Az első lépések

Mi a fene is ez a szado-mazo? Meg miért villantanak itt azzal a nagytudásúak, hogy BDSM-nek nevezik? Na nem, mintha közöm lenne hozzá, de… olvassunk csak tovább.

Olvasgattál. Valami rezdült benned. Elszörnyedtél. Na nem, ezt tényleg nem. Pár nap/hét múlva megint óvatosan elkalandoztál „azokon” az oldalakon. Egyre több minden rezdül. Gondolkodsz. Óvatosan, lázasan, elborzadva, felvillanyozva, önmagaddal vitatkozva. Kell ez nekem? Nem kell?

Aztán veszel egy nagy levegőt. Vágjunk bele! De hogyan?

Olvasgass tovább!
A figyelmeztetéseket nem árt komolyan venni. A kudarcokból érdemes tanulni. Persze, ne higgy el mindent, de ezt magadtól is tudod, hiszen felnőtt ember vagy, szilárd értékítélettel. Ha mégsem, felejtsd el az egészet.

Ha nem vagy felnőtt ember, akkor korán lenne még ebbe beleugrani. Hagyd kibontakozni az álmaid, ráérsz. Igaz, hogy tizenévesen még nagyon nyitott és nagyon lelkes vagy, de hidd el, könnyebb is téged még ebben a korban kihasználni. Sajnos nagyon sokan lesnek prédára a neten, és minél fiatalabb és tapasztalatlanabb vagy, annál könnyebb áldozattá válni. Ráadásul amíg még kialakulatlanabb a személyiséged, sokféle út áll előtted, ne kötelezd el magad túl korán egyik vagy másik mellett.

A kialakulatlan személyiség, a szilárd értékítélet hiánya persze felnőttkorban is gond lehet, akkor is célszerűbb nem beleugrani ebbe az egészbe. Semmilyen nagy kaland nem ér meg annyit, hogy áldozattá válj, hogy kihasználjanak, jobb a biztonság. A nagy vakításokat meg ne hidd el arról, hogy „élni kell, ne várj, élj a mának, ugorj fejest az élet sűrűjébe, ugyan, mit veszíthetsz?”. Sok mindent. Az élet pedig nem az, amit mások előírnak neked, hanem az, amit te szeretnél.

De hát én szeretnék lenni a domináns fél, miért válnék áldozattá?
Például azért, mert nem tudod mire vállalkozol, kudarcok érhetnek, és nagyot csalódhatsz önmagadban. Olvasgass csak, és gondold végig, hogy a hatalom öröme mellett tudod-e vállalni a felelősséget. Tudsz-e elég kreatív, gondoskodó és együttérző lenni ahhoz, hogy teljes lelki-testi örömöt szerezzél a partnerednek, aki rád bízta magát. Elég megbízható vagy? Van erre elég időd? Felkészültél a válsághelyzetek megoldására is?

Miért csak az irányító szerepet vállaló nézzen önmagába? A másiknak nem kell felelősséget vállalni?    
Dehogynem, igazad van. A legfontosabb talán, bármi után is vágyakozol:

Ismerd meg önmagad, és légy hű önmagadhoz!
A netről a BDSM szakszavak, képek, történetek, élmények egész kavalkádja zúdul rád. Először próbáld meg tisztázni, hogy mit is keresel ebben az egészben.

• Elkábít a hatalom lehetősége? Rossz helyen jársz, ez nem az a világ. De ha a korábbi kérdésekre a dominanciához kapcsolódó felelősségekről igennel válaszoltál, és az öröm mellett egy nagyszerű kreatív feladatként fogod fel a dolgot, akkor jó nyomon vagy.
  
  
• Izgat a fájdalomokozás? Akkor gondolj bele abba, hogy a másiknak is örömet kell, hogy jelentsen az együttlét. Nagyon kevesen vannak, akiknek a fájdalom önmagában is örömet szerez, a legtöbben a szexuális izgatással párhuzamosan tudnak egyre több és több fájdalmat befogadni. Nagyon figyelmesnek és nagyon érzékenynek kell lenned, hogy eltaláld a helyes arányt. Ráadásul neked kell kézben tartani a dolgokat, mert a fájdalom kábítószer, a mazochista elveszti a kontrollt az együttlét során. Önfegyelem, alázat, szolgálat – furcsa módon valójában ezt jelenti a szadizmus.
  
  
• Fel akarod szabadítani magad a felelősség alól –legalább akkor -, és kiélni végre a gondoskodásra, irányításra vágyó ösztönös énedet? Az irányítás átadása tényleg az irányítás átadását jelenti. Nincs lázadozás, puffogás, vagy ha van, azt bizony megérdemelt büntetés követi. A szubmisszív partner nem mazochista önkényúr, akinek lesi a parancsait magát dominánsnak álcázó szolgája. Ha viszont az előre letisztázott határokon belül örömmel bízod magad szigorú, de igazságos tanárod vezetésére, akkor nagy élmények várhatnak rád.
  
  
• A fájdalom szeretete viszonylag egyszerűbben meghatározható dolognak tűnik, de mindenképpen célszerű kicsit önmagadban próbálgatni a határaidat. Lehet, hogy csak intenzív érzésekre vágysz, a fájdalomra nem is igazán – ez nem baj, de nem árt tisztázni. Láttál már közelről pálcát, korbácsot, fakanalat (hát azt igen, perszeJ)? Ha igen, milyet? És ki is próbáltad? Viszolyogsz a tűktől? Ez sem baj, csak tudjál róla. A lehetőségek szinte végtelen tárházáról alaposan tájékozódhatsz a Jeromos Mester oldaláról letölthető partnerlistából. Jó szórakozás olvasni, még jobb mulatság kipróbálni néhány dolgot. Ne ijedj meg, semmi sem kötelező.

 

Én ezt az egészet nem tudom így meghatározni, ez is érdekel, az is, de még nem tudom pontosan.
Ez is lehetséges, bár elég sok kudarc és bosszúság érhet ebből az alapállásból. A lényeg, hogy ez az alapállás ne tudatlanságból vagy lustaságból fakadjon. Olvasgass, gondolkodj, próbálkozz. Ha mégsem sikerül előrébb jutnod, légy nyitott a különféle szerepekre, de tisztázd a partnerrel, hogy téged sok minden érdekel, és az adott szerep nem biztos, hogy a legmegfelelőbb.

Szerepek, szerepek, szerepek… mi van, ha változnak a vágyaim?
Ez bizony megeshet, sőt, sokszor meg is esik. Nagyon függ a partnertől, sőt, egy kapcsolat során is rengeteget alakulhat. A dominancia vagy a szubmisszivitás vágy, hajlam, de általában nem kőbe vésett, halálig tartó identitás.

Az „ismerd meg önmagad” ne csak a BDSM-re korlátozódjon!
Akár szubmisszív fél, akár domináns vagy szadista leszel egy kapcsolatban, te mindig Szabó-Kovács Mária maradsz a Kisdunaérmelléki út 286-ból. Ne add fel az elképzeléseidet, az elveidet, az értékrendedet semmilyen kapcsolat vagy eget rengető szexuális élmény kedvéért. Mindegy, hogy alkalmi kapcsolatról vagy örök szerelemről van szó. A BDSM-ben is maradj az, aki vagy, még akkor is, ha esetleg éppen az ösztönös, sötétebbik feled szeretnéd a szeánszok során megélni. Az elhanyagoltságra, az igénytelenségre nincs mentség, nem ez az ára egy boldog BDSM kapcsolatnak, bármennyire is igyekszik téged néhány önjelölt BDSM guru erről meggyőzni.

A fokozatosság elve
Vannak nagyon bátor emberek, és vannak vakmerők. A kettő közötti különbség sokszor csak akkor derül ki, amikor már megégettük magunkat. A legtöbben egyik sem vagyunk, szerencsére. Éppen ezért érdemes óvatosan, finoman belekezdeni a dologba. Nagyon sok esetet ismerek, ahol a netes hirdetésben még szolid mazóként szerepelt az illető, aki néhány hét után egy jó kapcsolatban már a kemény fenekelés és a tűk világában is a legnagyobb kéjjel lubickolt. Egy érzékeny, felelősségteljes partnerrel rohamléptekkel lehet előre haladni, ha megvan az egymásra hangolódás, de nem érdemes már az elején a „mindent bevállalás” ígéretével evezni veszélyes vizekre. Ne légy az érzéketlenségig elszánt (önmagaddal szemben sem!), ne vállalj túl nagy feladatot, akármelyik oldalon állsz is – könnyen kudarchoz vagy kiégéshez vezet.  

Nekem már van párom, hogyan fogjunk bele?
Nagyjából ugyanúgy, ahogy eddig tanácsoltam. Szerencsések vagytok, hiszen ismeritek már egymást, nagyobb fokú a türelem és a megértés egymás iránt, könnyebb lesz az új élményekben is az összehangolódás. Ha a partnered még nem tudja, szeretné-e igazán ezt az egészet, akkor kezdjétek az élvezetes határterületek kipróbálásával:

• Szem bekötése: váratlan helyzetek, érintések, különféle intenzív hatások (jég, forró tárgyak, érdes vagy szúrós felületek, eszközök) kipróbálása a bőrön
• Finom kikötözés: pl. karok vagy lábak selyemsállal az ágytámlához. A lényeg, hogy bármikor ki lehessen szabadulni, és sose maradjon magára a partner.
• Fenekelés kézzel: a gyengébbtől az erősebb ütések felé haladva, próbálgatva a határokat szex előtt vagy közben
• Szerepjátékok: könnyebb a szerepeket először játékos formában kipróbálni, ezzel leküzdeni a természetes zavart: tanár-diák, úr-szolga, domina-ügyfél, smasszer-rab, kalóz-elrabolt hercegkisasszonyJ, főnök-titkárnő, stb.

Semmit ne erőltessetek, ami nem válik be, sőt, ha nem is léptek túl a fentieken, akkor is szívesen látunk mindkettőtöket továbbra is az oldal olvasói közöttJ…

Nelli