"Mivé válik ez alatt? Akad majd olyan, aki még
nem próbálta fel? Képes viselni a megalázó
terhet, ami ezzel jár?"
A BDSM hívõk, mint azt sokunk sokszor elmondta már,
tulajdonképpen egyetlen közös vonással bírnak.
Van valami romantikus vagy éppen romantikátlan vonzódásuk
a rövidítéssel összefoglalt hat fogalom legalább
egyikéhez. De még egyetlen fogalomhoz kötõdõen
is meglepõ a vágyak változatossága.
Inca kényszerpályáról beszél, kényszerû
promiszkuitásról, amely nem a mesebéli hercegurat
kajtató szub-királykisasszony valós vágyainak
kiélése, hanem a fantomdom-hajszolás szükségszerû
következménye. Én viszont továbbmennék:
vannak olyan szubmisszív hajlamú nõk, akik igenis
vágynak arra, hogy ismeretlen férfiak õket megalázzák,
használják a testüket, mindenre kapható kurvaként
kezeljék õket, hogy aztán a furcsa rituálé
során megtisztulva tovább élhessék a mindennapjaikat.
A fantáziák jelentõs részében helyet
kap egy jól ismert, kedves arc, a dom, aki ezeket a szeánszokat
levezényli, aztán mosolyogva, szeretettel viszi haza asszonyát
a közös ágyba. Igazi, nagy, titkos vágy lehet
egy ilyen kapcsolat, a beteljesülés, a szerelem, az igazi
elfogadás, a tûzijáték, a fények, majd
harangzúgás, rizsesõ, gõgicsélés,
kandalló.
A virtuális BDSM fórumokon az ilyen álmokról
beszámoló "BDSM szüzek" ünnepelt hõsnõk,
akik rengeteg biztatást és elismerést kapnak rajongóik
tömegétõl. "Na, igen!" - mondom magamban.
"Ez bizony más társaság, õszinte, a vágyaikat
nyíltan felvállaló emberek, akik nem osztják
a társadalom prüdériáját." Idõsebbek
is elkezdhetik! A jelentkezõk tolonganak, a biztatás marad,
az ováció észrevétlenül eltûnik,
maradnak a privát udvarolgatások…aztán…aztán…?
Aztán lehet, hogy egy sarkon lenézõ mosollyal jön
szembe az a felismerés, amirõl Inca beszél. Jó
esetben itt van az a dom mellettem, aki végigkísért.
Vagy egy másik. Aki ezzel együtt szeret és elfogad.
És büszke rám. Kezd már felderengeni, hogy valószínûleg
lottón nyertem, ha így van. Rossz esetben az kezd felderengeni,
hogy talán ez mégsem a földi paradicsom, nem egy õs-hawaii
édenkert a szabad szerelemben is ártatlan és tiszta
fiúk-lányok seregével. A kettõs mérce,
az … lehet, hogy itt gyakran még kettõsebb a mérce
férfiak és nõk tekintetében, mint a társadalom
többi részében?
Ezen a ponton lekocogtam a salakpályáról, hogy megkérdezzem
férfiismerõseimet a kételyeimrõl. A többség
véleménye: hát, aki gruppenekben vett részt,
aki sok férfival kefélt rövid idõ alatt, az
kalandnak elmegy, élettársnak, pláne feleségnek
már nemigen kéne (a kisebbség felé ismerkedési
kérelem a lottózókban nyújtható be,
de figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyobb részük vanilla).
Akkor hazamentem, és nagy mérgesen megkérdeztem Incát,
hogy ha már ennyit járt az agyam hülyeségeken,
akkor hogy is van ez. Mire õ ártatlan mosollyal:
- A BDSM olyan dolog, amit az ember a kedvesével, szerelmével,
házastársával csinál. Mert így jobb,
több, teljesebb a kapcsolatuk. A BDSM világ sem más
világ, mint a többi. Nem jobb, nem rosszabb, nem könnyebben
ítélkezõ, de nem is toleránsabb. Ezerszer
megbeszéltük már, nem?
A pimasz férfiak szerintem sem szadistának, sem domnak nem
valók. Az illúziók meg jégkrémként
olvadnak el az utolsó nyári nap melegében.