A Túlsó Part

Mazochizmus… élmények, érzések, érzelmek sokaságát jelenti számomra.

Fájdalom, gyönyör, élvezet, lebegés, izgalom, félelem, nyugalom, megsemmisülés, szenvedés, küzdelem, szenvedély, vágy, kín, boldogság.

Kellemes izgalom tölt el, ahogy lehajolok eléd és megfogom a széket, meghallom a vesszõ suhogását, félelemtõl vegyes izgalom járja át a lelkem és testem, pedig még csak a levegõben próbálod, vajon jó vesszõt választottál e mára.

Tudom mi vár rám, várom a következõ suhintást, és az nem késlekedik, azonnalés nagy erõvel beleharap a húsomba, az izgalom helyét átveszi a fájdalom, minden idegszálam tiltakozik és minden akaratom szükséges, hogy ott maradjak, hogy ne kapjam oda kezem. Küzdök a fájdalom és küzdök magam ellen.

Érkeznek az újabb és újabb csapások, már elviselhetetlenül fáj, már úgy érzem nem bírom tovább, egyszerre kérnélek, hogy hagyd abba, és hogy folytasd, kérlek!

Számolok, 12 körül tartunk, már az egész testem remeg a fájdalom hullámaitól, hideg borzongás fut végig a testemen, átadom magam a fájdalomnak, nem küzdök tovább, megszûnik körülöttem minden, már nem hallom a vesszõ suhogó, édes hangját.

Számolok tovább (örök rejtély, hogy hogyan), 20 körül járunk, feloldódom a fájdalomban, és megérkezem a Túlsó Partra!

Még számolok, bár már megsemmisültem, már nem létezem, már nem csak a környezetem nem érzékelem, már én sem vagyok, lebegek.

50, nem számolok tovább, de még mindig jéghideg, gyönyörrel teli borzongás járja át meggyötört testem.

Remegek, az egész testem rázza az élvezet.

Még lebegek nyugalom van, csend…

Teljes béke van itt bent a lelkemben, és lassan a testemben is.
Mosolyogva érkezem vissza.

Köszönöm Uram.

Szenvedéllyel vágyom a szenvedés általi gyönyörre, vágyom arra, hogy feloldódjam a fájdalomban, hogy megsemmisüljek, hogy megszûnjek én lenni, hogy elérjem az általam eddig ismert legtökéletesebb boldogságot.

S küzdelmet folytatok magammal, hogy elfogadjam ezeket a vágyakat.
Elfejteni, kitörölni, elfojtani ezt nem lehet, próbáltam.

 

Választottam.
Inkább megadom magam, átadom magam a kín édes élvezetének, feloldódom, és mosolygok a világra.

rablány
rablany@freemail.hu