Van-e értelme az S/m és a D/s irányzatok éles elkülönítésének?

Nézetem szerint határozottan igen. S/m és a D/s teljességgel két különbözö dolog. Az alapvetö kérdés nem az, hogy szerepel-e fájdalom benne, hanem az, hogy pontosan milyen szerepet tölt be.

S/m: egyenrangú helyzet két ember között, akik közül az egyik szeret fájdalmat okozni, (általában az ezzel együtt járó adrenalinmámor miatt), a másik szeret fájdalmat kapni (általában az ezzel járó endorfinmámor miatt, kb. úgy, mint az élsportolók, akikröl ugye tudjuk, hogy teljesítményük, vagyis kínjaik csúcsán majdnemhogy élvezetes transzba esnek, lásd még azokat, akik kocogás-függök lettek).

Nincs Úr és nincs szolga, a „fájdalomszerzés“ közös megegyezés alapján jön létre, és mind a két félnek módja van rá, hogy menekülöszó segítségével bármikor leállítsa a folyamatot, ami minden további nélkül meg is történik, ha úgy hozza a helyzet. A fájdalomszerzés célja a felek kölcsönös és azonnali kielégülése, nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy a fájdalom a bottom számára kellemes módon áramoljon. A „helytelen“ fájdalomokozás (a korbács nem kívánt visszacsapódása, az úgynevezett wrapping vagy egy lecsúszó csipesz) azonnali mínuszpont a Top számláján, ezért övezi olyan nagy tisztelet az S/m-közösségekben a „jó Topot“, míg az ilyen közösségek szerint a bottom „teljesítménye“ leginkább a Top ügyességén múlik.

D/s: alapjaiban nem egyenjogú (de egyenértékü!) helyzet két olyan ember között, akik közül az egyik szeret uralkodni, a másik pedig szereti ha uralkodnak fölötte. Itt a testi élvezet szellemi kerülõúton érkezik meg, a szexuális izgalom sokkal inkább a fejben keletkezik, mintsem egy tisztán testi folyamat része lenne. Ha elõfordul fájdalomszerzés, az eszmei dolog, például büntetés, vagy az, ha a sub a Dom kedvéért ELTÛR valamilyen fájdalmat. Ha erre a fájdalomra a sub mégis felizgul, akkor nem direkt a testi érzéstõl, hanem valamilyen lelkitõl –a sub nem a fájdalmat élvezi, hanem a behódolás vele járó érzését, emiatt nem is kell, hogy „kellemes“ fájdalom legyen ez. A menekülõszó használata gyakran problémás, mert sok sub alapvetöen nem szereti használni varázsszavát, mert úgy érzi, ezzel illetlen módon lázadna a Dom akarata ellen. A Dom tehát nem bízhatja magát korlátlanul rá erre a védõhálóra, nem úgy mint egy Top, aki biztos lehet benne, hogy a bottom kimondja a menekülõszót, ha kell, mert nem fékezi semmilyen behódoló magatartás. A D/s helyzet közvetlen célja a hatalom-kiszolgáltatottság atmoszférájának a megteremtése, amely sok esetben nem (csak) közvetlenül akkor és ott hat ki a résztvevõk érzelmi és érzéki világára. A Domok és a subok nem (csak) az adott helyzetben izgulnak fel vagy van orgazmusuk. Az izgalom és az orgazmus mindkét résztvevõ számára jöhet rögtön, és/vagy késõbb. Az adott helyzetben a kívánt atmoszféra megteremtése-kiélvezése az elsõdleges cél, nem annak rögtöni kiélvezése.

Szerintem ez a két világ nagyon is messze van egymástól, így a bdsm kifejezés is csalóka, és a párkeresésben haszontalan, vagy akár káros is lehet.

Mert mi is történik, ha egy Top és egy sub összejönnek?

Mit kínál a Top?
-olyan egyejogú helyzeteket, amelyekben a partner azonnal szólhat, ha nem tetszik neki valami, vagy csak egyszerûen most nincs kedve hozzá. Ezzel a sub mitsem tud kezdeni, mert számára partnere minden kívánsága parancs, és neki minden vágya ezeket teljesíteni.
-sok tudást és tapasztalatot a „kellemes fájdalom“ témájában, amivel a sub megint nem tud kezdeni semmit, mert õnem élvezni akarja a fájdalmakat, hanem büntetésbõl vagy Urának szánt ajándékként elszenvedni õket, amitõl is a sub beindul.

Mit vár a Top?
-olyan embert, aki szeret elmerülni a fájdalomban, akinek az élvezete az arcára van írva. Egy Topot zavarja a sub boldogan szenvedõ arckifejezése, pedig az annyira szeret Uráért SZENVEDNI.
-olyan embert, aki világosan megmondja, ha nem tetszik neki valami, és idejekorán kimondja a menekülõszót. Egy SM helyzetben a Top teljes lelki nyugalommal játszogat tovább partnerével, csak a menekülõszó hallatára hagyja abba, ami már rég késõszegény kis subnak, aki szolgálatkész igyekezetében addig hallgatott, míg majd el nem ájult, és aki esetleg sírós gyûlölettel támad a Topra, mert az „elhanyagolta kötelezettségét, hogy vigyáz rá“, mármint a subra, valamint azért is gyûlöli, mert „érzéketlen, fatuskó“ stílusával úgy meggyötörte szegény subot, hogy az kénytelen volt „engedetlen, lázadó“ lenni, kimondani a menekülõszót, és ezzel átvenni a helyzet fölötti irányítást (minden sub rémálma). Szegény Top, mikor mindeme vádat meghallja, olyan bután tud nézni a subra, mint borjú az újkapura, mert nem érti a lelkem – hiszen Õ mindent úgy csinált, ahogy kellett!

Mit kínál a sub?
-határtalan szolgálatkészséget, azt, hogy örömmel teljesíti Ura minden kívánságát, ha lehet még azelõtt, hogy az kimondta volna azokat, áldozatkészséget – olyasmiket, amikkel a Top mit sem tud kezdeni, hiszen õt nem izgatja fel az, ha kiszolgálják.

És mit vár a sub?
-olyan Urat, aki gondoskodik róla az adott helyzetben, teljes felelõsséget vállal érte. A Top ezt teljesíthetetlen, nyûgös követelésnek tartja, óriási arcátlanságnak. Ha Top és sub egy ideig együtt maradnak, a Top majdnem mindig arról panaszkodik, hogy minden erejét « kiszipolyozza » egy « felelõtlen, gyermekes lény ».

És milyen katasztrófák fenyegetnek, ha Dom és bottom találkoznak?

Mit kínál a Dom?
-felelõsséget vállal partnerért, kész rá, hogy partnerét akár magától a partner saját személyétõl is megvédi, nehogy a partner az õkedvéért túl sokat bevállaljon. Ezekre a dolgokra a bottomnak azonban nincs szüksége, hiszen õ a játék minden pillanatában saját magáért felelõs, menekülõszavát bármikor kimondhatja, és ki is mondja, neki nem kell senki, aki vigyáz rá.

Mit vár a Dom?
-olyan embert, aki hagyja magát általa vezetni, legjobb, ha vak bizalommal. A bottom állandó ügyelése saját magára a Dom szemében nem más, mint bizalmatlanság, rosszabb esetben lázadás, amit esetleg meg is büntet – aztán csodálkozik, ha a bottom felháborodottan faképnél hagyja.

Mit kínál a bottom?
-önállóságot, amivel a partnert tehermentesíti, hiszen annak nem kell még rá is vigyáznia.
- azt a képességet és készséget, hogy a fájdalmat nyitottan szívja fel magába és élvezi – amin a Dom csak dühöng, hiszen õ éppen büntetni akart, és nem élvezetet okozni!

Mit vár a bottom?
-olyan partnert, aki azon fáradozik, és aki azt élvezi, hogy neki kellemes módon okozzon fájdalmat. Amiröl a Domnak az a véleménye, hogy a bottom bedilizett, csak nem fog Õfáradozni a bottom élvezetéért, ki hallott már ilyet? Végülis itt az Õ, a Dom szórakozásáról van szó (persze a partneréröl is, de csak azon a kerülõúton, hogy õt szolgálja, és azt élvezi)!

Természetesen a legtöbb esetben a két forma keveredéséröl van szó, pl. nálam is, én körülbelül 10% mazó vagyok és 90% sub. Mi ezt úgy ültetjük át a gyakorlatba, hogy a kellemes fájdalmat jutalomként kapom, vagy ha Uramnak kedve támad élvezetet okozni nekem. Esetleg meditációs célból is jó, a kellemes fájdalom közben jobban el tudok gondolkodni rabnõ mivoltomon, és ez pozitívan hat ki szolgálataim minöségére.

masikjokislany
jokislany@web.de
(megjelent az Index BDSM fogságában fórumábaní/ay, 2004.08.31., 8221 sz. hozzászólás)