Gyilkostó (Lacu Rosu)

"Nagyobbszeru tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben."

( Orbán Balázs : A Székelyföld leírása. II. 1869. 111).

Gyilkostó (Lacu Rosu) Románia egyik legszebb klimatikus üdüloje. Gyilkostó település, a hegyvidéki üdülotelep a Békás-patak völgyében, a 12C muút mentén hosszan elnyúlva terül el, Gyergyószentmiklós tartozéktelepülése. Gyergyószentmiklós és Gyilkostó távolsága 29 km, Békás város (Bicaz) 33, Karácsonko ( Piatra Neamt ) 59 km-re fekszik. Az üdülotelep kiépülése 1926-tól vált eroteljesebbé. A tó körül több villa épült. Lakossága 1992-ben 102 fo volt, melybol 81 román és 21 magyar.

A hegyvidéki üdülotelep nevezetessége a Gyilkos-tó , Románia egyik legszebb tava, Székelyföld egyik legismertebb és leglátogatottabb természeti ritkasága, torlasztava. A tó egyedisége a víz alá került fenyoerdo maradványa. Jelentoségét növeli, hogy közelben látható a másik természeti ritkaság és nevezetesség, a Békás-szoros .

A Gyilkos-tó rövid leírása

A Gyilkos-tó a Nagyhagymás-hegycsoport szerves része: a Kis-Cohárd (1352 m) és a Nagy-Cohárd (1507 m) valamint a Gyilkosko (1381 m illetve 1406 m) között terül el. Jellemzo, hogy a mészko-rétegösszlet ÉK-i irányban megdolt, így a hegycsúcsok DNY-i oldalai meredekebbek. A Gyilkos-tó nevet Orbán Balázs használta eloször, 1864-ben. Ezt megelozoen Benko Károly (1853. 33) a Veress nevu tavat említi, amely pisztrángokkal bovelkedik.

A Gyilkos-tó keletkezése, kialakulása

1837-ben (amely rendkívül csapadékos év volt) a keletre emelkedo Gyilkosko (1401 m) oldalából az agyagos lejtotörmelék kelloen megázva hegyomlásként zúdult alá és elgátolta a Békás-patak vizét, amelynek fo táplálói a Veresko, a Hagymás, Likas és a Cohárd (vagy Nagy-Cohárd ) patakok voltak. Tehát nedves lejtomozgás következtében alakult ki a földtani-földrajzi irodalomban ismeretes természetes elgátolású tó vagy torlasztó . Mások a tó keletkezését az 1838. január 11.-i földrengéssel hozzák kapcsolatba. A hegyomlás után megindult a mészkoréteg aprózódása, mely nagy mennyiségu agyaggal keveredett. Ennek vízzáró hatásaként rövidesen megszunt a folyóvíz szivárgása és így fokozatosan kialakult a torlasztó. Régi neve Veres-tó (románul Lacu Rosu). Az egykori völgyet borító fenyoerdo maradványai, megkövesedett rönkjei, csonkjai még ma is kiállnak a tó vizébol. A vasoxidos, meszes víz konzerválta a fák csonkjait. A tó felülete szép idoben visszatükrözi a partok vörös mészkoszikláit. A torlasztó véglegesen 1838 nyarára alakult ki. Ekkor vízállása magasabb volt és kb. 1 km-rel hosszabban felnyúlt a Hagymás-patak völgyébe. A hagyomány szerint a "gyilkos" elnevezés onnan ered, hogy a katasztrófa idején pásztorok legeltették juhaikat a lejtokön, amikor hirtelen elnyelte oket a föld. Más vélekedés szerint a fenyoerdot "gyilkolta meg" és "ma a vízbol kimeredezo csonkok, mint valamely székely község elhagyott temetojének koradó kopjafái figyelmeztetik a vándort a mulandóságra - memento mori!" (L. Gyárfás Gyozo, 1910. 66). Ugyancsak népi hagyomány szerint egyik télen a tó jege beszakadt, és az átkelok belehaltak állataikkal együtt. Esozéskor a beömlo patakok sárgás-vörösre festik a tó vizét és tetemes mennyiségu hordalékot szállítanak a tóba. Többen a vörös színu mészko-rétegektol származtatják a Veres-tó nevet. A Kis-Cohárd hegység tömegének tükrözodése a tó vizében számos festot ihletett alkotásra.

A torlasztó méretei (1955. évi adatok, A. Nastase, I. Pisota mérései): Tengerszint feletti magassága 983 m, kerülete 3090 m, felülete 12,6 hektár, víztömege 680.000 köbméter, közepes mélysége 5,4 méter, legnagyobb mélysége 10,5 méter (a kifolyás közelében, felesleges vizét a Békás-patak vezeti le), hosszanti tengelye 1 km, kis tengelye (nyugati ág) 442 méter, átlagos szélessége 100 méter, feltöltött területe 126.720 négyzetméter, 10.000 négyzetméternyi felületet növényzet borít. A tó feltöltodése, lassú, de folyamatos. I. Bojoi (1967) számításai szerint 130 év alatt 480.000 köbméter hordalék rakódott le a tóban, ami a tó tömegének mintegy 40%-os csökkenését eredményezte. A Hagymás és a Veresko patakának völgyében épített gátak (1960-ban illetve 1962-ben épültek) szerepe a felszíni vizek szállította hordalékok felfogása, leülepítése. Nagyobb esozésekkor így is a Veresko-patak vasokkeres hordaléka rozsdás-vörösre színezi a tó vizét. Nyáron a tó vize felmelegszik 22 C°-ra, télen jégpáncél borítja. A tó foága 1890-ben közel 1300 m volt, napjainkban alig 950 m. Petre Gâstescu limnológus számításai szerint kb. 2080-ra várható a Gyilkos-tó teljes feltöltodése. A tóban a tavi pisztráng (népiesen pér) és sebes pisztráng és a rákok sokasága él. A Gyilkos-tó L-alakú (a rövidebb rész a Cohárd-patak völgyébe nyúlik). A Likas-patak völgyében pisztráng-tenyészet van. A Gyilkostóhoz vezeto utat 1912-ben kezdték építeni a Békény lokán felfelé.

A Gyilkos-tó közvetlen területe és vidéke kellemes mikroklímájú terület, kedvezo az idegkimerültség, álmatlanság vagy betegség utáni lábadozás esetében. Az átlagos évi középhomérséklet 8 C° körül van. Legmelegebb hónap a július és az augusztus. A napfürdozés a szervezet gyors felépülésének természetes forrása. A gyenge szélmozgások, a tiszta levego, a vízfolyások és kisebb-nagyobb vízesések magas szinten biztosítják a sportot, üdülést-pihenést kedvelok igényei kielégítését. Aki tehát megújuló egészségre vágyik, akár felüdülni, felfrissülni kíván, látogasson el Gyilkostóra és a Békási-szorosba! A századfordulótól kezdodoen éppen a gyógyüdülés igénye pezsdítette fel a "Székely Svájc" e szegletének idegenforgalmát.