BDSM – szabadság és/vagy szerelem?

A címbeli szabadság (liberty, liberté) utalás Donatien Alphonse Francois Sade márki fejtegetéseire, aki „libertinus” szerelemnek nevezte a szado-mazo szeánszokat.

Sade márki mennyiségi többletet látott a szado-mazo játékban a gyengéd erotikához képest. Elmélete szerint a nő, minél erősebb a neki okozott ingerület, annál jobban élvez. Ha a kínzással, veréssel okozott fájdalom erősebben ingerli, mint az erogén zónáinak a gyengéd simogatása, csókolgatása, akkor a kínzástól jobban élvez.

Selye János, a stressz-mechanizmus felfedezője részben igazolta Sade márki elméletét. A stressz a szervezet felajzott állapota, amit egyaránt kiválthat életveszély, munkateher, vagy a szeretkezés. A szeretkezés a pozitív, az ember testét-lelkét regeneráló stressz iskolapéldája.

Okozhat-e pozitív stresszt a BDSM? Aki próbálta már és vissza is tért hozzá, annak a válasz egyértelmű igen. Az igazi kérdés az, mikor és miben találkozik a BDSM a tőle minőségében különböző gyengéd erotikus ingerlés kiváltotta gyönyörrel?

A BDSM szeánsz önmagában is kiválthat szexuális kielégülést, mindenféle rákövetkező vagy köztes nemi aktus nélkül. Az elélvezés lehet testi is, de a testnedvek eregetése nem kötelező – még férfiaknak sem. A kielégülést az ember érzi, az igazi partner is akarja érzékelni, de ő sem diagnosztizálni.

A „tiszta” BDSM a szexuális kapcsolatok minden lényeges tulajdonságával rendelkezik. Mindenekelőtt partnerválasztás is. Ha az emberi szexualitáshoz „hobbitevékenységként” csak annyi köze lenne, mint a dominónak, akkor pl. a titkárnőmtől az engem meglátogató (uniszex) biztosítási ügynökön át a plázában lófráló feszes gatyás srácig mindenkit elfenekelnék, aki hajlandó nekem odatartani a hátsófelét. Legtöbbször viszont a BDSM partnert is megválogatja az ember, nemcsak az általa kívánt testmozgás kivitelezése a lényeg egy próbababán. (Promiszkuitás természetesen itt is lehetséges.)

A BDSM és a „normális” szex elválasztható, így természetesen lehet egyidejűleg BDSM partnerem és „normális” partnerkapcsolatom. Ez ugyanúgy kockázatos szexuális érzelmekben és emberileg, mint a rendszeres félrekefélés (nem a „lebukásra” gondolok). Kérdés, hogyan viseli el a „normális” partnerem a számára „abnormális” vágyaimat – azt a legnehezebb elhitetni vele, hogy ez csontmentesen elválasztható a „normális” szexuális vonzalmaimtól. Kérdés, hogy BDSM partnerem elfogadja-e, hogy csak „arra” jó, és van másik partnerem, akit – egyetlen vágyamat kivéve – teljes értékű páromnak tekintek. Kérdés, hogyan tudom teljes értékű partnernek elfogadni azt, aki „csak” BDSM vágyaimat nem tudja kielégíteni, esetleg nem is érti meg a létezésüket. Kérdés, hogyan állok meg érzelmeimben a „csak”-nál azzal szemben, aki megteszi nekem ezt a szívességet. Kérdés, szeretek-e aknamezőn sétálni nap mint nap, és ettől leszek-e szabad ember.

És hova tegyem a BDSM praktikákat, ha nem választom el azt a szeretkezéstől? Úgy gondolom, először is : hova tegyük konkrétan mi ketten? Személyes hozzáállásunkba tartozik az is, hogyha BDSM-re és szeretkezésre egyaránt vágyunk, melyik játékelemet hova szeretnénk tenni. Az összhang megtalálása ebben ugyanúgy szükséges, mint a BDSM-ben és a szeretkezésben külön-külön. Az igazán jól sikerült együttlét persze a legtöbbször nem agyonszabdalt jelenetsor, amiben egy szex-GPS-el tájékozódunk, hogy most melyik fázisnál is tartunk, hanem többé-kevésbé egyívű szimfónia. A BDSM és a szeretkezés kombinációs lehetőségeit inkább határesetekként említem, amelyek között a páros játék végtelen variációi állnak össze.

A BDSM lehet előjáték, amely a tőle felajzott pár szeretkezésébe torkollik. Ez a forgatókönyv lehet a megkínz(at)ásé és a megvigasztalásé is, akár egy felvonásközi szünettel, ahol a pár a „büfében” összemelegedik a randevúra. Tiszta szerkesztés – csak szét ne hasadjon! A színdarab szereplői mindkét szerepükben ugyanazok, együttlétüket akkor élhetik át őszinte önfeledtséggel, ha ez át is jön a váltott maszkokon.

A BDSM elemek beépítése a szeretkezésbe, bevallom, izgató variáció. Jó érzelmi-testi összhangot és ügyességet kíván. A vonzó testet átölelni és fenyítéshez-kínzáshoz lefogni nem kifejezetten ugyanaz a mozdulat és testhelyzet. Az ügyesség mellett sokat számíthat az ötletesség (fekvő testhelyzetben pl. az alul lévő nő keblei, vagy a felül lévő partner feneke jól kezelésbe vehető). Beszélhetünk itt arról az igen ismert esetről is, amikor a játék témája a kikötözés, ez nyilvánvalóan összepasszintható a szeretkezéssel.

A legfontosabb a szeretkezéssel összefonódó BDSM-ben, hogy hibátlanul gyönyört okozzon, ne vágja tönkre a szeretkezés mámorát. Ha valahol fontos a sub testének, (BDSM-)erogén zónáinak térképe, hát itt fontos. Ugyanúgy, mint a partner érzékeny, fogékony testtájainak ismerete a BDSM nélküli szeretkezésben.

Megérdemel egy-két külön szót, ha az erotikus játék csúcspontközelben csap át BDSM stílusba (pl. a domináns fél kéjmámorában kezdi el lovaglópálcával verni partnerét). Még szebb, még izgatóbb, még kockázatosabb. Az önuralom szükséges minimumát biztosítani az önfeledt, egymásba szédült vágta közben – ehhez erős akarat vagy jó begyakorlottság kívántatik.

Végül a varázskérdés : mennyire építhető BDSM kapcsolatra igazi szerelem? Nem a BDSM kiváltotta orgazmus erősségéről és a ragyogó partnerhez ragaszkodásról beszélek, hanem a két ember életének minden szálát tartósan összeszövő érzésről. Megítélésem szerint a válasz többkimeneteles, és egyik lehetőség sem értékesebb a másiknál, csak a következményeik lesznek nagyon eltérőek.

A BDSM lehet egy alapvetően szexuális kapcsolat (akár fő) része. Tipikus az öntudatos szingli párkapcsolata, aki azt szakmájától, baráti körétől, egész életvitelétől többé-kevésbé függetlenül „műveli”. A partnerek életéről „leválasztott” párkapcsolat akár szenvedélyes, hű, tartós szerelem is lehet. Igazi korlátja az, mennyire vállalják fel szerelmüket a  partnerek a saját életükben, és mennyire fontos számukra a szerelem, a partnerkapcsolat ápolása – nem is a függetlenségükkel, hanem életük más lényeges területeivel szemben. A szerelmes érzelmek fontossága egy házasságban is felmerülhet, de a más életszféráinktól elhatárolt partnerkapcsolatban válaszolni is kell rá. A párkapcsolat (jellegének) be nem vállalása, „diszkrét” kezelése igen elfogadható lehet annak, aki a BDSM bevállalását tartja rizikósnak – kérdés, hogyan fogadja ezt a partnere.

Végül is, miért ne lehetne a BDSM kapcsolatból szerelem, házasság, beteljesülés minden értelemben? Lehet, ha a szerelmesek együtt érezve helyezik el egymáshoz vonzódásuk magját életükben. A szingli nyugodtan elsumákolhatja élete egyéb viszonyaiban BDSM kapcsolatát, a szeretői státuszra „behatárolt” érzést is el lehet hazudni, keretek közé lehet szorítani egy közös döntéssel így alakított párkapcsolatban. A szerelmespár hazudni is csak szívből együtt hazudhat, máskülönben sebet kap a szerelem.

A szerelem másik nagy kérdése, mennyire hazudhatnak a BDSM-vágyak kérdésében egymásnak a szerelmesek. Nem a beállítottság elhazudására gondolok, hanem arra, hogyan teszik elfogadhatóvá abból azt, amit imádottjuk nehezen fogad el.
Az imádott maga is elkezdheti a maszkírozást azzal, amit Stendhal „kristályosodásnak” nevez: nem olyannak szereti párját, amilyen valójában, hanem minden leleményét felhasználva ráfesti álmai hercegének/királykisasszonyának vonásait, és kitartóan meg akarja győzni mindkettőjüket arról, hogy ez az igazi énje. („Te valójában egy erős és gyengéd férfi vagy, csak nehéz életed/gyerekkorod/szüleid tettek durvává, de mellettem majd előjön belőled a jó éned.”)

Sokan cselekednek azon az alapon, hogy a tartós párkapcsolat kompromisszumokon alapul, hogy szerelméért az embernek áldozatot kell hoznia. A kompromisszumok skálája széles, és hogy hol áll meg a megegyezés mutatója, az a két ember hatalmi játszmájától is függ (ez minden párkapcsolatban, nemcsak a D/s-ben művelt játék). A kompromisszum, „arányosságától” függetlenül, teljesen elfogadható lehet akkor, ha a megvalósítás módjára vonatkozik (ez „tiszta” BDSM-kapcsolatra is áll, pl. kölcsönösen elfogadható eszközök).

A kompromisszum felmorzsolhatja a szerelmes érzést, ha a szerelmespár életének lényeges elemeibe „pancsol bele” (pl. önmegtartóztatás, mert másokkal – gyerekkel, anyóssal – él együtt a pár). Az áldozathozatal is, ha viszonzatlan veszteségnek élik meg. („Én csak szolgálni akarom, a rendszeres verést csak azért tűröm el, hogy el ne hagyjon, de Ő nem értékeli, mit szenvedek el őérte.”) A szerelmet szolgáló áldozathozatal olyan édes annak, aki szívből teszi meg, mint a sub számára Domját szolgálni.

A kompromisszum sajátos és igen színes formája, ha az egyik partner a BDSM kapcsolatot leginkább egy szerepjátékba „csomagolva” tudja elfogadni szerelmétől. A közismert felállásokon (pl. tanító-tanítvány) kívül számos színjátékot „írhatnak meg” és játszhatnak el (például saját megélt tapasztalatom : a közös kedvenc sportunkat irgalmatlan, tengerészgyalogos maximalizmussal művelő tréner edzései összecsuklásig). A szerepjáték nagy súlya a BDSM-el kombinált szerelemben igen élvezetes gerincút lehet két szakadék között. Az egyik szakadék, ha a szerepbe feledkezés elnyomja a szerelmet (az előző példán illusztrálva : egy hasonló beállítottságú barlangász ismerősöm végül a barlangot választotta a szerelme helyett). A másik szakadék a felvett szerep félreértelmezése : a szerepjáték nem „nemesít” (a könyörtelen tréner nem „emberségesebb” annál, aki egyszerűen csak el akarja fenekelni kedvesét), és a szerepjáték nem csereszabatos pótszer (aki elfenekelésre vágyik, azt aligha elégíti ki ehelyett egy harmadfokú kommandós menetgyakorlat).

Kifizetődő-e az őszinteség egymás között és a szerelmemet, a vágyait elfogadni olyannak, amilyenek valójában? Ez a legszebb szerelmes összhang, ha az út hozzá nem töri össze a szerelmet. Az őszinteség „idő előtt” felfedheti, ha a két ember igazi vágyai elmennek egymás mellett, bár ez előbb-utóbb úgyis kiderül, és ha egy rövid viszonyt meg is élnek, a szerelem összetörik, de legalábbis hazugságokba torzul. Az őszinteség akkor hangol össze, ha a vágyak kielégítésének találkozó útjait keressük őszinte szenvedéllyel és kitartással.

A BDSM olyan szabadság művelőinek, amelyért nem kell feláldozni a szerelmet. A BDSM felvállalását (ma még) meg kell oldani, a szerelemben is, saját személyes utunkon. Lehet két életünk is – egy BDSM, egy vanilla – ha magunkban és partnereinkben össze tudjuk azt békíteni.

És én? Szabadság, szerelem – e kettő együtt kell nekem!