JI: Ha én ülnék le Michael-lel
beszélgetni, először is azt kérdezném tőle, hol volt hét évig, hol szerezte
azt a hihetetlen sebhelyet, ami átszeli a testét, van-e még sebhelye, mi volt
a terve, és ez az igazi kihívás egy színésznek, amikor nem tudod igazából,
merre tart az egész, de neked dolgoznod kell a karakteren, az ambícióin. A
nézők nem sokat tudnak arról, mi zajlik Michael fejében, hol volt, mit akar,
mi történik vele, főleg ebben a szezonban, csak küszködött a fennmaradásért,
csak taposta a vizet, de valahol az agya mélyén mindig is voltak tervek, és
azt hiszem, ez az, ami érdekessé tesz egy karaktert, ez viszi tovább, és
remélem, a nézők is annyira kíváncsiak mindenre, amennyire én, hogy mi
történik következő héten…
Hogyan kapott esélyt a sorozat?
Azt hiszem, az írók nem valami olyat akartak ezzel létrehozni, amit már
láthattak ezelőtt a TV-ben a nézők és igazság szerint jómagam sem szerettem
volna részt venni valamiben, ami egy hetvenes évekbeli remake. Egy
cenzúrázatlan dolgot találtak ki, a társaság, amelyikkel szerződésben állunk,
szabad kezet adott a készítőknek, olyan történetet mesélhetnek el, amilyet
akarnak, nem szóltak bele a zenébe, sem semmibe. Színészként ezt nagyszerűnek
gondolom. jó dolgok a folytatásos sorozatok, mert nem kell minden héten a
nulláról kezdeni valamit, hanem kialakulhat egy-egy karakternek az
összetettsége, kihozhatod belőle a legjobbat, ha tíz órát töltesz el a
társaságában…
Michael a mama pici
fiacskája?
Nem, azt gondolom, Michael… ah… mm… mivel sok időt töltök ebben a szerepben,
látom a legintimebb pillanataiban, és rájöttem, ahogy a többiek is, hogy
Michael olyan, mint egy nagyranőtt csecsemő. Nem számít, hány embert öl meg,
nem számít, mennyivel tol ki, a szíve legmélyén azt akarja, hogy az anyja
szeresse őt, törődjön vele; Michael anyja egy erős asszony, felnevelte őt,
kemény anya volt, és Michael azt akarja, hogy az öccse felnézzen rá, tudod…
ezt akarja… azt keresi, mint amit mindenki más, szeretetre éhes, bízni akar
magában. Ez a jó, hogy ennyi időt töltök ezzel a karakterrel, összehasonlítom
magammal és rájövök, hogy mindenki ugyanazt akarja valójában az életben…
Milyen Michael kapcsolata
Tommy-val?
Nos, elég bonyolult kapcsolata van az öccsével. Tommy nagy figura, amikor
Michael elment, az öccse még egy senki volt, s amikor visszatért, már ő a
polgármester, és napról-napra egyre többet ér el, Michael próbálja segíteni
bizonyos szempontból, irányítani, együtt tartani a családot, mivel mégiscsak
Michael a nagyobb testvér, a családfő, de eléggé megváltozva tér vissza.
Michael szereti Tommy-t, de tudja, hogy Tommy talán gyűlöli őt, ami
megakadályozza Michael feltétel nélküli szeretetét Tommy felé, de ez teszi
bonyolulttá is a dolgokat.
Mikor tudod meg, mi fog
történni?
Nos, azt gondolom, amikor Blake&Henry írják a forgatókönyvet, valami egészen
elképesztő dolgot művelnek. Nem tudom, hogyan csinálják, de mindegyik
karakternek megírják a saját kalandjait, és egyáltalán nem túlzó vagy
sematikus egyik sem… nem lenne túl jó, ha bármelyik karakter is ellaposodna.
Ez csak jön a tollukból, a számítógépükből, csak írnak és nem tudtam előre
sosem, mi fog történni.
Nem szeretném, ha bárki is megjósolná, mi lesz a karakterekkel, mert én sem
tudom, mi sem tudjuk, és azt hiszem, az írók sem tudják, amíg meg nem írják…
Michael rosszfiú?
Nos, azt gondolom, nincs olyan, hogy valaki csupán rosszfiú. Én sosem
játszottam el olyan valakit, akiben csak gonoszság volt. Mindegyik karakterem,
akiket eljátszottam, mert ez a dolgom, csak azt cselekedték, amit helyesnek
véltek. Ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy néhány ember legszívesebben
kiírtana engem, vagy Michaelt, mert rosszfiú, ezt úgy kell vizsgálni, hogy
megérteni a karaktert és engem, mint emberi lényt. Ha rájössz, engem mi
mozgat, mi a célom, miért küzdök, megtapasztalod azt, hogy mindenki emberi
lény és csak ez számít. Nincsenek csupán fekete vagy fehér karakterek…