Interjú a fájdalomvámpírral

...a kávéról, a napfényrõl és a szadizmusról

- Azt mondod, nem szívesen írsz. Pedig valakinek írni kell a szadizmusról. Rólad sokan tudják, hogy a domináns beállítottságod mellett gyakorlott szadista vagy. Tiéd hát a pálya!

- Minek írjak? Az ember akkor ír, ha éppen, aktuálisan van valami közölnivalója.

- Nem egészen így van. Van olyan mûvész, akinek gyakran jön az ihlet és akkor árad belõle a szó. Van, akinek ritkábban jön, de fegyelmezi magát, és mindennap megírja a maga három oldalát, különben sosem lesz kész a regénye. De egészen kivételes mûalkotások születnek rendelésre is, amikor nem a mûvészt feszíti a mondandója, hanem a megrendelõ igénye szerint hozza tudása legjavát...

- Á, ez már ismerõs. Én sem indulok el csak úgy "toposkodni", hátha utamba kerül egy áldozat...

- Kifejtenéd ezt bõvebben?

- Én is megrendelésre dolgozom, ha nem is szó szerint kell ezt érteni. Egyszerûen érzem, mire van szüksége a partnernek. A beszélgetésekbõl, a mozdulatokból, a nézésbõl. Mint a szexben általában. A BDSM is a kölcsönös örömszerzésen alapul. Nekem csak akkor jó, ha Neki jó. Csak olyan partnerrel vagyok szadista, aki igényli a fájdalmat, aki mazochista. Sõt! Sokszor maga sem tudja, hogy a megfogalmazható igényein túl, sokkal több, sokkal intenzívebb fájdalomra van szüksége. Bár titokban néha álmodozik róla...ez az igény és a szükséglet közötti különbség.

- Ez egészen úgy hangzik, mint a herceg fehér lovon, aki valóra váltja a lányok legtitkosabb álmait. Ezzel szemben a szadistáról leginkább az a kép él a köztudatban, hogy önzõ módon abban leli örömét, hogy a partnerét kínozza.

- Nem vagyok herceg, fehér lovam sincs, de a vágyakkal kapcsolatban igazad van. És abban sem tévednek, hogy nekem örömet szerez, ha fájdalmat okozhatok.Talán arra különbségre gondolsz, hogy én utána is, közben is szeretem az "áldozataimat"...

- Szeretetbõl okozni fájdalmat?

- Igen, hiszen a másik szereti a fájdalmat. Erre van szüksége.

- Mi tesz valakit jó szadistává?

- Talán az, hogy érzi, amit csinál. Érzi a fájdalmat. Nem azt, amit okoz, hanem amit a másik érez.

- Ezt honnan érzi?

- Ha be van kötve a szemed, honnan tudod, hogy süt a nap? Valahogy az egész lényeddel érzed. Talán a bõrödön ... ? Én nem a bõrömön érzem. Hanem a partneremén. A fájdalom olyan, mint a kábítószer. És nem csak a "fogyasztó", hanem a "szolgáltató" oldaláról is.

- Mennyire fontos a gyakorlat, a technikai tudás, esetedben a nõi test ismerete?

- Meghatározóan. Hiszen tudnod kell, mint szolgáltató, hogy mit tehetsz meg, kölünösebb "baj" nélkül. Ha kezdõ vagy, nagyon óvatosnak kell lenned, csak biztosra szabad menni.

- Elhangzott az a szó, hogy szeretet, de még többször az, hogy szolgáltató. Hogy fér ez a kettõ össze?

- Miért? Ha szeretsz valakit, annak nem fõzöl szívesen egy kávét?!

- Uralkodik-e a szadista a mazochista felett? Rákényszeríti-e az akaratát?

- Valamilyen szinten igen, de ezt a másik el is várja tõle.

- Uralkodik-e a szadista saját maga felett?

- Muszáj neki. Nem tehet meg bármit, amit szeretne. Csak kölcsönbe kapta meg a másik testét, vigyáznia kell rá.

- Ez nagy felelõsséget és gyakorlatot igényel, nem?

- Ha valakitõl kölcsönkapsz egy értékes könyvet, amirõl tudod, hogy a gazdája nagyon vigyáz rá, egyszerûen kötelességednek érzed, hogy jobban vigyázz rá, mint a gazdája, amíg vissza nem adod. És ha nem egy könyvrõl, hanem egy emberi testrõl beszélünk...itt nincs olyan, hogy bocs, leöntöttem kávéval.

- Felelõsség, kötelesség...hol van ebben a te részedrõl az öröm?

- A felelõsség önmagában öröm. Hatalom. Én irányítom az ösztöneit, a viselkedését, úgy mozdul, ahogy én írányítom, akár akaratlanul is. Játszom rajta, mint zenész a hangszeren. Úgy és olyan hangot ad ki, amilyet én akarok. Ez olyan élmény, amit senki nem ért meg, aki még nem csinálta. Kell ennél több öröm?

- És a felszabadult szexuális öröm?

- Miközben tanulom a partner reakcióit, tanulom a testét, erre nincs idõm. A vérre az agyamban van szükség...

- És hogy érik össze az egész? Hogyan jár együtt az SM és a szexuális öröm?

- Gyere, kedvesem, megmutatom.

(Nevetés.)

- Nana. Elõbb a munka, aztán...a munka. Szóval?

- Addig játszom a partneremmel, amíg nem kerül euforikus állapotba. Akár orgazmusokat is átélhet közben. Aztán jöhet a szeretkezés...

- Fájdalom, szeretet és gyönyör...elõtte, utána, közben?

- Igen, igen...ha már az idõnél tartunk, már gyerekkoromban kezdtem ezt a játékot. Szomszéd kislány, doktorosdi, akáctüske injekció a cicibe...pár nap múlva a kislány jött, hogy játsszunk újra.

- Soha nem is volt másmilyen kapcsolatod?

- Nem emlékszem rá, hogy lett volna. Vagy szado-mazo, vagy alárendeltség-dominancia, vagy a kettõ együtt. A nõk igenis szeretik, ha megragadják és legyûrik õket. Nincs nagyobb öröm, mint egy abszolút kezdõt bevezetni ebbe a világba.

- Mit tennél, ha beleszeretnél egy nõbe, aki ezt nem igényli?

- A lényébõl kell, hogy sugározzon valami, amibe beleszeretek, nem egy piros cipõbe, nem egy zöld kabátba. És nem szerethetek bele, ha valami ilyesmi nem sugárzik belõle. És azt a kisugárzást én látom. Érzékelem. Mint a napfényt. A másik: a szómisztika. Például ha egy hölgy szexuálisan felizgul attól, hogy arról beszélünk, milyen lenne, ha egy férfi "használná" a testét, akkor szubmisszív.

- Hogyan dõl el, hogy S/M vagy D/S vagy mindkettõ együtt lesz egy kapcsolatból?

- A mazo, illetve szub fél dönti el, hogyan enged be az életébe. Én "bekopogok", esetleg megkérdezem, mit szólna ehhez vagy ahhoz a felálláshoz, de õ dönt, én erõszakoskodni nem akarok és nem fogok. Ettõl a mûfajtól nagyon távol áll az erõszak. Erõszakmentes szadizmus. Persze, erõszakmentes kapcsolat nincs, a "normális" szexuális életet élõ pároknál sem. Hol az egyik fél, hol a másik erõszakosabb. Pl. milyen filmet nézzünk ma meg a moziban - az egyik fél dönt végül, hiszen két filmet nem tudunk egyszerre megnézni, a másik fél pedig enged az erõszaknak. De ennek semmi köze a szadizmushoz vagy a mazochizmushoz.

Aki szívja a fájdalmat: XcitR (dr.exciter@gmail.com), aki lejegyezte: Nelli.