Somogyi Ferenc SOMI



Saját honlapjának soraival emlékezzünk Rá:




BEVEZETŐ
A Mřszaki Egyetemi tanulmányaim befejezése után, a Ganz Vagongyárban kezdtem el dolgozni.
A Motorterveszési Osztályon nagyszerř munkatársak körében indult el pályafutásom és ott
is fejeztem be aktív munkásságomat. Igy több mint egy fél évszázadon keresztül a Ganznál
és utódvállalatainál dolgoztam, motorfejlesztés és dízelmotoros vasúti vontatás területen.
Ez az időszak egybeesett -Jendrassik és munkatársainak- a háborús pusztítás következtében
megszakadt sikeres munkáinak folytatásával. Ezt követően egy nagyszabású motorfejlesztési
program indult, amelynek eredményei nyomán tovább folytatódott a Ganz gyár hiressé
vált dízelmotoros vasúti jármřveinek szállítása, a MÁV és a világ számos vasúttársasága részére.

E fél évszázad fejlesztési munkáinak emlékei, -a sikerekkel és problémákkal együtt- meghatározók
voltak életútamon. Lehet, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de úgy érzem, hogy ez
az időszak rendkívüli lehetőségeket biztosított a kor mřszaki szakemberei számára. A jelenlegi
helyzetben hajlamos vagyok azt hinni, hogy a mai fiatal mérnököknek kevés reménye van jelenleg,
hasonló fejlesztési munkákban valő részvételre. Emlékeim és tapasztalataim késztettek arra, hogy
ezeket megosszam azokkal, akik közvetlenül, vagy közvetve még érdeklődnek a hazai
motorfejlesztés története iránt. Bár a motor technika elmúlt évtizedek alatti fejlesztései,
elhomályosítják a korábbi eredményeket, de talán ezek is hozzájárultak a jelenlegi eredmények
megalapozásához.
       

Pályaválasztástól-nyugdíjazásig

Bár kereskedelmi középzépiskolában kezdtem tanulmányaimat, de már érettségi előtt
érdeklődésem a mřszaki dolgok felé irányult. Ez elsősorban annak köszönhető,
hogy bekapcsolódtam a repülőmodellezésbe, amely mint technikai sport, sok oldalú
mřszaki és repülés elméleti ismereteket igényelt. Ez a tevékenység a repülés felé vonzott
és elhatároztam, hogy a Mřszaki Egyetemen folytatom tanulmányaimat. Ehhez le
kellett tennem a különbözeti gimnáziumi érettségit és egy éves gyári mřhelygyakorlat után,
felvettek a Budapesti Mřszaki Egyetem gépészmérnöki karára.
Úgy gondoltam, hogy a repülőmérnöki pályát választom. Az 1950-es évek elején a hadsereg
gyors fejlesztése érdekében az egyetemeken megindult a hadmérnök képzés szervezése
és repülőmérnök szakra csak honvéd kollégiumon keresztül vezetett az út. A nyári szünetben
a kötelező katonai képzés kedvezőtlen tapasztalatai, a szervezetlen kiképzés és fegyelmezési
módok, meggyőztek arról, hogy a katonai pálya nem nekem való. Ezért a szigorlatok utáni
szakosításkor, a vasútmérnöki szakot választottam.
A vasútmérnöki szakon a szaktárgyak, a vasuti tudományokon túlmenően, jó általános mérnök
képzést és belsőégésř motorokkal kapcsolatos ismereteket is biztosítottak. Úgy gondoltam,
hogy az egyetem elvégzése után a MÁV-nál fogok dolgozni. Életem azonban másképpen
alakult. Akkor még nem volt szabad munkahely választás, hanem a végszigorlat után az
egyetem irányította a fiatal mérnököket, az új munkaerőt igénylő vállalatokhoz. Így kerültem
1952-ben a Ganz Vagon és Gépgyár Motorszerkesztési Osztályára.

KÉPEK
A képeket folyóiratokból vettem, vagy Tóth József barátunktól kaptam, ill. saját felvételek.





A zárttéri modellversenyek szorgalmas látogatója volt.





Marika foltvarrás kiállításain is találkozhattunk Vele.


A kortárs modellezőkkel is kapcsolatban volt.


Nyugodjék békében!