A BDSM közösség hibái egy fiatal sublány szemszögéből

Nos akkor talán kezdjük az elején. Nem mondhatnám azt, hogy már évek óta ebben élek, de ez az egy év mondhatni elég volt ahhoz, hogy kiszűrjem azt a pár embert akivel érdemes szóba állni ebből a közegből. Nincs sok. Alapvető problémának tartom azt, hogy bár nekünk mindannyiunknak vannak különös, meg merem kockáztatni azt a szót is hogy extrém vágyaink, találkoztam olyannal, hogy bizonyos vágyak miatt is ki lehet ebből a körből "pécéződni". Mondjuk ezt az első problémának, de ennél sokkal, de sokkal több hiba leledzik.

Jöjjön a következő, ami abszolút egy személyes történet, de ha már alkalmat kaptam, hogy írjak, miért ne osztanám meg veletek?!

Az én utam sem volt könnyű, ahogy gondolom ezzel nagyon sokan így vannak még rajtam kívül. Megismerkedtem életem első Domjával, akihez eleve rögös út vezetett... A lényeg mégis az, hogy találkoztunk, beszélgettünk, megszerettem. Ő pedig nem akart megtartani saját magának ígyhát elvitt egy találkozóra, ahol megismerkedhettem több extrém vágyakkal rendelkező emberrel, esetleg baráttal, barátjelölttel.A találkozó lezajlott, találkoztam olyan emberrel is aki szimpatikus volt, nomeg olyannal is, aki már akkor unszimpatikussá vált.

Még egy dolog. Egy ilyen találkozónak az lenne a lényege, hogy mindig minél több embert megismerjünk, a régi ismerősöket szeretettel fogadjuk.  A régi ismerősökkel való beszélgetés elég nehéz egy olyan embernek aki először érkezik. Velem nyitottak voltak, ám hallottam fél füllel egy ismerősömtől, hogy egyedül érkezett, újak voltak neki az emberek és hát nem

igazán törekedett senki, hogy ellazuljon, megismerhessen új embereket.

Ennyit a találkákról.

Jöjjenek azok a fránya pletykák. Ilyen világban élünk, nem hurcolok meg senkit amiatt mert szeret fecsegni, főleg mivel ismerem a nők ezen tulajdonságát hiszen jómagam is az vagyok.

Hozzáteszem nem igazán fordult elő, hogy én valakinek a háta mögött beszéltem volna, ugyanis engem arra tanítottak, hogyha valami problémám van akkor van szám, eltudom mondani, és nem harmadik meg negyedik embernek, hanem annak akivel problémám van.

Most hogy így jobban belegondolok lehet hogy nem is a szülők hibája, hogy ilyen lesz egy ember. Egyszerűen csak nincs más szórakozása, vagy ezen éli ki azt a feszültséget, ami amiatt áramlott fel benne mert bár keresi, kutatja nem találja azt a személyt aki kitudná elégíteni a vágyait. No mindegy. Ez tulajdonképpen nem csak a BDSM közösség problémája. Ez világbetegség. Azért én mégis felhívnám itt a figyelmüket azoknak a hölgyeknek és uraknak(bár belőlük kevesebb van), hogy Magdi anyus szerepe nem igazán követendő példa.

Nézzük a párkeresés kérdését...

Tulajdonképpen ezzel az a probléma, hogy kevés olyan ember van, aki ezeket az "extrém" vágyakat mindenki előtt szereti felfedni, gondolok itt a barátokra, családra. Ebben az esetben már megnehezítjük a dolgunkat, mert ugye ha nem merjük elmondani a barátainknak, akik között talán akadna olyan aki kipróbálná, esélyünk sincs saját körből választani. Marad tehát a cset és az smpixie. Mivel én a cseten találtam rá az Uramra nem szólhatnék semmit, DE.

Mégis... Sokan feszegették már ezt a témát, most én is ezt teszem. Valóban rengeteg "álSUB" és "álDOM" tartózkodik ilyen közösségi helyeken. Aki meg egyébként normális lenne és valóban tudja, hogy mit akar, kit keres egyszerűen feladja, mert megunja az állandó szevedést.

Megunja, hogy egy köszönés után már az következik a domináns úr részéről hogy: "térdelj le és úgy írj te mocskos ribanc". A másik oldalt se szeretném megvédeni, hiszen oké-oké hogy ilyenek a Domok, de mi meg döntsük már el, hogy mit szeretnénk. Ha mi magunk nem tudjuk, hogy mit várunk el a másik féltől, Ő honnan tudná? Mielőtt párt keresünk maguknak, üljünk le szépen, gondolkozzunk el, hogy mit szeretnénk, és csak utána menjünk és szívjuk a lehetséges jelöltek vérét.

Igazából tudnám még boncolgatni ezt a témát, hiszen annyi mindenen lehetne változtatni, csak nem hiszem, hogy sokat érne a szavam. Aki nem ismeri fel a hibáit, az soha nem fog megváltozni. Ez olyan mint a beteg emberek kérdése... Aki nem ismeri el magáról, az nem fog orvoshoz menni, hiszen minek is... Ő vele minden rendben van.

Hozzátenném így a végére, hogy ahogy a cím is mutatja, ez az én véleményem, ez egy nézőpont. Nem kell, hogy mindenkinek ugyanez legyen a véleménye, sőt kíváncsi lennék, hogy mások ezt hogy élik meg. Én egy év alatt ezt tudtam magamnak leszűrni. Ha lehetek őszinte, akkor azt írom, hogy nekem ez a kör nem hiányzik. Vannak emberek, akikkel érdemes beszélgetni, velük fogok is, a többiekkel pedig beszélgessen az, akinek még nem mutatták meg az igazi arcukat, nomeg aki abba a körbe tartozik.