UPDATE FRONTVONAL BIOGRÁFIA ALBUMOK EGYÉB

A legrészletesebb FLA-diszkográfiát a Mindphaser.com-on lehet találni. A FLA félhivatalos weblapja tartalmazza a zenekar összes kiadott felvételének részletes információkkal ellátott listáját, albumborítókat, recenziókat és tracklisteket. Mivel számos újrakiadott album is szerepel a diszkográfiában, legcélszerűbb ott végigböngészni ezeket. A főalbumok és maxik sorát azonban a SZÖVEGEK szekcióban a HUNFLAST-on is megtalálod.

The Initial Command 1987

THE STATE
INSANITY LURKS NEARBY
CASUALTIES
AUSGANG ZUM HIMMEL
NINE TIMES
BLACK MARCH
NO CONTROLL
SLAUGHTER HOUSE
Egy meglehetősen durva, agresszív, már-már kétségbeejtő zenei kollázs az Initial Command. Gyors és rideg fémízű ütemek szolgálják az adrenalin emelkedését, de akad benne lassú és depresszív anyagdarab is. Kimondottan nyomasztó hatása van a német című Ausgang zum Himmel (Kijárat az éghez) c. számnak, ami tudatalatti morajlásokkal kísért zörejszólam. Az EBM legfontosabb stílusjegyeit hordozzák magukon az Insanity Lurks Nearby és a Black March c. számok. Összességében az Initial még egy javában kisérleti albumnak mondható, ami tartalmaz kifejtetlen és feldolgozatlan elemeket, de a hangulata már előrevetít egyfajta képet a FLA ezt követő stílusából. Idézet a Vírus Techno Fanzine 3. számából az Initial kapcsán: "meglepő gitárhasználat, a vokálozás és az éneklés közötti, tudatköszöb alatti morgások és suttogások, belül ipari-indusztriális effektek, kívül szárnyaló dallamok, klausztofóbikus ritmusok, ütések."

Total Terror Part I

TOTAL TERROR
A DECADE
REBELS IN AFGHANISTAN
DEVELOPING SUICIDE
BLACK FLUID
FALLING THERE
ALL YOU DO
SEEING IS BELIEVING
EMPTY WALLS
ENEMY NUMBER ONE
ON THE CROSS
FREEDOM
DISTORTED VISION
CLEANSER

Total Terror Part II

ASSASINATION
INTENSIVE CARE UNIT
IMMOBILIZED
THERE GOING TO KILL US
STIMULANT COMBAT
HATRED BY SOCEIETY
INTRUDER
FACE PULLER
A.E.C KRUNCH
CRO-MAGNON
GUILTY
ATTACK DECAY
THE BONENING
A Frontline kezdeti kísérletei, amit még 1986-ban vettek fel, és sokáig demóként üzemelt, csak 1995-ben került CD-n kiadásra a Cleopatra gondozásában. Az akkori 16-sávos felvételek a digitális feldolgozás után egyedülálló élményt nyújtanak, de nem töltik be azt a szerepet, ami a Frontline későbbi munkássága során meghatározó volt, ugyanis ez a két album inkább az experimentális hangfestészethez tartozik, a számok leggyakrabban csupán illusztrációk, háttérzenék, illetve aláfestőek lehetnének vizuális tartalomhoz.

Lényeges eltérés van az első és a második rész között. A Part I. egy vallásos, politikai és történelmi képzetet teremt, ahol érvényesül a középkor misztikuma, a transzcendens világkép sokszínűsége, politikai célok érdekében történő felkelések és irracionális jelenségek egyvelege. A hangzás ezernyi darabra tördelt, változó ritmusú és hosszúságú. A speechek kezelése talán a Rebels in Afghanistan c. számban a legtaktikásabb, ahol maga az énekhang teljesen belemosódik a bevágott szöveges hangmintákba, így még sokkal nyomasztóbb hatást keltve. Az első rész tehát valóban egy terrorisztikus világ félelmekkel teli hangulatát vázolja föl, míg a második részben inkább egy bekeményített rendszer ellenállása jelenik meg a számokban. A fojtott és sejtelmes Assasination nyitódal után csupa militáns szaggatott ütemsor következik, melynek hatására szemeink előtt harci gépsorok lendülnek támadásba. Néhol csendes rádióadások, közlemények bukkannak föl az anyagban.

Ha az album borítóit megnézzük, azok csak alátámasztják az előbbieket. Az első résznek a Vorwärts c. újsággal (magyarul: előre) becsomagolt leszíjazott emberfeje a rendszer kábító és elnémító hatását szimbolizálja, illetve a Cleopatra kiadásban a felnyitott anatómiai emberfej, vagy a hátoldalon szereplő híres felvilágosodás korabeli festmény, a Marat halála, mind a diktatórikus fegyelmet és a szólásszabadság megvonását tükrözi. A második rész fémmegmunkáló és rögzítő eszköze, a satu, illetve annak nyomása, valamint a harci felszerelésben pompázó katona már a támadás és az ellenállás jelképei. Szellemi és fizikai összeütközés a terror két oldalán, ez a Total Terror első és második része.

State of mind 1988

FIRST REPRISAL
CONSEQUENCE
BURNT SOUL
TESTIMONY
LANDSLIDE
TERMINAL POWER
MALIGNANT FRACTURE
EASTERN VOICES
RESISTANCE
SUSTAIN UPRIGHT
NO TOMORROW
AND THEY SHALL BOW
Egy erősen háborús hangvételű album, ahol az erőt elsősorban a fegyverek képviselik. Kelet és Nyugat összecsapása folytán alig marad túlélő. Orientalizmus és vallási fanatizmus süt át a számokon, néhol véres darálás, vagy csendesen visszafogott éjszakai bevetések élménye. A háttérben himnuszok szólnak, és önmagukat dicsőítő katonák. A természeti katasztrófák és háborúk által megszaggatott Föld utolsó segélysikolyai ezek a hangok.

Convergence 1988

LURID SENSATION
OBSESSION
CONTROVERSY
RIGHT HAND OF HEAVEN
CONFLICT
SOLITUDE OF CONFINEMENT
BODY COUNT
DIE-SECT
HEADCASE FARGONE
COLLISION
CONCUSSION
ON THE CROSS
DARK DREAMS
THE WRACK PART 1.
A Corrosion és a Disorder c. EP-k 1988-ban összesítve megjelentek a Convergence-en. Az album a 80-as évek egzisztenciális biztonságában olyan hangokat szólaltat meg, ami megkérdőjelezi a demokrácia hatékonyságát. Az album zeneileg meglehetősen összetett képet mutat. Vannak benne lendületes és ritmusos számok, valamint nagyon kínkeserves, "éjfél utáni" spleen dalok is, mint a Solitude of confinement vagy a Concussion. Egyedi hanzásával és speciális vibrálásával nem tudott igazán közkedvelt lenni a rajongók körében. Mivel cseppet sem kommersziális, nem tömegeknek szóló anyag, csak kevesen említenék meg könnyes szemmel kedvencükként.

Gashed Sense & Crossfire 1989

No Limit
Antisocial
Hypocrisy
Shutdown
Prayer
Digital Tension Dementia
Big Money
Bloodsport
Fool's Game
Sedation
Lassú, érzelmekkel és fájdalmakkal teli, vontatott album a GS&C. Pár ritmusosabb darab között olyan depresszív számok húzódnak meg, amik egy zaklatott, meggyötört és kiégett lelkiállapot késő nyári reménytelenségének megszólaltatói. Sötét és komor képei, hangjai, effektjei nem aránytalanok, sokkal inkább támogatják egymást, elbizonytalanítanak és kérdéseket tesznek fel. A GS&C semmiképpen nem partialbum. Csak erősebb idegzetűeknek való, akik éppen nem határtalan jókedvben dúskálnak.

Caustic Grip 1990

Resist
Victim
Overkill
Forge
Provision
Force Fed
Iceolate
Threshold
Mental Distortion
The Chair

Az FLA egyik legkeményebb elektronikus albuma, amely az agresszió, a harcászat jegyében dolgozik. A számok eléggé erőszakosak, durvák, az énekhang erősen torzított. Ahogy a Vírus Techno Fanzin is idézi: "Olyan, mintha az összes fogad húznák és bőrátültetést hajtanának végre egyszerre." Az album borítójának interpretálása is igen egyszerű. Az Amnesty International kiadványaiban használt, Justiciát ábrázoló fotó a Földön feleslegesen kiontott vér látványának visszautasítását jelzi, alatta épp valamelyik karhatalom látható egy tüntető tömeg szétoszlatása közben. Mindezek a felvételek merőlegesen egymásra rakott vörös vonalakkal átitatva a célkereszt képzetét adják. Ezzel az albummal járt először Európában a Frontline, amikor is 1991. április 20-án Prágában koncertet adtak. Epilepsziában szenvedőknek és szívbetegeknek különösen nem ajánlott.

Tactical Neural Implant 1992

FINAL IMPACT
THE BLADE
MINDPHASER
REMORSE
BIO-MECHANIC
OUTCAST
GUN
LIFELINE
A Tactical Neural Implant a legismertebb Frontline album mindenütt. A zene bonyolultabbá vált, elszakadt a Caustic Grip véres valóságától és egy letisztultabb, sokkal elektronikusabb és cyberpunk stíluselemekből építkező anyag. 1998-ban a kanadai Front Line Assembly honlapon egy felmérést végeztek, hogy melyik a legkedveltebb lemezük a rajongóknak és ez jött ki. A Mindphaser és a Blade számok klipként is megjelentek, ugyanakkor maxi CD formájában is élvezhetők. A TNI egy speciális robotizált album sok érdekességgel, önkontrollal és kibernetikus fúziókkal.

The Blade 1993

The Blade (technohead)
Re-Animate
Target
The Blade (worldwide)
The Blade (pro-gress)
Heatwave
Laughing Pain
The Blade (Blindfold)
A Tactical Neural Implant albumról kimásolt The Blade c. track, amelyhez video is készült, más egyéb számokkal kibővítve szinte egy önálló életű alkotásnak is tekinthető. A Blade különböző keverései egészen jól bejönnek, habár ehhez a felvételhez inkább illik a lassabb és vontatottabb ütem, azért a gyorsabbak is megütik a színvonalat. Ami igazán érdekessége ennek, azok a számok, amik fokozzák az album sötét hangulatát, néhol forradalmias voltát. A Target, a Heatwave és a Laughing Pain a vérfagylaló fegyelmezettségével, különleges effektjeivel (lásd a Heatwave-ben a hurutos köhögési sample-t) egy rendkívüli járványt, egy hangkollekciókkal kifejezett egészségügyi válsághelyzet tár fel.

Millennium 1994

VIGILANTE
MILLENNIUM
LIQUID SEPARATION
SEARCH AND DESTROY
SURFACE PATTERN
VICTIM OF A CRIMINAL
DIVISION OF MIND
THIS FAITH
PLASMA SPRINGS
SEX OFFENDER
A Millennium nagyon kilóg a sorból. Elhagyja az elektronikát, inkább gitárokra épít és rock/metál/hardcore vonalat képvisel. Talán a NIN sikere, vagy az aktuális trendek vihették rá Bill Leebet és Rhys Fulbert, hogy a Millenniumot ebben a stílusban játssza, azonban a végeredmény nem áll olyan rossz helyen. Kulturált rockzene az ezredforduló árnyékából. A Millennium videóként is megjelent, számos remixe létezik, emellett a Surface Pattern maxin is kijött.

Hard Wired 1995

NEOLOGIC SPASM
PARALYZED
RE-BIRTH
CIRCUITRY
MORTAL
MODUS OPERANDI
TRANSPARENT SPECIES
BARCODE
CONDEMNED
INFRA RED COMBAT
A fiatalon elhunyt Skinny Puppy-tag, Dwayne Rudolph Goettel emlékének ajánlott Hard Wired album szokatlan háttérsugárzásával emelkedik ki a az erős gitárriffekkel tuningolt hardcore Millenniumtól. A kórházi zörejek függönye mögött visszafogott, azonban dinamikus elektronikus vegyítés és ütéssorozat lapul. Akár a Neologic Spasm, a Circuitry vagy a Condemned mind-mind erősen húzós számok. A szenvedéseket és a halálközeli élményt a Mortal c. instrumentális szám ábrázolja zeneileg. A megemlékezés azonban az album utolsó dalában, az Inra Red Combat-ben rejlik, lassan pergő és ritka gépsikolyokkal kibővített lírai szám ez, az élet és halál kérdéseiről folytott elmélkedést felvonultató "klinikai" album talán legnagyobb hatású kincse. Az album kapcsán a FLA turnén is járt, ebből készült a Live Wired koncertlemez, ami korlátozott példányszámban CD-n, valamint más FLA-relikviákkal együtt díszdobozban is megjelent.

Circuitry I-II 1996

Circuitry I
CIRCUTRY- predator mix
CIRCUITRY - RMX by Biosphere
EPIDEMIC
CIRCUITRY - Complexity Remix by Haujobb

Circuitry II
DESTRUCTIVE TRANSFORMATION
CIRCUITRY - Alien Mix
HYDROGEN
A két Circuitry Maxi CD pár B-oldalas számmal, valamint az egyiken lévő multimédiás anyaggal kiegészülve nemcsak a Hard Wired album egyik ütő számának a lágytól a keményig és erőszakosig tartó többféle feldolgozása, hanem egy kicsit a stíluskísérletezés példája is. Bepótolja azt a vékonyka rést, ami a Millenniumtól a Hard Wireden át a Plasticity-ig keletkezett a zenekar életében. Az Epidemic követi a megszokott FLA-útvonalat, azonban a Hydrogen sokkal gyengébb, már-már szintipoposnak nevezhető. A második CD talán legnagyobb alkotása a Destructive Transformation, ami korábban már használt elemekből építkezik, azonban hangulatában veri az összes többi remixet

Plasticity 1997

Plasticity
Replicant
Plasticity (zero by HaUjobb)
A Plasticity minden nagyobb hírverés nélkül jelent meg. Nem indokolja létrejöttét semmi különösebb jel, viszont rugalmasan illeszkedik a Hard Wired, Circuitry sorhoz. A Plasticity single a szó legszorosabb értelmében egy hatalmas robbanás, nem kíván öncélúan művészieskedő lenni, nem csúsztatja magát semmiféle alantas babérok felé, csupán egy erős és edzett track a Frontline műhelyéből. Meglehetősen különös és szép anyag a Replicant is, azonban nagy kár, hogy ez a lemez csak ennyit tartalmazott, elfért volna még pár hasonló szám ezek mellett.

Flavour of the weak 1998

Corruption
Sado Masochism
Auto Erotic
Colombian Necktie
Evil Playground
Comatose
Life = Leben
Predator
Az a FLA album, ami teljesen kilóg a sorból. Rhys Fulber kiválása után Chris Peterson egy új hangzásvilággal nikkelezte meg az eddigi standard FLA hangszerelést, ami jobban megfelel a 90-es évek vége követelményeinek. Több benne a populáris house-elem, nem annyira sötét, nem annyira erőszakos, nem annyira vad, mint a korábbi albumok, sokkal inkább egy monoton trance-hatás érvényesül, nem a speechek és az effektek halmaza. Kiemelkedő, és az énekhang miatt talán az egyik legfurcsább a Sado Masochism c. szám (mikor először hozzájutottam RealAudio formátumban vagy 30 másodpercéhez, már az is nagyon hatása alá vont...). Szubjektív észrevételem, hogy a FLA ettől az albumtól kezdve egy újfajta szerkesztési elvet használ. Az Implode-nál is hasonló a számok stílus szerinti elrendezése. Ez azt jelenti, hogy az album gerincét képező leghatásosabb szám(ok) a 2. vagy 3. helyen szerepelnek, az utolsó előtti szám pedig általában lassabb, meditatívabb. Ennek megfelelően a Sado Masochism-nak a Prophecy, a Life=Leben-nek a Machine Slave lehetne a folytatása. A FLA rajongói közül egyesek elpártoltak a zenekartól a FLAvour of the weak miatt, mert nem jött be nekik. A legtöbben viszont azzal magyarázták, hogy az album végére "összetákolt" rejtett track idegesíti őket. Ez is a szerkesztési elvet támasztja alá, hisz az Implode-on a Silence Ceremony után szintén van egy jelöletlen felvétel.

Implode 1999

Retribution
Fatalist
Prophecy
Synthetic Forms
Falling
Don't trust anyone
Unknown Dreams
Torched
Machine Slave
Silent Ceremony
Az Implode abból a szempontból jelentős album, hogy a FLA és a side-projektek stílusait megpróbálja benne ötvözni. Amit korábban a FLA-tagok szemére vetettek, mintha megfogadták volna: ebben már együtt van a Delerium letisztultsága, a Cyberaktif alternatív jellege, a Noise Unit kreatív háttérzajai, és a Frontline lendületessége. Már nem politikai témák, hanem magánéleti, enyhén hitvilági és pszichológiai tartalmak keverednek benne. A maxin is megjelent Prophecy az ezredvég és a kilátástalanság érzete által ihletett darab. Az instrumentális számok mind izgalmasak, egyedi paranoid feelinget sugároznak. A FLA az Implode-ot a legsötétebb anyagként reklámozta, ami teljes mértékben igaz is. A Machine Slave borongós refrénjei vagy a Don´t Trust Anyone suttogó figyelmeztetései említésre és meghallgatásra méltóak. A "szerkesztési elvnek" megfelelő Silent Ceremony végén megbúvó rejtett track, ami a Stalker fedőnevet viseli, egyik jó példája ennek.

Epitaph 2001

Haloed
DEAD PLANET
BACKLASH
EPITAPH
EVERYTHING MUST PERISH
CONSCIENCE
DECOY
INSOLENCE
KRANK IT UP
EXISTANCE
bonus track (csak a digipack limitált kiadáson) Aktualitásához nem fér kétség, egy világháború előtt álló világ érzelmi alapozása ez a lemez. Ha a Millennium és az Implode jóslatok lennének, akkor az Epitaph minden bizonnyal a beteljesülés. Egy E-bombával, vegyi- és biofegyverekkel lerombolt bolygó túlélőinek siratóénekei ezek a dalok. Már nem is a kétségbeesésről szólnak, hanem konstatálják az ereményt. Nagyon megkapó a lemez higgadtsága, ami a Tactical idején volt érezhető, minden hang letisztult, nincsenek beszédfoszlányok több irányból, nincsenek törések és alattomos vibrálások. A Decoy belemászik az ember fülébe, a Krank it up felnyomja az adrenalint, az Existance pedig beadja a Váliumot a végén. Szövegileg is rendben van az anyag, vágyakozás, hogy kiléphessünk az Űrbe (travel through the stars - universe so large - no answer here - just fear - and buried dreams = Decoy) Ha ez lenne a Frontline Assembly vége (figyelem! újra egybeírva mint a kezdetekkor!), mint ahogy arra Bill Leeb utalgat is (kerek, lezárt szabályos kör formájában), akkor ez egy tisztességes és méltó befejezése az FLA-műnek. Nagy kár lenne. Ne legyünk telhetetlenek. Simogatja az agyamat az Epitaph-elektronika, miközben mocskos roncsok közt botorkálok a kihalt utcákon. Jön a tél.