A nevem Gallai Irén. Gyerekkoromban (37 éve) hosszas könyörgés után kaptam a szüleimtől egy kis törpe uszkárt. Mondhatom akkor váltam elkötelezett "uszkárossá". Züzüke 16 és fél évig volt velünk.

1988-ban hozzánk került egy barna óriás uszkár, Jenny, majd hat évre rá vettünk egy szintén barna óriás uszkár fiút, Alit. Jennykénk 2005. novemberében 17 és fél, Ali 14 évesen 2007. szeptemberében eltávoztak, legnagyobb szomorúságunkra.

Azt tudtuk, hogy lesz kutyánk, azt is, hogy óriás uszkárunk lesz és némileg azt is tudtuk, hogy 2008. tavaszán szeretnénk. Rengeteg időnk szabadult fel. Kimentünk kiállításokra, böngésztem a neten.
November közepén kimentem Bécs közelébe a Gryffindor tenyészetet megnézni, és ott találkoztam Jeremiással, hét hónapos volt és csoda édes, első látásra imádtam. Így aztán aznap haza is hoztam. Reggel, mikor elindultam, valóban nem hittem, hogy még aznap újra kutyám lesz. Hazaúton, telefonon mindenkinek újságoltam, hogy van új kutyánk, erre az volt a válasz, hogy tudtuk, hogy nem jössz haza kutya nélkül!

Jeremiás 2007. március 20-án született, szürke (ezüst) óriás uszkár. Igen kiegyensúlyozott, jó felépítésű és idegrendszerű kutya. Mindene a játék, még séta közben a pillangókkal is játszana, de tud nagyon komolyan dolgozni is, ha az a feladat. Mindenki kedvence lett a családban és a barátaink között is. Mindenkit le tud venni a lábáról, kedvességével, játékosságával és nyugodtságával. Szerintem, van egy különleges jó kisugárzása, amire csak egy kifejezést találtam: egy szóval... Jeremiás...!