Függőségem és kapcsolódó agyjárásaim

Mi, akik megízleltük az adrenalin és az endorfin együttes mámorát valóban veszélyben vagyunk? Sokat töprengtem már ezen jómagam is, hisz találkoztam elrettentő példákkal, és volt idő, amikor riadtan szembesültem saját vágyaimmal, és a függőség veszélyével.

Igen! A mazochista egyre többet, és többet akar megélni, a szadista pedig egyre többet és többet akar megadni.

Itt mondom én azt, hogy a jó dom felelőssége jelen esetben hatalmas, és bizony óva intek sokakat attól, hogy ezt felvállalják. Intelligencia kell hozzá, teljes józanság, az ítélőképesség 100 %-os szinten tartása, valamint mindkét részről türelem.

A vágyakat először fel kell ismerni, és a vágyakat igenis MEG KELL BESZÉLNI!

A dom pedig az adott helyzetben dönteni kényszerül, mi az, amit megtehet, és mi az, amit nem. Hideg fejjel kell ítéletet hoznia forró helyzetben. Nagy felelősség, jól tudom.

Pont ezért azt vallom, hogy a valódi dom apró lépésekkel halad előre, és kötelessége visszatartani az egyébként mámoros állapotban lévő subot, illetve meg kell fékeznie annak a vágyait.

A vágyak beteljesíthetőek, de ahogy az ember nem töm magába hat doboz bonbont egyszerre, úgy a domnak is kötelessége a fájdalmas gyönyört apró kis boldogságbonbonok formájában adagolni, hogy a függőséget és az azzal járó lejtőeffektust, valamint a csömört megakadályozza. Az s/m játékokat megélni kell, és nem kiélni!

A jó szadista mindig biztos benne, hogy amit tesz, az semmiképp nem hat ki rossz értelemben a mazochista életére. Én úgy fogalmaznék, hogy a kettőjük közös élményét nem vetíti rá észrevehetően a nem közös életterükre.

A szakításról is beszélni kell. Szent meggyőződésem, hogy az a dom, aki kezdő subot nevel, majd elhagyja, annak igenis vannak még kötelezettségei!
Az elhagyott mazochista sokkal kiszolgáltatottabb, sokkal nehezebben talál párra, mint vanilla társai. Védelemre van szüksége, tanácsra, sokszor segítségre.

Ha a fájdalomfüggőség kialakul, akkor tényleg veszélyben van a sub, sokszor rosszul dönt, megalkuszik, egyik öncélú szadistától a másikhoz sodródhat. Lassan lemond az igényes, tiszta s/m játékokról, a józan domról, a higiéniáról, a biztonságról.

Egy ide illő idézettel zárom le ezt az írást, kis szubmisszív énem bátran belekiabál azoknak a lelkiismeretébe, akik léptek már túl, és fordultak ki bdsm-kapcsolatokból hátra se nézve, fittyet hányva az okozott kárra. Arculcsapásnak szánom, remélem azok is olvassák, akiket illet.

„- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. „

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (részlet)

Kissub