltam körbe, csirkevérrel a testemen…
Jen: Elbűvölő…
JI: A másodikon, amiben láttak, egy sajtvágó késsel heréltek ki (Jen: Oh!), a harmadik, amiben láttak, csupán felmentem egy hegyre, szóval szerintem boldogok voltak, hogy magamon tartottam ezúttal a ruhákat..
Nevetés
Jen: A fiunk vagy, büszkék vagyunk Rád- gondolhatták.
JI: A State Within nagyon tetszik nekik.
JDB: Ez a BBC Amerika új sorozata. Mikor fog eljutni Angliába?
JI: Ez a sorozat valóban nagyot szólt, amikor elkezdték, és természetesen többet és többet akarnak belőle, de sok egyéb munkám is van, többek között a Brotherhood.
És az amerikai televíziózás kicsit más, mint a brit, Amerikában minden 64. másodpercben kell egy reklám, és ez elég idegtépő tud lenni. Ilyenkor kínodban járkálsz, elkészíted a TV-vacsorát, elintézed a telefonokat és játszol egy kis playstation-játékot, és akkor még mindig nem késtél le semmiről, mire visszatérsz.
A BBC egy olyan sorozatot készít, amiben feszülten kell figyelni, amiben intelligensen kell gondolkozni, hogy ez a sorozat legyen minden idők egyik legjobbja.
JDB: Sajnos, amikor ezt mondtad, épp reklámot sugároztunk…
Jen: Mmm… mm…
JI: Nagyon sok itt a reklám. De az az érdekes, hogy az emberek nincsenek tudatában, hogy ez valójában egy mesterséges kampó, amit beakasztanak az agyukba a filmek közben.
JDB: Igaz.
JI: Mint egy vasárnap reggeli műsor, ami felnőtteknek készült. Arra figyeltem fel, hogy egyáltalán nem vették számításba azt, hogy egy 11 éves kölyök figyel-e, miközben játszik, vagy egy 80 éves, miközben szopogatja és csepegteti a levesét.
JDB: Nos, a rosszfiúkra visszatérve, bár ez az egy biztosan nem vagy; milyen érzés, hogy befejezted a Harry Potter –sorozatot?
JI: Óh, nem fejeztem be, távolról sem.
JDB: Igazán?
JI: Az ötös most nyáron jön ki.
JDB: Igaz.
JI: A hetedik könyv pedig csaknem egyidőben jelenik meg az ötös filmmel. És nincs kétségem afelől, hogy a hatodik és hetedik kötet is át lesz ültetve a vászonra. A nagy szívfájdalmam, hogy nem vagyok benne a hatos könyvben, így a filmben sem leszek. De türelmetlenül várom a hetest, sőt, talán még türelmetlenebbül, mint bárki más a világon, remélem, Lucius kiszabadul a börtönből, és elhúz egy motoron, átugratva a kerítésen, amolyan Steve McQueen-esen.
JDB: Ez a nagy fehér paróka, ugye? Ez Tiéd?
JI: Nos, ez fog a legjobban hiányozni. Elszalasztom a következő filmben a lehetőséget, hogy újra forgathassak olyan profikkal, mint Michael Gambon, Maggie Smith, Alan Rickman, Gary Oldman (na vele tuti nem, szívem:D). Gary-vel volt egy hatalmas pálcacsatánk, annyira jó móka volt, imádom ezt csinálni. Ez a két felnőtt férfi jobban szórakozik, mint a tulajdon gyerekei… a lányom épp most hercegnőnek van öltözve a földszinten… hisz tudjátok, milyenek…
Nevetés
Harmadik riporter: Olvastad a könyveket?
JI: Nem, kihagytam őket. Nem, semmi pénzért nem hagynám ki ezt a szórakozást!
Harmadik riporter: És még a filmek előtt olvastad őket?
JI: Igen, még a filmek előtt olvastam őket. Akkor kaptam meg a szerepet, amikor a négyes kötetet írta JKR, szóval elolvastam lapról-lapra a már megjelent köteteket. Egész éjjel fennmaradtam, nem is mosakodtam, csak a könyveket nyomtam az orrom elé, aztán nem olvastam újra őket, pedig csodás könyvek, annyi imádnivaló dolog van bennük, de a szívem megszakad, hogy ezt a sok száz oldalt mind nagyon meg kell nyesni egy filmhez. És általában a kedvenc részeim nem kerülnek be a moziba sosem. Aztán rájöttem, hogy el kellene mondanom, mik a kedvenceim és akkor talán bekerülnek a filmbe és nem fogok csalódni.
JDB: Nos, Jason, nagyon köszönjük, hogy itt voltál, nagyszerű volt ez a kis idő Veled, a State Within tehát műsoron, és üdvözlünk újra itt, hiszen mi, a rajongóid hogyan felejthetnénk el a The Tall Guy-t!
Mindenki nevet
JI: Igen, ez igaz, el kell mondjam, meg is vagyok döbbenve ettől.
Forrás:JasonIsaacsPhotoAlbumsOnline
Fordította:Blooming
