Csótány és csótányirtó

A levelet szó szerint idézem, hisz a maga nemes egyszerűségében is megindít az emberben valamit. Olyasmi érzés ez, mint mikor csótányt látva az ember késztetést érez annak eltiprására.

Íme a levél, hozzám érkezett

„Szia!
Erősen sub lányt keresek, akinek örömet okoz, ha szolgálhat egy határozott urat.
Szexuális kiszolgáláson túl cselédmunkát is végezned kell.
Bp-től 10 km-re családi házban lakom.
Havi 2-3 alkalommal lenne szükség rád.„

Hát ez igazán megtisztelő. Magáról természetesen nem árul el semmit, nem is ígér semmit.

Hát ez igazán megtisztelő. Magáról természetesen nem árul el semmit, nem is ígér semmit.

Elképzeltem magát a kapcsolatot. Havonta kétszer elutaznék ehhez a lényhez. Böfögve, lottyadt alsógatyában, meg pamuttrikóban fogadna, sörszagú, áporodott lehelete gyönyörrel töltene el. Szinte érzem a gyomromban az izgalmas remegést, ahogy felporszívózom a kopott kanapé körül a szotyihéjat, kiürítem a bűzlő hamutartókat. Ajkamat apró, kéjes nyögések hagynák el, ahogy összeszedem a gombóccá gyűrt, fura állagú, sajtillatú zoknikat. Látom, ahogy az én drágám eközben vértolulásos arccal néz, lába közét kéjesen vakarja, sárga fogaival igyekszik bíztatóan rám vigyorogni.

S végül a sok órai munka elnyerné jutalmát, az én uram a hálószobába parancsolna, meggyújtana unottan egy cigarettát, hármat ráverne a hátsómra piszkos körmű kezeivel, majd engedélyezné, hogy kielégítsem.

Végül utamra engedne, nem is köszönne, mert kezdődik a meccs.

Hát igen! Ő aztán tudja, mi kell a nőnek!

Egy ideig gondolkodtam azon, hogy írok neki pár sort a BDSM-ről, az emberi kapcsolatokról, de aztán rájöttem, hogy ilyen feneketlen mélységből és feketeségből lehetetlen felhúzni valakit.

Lemondóan legyintettem, és elhoztam őt ide, az állatkertbe.

kissub